Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1967
Korolovszky Lajos: Hagyomány és jövő a magyar költészetben - Petőfi Sándor: A XIX. század költői - Petőfi Sándor: A magyar nemes
PETŐFI SÁNDOR Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed, Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félre tedd. Pusztában bújdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, a ki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengetnek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küzködni kell. — Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. (Pest, 1847) A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI PETŐFI SÁNDOR Őseimnek véres kardja Fogason függ, rozsda marja, Rozsda marja, nem ragyog. Én magyar nemes vagyok! Munkátlanság csak az élet. Van életem, mert henyélek. A paraszté a dolog. Én magyar nemes vagyok! Jól készítsd, paraszt, az utat, Mert hisz a te lovad vontat. Csak nem járhatok gyalog. Én magyar nemes vagyok! Tán a tudománynak éljek? A tudósok mind szegények. Nem írok, nem olvasok. Én magyar nemes vagyok! A MAGYAR NEMES Van, igaz, egy tudományom. Ebben párom ritkán látom: Enni, inni jól tudok. Én magyar nemes vagyok! Milyen jó, hogy nem adózok. Gazdaságom van, de nem sok. S van adósságom, de sok. Én magyar nemes vagyok! Mit törődöm a hazával? A hazának száz bajával? Majd elmúlnak a bajok. Én magyar nemes vagyok! Ősi joggal, ősi házban Éltemet, ha elpipáztam. Mennybe visznek angyalok. Én magyar nemes vagyok! 1845 94