Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1972

A százötven éves Petőfi Sándor - Keresztury Dezső: Petőfi nagysága

A SZÁZÖTVEN ÉVES PETŐFI SÁNDOR KERESZTURY DEZSŐ Petőfi nagysága Amikor Magyarország először lett divatos a nyugati világban — körülbelül másfél évszázaddal ezelőtt — a közelkelet egzotikuma s főképpen annak őrzője-hordozója, a népélet került az érdeklődés homlokterébe. A figyelem helyes irányban tapogatózott. A magyarság, főképpen irodalma valóban a népélet felé fordult akkor: ott kereste és találta meg a maga ősiségének, eredeti, nemzeti egyéniségének, nyelvének, költészete megújulásának élő forrásait. A magyar költészet klasszikus korszaka nem valamilyen udvari stílus, hanem a népit nemzetivé tágító ízlés jegyében alakult ki. A népies­ség már ezért is többet jelent Magyarországon, mint bárhol a nyugati vilá­gon. A XIX. század folyamán valami hasonló folyamat játszódott le a ma­gyar költészetben, mint a mi századunk elején, a magyar zenében, a Bartók és Kodály­­műveivel diadalmaskodó erőfeszítésben. Ezek a zeneművészek azt tanították, hogy a nép dalait nem könyvekből, hanem életbeli valóságuk­ban kell megismerni. A múlt század nagy írói szerint pedig a népet azért kell hatalomra juttatni az irodalomban, hogy a politikában is hatalomra lehessen juttatni. Művészet meg nemzeti és társadalmi politika tehát eze­ken a másutt főként ízlésbeli, esztétikai jellegű területeken is teljes egység­ben jelentkezett nálunk. A nagy magyar költők „nemzetbe zártsága” tehát mindig több valamilyen szűk körű nacionalizmusnál. Művükben egybefonódik a társadalmi forradal­már és a nemzeti szabadságharc szenvedélye. Ezért tudják a helyi problémá­kat az emberiség tág szemhatáráig felemelni. Ez a tágasság jellemzi annak a magyar költőnek világát is, aki a XIX. század derekán elsőként emelkedett fel a szűkös magyar életből a világhír magasságába: Petőfi Sándorét. Élő tapasztalatból ismerte kora egész magyar valóságát. Mint diák, ván­dorszínész, országjáró jóbarát, a forradalmi ifjúság vezérköltője, s az 1848— 49-i forradalom és szabadságharc hadseregének tisztje az ország minden táján, a nép minden rétegében megfordult. A hatalom birtokosainak körén kívül, kisiparos fiaként született, de az 1848—49-es években, főként a forra­dalom és szabadságharc idején a néphatalom és nemzeti függetlenség leg­fontosabb kifejezői közé emelkedett. A korszakban, melynek éneklője volt, egyszerre folyt a harc a gyarmati sorban tartott nemzet függetlenségéért s a hatalmas jobbágy tömegek felszabadításáért. 72

Next