Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1973
Szentgyörgyi Elvíra: Petőfi Sándor öccsének ismeretlen élettörténete
Az emberi jövő nagy alternatívája jelenik meg itt Petőfi költészetében, a máig is nyílt, a fellendülő nehézipar időszakának nagyon is korszerű tükrözéseként, a vasnak, az emberi sors alakulásába oly beleszóló fémnek diabólikus dialektikájában. Kardból bilincs, láncból vasúti sín, lánc vagy kard. Ahogy másik kevésbé ismert verse, a Kard és lánc romantikus parabolája is e nagy realitás sarkai közt feszül. A földre szállt legszebb égi angyal és a legszebbik földi lány nászának ,,dicső gyermeke”, a kard, vagyis a szabadság, és a pokolból földre lejött legrútabb ördög, valamint a legocsmányabb földi boszorkány „undok kölyke”, a lánc, vagyis a szolgaság, e versben „harcot űz élet-halálra — hosszú harcot, hosszú harcot”; ugyanazt, amely A bilincsben is dúl, s amely máig meghatározó az egész emberiség életére. Olyannyira, hogy ma sem tudunk még módosítani Petőfi kérdésén: Melyik lészen úr a földön ? Melyiké lesz a világ? SOMLYÓ GYÖRGY „István öcsémhez” Petőfi Sándor öccsének ismeretlen élettörténete Kevesen és keveset tudnak róla, alig többet annál, hogy élt, és Petőfi Sándor hozzá írta egyik legszebb költeményét, „István öcsémhez”. Pedig nemcsak a „költő öccse” volt, hanem saját sorsában és egyéniségében is érdekes, rendkívüli ember; nemcsak Petőfi Sándor öccse, hanem Petőfi István. 1825. június 27-én — tehát Sándor után harmadfél évre született Szabadszálláson, ahol atyjának saját szerzeményű szép nagy háza, szőlője és földbirtoka volt, sőt haszonbéres földön is gazdálkodott, különös gondot fordítván az állattenyésztésre. Emellett a mészáros mesterséget űzte nagy kedvvel, úgy, hogy egyidejűleg Félegyházán és Kecskeméten is voltak mészárszékei. A család tehát ez időben jómódban élt, amint Petőfi Sándor is írja a „Jó öreg kocsmáros” című költeményének e soraiban: ,,Elbeszélünk néha a letűnt időkről. Hajh, régibb idős boldogok valának! Háza, kertje, földje, pénze, mindene volt. Alig tudta számát ökrének, lovának.” Ilyen körülmények között határozták el a szülők, hogy fiukat tudományos pályára adják. István Szabadszálláson végezte el az elemi iskolát, emellett a gazdaság körül is ott sürgött-forgott. Már hatéves korában a legszilajabb paripát is megülte, csak úgy szőrén, csikós módra, míg bátyja, Sándor, húzódozott az efféle mulatságoktól, s csendes, magányt kereső 71