Magyar Hirlap, 1850. augusztus (2. évfolyam, 218-243. szám)
1850-08-30 / 242. szám
Pest, Péntek, augustus 30-án 1850 Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhidutcz a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: régi posta-utczában 25-dik sz. a. első emeletben. Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivívó mindennap. Előfizetési díj: félévre, házhoz küldve 80 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. 242 sz. HIVATALOS RÉSZ. ról 14879. sz. a. kelt nyilatkozata szerint az illető ministeriumok egyetértőleg jónak találták azt rendelni , hogy 1. A Magyarországban lévő katonaság országos élelmezésének kiszámolásánál s kifizetésénél a márczius 1 6-tól ápril 16-ig mutatkozott piaczi árak alapján a főhadi számvevőség által tervezett s aboz alkalmazás végett ide csatolt árszabályzatok 1850-ki május 1-től September végéig foganatba vétessenek, hogy azonban ilyzat azon árak fölött, melyek szerint a Magyarország-, Slavonia-, a Szerbvajdaság- s a temesi Bánságban a különböző kerületek s megyékben létező cs. kir. hadsereg részére történt országos élelmezési kiszolgáltatások 1850-ki május 1-től kezdve a katonai pénztárból megtérítendők. Észrevétel: Mindazon czikkelyeknél, melyekre nézve itt a megtérítési árak ki nem eszközöltettek, a kiszolgáltatás helyén vagy a legközelebbi piacion folyamatban volt helybeli vagy piaczárak havonkint mutatkozó középára a beszámitásnál alkalmazásba veendő. — A fenérintett terményczikkeknek a katonai illetmény iránt kelt szabályok és regulamentaris rendeletekben megállapított jó mnőséggel kell birniok. —A kenyérliszt kétszeresből vagy rozsból készüljön , úgy hogy 100 font gabona után legalább 6 font korpa maradjon. — Országos kiszolgáltatásban adott egy kenyérrészletnek Magyarhonban 2 fontnyi súlyúnak kell lennie. — Egy mérő zabból 8, egy mérő árpából, ha lóabrakolásra fordittatik 10 részlet, egy mérő kukoriczából, ha darátlan 12, ha pedig darált, a mint a lóabrakolásra fordítandó, 10 részlet kerül ki. — A 10 fontnyi szénarészlet 14 fontnyi árpa, vagy zabszalmával pótolható. — Zs öl kemény fa helyett egy puha fát, vagy két öl kemény fa helyett 3 öl puha fát lehet kiszolgálni. Rendelet a polgári ügyekben teljhatalmú császári biztostól, 1850-ki augustus 12-dikév öl, minden ministeri biztoshoz és kerületi főispánhoz, melynél fogva a Magyarországban lévő katonaság országos élelmezésének kiszámolásánál s kifizetésénél az árszabályzatok 1850-diki május 1- től September végéig kijelöltetnek. A belügyminister urnak e folyó évi julius 26-Árszab Rozs v.kétszeres 2. Ezen árszabályzati tételek csak legfőbb mérték gyanánt tekintessenek , mely szerint ezen megtérítés történendő , ott pedig s ama czikkelyeknél, hol a havi átalános piaci árak szerint az egyes megyékben azok az ájszabályzati ételeknél kisebbeknek bizonyulnának , megtérítési mértékül ezek hozassanak alkalmazásba. Én önt a miniszeri tanács ezen rendeletéről e. f. évi február 24-kén kelt körrendeltemre vonatkozólag (országos törvény- és kormánylap. IV. darab 18. szám) azon meghagyással értesitem , hogy annak kivitelt, lehető gyorsasággal a szükséges intézkedéseket tegye. Geringer. NEMHIVATALOS RÉSZ. Ősiségből. 1. H A Magyarhonban nagy tekintélylyel bizt ősiségnek már elvileg törvény által is eldöntött kérdése szinte a jelen birodalmi ministerium tanácskozásának is tárgyává jön,melyet hogy a magyar institutiókhoz legalkalmaztathatóbban fejthessen meg, több rendbeli magyar kapacitások tanácsával is élni kíván. Azonban az e tárgy fölötti tanácskozások máris oly rég tartásából kivehető, mikép magát még mindeddig elhatározni képes nem volt; aggodalomból-e ? vagy más oknál fogva? nem tudhatni, annyi mindazáltal bizonyos, hogy a magyarországi közvéleménynek e tárgy felöli nyilatkozata mindenesetre méltányolható , s nem lesz hatástalan. Miután tehát jelen czikk írójának alkalma volt több magyarhoni kapacitások öszpontosult véleményével megismerkedni, ezt — mint statuspolgár — saját nézeteivel is kisérve, némi irányzóul közleni jónak vélte. A forradalmak legnagyobb hevében is igazságot igényel a közönségigazságot, mely nélkül a legszerencsésebben győztes erősb rész is népszerűségre és állandóságra nem számolhat. Igazságos pedig csak úgy lehet, ha a körülmények megfontolása mellett a — bármikép is — legyőződnek hajdani institutióin alapult jogaira is figyelemmel van. Mindennemű birtok, mely akár valamely hiteles, akár