Magyar Hirlap, 1850. július (2. évfolyam, 192-217. szám)

1850-07-02 / 192. szám

Äfe. 27-90. Pest, Kedd, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési díj: fél­évre, házhoz küldve SJrt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. Évne­gyed­r­e helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — h­elyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 50 krjával; a havonkénti előfizetés min­dig a hónap 1-től számittatik. — A hir­detések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. HIVATALOS RÉSZ. Kitüntetés. Ő felsége f. é. jun. 14-iki legf. határozatánál fogva R­a­d­o­v­i­c­h Mihály volt nagyváradi város­­l­irőt 1809. és 181 ®­7-ben az álladalom és a szenvedő emberiség körül szerzett érdemei és a forradalom za­varai alatti loyalis magaviselete elismerése tekinteté­ből a neki szánva volt kis arany polg. érdemrend he­lyett, az arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. 070. sz. H. o. Hirdetmény. A sok gazdag hazafius adakozások, melyek 1849. dec. 10—ki felszólításom következtében minden osztá­lyokból az általam az 1848 —49-ki hadjáratban nyo­morékokká lett gyámoltalan katonák és honvédek is­tápolása végett alkotott alapítvány számára befolytak, azon kedves és szerencsés helyzetbe tesznek, misze­rint ez alapítványt ígéretemhez képest f. é. jól. 1-ével oly kiterjedésben léptethetem életbe, mely a vállalat kezdetekor táplált legszebb várakozásaimnak megfelel. Bárha még most az alapítványi tőke iránt töké­letes kimutatást nem nyújthatok a nyilvánosság elé, miután a gyű­jtelékek még be nem folytak s hihetőleg adományok még benyújtandók és felveendők lesznek, azonfelü­l a töke átalakítása a befolyt készletöszvegek 4 Yj °/o metalliques-ekbe fektetése által még folya­matban van , mégis a hírlapok utján folytonos jegy­­zéksorozatokban a közönség tudomására hozott ala­pítványi adalékok , a 9055 párt törzstőke hozzáadá­sával , elégséges kamatokat nyújtanak 8 első osztályú alapítványi helynek , évenkint 121 frt 40 kr, 6 má­sod osztályú alapítványi helynek, évenkint 85 frt 10 kr, és 186 harmad osztályú alapítványi helynek, évenkint 60 frt 50 kr, összesen 200 alapítványi hely­nek díjazására. Ezek betöltésénél szabályszerüleg, a befolyt aján­lati jegyzékek szerint s a nyomorultság fokának te­kintetbe vételével száz rokkantat a cs. kir. hadseregből és százat a volt fölkelő­­s­er­egből hívtam meg, s intézkedtem, hogy nekik a megadott alapítványi javadalmak 1850. jul. 1 - étől kezdve a hadfogadó- és hadfogadói kerület-parancs­nokságoknál , a hol tartózkodnak, továbbá az illető rokkantak házaiban h­avonkint előre kellő nyugtatvány s az általam kiadott fölvételi jegy előmutatása mellett kifizettessenek. Ha a cs. kir. hadsereg alapitványosai közöl 6 nyert 1-ső osztályú alapítványi helyet, mig ellenben a fölkelő sereg folyamodóival csak 2 ily hely töltetett be, annak oka egyedül abban fekszik, mert ez osz­tályba szabályszerüleg csak oly rokkantak tétetnek, kik mindkét kezük, vagy mindkét lábuk elvesztése folytán, továbbá kapott sebek következtében­ tökéle­tes megvakulás vagy egyéb súlyos sebek miatt éltük tengetése tekintetéből folytonosan idegen segélyre szorulnak; a fölkelő sereg eddig tudomásomra jött fo­lyamodói közöl eddig csak két ily egyén találtatott, kik ez alapítványi osztályba tartoznak s azért abba is tétettek. A kiegyenlítés több 3-ik osztályú alapítványi helynek honvédek számára leendő kiosztatásával fog megtörténni. Különben a súlyos sérülésekkel terhelt folyamo­dók száma oly nagy, hogy ez­úttal az alapítványi he­lyek