Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1977
Bor Ambrus: Az életveszély szabatos leírása
lő távolság körülbelül 170 kilométer. Három óra? Kissé gyermekes erdeiséta-vágya tudatosul. Az északnak tartó forgalom azonban csekély. Szinte mindenki délnek igyekszik, a Balatonhoz. És az átlagsebesség érdekes módon most kezd növekedni: a kocsi érezhetően gyorsul. Nyilván azért, mert a kocsioszlop sűrű, és a fél úttestre szorult kocsik egymásra kényszerítik a sebességüket. Az autós rá-rápillant a sebességmérőre, sebessége 80-90 km/óra, inkább 90, amit a kocsi könnyűszerrel tart, és ami egy kissé kellemetlen feszültségérzetet okoz. Koncentrálni. Terjedelmesebb vagy mélyebb gondolatmenete nincsen. Tudomásul veszi az első székesfehérvári elágazást, meg-megnézi a zöld kilométertábla-pajzsokat: 62, 63, 67. Gépiesen föl-fölpillant a panorámatükörbe, önmagát is látja; fölráncolt homlokának látványa nem kellemes, az egész arca nem kellemes, már végképp nem bír összeszokni az arcával, amely szerinte vagy kétségbeesettnek látszik, vagy mocskosan vigyorgónak. 69, 70. Gépiesen megelőz néhány feltűnően lassú, kivonült kocsit. Közben többször összerezzen, részben azért, mert nála nagyobbak hangjelzés nélkül előzik meg, hirtelen fölbukkannak mellette, motor bőg, eléje vetődnek, abszurdum, részben azért, mert előtte egymást érik a kettős előzések, előzésben levőt előz erősebb, gyorsabb kocsi, megszokott jelenség, erőszakmanifesztáció, a nagyobb előző fara egy pillanatig tank méretű, hadigépméretű, gyűlöletes. A kisebb szemében lehet az, kisebbsége okán. Az összerezzenés kellemetlen, tudatos szorongást nem okoz, átlagos mormogásokat, eldünnyögött szitkokat vált ki. Semmi különös. Egy kaptató előtt órájára néz: 14 óra 55 perc. Erős gázt ad, még a laposban megelőz egy nehézkes autóbuszt, hogy a kaptatón ne kelljen mögötte kocognia. A tetőre érve enyhe lejtőt és hosszabb egyenes szakaszt lát maga előtt. Ez mintegy másfél kilométer, de lehet hosszabb. Nem becsüli meg a hosszát, csak emlékszik erre a szakaszra, tudja, hogy innen már nincs messze a „Nonstop” eszpresszó, ahol nem kíván megállni, és látja, hogy a szemhatárig nincs szembejövő forgalom. A jobboldali sávban gyorsan halad a kocsioszlop. Kocsija az enyhe lejtőn gázadás nélkül meglódul, gyorsul. Ellőtte egy lapos farú kocsi halad, a tetején csomagtartó, csomagolt, lekötözve. A csomagok tetején talán egy nyugágy? Vénülő kocsi, eléggé kiszolgált lehet, lassú. Aki vezeti, számol ezzel, vagy a rakományával, mert kihúzódik jobbra, szinte kínálja az előzést. Helyes. Az autós előzni kezd. Ennek a mozdulatait már rutinból és reflexszerűen végzi. Visszapillantó tükör. Villogó balra. Kürt. Kilép balra, kinn van. Közben pillantás balra. Hátul semmi. Forgalom. Egy fehér kiskocsi. Trabant? Trabant. Elnyújtott, lapos előzésbe fog. Ha országúton hajt, így szeret előzni. 90-100 kilométeres sebességnél ez kellemes, puha érzéssel jár: mintha az ember lovaglóülésben ülne egy hintán, és puhán kilengve meghintálná magát, először balra, aztán vissza jobbra. A kellemes érzés minden ilyen előzésnél jelentkezik, az autós számít rá, és amikor az előzést befejezve gépiesen hátrapillant, egyidejűleg tudatosan regisztrálja. Ember és gép harmóniája a kinetika tartományában. A balralengés pillanatában kemény, tömör kürtszó, közvetlen közelről. Még ugyanabban a pillanatban egy nagy, világoskék kocsi orra és szélvédője balról. Tankméret, hadigép-méret, összeütközés asszociáció.