Magyar Hirlap, 1850. július (2. évfolyam, 192-217. szám)
1850-07-19 / 207. szám
czára sem fog eltérni azon úttól, melyet számára az alkotmány kijelölt; és ha az általa megkérdett bizalmi férfiakban csak akadályokat látand, — nincs oly messze az idő, midőn az ország törvényes képviselete elé terjesztendi az ügyet, melynek miképeni eldöntése, senki előtt nem titok. — Akkor majd meglássuk , mi győző erővel birand azon fölriasztó intés , miszerint: „ha az egyetem nem lesz tisztán katholikus, protestáns lesz — és meglátjuk, vajjon a protestantismusnak fognak-e mások is ily félelmes, hóditó erőt tulajdoníthatni ? — Ha mi elég részrehajlók volnánk, politikai téren pártolni a protestantismust, nem tehetnénk ildomosbat, mint hevesen csatlakozni a theol. kar véleményezéséhez. Mert ha javaslata a ministeriumtól helyben hagyatnék, akkor nem sokára protestáns egyetem alapjait látnok honunkban letéve, melynek hallgatósága bizonyosan jobbára katholikus ifjakból állna. ,,A tanár urak érdekében áll, hogy ezt jól megfontolják.“ Ez után az osztrák egyetemekkel egyformaságot és egyenlőséget s a külföldi egyetemekkel való vetélkedést tárgyazza a fentisztelt kar. Ehez különösen szólnunk fölösleges. — Ha az épület alapkövét elvetjük, akkor haszontalan erőlködés, vitatkozni az épület tökéletes helyreállítása fölött. 910 Somogy, jul. 7. Megenged szerk. ur, ha megyénkről, mely úgy látszik terra incognita gyanánt áll hírlapja olvasói előtt, néhány szót emelünk azon reményben, hogy azt a nagy közönség is kedvesen veendi. Somogyról, mely, önzés nélkül legyen mondva, az ország hatóságai közt, habár nem is úgy mint néha napokban Pest megye, vezércsillagként mutattatott be az országnak, mégis bármelyikkel sorompóba léphet a magyar megyék sorában. E terra incognitaságából megyénket annyival inkább óhajtom a publicitás utján kiemelni, minthogy a ,P. Napló Balatoni nevű levelezője politikai életünkről mit sem szólhatván, úgy látszik agyarfogaival csonton rágódik, melyet ő, mint Aesopus ebe kapkodva az árnyék után, elejtett. Prosit ipsi — csak legyen óvatos, hogy az általa tánczoltatni látott medve, kancsal szemei mellett egyenes ugrást téve, képére ne másszon, és álarczát le ne rántsa, hogy aztán megismerje a világ, mikép az általa emlegetett kapacitások sorában nem állhat, kiket a törvénykezés rendezésénél alkalmaztatni óhajt. Exitus acta probat. Qui non est hódio, cras minus aptus érii, ezeket mondja Ovid is. Megkísértem politikai életünket röviden, de híven ecsetelni. Megyei főnökeink igazságszeretet és hivatalos munkásságukkal szerzett tapasztalataik nyomán felsőbb jóváhagyás mellett megyénket hét járásra a lehető legczélszerűbben felosztván, (bár, mint némileg hallomás után a dologba beavatott mondhatom, hogy megyei főnökünk a megyét 8 járásra óhajtotta oszlatni, s ez sokkal czélszerübb lett volna, akkor minden járás 30,000 népességű és mintegy 12Y2 mérföldnyi területet képezendett, mely eléggé elfoglalta volna a kötelességét híven teljesítő tisztviselőt), azokban az uj rendszer szerint egy közigazgatási fő- és egy segédbiró alkalmaztatott, már az újabban megalapított fizetéssel. Szinte járásonkint egy törvénykezési bíró esküdtjével a régi fizetés mellett. Alakíttatott ugyanakkor állandó megyei törvényszék