Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1969
Jókai Anna: Magyaróra
JÓKAI ANNA Tegnap nyitott ablakok mellett tanítottam. A nap a katedráig sütött, átmelegítette a hátamat. Kellemes volt. Ma megint eleredt az eső. Esett reggel, délelőtt, esett ebédkor. A szokottnál is fáradtabban indultam az iskolába. Közönyösebb voltam, mint máskor. Anyám egész éjjel ordított. Három Dolort adtam neki. Nem használt. A gyerekek forogtak a paplan alatt, de nem ébredtek fel. Megszokták már a jajgatást, akár a jegesembert vagy a kukát. Pista a konyhában kuporgott a szennyespadon. Télikabátban, pizsamában. A feketéscsészét nem mosta ki. Beleragadt a cukor. Az összetaposottsikkek kiégették a szalmapapucsát. A szája széle undorodva lebiggyedt. Hiába beszéltem hozzá, nem válaszolt. Nincs ebben semmi különös. Évek óta így van. Én a gázrózsát csavargattam. Igazítottam a lángot. Kicsire, nagyra és azután megint kicsire, megint nagyra. Néztem a sziszegő sárkányfejeket. Hajnali négykor mama görcsei elcsitultak. Kölnivizet vittem, lemostam a testét. Narancslevet kívánt, de nem itta meg. Kérdezte, beadtam-e a zöld kiskosztümjét a tisztítóba . . . Az anyám hetvenöt éves. Bélrákja van, öttől hétig aludtam. Fél nyolckor a gyerekek iskolába mentek. Délig takarítottam, főztem valamit. Fél egykor megmostam a nyakamat. Rúzst tettem a számra. Fejemre kötöttem a behasadozott esőkendőt. Feltolakodtam a tömött villamosra. Rálöktek egy fiatalember mellkasára. Megtámasztottam magam a vállai közt. Vitt minket a kocsi, mint két fadarabot. A tanári étkezdében kelkáposztafőzelék volt, fokhagymás fasirttal. Az egyik kolleganő elkésett. Új fiúja van. Ezen elcsámcsogtunk egy kicsit, amíg becsengettek. Lassan másztunk föl a lépcsőn. Ez is valami. Három perc. Mondták, hogy szalad a szem a harisnyámon. Azt feleltem: jó, pedig már négy napja így viselem.