Magyar Hirlap, 1850. augusztus (2. évfolyam, 218-243. szám)
1850-08-08 / 224. szám
vádjainkat, mikép sem többet, sem kevesbet ne mondottunk legyen, mint mennyit bebizonyítani lehet. Akkor nyugodtan léphetünk a nyilvánosság terére, s ha a körülmények úgy kívánják, a törvényes bíró széke elé. A politikai lapoknak a forradalom lejárta után nem egyszer volt alkalmuk megmutatni, miként vissza nem ijednek a legsúlyosabb vádak emelésétől sem, egyének és testületek irányában. Ha a panaszokat elhallgatták, ez csak három oknál fogva történhetett. Vagy nem volt elegendő hitelesség s biztosság a panasz alapos volta, szabatos kifejezése, s adatokkali bebizonyithatása iránt. Vagy oly tárgyak érintettek, melyekről mondatni szokott, hogy csak a kölcsönös kibékülés hátráltatása s kedélyizgatás végett pendittetnek meg. (Ezeknek száma szerencsénkre igen csekély). Vagy aprólékos hibák s tévedések ellen emeltetett szó, még pedig rendesen oly bőbeszédű modorban , mikép a legterjedelmesb napilap sem volna képes azokat 16 hasábjain elmondani. Alighanem e categóriák valamelyikébe esnek az utolsó gömöri tudósítások, a szatmári borzasztó események , s bizonyos nyilt védelmek a hon előtt. Meddig helyzetünk s lapunk korlátai engedik, ilyenektől sem fogjuk elvonni a közönség és kormány figyelmét. 990 Levelezések, Paris, augustus 1. Ma már minden hirlap bélyegzetten jelent meg. A ,,minden“ mellékszócskát ritkítva irám, mert az elisée orgánumai s néhány más lap is, már a törvény hozatala előtt meg voltak bélyegezve. E lapokra nézve az uj rendszer majd mit sem változtatott, s a vörös (ahas les rouges!) karika legfölebb is úgy tünteti elő őket, mint bizonyos hölgyeket, kik, hogy a valamely botrányosság látására vagy hallására elpiruló nőkhez számíttassanak, szemérmetlenségük pofáit bepirositják. Hohó szépeim ! a festék nem tesz ártatlanokká, a szin nem követelhet tiszteltetési jogot. Ti még csak Aspasiahoz sem hasonlittok, ki szép fejét egy medencze hideg vizbe dugván, s aztán kezeivel letörülvén, a körülé álló kipingált arczu nembereket példájának követésére szólíta föl. A tegnapi ülésben csupa mozdonyfütyölést lehet hallani. A képviselő urak, bár a szünnapok még csak 10 nap múlva kezdődnek, máris a vasutakat kerülgetik s jelesen a Tours-nantesi és Orleans-bordeauxi pályaföknél sereglettek össze Benoist d’Azy vezérlete alatt. De mily csalódás, a vasút nincs készen. Mi ez, mi ez? kérdezi mindenki, s Bineau-fütö (Heitzer) a közlekedési tárcza füstölgő locomotivejáról ily feleletet ad: „uraim! rettenetesen sajnálom, hogy nem indulhatunk, de a pályák pénzhiány miatt el nem készülhettek, s el sem is készülhetnek, ha a vállalkozó társulatoknak engedett nyerészkedési, 34 és illetőleg 27 években kötelezvényileg megállapított határidőt mindkettőnél 50 esztendőre nem emelik önök, s ha ezen fölül egyik a kisajátitott földek árának az állomány pénztárába való visszafizetése alól föl nem mentetik.“ „Ah, ah, ah! sonst keine Schmertzen?“ kiáltják minden oldalról az utazni akarók. „Hjah uram! — fütyöl vissza Bineau mozdonya — már ez igy van. Ha pénz nincs, vasút sincs. A vállalkozó társulatok okos testületek, s húzás és halasztás s a késedelmeskedések minden nemes által oda tudják vinni a dolgot, hogy egy szép reggelen igy kiálthatnak föl: „Tovább nem építhetünk!“ Az állománynak ugyan írott kötelezvény szerinti igazsága van őket vállalataik teljesítésére szorítani, de miért mutatnék magunkat ily kegyetleneknek. Nem uraim, önök nagylelküek lesznek, s azt a nyomorult 80 milliót, kivált a budgetnek perczenkint három milliónyi gyorsasággal való elszállíttatása után, nem fogják megtagadni, kivált ha úgy féligmeddig értésükre adom — okos ember kevés szóból is ért — hogy a mostani pályára való lépés önöket a nagyobb társulatokhoz fogja vinni, melyek hasonlag már rég kínoznak, hogy önöknek őket és hasonló nagyobbszerü kivánataikat bemutassam.