és árvaszék, adószedői és számvevői hivatal, az alkalmazott egyének legtöbbnyire előbb is szolgáltakból kerültek ki, amennyire azok a forradalom folytán kompromittálva nem voltak. Azonban nyertek alkalmazást, mint illik, nemzetiség és vallás, vagy sorsra, tekintet nélkül mások is, kik arra érdemesek voltak. A tisztviselőség hivatalos kötelességeit pontosan teljesíti; néhányan ugyan nagyobb szorgalommal járhatnának el, — de ezek neveit még most a közönség elé nem juttatjuk, jobbulásuk reményében; legyenek azonban meggyőződve, mikép tétlenségüket tapasztalva föl— lebbentjük a fátyolt, mert vannak, valamint a közigazgatási ügy a törvénykezési bírák közt, kik többet tehetnének. A megyei törvényszék szorgalmasan munkálkodik, reméljük az árvaszék sem marad el. Közéletünk nyugodt, társalgásokban feszültség nem igen mutatkozik. —A közbátorság, ámbár sok volt honvéd és fölavatott ujoncz megszökvén , az erdőkben és tanyákon barangol, rendkívül veszélyeztetve nincs , mert a megyei rendőrség fönáll, pandúrjaink teljesitik kötelességüket, kivált az előbbi időben a megyében volt 5-ik számú csendöri ezredbeli csendőrség segítségével, mely mintegy 95 főből állt, belőle minden járásban két osztály lévén, — de ezek, midőn már megismerkedtek a vidékkel, emberekkel, körülményekkel, tudták szolgálatukat, kebelünkből elvitettek , és jött a 6-ik csendőri ezredből 30 legény , mi annyi mint semmi, kivált ha , mint hallatszik , a megyei rendőrök eddigi száma is megnyesetik. A megyében leginkább nyájörök körül lappangani szokott csavargók fékezésére nálunk életben volt úgynevezett tanyalevelek használata jó szolgálatot tesz , mely, mint olvasóm, később a kormány részéről is megrendeltetett; a tolvajságok megakadályoztatására a szarvasmarhák s lovak megbélyegeztetése is megparancsoltatott. A lopott marhák vásárom könnyű eladásának megakadályoztatására úgynevezett vásári levelek használatát is újabban megrendelő a megyei főnökség, miszerint mindenki a vásárra marhát hajt, a helység elöljáróitól nyomtatott bizonyítványt tartozik venni arról, minő marhát hajt a vásárra, a szarvasmarha vagy ló leírásának az eladólevélbe kell foglalva lenni; eladván marháját, a levelet is vele kell adni. Ennek pontosabb vihetése miatt minden a helységben levő szarvasmarha és ló leírása jegyzőkönyvileg vezettetik. A mészárosoknak az elöljáróság tudta és jelenléte nélkül marhát levágni nem szabad; a levágott marha leírása szinte bejegyeztetik; ekkor két czélt érnek el, először dögmarhát a mészárosok nem vághatnak, másodszor a lopott marhák kéz alatti levágása is akadályoztatik. Mindezen üdvös rendeletek ellen cselekvők a megyei törvényszék elé állíttatandók. Azonban amilyen üdvösek e rendeletek, oly nehezen megy a foganatosítás, mert meglehet, a tisztviselő beéri a köröztetéssel,történik-e,nem-e? nincs rá gondja. De uraim vigyázzatok, a definitívum megjó, és a sokszor siker nélkül emlegetett felelősség keserű gyümölcsöt fog hozni. A megyei tisztviselőség lakását illetőleg, azon felsőbb rendelet létezik, hogy minden hivatalnok a járás főhelyén lakjék. Ezt én fölöslegesnek tartom, kivált nálunk, hol minden szegény tisztviselőnek van egy kis lakása többnyire tulajdonán , is ha ez bent van a járásban, mindegy a panaszosnak, ha