Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1963

Korolovszky Lajos: Szerelem, szerelem (Bevezető) - Petőfi Sándor: Minek nevezzelek

PETŐFI SÁNDOR Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában Szép szemeidnek eszi­ csillagát Bámulva nézik szemeim, Miként ha most látnák először. . . E csillagot, Amelynek mindenik sugára A szerelemnek egy patakja. Mely lelkem tengerében foly — Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a szék­ét galambot, Amelynek minden tolla A békesség egy olajága, S amelynek érintése oly jó! Mert lágyabb a selyemnél S a bölcső vánkosánál — Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Hei megrendü­lnek hangjaid, E hangok, melyeket ha hallanoának a száraz téli telk, Zöld lombokat bocsátan­ának, Azt gondolván, Hogy itt már el taversz, Az ő régen várt megváltó jók, Mert énekel a csalogány — Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ér Arkadnak lángoló rubintköve, S a csók tü­zében összeolvad lelkünk Mini hajnaltól a nappal és az éj, S eltű­n előlem a világ, Eltű­n előlem az idő, S minden rejtélyes üdvösségeit Árasztja rám az örökkévalóság — Minek nevezzelek? Itlinek nevezzelek ? Minek nevezzelek? Boldogságomnak édesanyja, Egy égbe rontott képzelet Tü­ndérleánya, Legvakmerőbb reményeimet Megszégyenítő ragyogó valóság. Lelkemnek egyedüli. De egy világnál többet érő kincse. Édes, szép ifjú hitvesem, Minek nevezzelek? 74

Next