csupán oly rokkantakkal töltettek be, kik egy vagy más tag elvesztése által, vagy megvakulás foly­tán lettek nyomorékokká , míg az alapítványba főlvé­ [­tetés végett még 700 jogos folyamodó van följe­gyezve. Midőn ennélfogva mind azon nagylelkű emberba­rátoknak , kik vállalatomban ekkorig nemes készsé­gükkel oly sikeresen támogattak, a részt nyert meg­csonkít h­arczosok nevében teljes szívből fejezem ki köszönetemet, serkentse föl őket azon gondolat, hogy még oly sok szerencsétlen, elhagyott, keresetre egé­­­­szen képtelen katona-nyomorékok vannak az 1848. 49-ki hadjáratból, kik nehéz sorsuk könnyítésére várnak, újabb hazafiui buzgalomra alapítványi ado­mányok begyűjtésében, hogy az alapítványi helyek szaporítása által ezen szerencsétlenekre is gond for­­dittathassék. w) Főhadiszállás Pest, jul. 1. 1850. Cs. k. polg. és katonai kormányzó Magyarországban N­­a­g­n­a­u­t. sz. n. A birodalmi törvény- és kormánylapból Bécsben megjelentek. Jun. 28-kán a LXXX-dik darab , egyelőre csu­pán németül. Tartalma: 247. sz. a. a k­eresk. ipar és középit. ministerium f. é. ápr. 23-kibocsátványa, melylyel f. é. ápr. 10-én kelt legf. határozatnál fogva az állami postaszolgálatba lépés föltételeit és az erre vonatkozó állami­ vizsgála­tot illető szabályok tétetnek közzé. A LXXXI-dik darab szintén csak német nyelven. Tartalma: 248. sz. a. a keresk. ipar és középitészet mi­­nisteriumának f. évi jun. 25-én kelt rendelete, mely­lyel folyó évi június 22-dik­i legf. határozatnál fogva ideiglenes törvény adatik ki a mészáros-mesterség rendezéséről Bécsben , és egy húspénztár fölállítása és ez utóbbi számára szabályzat adatik ki, és az állam­­igazgatás részéről Bécs községének e húspénztár első dotaliójára 250,000 pfrt kölcsön biztosittatik. E darabbal egyszerre adatik ki a­­ 25-ik mellék­füzet. Tartalma a 248-dik rendeletre vonatkozó leg­alázatosabb min. fölterjesztés. Jun. 29-kén a LXXXII-ik darab , mind a német egyedüli, mind a többi k­i­l­e­n­c­z kettős kiadásokban. Tartalma : 249. sz. a. a f. é. ápr. lG-ki cs. patens, mely által az austriai kereskedelmi tengerészet számára sa­ját tiszteleti lobogó alapittatik kitűnő tengerészi tet­tek megju­talmazására. 250. sz. a. a pénzügyministerium f. é.jmi. 15-ki rendelete, melylyel a répa , csont, csontliszt és bel­földi anyagokbeli czukor-termeletek a közbenső vám­vonalom forgalomban vám- és 30-ad-menteseknek nyilváníttatnak. 251. sz. a. az igazságügyi ministerium f. é. jan. 22-iki rendelete, melylyel a f. é. jul. 1 — jén életbe lépendő f. é. jan. 17—ki id. bünpörrendhez hivatalos formulárék tétetnek közzé. 252. sz. a. a cultus és oktatásügyi minister f. é. jun. 22-ki­bocsátványa, a vasár-és kath. ünnepnapok megülése végett oly helyeken , hol a katholikus nép­ség többséget képez. Ezzel együtt adatik ki a 26-ik mellékfüzet, mely a 249. sz. alatti cs. pátensre vonatkozó legalázatosb fölterjesztést tartalmazza. Jan. 30-ban adatik ki a f. é. jan. 16-kán egye­lőre csak németül megjelent 1X-ik darab, most s­z­l­o­­vén-német kettős kiadásban. Tartalma : 12. sz. a. az 1849. dec. 30.ki­cs. pátens, mely [ által a tart. alkotmány Stiria hűség számára , a hozzá tartozó tart. gyűlési választó-rendszerrel együtt ki­­hirdettetik. *) A kimutatást jövő számunk hozandja. S­z­e­r­k. Hadi tör­vényszéki i­t­életek. Csajág­h­y Márton, bácsi, bácsmegyei szü­letés , 46 éves , rom. kath., nős , gyermektelen , volt megyei számvevő , törvényesen megállapított tényál­­­­lás mellett erős gyanúban állott, hogy mint volt szol­­g­á­­­ló a forradalmi kormány szolgálatában , a két jó­­ gondolkozása halai lakos Grozditz Gaja és Marian Ni­­tzának , midőn azon kérelem végett, hogy hazájukba visszatérhessenek, eléje vezettettek, 1849. jul. 26-án történt megöletésü­kre parancsot adott; ennélfogva a f. é. jun. 19-kén ez iránt tartott haditörvényszéken a fenálló törvények alapján, jó gondolkozású egyének megöletésének bünrészessége alól mint csupán gyanú­ban állott, fölmentetett. B. Ilaynau tszn. és hadsereg­­parancsnok ur ő excja ez ítéletet jóváhagyta. Temesvár, jun. 25. 