“ E haranguiozás mindenkit gyönyörűséggel töltött el, annyira, hogy a Grévy-mozdony pár ijesztő futamodása daczára is 26 szónyi többséggel elhatároztatott, miszerint a kérdés alatti földek czikkelyenkint fognak megvizsgáltatni. Erre aztán kiki ebédre ment, Bineau-sütöt azon gondolatokba merülten hagyva, hogy vájjon az a 26 főnyi majoritás elég lesz-e a tovább menetelre ? Créton ur veszedelmes ember, legalább a legitimisták félni kezdenek tőle. Créton ur a Bourbonok két ágát illető számkivetési törvények eltörlését akarja ismét indítványozni. — A chambordi gróf híveinek ez nem tetszik, s az Opinion publique és Gazette de France szerkesztői ma reggel a Calais és boulognei tengerpartról ily forma szavakat kiabáltak át az angol partokon sétáló párisi grófhoz és nagybátyjához : „Or 1eansok vigyázzatok, vissza ne jöjetek! mert ha visszajöttök s itt létetek által be lesz bizonyítva, miszerint egy elkergetett királyi család tagjai két évi száműzetés után mint simplex polgárok senkit nem félve, de senkitől sem is félve élhetnek a respublika törvényeinek védelme alatt, akkor vége van sz. Lajos kis unokája trónra lépési álmainak, s Henrikünk az exilium fénysugarát elvesztve körülbelül egy jövedelmeit külföldön elköltő magyar mágnás franczia kiadásává fog aljasulni.“— Isten bizony, Creton úr veszedelmes ember. A Schleswig -holsteiniak előőrsei tegnapelőtt megérkeztek . . . Párisba. A versaillesi tábort néhány napokkal ezelőtt Shakespeare így énekelte meg: „To be or not to be, that is the question!“ Ma úgy áll, hogy „not to be.“ Thiers ur Belgiumba ment; furcsa, hogy e kis ember eredeti kiadása Bruxellesben még után nem nyomatott. „A Moniteur du soir szerkesztőségi személyzetében több változások történtek.“ így szól a fáma. Én nem hiszem, hanem azt hiszem, hogy a régi szerkesztőknek meghagyták, hogy a czikkekben legyen változás, mi az illető uraknak a legkisebbe sem kerül, mert meggyőződéseiket ingükkel szokták változtatni. Mosónéjük izzadhat, de — ha készpénzzel fizetik— bizonyosan millionár leend. A cheri megyebeli kettős választásra Boissymarquis és Duvergier de Hauranne (a reformlakomák apja) léptek föl rendpárti jelöltekül. A republikánus pártnak nincs jelöltje, a választásban részt nem vétellel szándékozván az utolsó törvény ellen protestálni. Sokat beszélnek egy munkálatról, melyet Préval tábornok, a d’Hautpoul és Changarnier közti súrlódások kiegyenlítésére, a kettő illetőséges jogainak tisztába hozatalára és meghatározására nézve, elnöki fölhívás folytán bevégzett és benyújtott. Furcsa dolog, hogy egy constitutionális országban arról van szó, hogy vajjon a hadügyministernek mily esetekben van joga , vagy ama tábornoknak valamit rendelni ? — Fáczonyi Tamás; főadószedő még nincs ; ellenőr: Grunner Vilmos ; pénztári tiszt: Feltinger Károly; számvevő: Sterbinszky László; ellenőri tiszt: Venczel Ede; mérnök : Wittetz Jób; főorvosok: Bartsch Ede, Sárossy József. — Alsó tarczai járásban főszolgabíró : Keczer Bertalan; alszolgabíró : Medreczki Antal; ideiglenes lakásuk Bogdány. eladószedő: Berzeviczy Bonaventura. — Eperjesi járásban fösz.biró: Fuhrmann Ferencz ; alsz.biró még nincs; ideigl. lakásuk Eperjes. Sirokai járásban fösz.biró: Úsz Ferdinánd; alsz.biró: Máday László ; ideigl. lakásuk Mocsollya. Aladószedő : Hedry Gábor. — Felsőtarczai járásban cs. k. kerületi biztos : Scheiminger László; cs. k. alszolgabiró: Desewffy Ignácz; ideigl. lakásuk Szeben. Aladószedö: Roskoványi András. — Szekcsői járásban fősz.biró : Hodossy Ambrus; alsz.biró: Semsey