Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1963
Korolovszky Lajos: Szerelem, szerelem (Bevezető) - Kisfaludy Sándor: A kesergő szerelemből
KISFALUDY SÁNDOR 7. Dal Mint a szarvas, kit megére A vadásznak fegyvere. Fut, de későn, foly már vére, Vérzik tőle a csere; Úgy futok én a pár szemtől, A seb mellyem baljában; Ázik a föld keservemtől SÁbam minden nyomában. Ide hajh! mennél tovább érek, Annál jobban gyűl a méreg, S beljebb régzik szívembe; Futok, hajh, de vesztembe. 71. Dal Édes, kínos emlékezet, Óh Badacsony szürete! Mulatságos gyülekezet, Te rabságom kezdete! Ott tudtam meg, ki legyen ő, S mi légyen a szerelem; Ámor nyila miként sebző, S mi az édes gyötrelem. Nem úgy mentem, amint jöttem. Nagy különbség volt közöttem, Aki valék azelőtt, S aki lettem, látván őt. 90. Dal Hallottam én szép szavának Ezüst hangját zengeni; A kilométa panaszának Hangja nem oly isteni! A természet figyelmes volt, és kesergő szerelemből S olvadozni láttatott; A patakvíz lassabban folyt, A fatető hallgatott, Megszűnt minden madár dala, Minden Zephyr fülel vala. Megszűnt minden fuvalom, — S mosolygott a fájdalom. 150. Dal Testének egy mozdulása, Karjának egy esése, Arcának egy pirulása, Lábának egy vetése, Szájéinak egy mosolygósa, Szemének egy villáma. Mellyének egy sóhajtása, Keblének egy hulláma, — Úgy fogja meg a szíveket, Mint a fecske a legyeket — Fegyver, melytől odavész, Bármely erős, magas ész. 172. Dal Téged látlak az egeknek Magas, tiszta kékjében; Téged látlak a vizeknek Folydogáló tükrében; Napival a nap aranyának Ragyogó láng fényében, Éjjel a hold világának Reszkető ezüstjében, Minden időpercenetben, Mindennémű szegeleiben, Üldözőm vagy szünetlen — Hagyj békét, óh kegyetlen. 71