Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1966
Joós F. Imre: Út az ismeretlenbe
Második utazás Ez a második utunk az ismeretlenbe igazán nem volt ismeretlen senki előtt. Hiszen a szegedi szabadtéri játékok híre már régen bejárta a világot és a játékok idején Szegedet okvetlenül meg kell látogatni. Ilyenkor annyi a vendége a városnak, ahány fodrot vet a szőke Tisza tükre, ha hajó fut a vizén, vagy ahány virágszirom, meg levél hullik a földre dérharmatos októberi estén Újszegeden a Füvészkertben. A játékok idején nemcsak az ország, de a fél világ Szegeden vendégeskedik. És a sok-sok látogató között mégis azokról szeretnék beszélni, akik a „tűz városából” érkeztek a „napfény városába”. Azért éppen róluk, mert így is bebizonyosodik az, amit a bevezetőben írtam, hogy utazó nép lettünk... A Lenin Kohászati Művek dolgozói híres nevezetes országjárók. A „tűz városának” lakói közül ugyanis nem kevesebben, mint háromezren utaznak rendszeresen. Debrecen sem ünnepelhette meg nélkülük 600-ik születése napját. Csak úgy felkeresték a Nagyerdőt, meg a hortobágyi pusztát, mint ahogy végigjárták a Mecsek alját, meglakták Pécset és felrándultak a fővárosba is . . . De nemcsak, a szegediek emlékeznek a diósgyőri vasasok látogatására, a diósgyőrieknek is egyik legkedvesebb emlékük ehhez a kiránduláshoz fűződik. A „napfény városa” szíves szóval, ízes étellel, zamatos borral kínálja vendégeit. És mennyi a látni, nézni, tanulnivaló. Hiszen ha Debrecen hatszáz esztendős, Szeged majdnem nyolcszáz. A Klauzál térre nyáridőben úgy süt a nap, mintha aranyeső záporoznék Kossuth Lajos szobrára. Ez a tér hallotta a szavakat 1848 októberében: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége...” És a Kárász-ház erkélyéről, amelyről Kossuth 1849 júliusában az utolsó magyarországi beszédét elmondotta, hirdette ki Szeged népének 1918 októberében a „magyar irodalom szegedi kubikusa”, Móra Ferenc az „Őszirózsás forradalmat”. Itt a Tisza partján, a Maros torkolatánál, ahol a város áll, igazgatta a Kultúrpalotát Tömörkény István, a Veszprém látképe a várról