Vilmos; ideigl. lakásuk Vonyicskón. Aladószedö Gotonyi József. — Bártfai járásban fősz.biró: Koch László; alsz.biró : Tukács Antal ; ideigl. lakásuk Bártfa. — Taplyi járásban fősz.biró : Keczer Gusztáv; alsz.biró: Podhorjányi János; ideigl. lakásuk Hannusfalu. Aladószedő : Semsey Imre. — Makoviczai járásban fősz.biró : Medreczki András ; alsz.biró : Kyss László; ideigl. lakásuk Szvidnyik. Aladószedö: Berthódy Kornél. — Az eperjesi és bártfai uj politikai járásokba aladószedök nem neveztetvén, adó tekintetében megyénk, mint eddig, hat járásra fölosztva marad. Törvénykezési tisztikar. Alsótarczai járásban sz.biró: Sztankay József; esküdt: Zathureczky László ; ideigl. lakásuk Eperjes. — Sirokai járásban sz.biró : Szatyovich Imre; esküdt: Úsz István; ideigl. lakásuk Szinye. — Felső-tarczai járásban sz.biró : Péchy Ferencz; esküdt: Roskoványi Bertalan; ideigl. lakásuk Péchujfalu. — Szekcsői járásban sz.biró: Bornemisza Sándor; esküdt: Szatyovich Vincze; ideigl. lakásuk Adámfölde. — Taplyi járásban sz.biró : Körtvélyessy Vincze; esküdt: Körtvélyessy Bertalan; ideigl. lakásuk Ásgűt. — Makoviczai járásban sz.biró : Gombos Pál; esküdt: Ladomérszky Antal ; ideigl. lakásuk Zboró. A kerületi biróságok és megyei törvényszék megalakítása naponta váratik. Csendőrség e napokban megyénkbe is érkezett és szüntelen jár-kel majd fegyveresen, majd polgári öltözetben. Fegyver eltitkolás miatt több egyéneket fogtak el eddig, s Lőcsére küldték parancsnokukhoz. Időjárásunk jó ; — aratásunk középszerű. R. 1. Sáros megyéből jul. 31. E perezben vevém a szláv körlevelet, melyben megyénk ideiglenesen kinevezett tisztikarának névsora tétetik közzé. Miután az esemény megyénkben korszakot képez, némely reményeket betöltött, de sokakat meghiúsított, sietek közlésével. Sáros megye politikai tisztikara. Elnök : Semsey Albert; titoknok : Illés Károly; kiadó: Beuckert Lajos; lajstromozó: letben ; Moson György, ugyanott; Tamási Gusztáv, a mátészalkaiban; Jékey Kálmán, a fejérgyarmatiban ; Viváth József, a csengeriben; Fái Imre, szathmár ker. 1 osztályában; Nagy Elek, ugyanott; Békési Károly ugyanott; Bartok Antal, az erdődiben; Nyirő József, a nagybányaiban; Seitz János, a felsőbányaiban ; Mikolai Antal, a szinyérváraljaiban. — Járásbeli igtatók: Nagy Károly, n.károlyi törv. kér. 1. oszt.; Szöllösi Alajos, mátészalkai kér. 2. oszt.; Csoknyai Albert, a fehérgyarmatiban ; Madarasssy András, a csengeriben ; Valkovszki János, szathmármegye 1. oszt.; Cseh Ferencz , az erdődiben; Schweiczer László, a nagybányaiban; Pap Vincze, a felsőbányaiban ; Kuncze Lajos , a szinyérváraljaiban. — Földkönyvvezetők: Görbe Ignácz, a n.károlyi kerületben; Ilosvai Gáspár, a mátészalkaiban; Ács Antal, a fejérgyarmatiban; Ko 1lát Dániel, a csengeriben ; Makai Károly, a szathmáriban; Lankos József, az erdődiben; Fiiér József, a nagybányaiban; Pap Ferencz, a felsőbányaiban; Brindus Jakab, a szinyérváraljaiban; Óvári, Szathmár, aug. 1. A szathmármegyei törvényszék körébe kinevezett egyének névsora következő: Törvényszéki elnök : Gabányi Sándor; ülnökök: Mándi Péter, Fogarasi László, Szuhányi Ferencz , Domahidi Gedeon, Nagy Dániel, Noé János, Kovács Ede, Puskás Tivadar, Laki Sándor; a bányászati osztálynál Nagybányán; helyi elnök: Kende Gusztáv ; ülnökök: Jendrácsek Ferencz, Gránczer Károly, Tordai István; törvényszéki jegyző: Gyulai Antal; bányászati oszt.jegyző: Harácsek Ignácz; törvényszéki igtató : Bakó József; bányászati oszt. igtató , s egyszersmind kiadó és levéltárnok : Seimán Norbert; törvényszéki kiadó : Fintai Károly; három írnok. — Járásbeli bírák: Sánta Imre, a n.károlyi törvényszéki kerületben; Breszenóczi Lajos, a mátészalkaiban; Vályi János, a fehérgyarmatiban ; Boros Ádám, a