1850. Cs. h. szerb-bánáti haditörvényszék. T­i­t­k, hamisan Irnyey Sándor, bajai, bács - megyei születés , 26 éves , r. k., nős , egy gyermek atyja, volt bajai várostanácsnok és magyar közügy­véd , törvényesen megállapított tényállás mellett val­lomása által kibizonyulván , hogy I­atzer Márton for­radalmi biztos rendeleteinek legbuzgóbb teljesítése, továbbá Pillaszanovich József szabadkai vésztörvény­széki elnök parancsainak általa mint 1849. ápr. 14-ke utáni bajai városbiró általi követése, a cs. k. seregek elleni ellenlábasra buzdítás , a jógondolkozásuaknak a szabadkai vésztörvényszék kezébe szolgáltatása , to­vábbá a fölkelőknek a kitmaradot­­ik elkobzott vagyo­­nának­ megutal­mazása s leghatásosabb gyámolitása által a fölségsértés bűnébe esett, ennélfogva f. é. máj. 22-kén a fölötte tartott haditörvényszéken egyhangú­lag , összes ingó és ingatlan vagyonának elvesztése mellett, kötél általi halálra ítéltetett. B. Hoynau tszn. s hadseregparancsnok ur ő excja a kimondott halálos ítéletet törvény utján megerősité, kegyelem utján pedig nyolcz évi sánczmunkára kiír.nyil ’­ason szelidité. .Vmesvár, jun. 24. 1850. Cs. k. szerb-vajdasági s temesi bánsági hadi törvényszék. A Magyarországot illető országos törvény- és kormánylap XIV. da­rabjából. (Kiadatott és elküldetett 1850. jun. 28.) Hirdetés a polgári ügyekben telj­hatalmú cs. biztostól, 1850. junius 6-ikáról, melynélfogva az 1850—ki mari. 4-ről kelt legfel­sőbb patens folytán rendelt telekadó - ideiglenes számára eszközlendő telekjövedelem-kiszámítások véghezvitelére az utasítás közhirré tétetik. Az országos törvény- s kormánylap Viki. darab­jának 46. számában előforduló s a telekadó-ideigle­­nes Magyar korona országbani életbeléptetésére szol­gáló előkészítő utasítás folytán, a cs. k. pénzügymi­­nisteriumtól az 1850. márt. 4-től kelt legf. pátensnél fogva rendelt telekadó-ideiglenes számára eszköz­lendő telekjövedelem - kiszámítások véghezvitelére a következő utasítás adatott ki: Geringer. *) Lásd az orsz. t. és korm. lap Vili. d., 45. sz. 81. lap. julius 2-án 1850­ Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (na­gyhid utcza 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában: (a­­ du­n­asor­on, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: régi posta-utczában 24-dik sz. a. első emeletben. Utasítás a föld termésének és hasznának fölvételére. Első Rész. A földtermés és haszonvételének előmunkálatairól. I. Fejezet. Előkészület és bevezetés az előmunkálatokhoz. 1. §. Az 1850. évi mart. 4-dik napján kiadott legfelsőbb patens által rendelt földadó-provisoriumra vonatkozó előmunkálatok, egyszerre kezdetnek meg az ország minden kormánykerületeiben, és valamennyi adó-községekben. 2. §. A földtermés és haszon fölvételére min­den korm. kerületben vagy vármegyében saját becs­lő kerületek vagyis járások alakíttatnak, s minden ilyen kerület vagy járás számára egy becs.10 biztos rendeltetik egy segéddel, kik hivatalukra föleskettetvén, a nekik kijelölt kerületbe vagy járás­ba elküldetnek. 