Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1984
Baróti Géza: Jegyzetek a megújuló pesti hidakról
BARÓTI GÉZA Jegyzetek a megújuló pesti hidakról Hat ével ezelőtt, 1978 kora tavaszán a Fővárosi Tanács határozatot fogadott el a pesti Duna-hidak felújításáról. Budapest büszkeségeit a háború utolsó évében a fasiszták felrobbantották, a háború után — évtizedes munkával — helyreállítottuk, a világszép Erzsébet-hidat Sávoly Pál tervei szerint átalakítottuk, a felújítás azonban elodázhatatlan feladatnak tűnt. Időközben a tízszeresére duzzadt a budapesti járműforgalom, maga Budapest is terebélyesebb lett, új lakótelepek emelkedtek a város szélén, a régi városszerkezet diktálta úthálózat nem felelt meg többé az igényeknek. Olyan forgalmi rendet és olyan kiszolgáló útrendszert kellett teremteni, amely majd a következő évszázadban-évezredben is megfelel a követelményeknek. Két hidat kiemeltek ebből a felújítási tervből, a Lánchidat történelmi és építészeti okokból nem szabad megbontani, az Erzsébet-híd pedig már ma megfelel a jövő igényeinek. Megállapították a sorrendet egyelőre négy hídra. Első a Margit-híd és a Mártírok útja, második a Petőfi-híd, harmadik a Szabadság-híd, negyedik s ebben a sorozatban az utolsó az Árpád-híd, Budapest legfiatalabb hídja. A két összekötő vasúti híd nem szerepel a tervezetben, azokhoz csak később, a fővárost övező autópályagyűrű megépülésével párhuzamosan kell gondolni. A tervezés már korábban elkezdődött, 1978. március első napjaiban azonban már ugrásra kész állapotban volt az a „team", amelynek feladata lett a Margit-híd és a Mártírok útja felújítása a pesti hídfőben elterülő Jászai Mari tértől a budai Széna térig, tehát egyszerű hídépítésről nem beszélhetünk, nagy területre — kilométerekre — kiterjedő munkálatok kezdődtek azon a márciusi hajnalon, amikor a munka megindult. Az építkezés vezérkari főnöke dr. Dalmy Tibor lett, akit a Fővárosi Tanács és a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium megbízottjaként emlegettek, kis idő múlva azonban csak úgy neveztek: a kormánybiztos. Dalmy vezetésével kezdődött az a folyamatos munka, amely 1983 tavaszán az Árpád-hídon az utolsó szakaszába lépett, s az eltelt öt év alatt olyan megoldásokat mondhatott a magáénak, amelyek legendás hírnevet szereztek a főmérnöknek és gárdájának Elterjedt a híre, hogy a „Dalmy-istálló" nem ismer lehetetlent, itt a határidőket tűzön-vízen keresztül tartani kell, módosítás csak úgy képzelhető el, hogy az előírásnál kevesebb, rövidebb időt szabad egy feladat megoldására fordítani. Ez a munkaszervezés, ez a munkatempó eddig ismeretlen volt a magyar építés újkori történetében. A tervezők nem tették le a tusbont, amikor aláírták a pluszpapírokra rajzolt ábrákat, készen álltak s ha kellett, órák-napok alatt újraterveztek valamely részfeladatot, a kivitelező gárda tucatnyi alvállalkozótól ver