csengeriben; Kende László, a szathmáriban ; Zsiga György, az erdődiben; Matolcsy Károly , a nagybányaiban; Farkas János, a felsőbányaiban; Katona József, a szinyérváraljaiban. — Helyettesek : Zanathy Mihály, a nagykárolyi törv.széki kerü Rajecz, julius 26. April óta folytonosan olvasom lapokat, s sajnosan kell tapasztalnom, hogy Trencsén megyéről bennük említés sem tétetik *), mintha az Magyarország kebelétől csakugyan elszakittatott, s egyedül a bécsi tót lap hasábjain létező Szlovenszkóba kebeleztetett volna, mintha ezen széles kiterjedésű megyében csakugyan kihalt volna a magyar érzelem , s lelkes fiait nem is érdekelné hazánk jelen szomorú helyzete. Történik itt sok, mit az olvasóközönség elé nem bocsátani, s a világ itélőszéke alá nem terjeszteni valóságos bűn lenne. Miként viselte magát e megye a magyar forradalom alatt — az ide nem tartozván, csak az ezután történteknek, ha a tisztelt szerk. szívesen veendi — közlendem száraz megismertetését. Trencsén egyike azon tót népességű megyéknek , mely a magyar ügyekhez legforróbban ragaszkodott s jelenleg is ragaszkodik épen úgy mint 1848 előtt, s ez azon sarkkő, mely körül itt minden forog. A közös haza iránti ezen vonzalom tágítására a pánszlávok, kik számát megyénkben alig lehet 3/10 részre tenni, mindent elkövetnek s ellenem is az általam rájok alkalmazott Vio részt hozandják fel a bécsi tót lapban, s a nép tömegére hivatkozandónak , melynek irántuki idegenkedését oly kevéssé ismerik, mint saját elveiket. Még tavasz elején keringtek megyénkben aláírási ívek, melyeknek czélja nem más volt, mint a törvénykezésekben jelenleg divatozó magyar nyelv helyett a telot behozni. Ezen körlevelek a megyei főnök köpenye alatt tevék meg megyénkben a körutat, a lelkészi kar vice archidiaconalis után, az egyes magán birtokosok, hivatalnokok és községek a szláv tisztviselők által, azon kerületekben pedig, hol ilyesek hiányzanak, magán személyek által szólittattak föl az aláírásra, melynek azonban nem oly dús vala eredménye, mint ők álmadák, mert hiteles kútfőből mondom, hogy a volt zsolnai járásban , mely majd 60,000 lelket számlál, alig nyerhettek 30 aláírót, sőt volt olyan eset is, miszerint a kerületi biró az aláírási íveket le is foglaltatta. Junius havában pedig a históriai emlékű trencséni fürdőkben tánczmulatságot rendeztek , melyben minden egyéb európai müveit nyelvek kirekesztésével, egyedül a tót nyelvem társalkodás engedtetett meg, — de hála az égnek, ez sem koszorúzta sikerrel várakozásukat, mert a magyar szelleműek — kiket ők aristokrata gúnynévvel czimeznek, a Trencsén városában szállásoló cs. k. katonasággal együtt egészen visszavonultak. Boldog emberek, kik most is tánczolnak. Vannak megyénkben jelenleg egyének, kik a ’* Nem a M. Hirlap hibája. Szerk. ö megérkezése által történt borzasztó helyzetbeli megszabadulásáról értesült, s ebben a barátjától Lúgosnál nyert fedezési kölcsönt busásan leróva látható.“ Eddigi szakaszokban három értelemzavaró számhiba fordul elő: IV-ik elején aug.28. 18-ka; ugyanott 16—ik lapon aug. 16. 19-ke; IX. szakasz elején aug. 7. 27-ke helyett. X. szakaszban Bem mint tüzértábornok találólag festetik. Vészteljes menekülése s Viddinbe szállittatása közöltetik. Bem szegénysége, Omer pasa motozási czélja. XI. —XX-ig a menekültek Viddinbeni tartózkodása , ez alatti helyzetük , viszonyaik , bajaik , elveik stb. rajzoltatnak. Köztő megható szinekkel festi többi közt elszakadt véreink lelki s testi bajait a számkivetésben. Kossuth nyilvános és magánéletét Yiddinben s munkálkodását a menekültek és haza ügyében. A Kossuth és gróf Dembinszkiné (az altábornagy unokájának neje) közti állítólagos szerelmi viszony teljesen besavoultoztatik. Közli e szakaszok