Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1963
Bede Anna: Dédapám bora
BEDE ANNA 182 (Dédapám bora Vegyétek hát, dülőúti parasztok, maradni hit, nagyálmú sok rokon: felajánlom e pár tökényi szőlőt a talpperzselő, arany homokon, lepkék, bogarak szikravillanását, hét megrokkant, gubbasztó szilvafát, az árnyékukban álmodott sok álmot, s szőlővirágok bódult illatát. Vasáírnap reggel nem jönnek mint hozzánk fehér apók, nagykendős nénikék, szertefoszlott nagyanyám látomása, nem hirdeti már többé az Igét. Odaadom a sok-sok nyári estét, gyöngyhiúzas éjt, békével virradót, míg cérnahangon zsoltárt énekeltünk, s nem volt fenn más, csak mi s a csillagok; odaadom gyermekkorom meséit, a sok kis verset, mely ott született az eperágon, hűvös levelek közt, a kert harsány virágai felett. . . Költő vagyok, nekem nem fájhat adni, azért élek, örülök, szenvedek hogy megoszthassak mindent mindenekkel: felajánlottam az életemet; hát vegyétek most ezt a pici földet, melyre nemrég azt mondtam még: enyém. Legyek nincstelen, csak szívemben gazdag. Ne legyen másom, csak a költemény. Ezt a poharat most hadd emelem fel, kis kertem könnyét, kedves italát rátok üríteni, ti maradni-bátrak, eget lebíró kapás daliák! Engem magéihoz szédített a Város. Ti megmaradtatok a helyemen. . . Végetlen út ámokfutója lettem, titeket megtart a föld-szerelem. . . Legyen közös, szép munkátokon áldás! Érjetek sok bő, fürt-hozó nyarat! Kertem tiétek, ti meg az enyéim, fogadjátok hát, — családban marad! Elégifelvétel a tokaji szőlőhegyről !