3. §. Minden adó­ község számára egy saját tiszt­viselő (ügyvezető, elnök), egy t o 11­v­i­vő (jegy­ző) és egy községi választmány rendeltetik, melynek hat választmányi tagból, kik közé a község elöljárója (bírája) is megválasztathatik, és hat helyet­tes (pótló) tagból kell állani. 4. §. A politikai hivatalra alkalmazott cs. kir. járásbeli biztos (Bezirkscommissar, administrirender Stuhlriechter) az alája rendelt járás valamennyi adó­­községei számára az ügyvezetőt (igazgató tisztviselőt), aztán a jegyzőt és a választmány elnökét, e végre kü­lön kiadandó utasítás szerint, választás utján, a köz­ség birodalmával bíró, a helybeli viszonyokat, a ha­tárban szokásos gazdálkodási módot, valamint az egye­sek földbirtokait pontosan ismerő helybeliek közel nyolc­­ nap alatt kijelölvén, azok eljárását életbe lépteti. 5. §. Az eddig adómentes földbirtokosok, a községi választmányban, vagy személyesen, vagy vá­lasztott fölhatalmazottaik által fognak részt venni, az erre vonatkozólag kiadandó szabály szerint; midőn ezen utasítás folytán a községi választmányról szó leend, az eddig adómentes földbirtokosok képviselői is mindig oda értetnek. 6. §. A községi választmányt folyvást teljes számban kell tartani, s annak mindazon munkálatok­ban részt kell venni, melyek ezen utasítás folytán elő­fordulnak. 7. §. Az ügyvezető (elnök) egyedül sohasem teljesíti a munkákat, hanem mindig a községi választ­mány meghívása és közremunkálása mellett, melynek tagjai föl vannak jogosítva, mindazon esetekben, mi­dőn a község, vagy az egyes lakosok érdekeit sértve hiszik, ellenészrevételeiket okokkal támogatva elő­terjeszteni. 8. §. A földadó-provisorium előmunkálatainak megkezdésére az elnök, az illető cs. k. járásbeli biz­tostól a jelen utasítást egy vagy több példányban, va­lamint a községi határleirásokat, és az egész község vagy egyes földdarabok fölmérésére vonatkozó okira­tokat is, a megyei levéltárakból s egyéb helyekről használat végett kikapja (50. §.)■ Ezen, a cs. k. já­rásbeli biztostól följegyzés mellett kikapott okiratokat gondosan meg kell őrizni. 9. §. Ezen okiratok eltévelyedése által, vagy vigyázatlanságból támadandott kárt, a kárt okozó tar­tozik megtéríteni. 10. §. Azon esetben, ha a becslő biztosnak más helységekbeni távolléte alatt, az eljárás folytán olya­­tén kétségek és nehézségek merülnének föl, melyeken TÁRCZA. A vítum­ű­ csodakép. (Olaszországból.) Ne csináljatok magatoknak festett és faragott képeket... én helyettem !.... E lapok olvasói bizonyosan hallottak már a Riminiben létező Máriaképröl valamit, mely je­lenleg a sz. Ágoston egyházában létezik s szám­talan népet csödit oda bámulás végett, mely ter­mészetesen sokaságánál, s a rend föntartása vé­gett alkotott sorompóknál fogva soha egészen meg nem közelítheti azon képet, mely évente ál­mainak, s a nap minden szakában beszédeinek tárgya. Melytől gondviselést és gyógyulást, szeren­csét és vigasztalást vár. S honnan e tiszta bizalmu remény ? kér­dezik. Megfejtem, s csak azért esdek, hogy a hie­rarchia és a demokrátia az igazság istenképéért (mert ennek már valóságos istenképe van, annyi­val inkább, mivel ritkán emberek műve) en­gedjék el megfejtésem balmagyarázatát. A nép kisszerűséget és valódi nagyságot egyformán képes bálványozni, föltéve, hogy azon törpeség vagy nagyság közvetlen vagy közvetett után tömegben hat reá. A nép tömegben együgyü, s legkevesb hig­gadt ítélettel bir, az egyenkint fölfölvillanó el­­lenokoskodás, józan czáfolat a massának enthu­­siasm­usa által öletik el, lelkesedésében rajongó, s nem akarja, hogy