Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1961

„Óh, én édes hazám, te jó Magyarország" - Csokonai Vitéz Mihály: Magyar! Hajnal hasad!

Qtokonai sz)itéz !HihúLg, MAQYAR! HAJNAL HASAD: Vigadj ! magyar haza ! s meg ne tagadd tömött Javaidtól azt a valódi örömöt, Amelyért vig hanggal ekhózik a Mátra, Az egész országban harsogó vivátra. Vége van már, vége a hajdani gyásznak, Le,hasad­ozta­k már a fekete vásznak, Melyeket a fényes világosság előtt A hajdani időre mostohás keze szőtt. Az eltépett gyásznak rongyainál fogva Tündöklik egy nyájas hajnal mosolyogva. Setét völgyeinkre sugárit ereszti, Mellyel a megrögzött vak homályt széljeszti. Biztatja hazánkat vidámitó képe, Hogy már a magyarok napja is kilépe, S rövid időn felhág egünk délpontjára, Hogy világosságot hintsen valahára. Kelj fel azért, magyar­­ álmodból serkenj fel, Már orcáidra süt e nyájas égi jel. Kelj fel ! s ázsiai Múzsáddal köszöntsed, Eb­be háláló indulatid öntsed, örvendj, hogy elmúlván e setét éjszaka, Megnyílt a napkelet bársonyos ablaka. Ezáltal egy kövér reménység táplálhat, Hogy még napod fényes delére felszállhat. Lesz még a magyarnak olyan dicső neve, Amilyen volt a Mars mezején eleve; S még azok is laurust fűznek magyarlakra, Kik most finnyás orral néznek hérósinkra, Idvez légy, szép hajnal ! ragyogtasd fáklyádat. Víg egünkön mutasd mosolygó orcádat. Jer­­­imé nimfái már a víg Dunának Elődbe koszorús fővel indulának. Ezt minap egy jámbor magyar énekelte S benne a huszadik századot képzelte. (1790)

Next