Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1964

Petőfi Sándor: Itt benn vagyok a férfikorban

SA szé­p, 58 Itt benn vagyok a férfikor nyarában Itt benn vagyok a férfikor nyarában, Az ifjúságnak eltűnt tavasza, Magával vitte a sok szép virágot, A sok szép álmot, amelyet haza, Magával vitte a zengő pacsirtát, Mely fel-fel költött piros hajnalon... Milyen sötét vön a világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! Elszállt az égről a piros sugár és Elszállt a földről a dalos madár, Üres fészkébe énekelni a bús Szellő vagy a haragos vihar jár; Ábrándaimnak száraz erdejében Csörög, csörög s nem susog a lomb... Milyen sötét van a világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! Az ég arany hajnalcsillagja s a föld Ezüst harmatja mind, mind elvesze, Letörle őket kérlelhetetlenül a Rideg valóság szigorú keze. Felhők borongnak, s rekkenő meleg van. A gondok fojtó levegője nyom... Milyen sötét van a világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! Regényes bércek kősziklái közt folyt Csengő morajjal egy tündé­rpatak, Dicsvágy patakja! ajkaim belőle Sok boldogító mámort ittanak. Foly még ma is, de más igyék vizéből, Én nem iszom, többé nem szomjazom... Milyen sötét van a világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! Ha elfordulok önmagamtól és mint Polgár végigtekintem a hazát, Szemem megromlott satnya ivadékot, Egy pusztulásnak indult népet lát. Karom feszül, szívem tombol! mi haszna? Mást nem lehetek, csak sirathatom... Milyen sötét van a világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom!

Next