pedig magán helyen örükbe el lett adva, maradjon is örökre eladott úgy, hogy ez — a mennyire az eladásnál egy harmadiknak joga (jus tertis) vagy pedig csalás főn nem forgott — bármely után s módon is visszaszerezhető ne legyen, kivétetvén mindazáltal ezen átalános rendszabály alól azon egyetlenegy eset, ha tudniillik az egyébiránt jó lélekkel történt eladásnak az illető családtagja — az érdeklett örökeladástól számítandó — 32 évek mint törvényszabta elidősülési időszak alatt nem csak valamely hiteles helyen ellenemondott, hanem érvénytelenítő (invalidatorius) pert is indított az alatt, melylyel mindeddig föl sem hagyott. E kivételben csakugyan fekszik némi törvényes igazság, de fekszik némi morális erő is ; mert a törvények s ezeken alapult szerződések szentségét is biztosítja. Azonban a törvényhozásnak bölcseségétől függne a legújabb idők és körülményekhez szabandó törvény által mind a pótlás alkalmazása, mind pedig az ez iránti pernek kielölt, mikép folytatása s eldöntése fölött szigorun intézkedni; mire nézve ajánlható lehetne azon eszme, miszerint az érdeklett kérdés eldöntésére nézve a lehetőségig legrövidebb időre szorítandó sommás bírói eljárás tüzelnék ki, és az határoztatnék, hogy a birtokban levő vevő fél — ha benne megmaradni kíván —abban mégis maradhasson, mely esetben az érdeklett birtokhoz jogot tartó , ezt kereső illető család tagjainak csupán csak az eladási és jelenkori becsár különbséget tartozzék pótolni. Ha pedig inkább a birtokot kívánná kibocsátani, ez esetben a nyertes család tagja tartozzék mind a vételi árt az akkori pénz valóságos értékének figyelembe vétele mellett megadni, mind pedig az érdeklett eladást követett — azonban liquidálandó — mindennemű költségeket, beruházásokat és javításokat, sőt az eladás óta netán előfordult — bebizonyítható — nyereségi elmaradást is (lucrum cessans) az illető bíróság ítéletéhez képest az illető fassionariusnak — amennyire ezzel különben meg nem egyezhetnék — megtéríteni, mely ebbeli provisiónál fogva majd vajmi kevés eset adná magát elő olyan, mely a bírói eljárást igényelné, és mégis a köz- s osztóigazságnak alkalmasint elég lenne téve. Többnyire miután egy harmadiknak joga (jus tertis) sérthetetlen, de szinte régi törvényes axióma szerint is a csalás és csalárdság kinek sem használhat, igen következetesen természetes igazság az, hogy egy idegen — nem illető — által egy más valaki birtokának történt eladása mint törvénytelen megsemmisíthető legyen,mikép megsemmisittethessék oly csalárd adás vevés is, melylyel — a Magyarhonban kiváltkép divatozott —patriarchális házi rendszernél fogva egyik öregebb, vagy nagyobb tekintélyű — ravaszabb — testvér többi testvéreinek, kivált a gyávább nőtestvéreknek egyébiránt őket egyaránt illető , de előttünk annak rendes módja szerint előre föl nem fedezett, ki nem mutatott, tehát velük meg sem is ismertetett osztályrészét magáévá tette előbb, mintsem a rendes osztály az ez alá eső egész érték összeírásának és a családi körülményeket, viszonyokat felvilágosító irományok köteles közlése mellett valóságosan megtörtént volna közöttük. Ily részlelkű szerzeményt igazságos kormány nem méltányolhatván, és ily erőszaknak, csalárdságnak az igaz keresetet még átalános elv mellett is föl nem áldozhatván, méltó hogy ennek orvoslása szabadon fönmaradjon; s e végett valamely czélirányos törvényes provisió tétessék , mire nézve szintén elég lehetne az érdeklett eset idejétől számítandó 32 évi praescriptionalis időnek elhatároztatása, melyen túl a kereset figyelembe ne vétetnék. Azonban az elmúltra nézve — amennyire az érdeklett csalás idejétől fogva számítandó 32 évek elforgása alatt az illető megkárosított család tagja nem csak ellenmondással élt, hanem egyszersmind pert is — mindeddig folyamatban levőt — indított, ez érdemes ittessék, és ez is essék egy kitűzendő sommás eljárási biró ítélete alá, tán legalkalmasabban ép azé alá, kire az osztálybeli ügyek elitélése rendszeresen bízva lesz, ki annyiból is igen alkalmatos lenne, mivel mindjárt egyúttal a főnérintett módon kijátszott rendes osztály megtétele, s az e részben pótlandók pótlása felöl szigorún intézkedhetnek. Az ősiség kérdésénél el nem mellőzhető tárgy a Magyarhonban, bár kevés számmal, létező majorátus, mely fölött a közvélemény már rég eltörte ugyan a pálctát, azonban méltó, hogy a törvényhozó is intézkedjék iránta! — TÁRCZA. Párisi tollrajzok. Augustus 19. (Vége.) Nem, a