Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1966

Juhász Gyula: Ének Kőrösi Csomáról - Ady Endre: Csokonai Vitéz Mihály

ADY ENDRE S amikor az este elterpedt, Rongyos mécsese lányinál imádkozott egy nagyon furcsát Csokonai Vitéz Mihály: • „Add, óh Uram, ki vagy, vagy nem vagy. Rossz hátam alá a karod. Úgy emelj el innen magadhoz. Ne lássanak a magyarok." „Add, óh Uram, hogy szépet lássak Távolból. Mindegy, ha hamis Az, amit a távolból látok. Magyar vagyok én magam is." „Akarok egy valakit látni, Aki szebben hal, hogyha hal, Aki a fajtáját átkozta S aki magyar volt, nagy magyar " „Egy századdal előbbre lássak S lássam, aki engem idéz. Szomorú sarjamat hadd lássam, Aki ismét Vitéz. Vitéz." S amikor a hajnal szétharsant, Rongyos mécsese lányinál Furcsát látott s szomorúan halt meg Csokonai Vitéz Mihály. Csokonai V­itéz Mihály 156 juhász gyula Ének Körösi Csornáról Székem­ hegyekből metszi Ázsiáim, Az őshazába vándorolt ki 6, Feje felett a vén, szent Himalája, Tán öregebb, mint maga az Idő. Ott rótta a betűket és kereste Puszták homokján véres nyomát, Meglátogatta ínség, balszerencse, De ő csak várt és vándorolt tovább. A régi hon új fényre földerült már, De ő nem tudta, ő a múltba ment. A hegyre tartott, hol örök derű vár És egyre telt, csak telt a pergament. Az indiai herceg jön a társa, A szent királyfi, a nagy nyugalom, Úgy nézett vissza a letűnt világra, Mint ősszel a tavaszra a falomb. És ahogy egyre gyűltek ráncra ráncok És gyászra gyászok, ő békéivé már A homokórát nézte, mely az átok Percét számlálja, mig minden lejár. Az őshazát nem lelte és az újat Nem látta többé, nincsen már vigasza, öreg magyar, örök magyar, ki tudja. Nem egy hazánk van-e, örök haza?

Next