biráját A. vagy B. faluban találja, csakhogy panaszoskodni menvén, azt bizonyosan föllelje, föllelvén minél előbb elégtételt kapjon. Nem látom át miért ne lakhatnék N. töbde maga jószágán, mely ugyanazon járásban van, melyben szolgál. Ez által ha más haszon nem háramlik is a statusra , megkiméltetnék a szállásbér fizetés; de bizonyosan a szolgálat is nyerne, mert ne gondolja senki, hogy a 900 ft hát még az 500 ft fizetésért bár alsóbb tisztviselő a maga dolgait annyira elhagyja , mikép tulajdona után se nézzen. így lesz, hogy míg hivatal helyén hetenkint csak egy pár nap találja őt a panaszos, otthoni lakása esetén mindig honn találná, kivéve ha hivatalos foglalatosságaiban utazik. Különben is kivált a közigazgatási tisztviselőknek többnyire kocsin kell ülniök, mert ha folyvást otthon ül, és csak utánanézés nélkül küldi a rendeleteket, nem messze megyünk. A törvénykezési bírót még inkább lehet helyhez kötni, mert az meghozván ítéletét, a végrehajtásra segédét küldi, de a közigazgatási mennél többet jár kerületében, annál inkább teljesítheti hivatalát, és így mindegy, járásának bármelyik falujában lakjék. Én őszintén megvallom, e megyében nem tudok még tisztviselőt, ki az ebbeli felsőbb rendeletnek pontosan eleget tett volna, mind a mellett a dolgok rendben vannak. Ámbár nem helyeselhető, hogy a felsőbbség rendeleteinek nem engedelmeskednek, de úgy hiszem azon reményben, miszerint meg fog változni a minden helyes ok nélkül hozott abbeli rendelet, hogy minden járásbíró kerülete főhelyén lakjék. De különben is nálunk ez minden helyen ki sem vihető, mert jóravaló lakást nem kap a tisztviselő, márpedig megyei tisztviselőink a saját házuknál megszokott kényelmet nem örömest nélkülözik, azon nem épen roppant fizetésért pedig a megszokott kényelmet megszerezni nem is lehet, és többször nincs is alkalom annak megszerzésére. Az adó és közmunkák terheivel szűz vállaink megbarátkoztak, mert azt elvileg 1832-ben már kimondottuk, előre tudván , hogy az nem fog ám úgy menni, mint némely ember szerette volna: solvemus, sed quantum? majd mi meghatározzuk. A zalamegyeieket megriasztott azon hir, miszerint a hivataloskodási nyelv átalában német lenne, hozzánk nem érkezett; a kormánynak ebbeli rendelet ő felsége akaratával, mely által minden nemzetiség föntartását megigérő , összeegyeztethető sem volna. A törvénykezési rendezetet miniszeri biztos Rohonczy Ignácz úr kezdte , miért hagyta félbe, ő tudja, annyi igaz , hogy az igazság kiszolgáltatása most is a régi módra megy, kivált táblabírós törvényszékünkön; és a vaskalapu (mint a fönt említett Pesti Napló levelezőjének nevezni tetszett) táblabírák is igenis alkalmasak az igazság kiszolgáltatására, nélküle is. Mint halljuk, Rohonczy úr félben szakadt munkáját Hengelmüller úr fogja folytatni; adjon isten neki jó szerencsét, erőt, egésséget minél előbbi idejövetelre, mert majd megunjuk ám a sok munkát táblabírói fizetésért. Napokban volt kebelünkben Sterne Ferdinand , a soproni kerület iskolai főrendezője, egy becsületes, humánus, művelt, jó pap. Mi fog történni egyedül magánadakozásokból alapított gymnasiumunkkal, még nem tudjuk; annyi bizonyos, hogy ebben a reform mellőzhetetlen, mert már annyira aljasult, hogy több osztályokban 4 , másokban 