színes szárnyai, melyeken egy általa ritkán élvezett ideálvilágba emeltetett, az igazság napja által elperzseltessenek. A r­inim­i kép is tömegesen ragadá meg a né­pet; nem mellékajtócska nyittatik meg a józan né­zőnek, hanem kapuk táratnak föl, hogy csődület legyen, mert ennek már magában is nagy ereje van, hogy valami tételnek elfogadását biztosít­sa; ha egy világiabb pezsgővérü ifjoncz kételyt emelne, tiz vén anyó rögtön üstökében van, ké­telyét helyre igazítani, — a tömeg c­z­á­f­o­l­a­t­a hamar hívővé teszi az embert. A második hatalmas rúgó, mely a riminis kép csodaszerüségét garantirázza: a távolság és a lángszavú lelkesítők. Mint fnnebb említem , a jó rend föntartása végett sorompók vonattak a kép elé, és így a bá­muló sereg mindenkor lisztes távolságban tartatik. A mezszeség pedig leggyakrabban illusiók szülő anyja. A chiromantiának hány fölkentje magyaráz a fellegekből és csillagokból, melyek messze fe­jünk fölött lebegnek, a napból, melybe szemmel bele nem tekinthetünk; a szerelmes a holdba an­­dalog el édes reményeiről, pedig a közel valót karjaiba zárta. Ki távol hona után sóhajt, a bi­zonytalan láthatárba néz, szive forrón dobog, s­­ ott, hol az égboltozat ívkarával a földet öleli, hazáját s övéit véli látni. A távolba zengi dalát a költő is, — szóval mig a közelség a tán is gö­röngyöt mutat, a messzeség édes és keserű illu­siók szülő anyja. A bámuló szemek tehát igy a szent Ágoston templomában eléggé m­eggyöngitvék,hogy csodát lássanak — már most csak a gondolkozó ész van hátra, mely még föltámadhatna, a termé­­szetelleniséget romba döntendő. De erre biztosításul ott vannak az ájtatossá­­gukban örökké szent visiókban élő zarándokok, kik lerongyolt ruhában, feltöredezett lábakkal, s izzadáscseppektöl átázottan vándorolnak be száz meg száz mértföldeket, testi kinaikat nem érzik, mert lelki buzgalmuk annyira erős, hogy mintegy az anyagból kiemelten — vallásukon kívül min­dent felejtenek. Ott vannak ezek a szent Ágoston templo­mában eloszolva a nép közt, magasztos szó­noklattal, elragadó lángszavakban festik a riminii Mária csodaszerüségét, oda utalnak a kép sze­meire, ... most... most.... nézzétek! — isteni lélekben dicsőül meg az ábra, mennyei fény vi­­lágol át a szemeken, a pillák szelíden emelkednek és záródnak, kegyelmet mosolygva a bűnösök­nek, vigaszt a szerencsétleneknek, a szelíd pil­lantás gyógyulást ad betegeiteknek, teljesülést igér jó reményeiteknek, üdvözülést kedves hol­taitoknak ; — most — most — nézzetek oda s fo­gadjátok tisztult kebellel, bűnbánó lélekkel az ur csodás nyilatkozványát. Az egyház ablakain mennyei sugár dereng be. A kép fénygloriában úszik. A tömjén tulvilágiság édes illatú ködét ter­jeszti el az egyház ívei alatt, melyek a napsuga­rak zománczában ragyognak. A zarándokok lel­kesült beszéde magasztos imaként hangozik. Az áldozó pap a ragyogó szentség fölmutatásával „Dominus vobiscumát“ adja át a hívőknek. Az áhítatos tömeg térdre ereszkedve tekint az im­ádás nagyszerű tárgya felé, — átszellemül­­tében meg van győződve, hogy saját szemeivel lát —,hogy saját eszével gondolkozik. És a bűnös, a szerencsétlen, a remélő, a be­teg, a hazáját és holtjait sirató megvigasztaltan tér haza hajlékába, s lelkesült alakkal beszéli a csodakép hatását, exorcizálja azokat, kik még sz. Ágoston templomában nem voltak, őket az oda menésre ; ismét hány esétlen, reménylő, beteg, hazáj rató siet a szent ívek alá ! így megy rétegről rétegre. Nagyszerű balfogalom ez szellem, a fölvilágosultság lelke' műveltség közös kincse ellen,

Next