Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1984
Hegedűs Géza: Arany János emlékezete
HEGEDŰS GÉZA Arany János emlékezete Halálának századik évfordulójára Toldival kezdettem, Budával folytattam, Keveháza zúgó kürtjére riadtam, balladák rémsége borzongatta lelkem, Széchenyi árnyának kellett megfelelnem. Korunk rémeitől remegett a térdem, „Daliás idők"-nek varázsában éltem, s miként ő Daniéval élte az örököt, állottam „Vizének mélységei fölött". Bihari gyermekként csodát éltem, számost, s öreg-nagybátyámként tudva Arany Jánost, tőle tanultam, hogy ábránd is az élet, de sivár valóság formál „Őszikék"-et. Röppennek az évek, múlhat emberöltő, változik ízlésem, más-másféle költő vonzza vagy riasztja rímre szomjas lelkem, sokféle hangulat biztat énekelnem, de aki nem múlik, aki példaképem, tanítva miképp kell jóról szólni szépen, ő az, ki világos fogalmakra edző, néhai nagybajszú szalontai jegyző. Arany János nyelve, verselése titka maradt, ami létem mondává nagyítva örökségem, oktat zengő hangú vészre, szárnyra kelt szavaim „kirepítő fészke". Léptem tőle hátra, léptem már előre — ő az örök mérce, lelkem atyja, őre, szüleimmel együtt, közel is meg távol kezem fogva vezet regés túlvilágból. 317