Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1967
Korolovszky Lajos: Hagyomány és jövő a magyar költészetben - Csonokai Vitéz Mihály: Jövendölés az első oskoláról az Somogyban - Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY JÖVENDÖLÉS AZ ELSŐ OSKOLÁRÓL SOMOGYBAN Hát Múzsáknak szentelt Kies tartomány! Ily számkivetve volt Nálad minden tudomány? Hát csak sertést nevelt-é Itt a makk s haraszt? Hát csak kanásznak terme ' A somogysági paraszt? Istenem! Senkisem Vette észbe, Hogy e részbe’ Árva még Somogy? Hány jó ész lett vaddá, Hogy nem mívelték? Hány polgár bunyikká? Hogy jóra nem nevelték! Dudva lenne a dudvák közt az ananász: Kanász marad akinek A nevelője kanász. Hát már, hogy A Somogy Ily tudatlan, Formátlan, Kié a hiba? BERZSENYI DÁNIEL Forr a világ bús tengere, óh magyar, Ádáz Ervinus lelke uralkodik, S a föld lakóit vérbe mártott Tőre dühös viadalra készti. Egy nap lerontá Prusszia trónusát. A balti partot s Adria öbleit Vér festi, s a Cordillerákat S Haemusokat zivatar borítja. Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei, A Dardanellák bérczei dörgenek, A népek érczkorláti dőlnek, S a zabolák s kötelek szakadnak. Te Titusoddal hajdani őseid Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk Debrecen és Patak Messze estenek Ide, hol a Múzsák Nem is esmértettenek. Ami kevés pénz bejött Két-három póra. Nagyobb dologra ment el Borra avagy disznóra. A szegény Pórlegény Vagy bodnárnak Vagy betyárnak Vagy zsiványnak állt. Oh szomorú sorsa Egy szép megyének! Hol a magyar lelkek Megvetve heverének. Oh nem fáj-e a szíve Minden magyarnak, Hogy a magyar fiúkkal Gondolni nem akarnak? De tán jó Oly idő, Melyben nékünk A vidékünk Új Helikon lesz. — 1799 A bölcs tanács s kormány figyelmén Állni tudó legyen a habok közt. Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jő jön ezer veszély: Nem félek. A kürt harsogását, A nyihogó paripák szökését Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem dolgokat. Ez tette Rómát föld urává, Ez Marathont s Budavárt híressé. 1810 A MAGYAROKHOZ Lélek s szabad nép tesz csuda 97