Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1964

Petőfi Sándor: Egy estém otthon

QQ & . PETŐFI SÁNDOR &qjj. ti fém otthon Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer — Az isten áldja meg! Sohá nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta — Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, A mint nyelvünkre jött; Még a színészetről is Sok más egyéb között. Szemében „mesterségem” Most is nagy szálka még. Előítéletét az Évek nem szüntetik. „No csak hitvány egy élet Az a komédia!" Fülemnek ily dicsérést kellett hallgatnia. „Tudom, sokat koplaltál, Mutatja is színed, Szeretném látni egyszer, Mint hánysz bukfenceket.” Én műértő beszédit Mosolygva hallgatom: De ő makacs fej! föl nem V­ilágosíthatom. Továbbá elszavaltam Egy bordalom neki; S nagyon-nagyon örültem, Hogy megnevetteti. De ő nem tartja nagyra, Hogy költő fia van, Előtte minden ilyes Dolog haszontalan. Nem is lehet csodálni! Csak húsvágóéhoz ért; Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért. Utóbb, midőn a bornak Edénye kiürült, Én irogatni kezdtem, ő meg nyugodni dűlt. De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám; Felelnem kelle — hát az írást abba hagyom. És vége-hossza nem lett Kérdezgetésinek ; De nekem e kérdések Olyan jól estenek, Mert mindenik tükör volt, A honnan láthatóm: Hogy a földön nekem van a legszeretőbb anyám!

Next