Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1960
Petőfi Sándor: Távolból
TrájMihe L írta: PETŐFI SÁNDOR Kis lak áll a nagy Duna mentében, Óh mi drága e lakocska nékem! Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája. Bár maradtam volna benne végig! De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat. Kínok égtek a szülőkebelben, Hogy búcsúmnak csókját ráleheltem. S kínja lángi el nem a luvának Jéggyöngyétől szeme harmatának. Mint ölelt át reszkető karával! Mint marasztott esdeklő szavával! Óh, ha akkor látok a világba: Nem marasztott volna tán hiába. Szép reményink hajnalcsillagánál A jövendő tündérkert gyanánt áll, S csak midőn a tömkelegbe lépünk, Venni észre gyászos tévedésünk. Engem is, hogy csillogó reményem Biztatott csak, minek elbeszélnem? S hogy mióta járom a világot, Bolygó lábam száz tövisre hágott. . . ■ Szép hazámba ismerősök mennek; Jó anyámnak tőlök mit szenjek? Szóljatok be, földiek, ha lészen Utazástok háza közelében. Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse — Ah, ha tudná, mily nyomorban élek, Megrepedne a szive szegénynek! 1843. május