közé, mintegy nyugpontokul, ügyesen beszövi a magyar s török nemzet közli viszonyt, ez utóbbinak Európábani terjeszkedése s illetőleg a magyar birodalom határivali érintkezése óta mai napig. Nevezetes mindjárt a XVI. sz., melyben Tököli s II. Rákóczi Ferencz Törökországbai menekülésének története adatik többi közt elő. Innen különösen Bolgárország geographiai, statistikai s történeti rajzára tér által s Magyarhonnali régi összeköttetéseit festi. Ezzel egybefüggésben Yiddin történetét közli. Itt alkalmat vesz magának a mahomedán vallás , mint az ozmánok nyilvános és társaséletének alapja, — továbbá a török nép eredeti jelleme, közigazgatási , törvénykezési rendszerük, — a török föld— nevelés, ipar , kereskedelem, a török tudomány és művészet, házassági szertartások és szokások, török családi élet, háztartás, bútorzat, étkezés, társalgás stb. stb. körülményes ismertetésére, mit négy szakaszon keresztül igen érdekes rajzokban eszközöl. XXI. szakaszban a menekültek ügyének azon phasisait közli, melyekbe azok az orosz és osztrák részről történt kiadatási sürgetések következtében estek. E kérdés meglepő okadatossággal van fejtegetve, s különösen az áttérési török státuscsiny kiemelve. Kossuth gyanúsított magaviselete az áttérés ügyében fényesen igazoltatik. Ezek után egy két magán körülmény emlittetik föl a Lévai családról,Nemegyei őrnagyról stb. Legszivhatóbb mindenek fölött XXIII. szakaszban „a menekültek requieme“, melyet közlő érzelemdús emelkedéssel röviden következőleg fest: „Mult évi October elején nagyszerű és megható ünnepélyük volt a keresztény menekülteknek. Requiemet, gyászmisét tartanak a csatamezőn elesett honfitársaikért. A muzulmánok földén, a városon kivüli tábor térségén, sátor alatt egyszerű oltárka volt felállítva. Közel ehhez egy pokróczczal födött sirhant, fekete posztóból kivarrott kereszttel, fölötte két karddal és csákóval pótolá a castrum dolorist. Semmi fény, semmi pompa, sőt a szegénység , elhagyottság jelei, mint a hontalanok szenvedései és nyomorához illett. A lengyel légió tábori papja olvasá az engesztelő áldozatot, s a gyász-szertartást az olaszok buskomoly egyházi zenéje kiséri. Az oltár és sirhant körül négyszöget képezve állottak a honvédek ezrei, nagyobbára rongyosan, lelki-testi bajaik, az ínség és szenvedés miatt elgyötört kisértetes alakkal,... mintha csak elvérzett társaik sírból kikelt szellemeit képeznék , s ők maguk volnának azok, kikért az engesztelő áldozat tartatik. Bent a kör közepén főbbjeik, tisztjeik, néhány előbbkelő menekült nő , állottak, külsőleg bár nagyobb fényben mint amazok, de szivükben szinte a mély fájdalom és szomor legsötétebb borújával. Oh ez megható , szivrepesztő jelenet volt! A hit vigasztaló géniusza helyett, a romlás és enyészet angyala szállott közéjük , hogy a múlt elvesztett dicsőségének, a jelen határtalan szenvedéseinek s a kétes jövő bizonytalanságának terét még mélyebben mártsa kebleikbe. Hasztalan emelék föl szemeiket a szánakozás nélkül mosolygó égre , hiába keresték ott a magyarok istenét; megtört hitükben nem találták fel azt többé, azt hívén, hogy örökre elhagyá őket és szegény nemzetüket. Szívből imádkoztak volna : „Uram ne hagyd el a te népedet, de az ima elhalt az elhagyottak ajkain. E gyászos ünnepély még inkább felkelté bennük elhagyott hazájuk szent emlékét, s a hontalanság égető fájdalmait, s nemcsak a csatamezőn elesett bajtársaikat, hanem egyszersmind az elesett hont, s ettől elesett önmagukat is siraták. Csak egymásra kellett tekinteniük , s annyi ezer hontalan megilletődött szivében a közfájdalom együttérzése óriási felhőként emelkedett föl az ég felé, s a legkeservesebb könyek záporát omlasztotta ki szemeikből. (Vége közelebb.)