6—8 legföljebb 10—12-re megy egyegy évi hallgatók száma. Ezért százharmincz ezer ft tökét hevertetni vétek volna. Miskolcz, jul. 15-én. Helv. v. t. követő sz. gyülekezetünk, f. hó 5-én ismét egyik érdemdús hivatalnokát veszíték el, Korponay Józsefben, ki a közelébb lefolyt nyolcz éveken át, mint hitszónok, az előtt pedig, a helybeli feltanodának huszonkét évekig volt igazgató tanára, a hivatalos buzgalom és szeplőtlen becsületesség példányakint világolt díszes pályáján. Fővárosi napló. (Jul. 18.) 2. A Pestről eltávozó b. Stagnau t. sz. n. bucsu tiszteletére több törzs és főtisztek teljes diszegyenruhában és számos nép jelent meg a dunaparton, — ö excja azonban a tisztelgőket elkerülve a budai részen szállt hajóra. — A hajó 10 órakor elúszott.... A nép hazament. — A tegnap estvére tervelt fáklyászene szinte elmaradt. 2. A városi hatóság intézkedése folytán mindazon egyéneknek, kik saját jog nélkül folytatnak kereskedést — boltjaik be fognak záratni. 2. Balaton Füred vendégeire érdekes műélvezet vár. Ábrányi Kornél a jeles zongoraművész, kit a fővárosi közönség a nemzeti színpadon kiváló tetszéssel fogadott hangversenyeiből ismer — a napokban Füredre megy — hol zongora-hangversenyeiben több remek zenedarabok közt, saját szerzeményeit is játszandja, s tizenkét új magyar népdallal fogja meglepni az ott mulató művészet és zenebarátokat.Meg vagyunk győződve, hogy a derék magyar zongoraművész hangversenyei a legnagyobb részvét és méltánylatban fognak részesülni. 2. A bécsi,Fremdenblatt4 a következő újdonsággal lep meg bennünket: „Stéger a nemz. színház tenorénekese, ugyan e színház ifjú énekesnőjével Szimanszka Leonéval f. hó 8-án kelt össze Budán. Az ifjú pár évi jövedelme 12,000 pft.“ — Mégis csak furfangos legény egy ilyen bécsi újdondász, mintha Dyonisius fülével bírna, oly pontosan megtudja a legtávolabb történt dolgokat is. Stéger-Szimanszka Leonéval csakugyan egybekelt, csakhogy nem julius 8-án, hanem 13-án, s nem is Budán, hanem a pesti.... színpadon, Ernániban. Egy piczike tévedés legyeb semmi! 2. B. Haynauról a következő élezés ondit kereng. Beszélik, hogy táborszernagy elutazása előtt gr. Károlyi Györgyöt — kinek palotájában szállásolt — meglátogatván, megkérdezte volna mennyi lakbérrel tartoznék ?.... Táborszernagy ur 1.. .. válaszolt a gróf — szíveskedjék ezt önmaga fölszámitani, — nekem az uj épületben egy kis szobám volt, s egy hónapra 150,000 forintot kellett fizetnem. 2. A bécsi korodában levő álszentnek Weiszkirchen Juliskának csodatevő sebei, melyekből, némely tévelygők szerint, a vér symboluma alatt a hit malasztja folyt, . . . hegedni kezdenek, s néhány nap múlva már végkép el fognak enyészni. A szegény leányka testének e megcsonkításáról mit sem tudott (bizonyosan valami világámító, kénégeny segítségével csonkítá meg tagjait). A borzasztó cselekmény tényezői ellen a vizsgálatok már folyamatba létettek. Hiszen nem is kellene egyéb, mint a népámításra használt csodatételek és alakoskodó álszentek ellen szigorú vizsgálatot rendelni, s bizonyos szemforgatások, mennyei visiókból eredő jóslatok és vérző sebek csodahatásai — a fölvilágosodás szellemének és közértelmiségnek diadalára azonnal megszűnnének. Tisztelet a Heligionak, mely e tekintetben már megragadta az intativát s az Enyingen jelentkezett „isten embert“, ki mindenféle mennyei látványokkal bővelkedett — benső lényegében bonczkés alá véve, úgy találta , hogy az nem egyéb , mint egy fanatizált republikánus — kit legczélszerübb lesz a rendőrség által hősre kisértetni; — óhajtandó, hogy az ébredni kezdő Religio a nem republikánus álszentek iránt is mielőbb kiábránduljon. 