Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1960
Kodály Zoltán: Haydn emlékezete
megteremti ennek a műfajnak örökérvényű példaképeit, úgyhogy még Mozart is mesterének vallja. Nálunk, akkori zenei viszonyainkhoz képest elég hamar elterjedtek művei. 1800-ban maga vezényli Budán a „Teremtés”-t, a húszas-harmincas években Pozsonyban, Győrött és Kolozsvárt is előadják. Van ugyan egy műve, minden magyar ismeri, de hallatára nem örömet érzett, hanem elkeseredést, gyűlöletet. Ez nem Haydnnak szólít, hisz a többség aligha tudta, hogy tőle van, nem is a zenének, hanem a mű politikai jelentőségének: a „Gott erhalte” a magyar függetlenség tagadásának, az elnyomásnak jelképe volt. Kis vidéki városainkban, ahol csak akadt néhány hegedülő diák, hivatalnok, gyógyszerész, aki jólrosszul húzta a vonót, nekiültek Haydn vonósnégyeseinek. Számukra gyakran ez volt az egyetlen járható út a magasabb zene felé. De aki mint kisdiák ez úton betekintett a zene csodás birodalmába, nem nyugodott többé míg beljebb nem hatolt. Így lett Haydn a magyar zenekultúrának is egyik sarokköve. Származása, pályája nekünk nagy tanulság és reménység. íme, egy nép fia, tizenketted magával egyszerű falusi bognár gyermeke, géniusznak született, de csak úgy fejlődhetett azzá, hogy a vakszerencse a bécsi Szent István-templom énekes gyermekei közé sodorta. Nálunk ilyen most nincs. De egy: Hangverseny a fertődi Eszterházy kastély udvarán 1939 szeptemberében a magyarországi Haydn-évforduló alkalmából