teremtő szellem — és ilyen volt Balzac — nem azt és nem úgy ír mint akar, hanem mint és a mit geniusa akar. Miért vádoljátok tehát immoralitással az írót, ki csak geniusa sugallatának tolmácsa? Avagy van-e jogotok vádolni a forrást, mely sórétegeken folyván át, savanyu, sőt néha keserű habokat vet fel? Vádoljátok a korcs civilisakót és immoralitásainak rétegeit, melyek a lángész hullámainak izüket adják; kárhoztassátok társadalmunk hibás szerkezetét, mely morális eszmék ébresztésére képtelen , mely mint kell, a vallás, családiság és birtok szentségét épületének alaposzlopzatai gyanánt kiáltja ki szüntelen ,és a babona, nőszülést illető természetien törvények s kiváltság pártfogolása által egy csekély minoritás kedvében járni lállatván, épen azon alaposzlopzatokra huzza a vihart, melyekre a szentségesség villanyháritóit fölraká, de melyeknek ily alakjokbani conserválására, a fedél alá nem jutható nagy majoritás segéd kezet nyújtani nem akarhat. Balzac meghalt; Francziaország jelenben nem igen kitűnő irodalma, kevés nagy íróinak egyikét veszte benne. Ki munkáit olvasva szellemének szárnyalását érteni tudá , gondolhatja, mikép a tudós ezekben sok barátja nem volt s hogy „N ne fut merne pas academicien !“ És mi helye is lett volna az elhunytnak ott, hova Voltaire, Rousseau, Diderot, Courier be nem vétettek? De főkép mi helye lett volna ott, hol most, az utolsó széki megürüléskor is egy Montalembert 12 szavazatot kap, mig rá, de csak emlékezni is alig akar egy pár. Éjfél lévén, egy csinos mákvirág jut eszembe. Egy magyar exemigráns pár hölgy társaságában dominót játszott. Több partinek közöl egyikben, a játék bezáratván, kérdésbeni polgártársunknak hathatos kő, vagyis 12 pont maradt kezében. — „J’ai minuit!“ kiálta fel kövét a többiek után kimutatva, azt gondolva, hogy a minuit (éjfél) a 12-nek magasabb stylusu szava. — Képzelhetni a hahotát, melyet — miután megértetett, hogy tulajdonképen mit akar mondani — előidéző. A második gondviselés pedig ez alatt issza a toastokat egymásra, a hírlapok pedig minden reggel mázsálják — többnyire hamis mértékkel — az éljeneket. Ötven font vive les praesident s egy lat vive la république, kiált estenkint a Patrie és Pouvoir. — „Ide, ide nézzetek, ordítja reggel a National és République“, két egész mázsa „éljen a köztársaság!“ s pedig a legjobb, legtartósabb fajtájú, mig emitt alig van két font penészes éljen. Napoleon. „Vegyétek csak , vegyétek csak , Nagyon olcsón adom !“ Elég az hozzá, hogy nem lesz coup d’état, legalább ezt állitá Bonaparte Lajos. Az igaz, hogy bor közt állitá , midőn az ember nyelve sok mindent öszve szokott beszélni, még ha egyébiránt oly füstölni való is , mint a császár unokaöcséé. Hanem mig benn poharaztak, addig kün a téren (Lyonban) egy transparentröl, melyen írva volt :vive la République s alatta vive le président, ez utolsó fölirata lángot fogott s elégett, mig az első épen megmaradt. A világítást néző tömeg népség pedig roppantul és szakadatlanul éljenezni kezdett rá , mi Bonaparte Lajosnak , mint őt illető kiáltozások teferáltatván , az ablakbóli köszönő hajlongásokra adtak alkalmat. Észre nem vették , különben úgy járt volna, mint Bis Hippolit úr Wilhelm Tell librettójának írója, ki a nevezett opera első előadása után s a hires maestronak adott serenadera hallgató népségtől ordittatni hallván, hogy Bis! Bis! a megtiszteltnek erkélyéről roppantul köszönni kezdé, hogy előhívatott. A censura pedig lecsapott a színházakra s Egy párisi szülöttet — mint megjövendölöm már, első reggelijére megevett. Ki ne hallotta volna gyermek korában dajkájától a mesét, mely szerint, egy város lakóinak , hogy mindnyájan föl ne falassanak, minden hóban 12 legszebb leányt kelle egy borzasztó sárkánynak adni. Ez a censura mythologiája. Lehelletének befolyása máris látszik mindenfelé; egész héten, de csak egy említésre méltó darab sem született egyik színházban is, s a legkellemesebb időtöltés utoljára is Franconi circusában volt, hol a híres Madame Lejars előadásait megkezdő. — Mondanom sem kell, hogy a léghajózóknak ismét nagy sokaságát láttuk. Az emberi találó ész ezen madarai már csak úgy járnak, mint a varjak és csókák, melyekre a Tuileriák kertjében most folytonos vadászat tartotik. „Kriszti K o 11!“ hangzók egyszerre hátam mögött, s nekem sem kellett több, hogy lépteimet kettőztetve egy Plenum consilium elöl közeli szállásomra meneküljek s leírjam azt, amit leírtam. Hontalan.