2. A pesti kereskedelmi bank f. hó 20-án tartandja bizottmányi gyűlését. Előzetesen is örömmel értesültünk, miszerint e társulat pénzügye állását illetőleg a mult forradalmi zavarok daczára is tetemes activa tünend ki, s a részvényesek 6 pet osztalékra bizton számithatnak. 2- Egyik minapi számunkban tett azon figyelmeztetésünk, mely Garay költeményeinek bizonyos egyén által, házankinti árulására vonatkozott, a tényállás szerint oda módosítandó, miszerint azon egyén Garay költeményeit a szerzőtől megvette , tehát azt el is adhatja. S a költő tiltakozása csak azon eljárásra vonatkozik, ha ez eladás az ő nevében s a közönség e név által netán fölébresztendett részvét értelmére hivatkozás utján történik. 2. Felső Austriában, Neufeldenben ismét egy uj bucsúhely támadt — hova az ájtatosak s dologkerülök minden vidékekről zarándokolnak. A kápolna közelében egy forrás fakad, melynek „szent vize“ mindenféle — de különösen szembajok ellen igen csodás hatásúnak mondatik; Istennek hála hogy a túlbuzgóság valahára oly csoda-forrást is nyitott, melytől a nép szeme tisztább látást nyer ! Bécsi napihirek. (Jul. 16.) — Volt cs. kir. vezérőrnagy b. Jovich Eszék várának 1848 octoberben a forradalmiaknak átadásáért haditörvényszékileg kötél általi halálra ítéltetett; császár öfg. azonban ez Ítéletet 20 évi várfogságra vason, szelidité. — A cs. kir. hadseregben következő változások történtek: Altábornagyokká ne„De ha a ke 1tő sulvegyen, félelmes vetélyt nyitna a magyar nemzetiség körül ?“ „Rokonérdekü testvérek versenyétől tudnáe ön félteni az erőteljes fiút, kit a mostoha apa vasvesszeje lesújtani nem birt?!... Mostoha a kiváltságos alkotvány, de ha az, mindenre egyenlőn kiterjed, a nemzet csak ön vétke miatt veszhet el....Ha élet van, minden szerezhető; a népek élete szabadság: ezzel kell birniok, hogy a minden közt nemzetiségüket virágban tarthassák.“ „De ha a sors épen úgy akarná, hogy egy forradalmi hajótörés után kellene e szabaditó árbocztöredékre idegen menekvöket felvenni, kiknek terhe alatt velünk elmerülne ?“ „Mihelyt önök nemzetisége leend a menedék , már ez biztositó zálog, miszerint az minden menekvő által védetik. Azon nemzetiség, mely több hozzácsatolt sorsú népek szabadság-pártköve , azoknak ostroma miatt soha be nem omlik........ sőt, ha önnek hasonlata szerint, egy ország hajótörésekor, nemzetiség a menedékdeszka ; én oly biztosnak hiszem, állítom azt, hogy mernék fogadni: a kormányt és vagyont vesztett árulók is arra másznának föl, hogy e szent ereklyén a hajótört nép dühe és boszuja meg ne fojtsa őket.... Egyébiránt, ha ön, a magyar nemzetiséget, hajszálgörbületig félti és védi, már azért igazolva van, mert önökéhez hasonló korszak, magas a világnézetet nem enged , s a küzdelem miatt mindent végletező izgatottság, hideg árulónak kiáltaná az emberiség legforróbb barátját.