Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1972

Zibolen Ágnes: Petőfi arcképei

A jó barát, sőt ennél több, unokatestvér Orlai Petrich Soma közös diák­éveik alatt többször is megfestette Petőfit, először katonakorában, majd Pápán, diákságuk évei alatt. Sajnos e régi emlékek — nekünk felbecsülhe­tetlen kincsek — soha nem kerültek elő, pedig Orlai akkor még csak a ba­rátot festette, ecsetjét nem az elfogultság vezette. A fennmaradt munkáit már a költői hírnév befolyásolta s portréin a festő tisztelete érződik. 1848- ból ismerjük első Petőfi-képmását, egy mellképet, amelyről Barabás nem­zetőr Petőfije néz ránk sokkal kevésbé idealizál­tan. Úgy látszik 1848 nya­rán valóban hosszabb hajat és keskeny bajuszt viselt Orlai festményéről hiányzik — és ez nincs képének hátrányára — Barabás rajzainak roman­tikus túlfűtöttsége. Igen sokat köszönhetünk Orlai másik festményének, amelyen költőnket otthonában, íróasztala mellett örökítette meg, itt nem Petőfi arcának hűséges tolmácsolásán van a lényeg, hanem azon, hogy az ifjú költő teljes alakját, hiteles környezetét, íróasztalát apró tárgyaival, Béranger szobrával, könyvszekrényét, szobája hangulatát, talán felesége ovális képmását látjuk magunk előtt. A festmény segítségével még az is igazolódik, hogy Barabás 1845-ös képének dacos-öntudatos tartása Petőfi sajátossága. Orlaiéknál töltötte életének utolsó békés pihenőjét, amikor 1849 nyarán a mezőberényi képe készült. A faragott karosszékben ugyanaz a vékony, vob­ Barabás Miklós: Petőfi Sándor, 1848. Petőfi Sándor, 1847. daguerreotípia Litográfia

Next