“ Még mélyebben elmerülnek vala heves vitájukba az idegen utazó s benszülött ismerői; (és ezt, ki azon évek magyarhoni ingerült hangulatát ismeri, minden alkalomnál, hol egy érző és vérző ellenzéki tag jelen volt, természetesnek találja); de az ilői út lézengő csoportozataival, séta közben oly közvetlen súrlódásba jöttek, s azoknak szokatlan alakjai, szóváltása s érdekcseréi közt, oly sajátszerü jelenetek váltogaták egymást, hogy a közéjük tévedők vagy velük érintkezők figyelmét, osztatlanul magukra kényszeriték. Egész falkákban hevertek az átsült utcza kövecses porondján négy, öt, hat, hét éves fiú s lány-gyermekek, hajdan fővel, mezítláb, korcsmákbeli asztalhulladékon legelve , vagy poshadt gyümölcsön rágódva, naptól sütve, portól belepve s tolongó társaik által tapodva. Ezen gyermek-falkák körül, összeesett, megsárgult pótanyák ácsorogtak, egy egy viaszszinü csecsemőt tartva asszu emlőiken, s rábeszélő szószaporitással árulák ön gyermekeiket a jövő menőknek. Ha egy egy urtabb vevő jelent meg , féltékeny ostrommal rohanták körül, mindenik saját áruját kötve, tolva, ajánlva, s az eladó árvát szemretöve, elöl hátul, súlyban egésségben mérve és taglalva , miközben, versenyző árlejtéssel, öt, hat forintra hagytak örök áron egy egy ép gyermeket. Az idegen, az előbbi tapasztalat daczára, ujjólag elborzadt. „Uram , — mondatársához , — önök ministere igen vak lehet, ha nem látja, hogy az országlatnak , mely a közerkölcsöt egy főváros nyilvános piaczán idáig sülyeszti, rövid időn el kell vesznie.“ „Méltó volna, hogy nevével bélyegeztessék a pesti embervásár, mely a műveit Europa arczára, a rabszolga századok gyalázatos árnyát emlékül idézi.“ „Tán az egész felföld népe elbujdosott?“ kérdé az idegen, azon érkező koldus-csapatokra czélozva, melyeknek körrajza, háttérben, az üllői út fenékszinén, a por felhői közt föltünedezék. „Körülbelül negyedrésze hazájában elhullt;“ felesé a földi. „Hát tán lázadozó faj ez, hogy a kormány ily szembetünőleg veszni hagyja őket?“ „A beteg birkanyáj nincsen oly türelmes. E nép elfekszik, éhen meghalni, az uradalmi magtár háta mögé, anélkül, hogy annak ajtaján, föltörési kísérletet tenne. A zsidó bérlő részére elperelt végső véka zabját elhagyja vinni, anélkül, hogy annak küszöbén egy fenyegető szót szólna egy szelet kenyérért, s a meghúzott harangra ájtatosan fut össze, hogy diszujjában megtisztelje a kormány emberét, kinek rendszere, öt, oly Ínséges után, erőszakos temetőbe vezérli.“ „És mégis . . .“ „Dögvész pusztítja el, mert a bírod, kincstár, hihetőleg, nem tartja méltónak a segélylyel önmagát terhelni, a hazai országlat pedig, hanyag, gyáva s elég népszerűtlen ahhoz kútfőt lelni.“ „Mégis kellett a honmaradtak élelmezésére intézkedésnek történni.“ „A földbirtokosság tengeti, kiki saját jobbágyait, az emberi érzet, lehetőség, vagy visszaemlékező félelem fokozata szerint; mert a cholera-évben ellenük jön ámítva a nép, s mint tudni fogja ön, irtó kegyetlenség vérképei rajzolják azon kort.“ „Tehát saját lakterükön sem nyújt engesztelő tápot maga az állam ? . . . s megengedi inkább, hogy e jólét folytán, a nép s nemesség közt egy szükséggel, vagy alkalommal több legyen, békítő rokonszenv keletkezésire, mely az egyesített erőt, a főhatalom irányában fejti... ?“ (Folytatása következik.) Ariel.