Magyar Hirlap, 1850. augusztus (2. évfolyam, 218-243. szám)

1850-08-30 / 242. szám

Pest, Péntek, augustus 30-án 1850­ Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhidutcz a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: régi posta-utczában 25-dik sz. a. első emeletben. Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­vívó mindennap. Előfizetési díj: fél­évre, házhoz küldve 80 frt. Vidékre, postá­n küld­ve 9 fr 30 kr. É­v­n­e­g­y­e­d­r­e helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. 242­ sz. HIVATALOS RÉSZ. ról 14879. sz. a. kelt nyilatkozata szerint az illető ministeriumok egyetértőleg jónak találták azt ren­delni , hogy 1. A Magyarországban lévő katonaság országos élelmezésének kiszámolásánál s kifizetésénél a már­­czius 1 6-tól ápril 16-ig mutatkozott piaczi árak alap­ján a főhadi számvevőség által tervezett s aboz al­kalmazás végett ide csatolt árszabályzatok 1850-ki május 1-től September végéig foganatba vétessenek, hogy azonban i­l­y­z­a­t azon árak fölött, melyek szerint a Magyarország-, Slavonia-, a Szerbvajdaság- s a temesi Bánság­ban a különböző kerületek s megyékben létező cs. kir. hadsereg részére történt országos élelme­zési kiszolgáltatások 1850-ki május 1-től kezdve a katonai pénztárból megtérítendők. Észrevétel: Mindazon czikkelyeknél, melyekre nézve itt a megtérítési árak ki nem eszközöltettek, a kiszolgáltatás he­lyén vagy a legközelebbi piacion folyamatban volt helybeli vagy piaczárak havonkint mutatkozó középára a be­­­számitásnál alkalmazásba veendő. — A fenérintett terményczikkeknek a katonai illetmény iránt kelt szabályok és regulamentaris rendeletekben megállapított jó m­nőséggel kell birniok. —A k­e­n­y­é­r­l­i­s­z­t kétszeresből vagy rozsból készüljön , úgy hogy 100 font gabona után legalább 6 font korpa maradjon. — Országos kiszolgáltatásban adott egy kenyérrészletnek Magyarh­onban 2 fontnyi súlyúnak kell lennie. — Egy mérő zabból 8, egy mérő árpá­ból, ha lóabrakolásra fordittatik 10 részlet, egy mérő kukoriczából, ha darátlan 12, ha pedig darált, a mint a ló­­abrakolásra fordítandó, 10 részlet kerül ki. — A 10 fontnyi szénarészlet 14 fontnyi árpa, vagy zabszalmával pótol­ható. — Zs öl kemény fa helyett egy puha fát, vagy két öl kemény fa helyett 3 öl puha fát lehet kiszolgálni. Rendelet a polgári ügyekben telj­hatalmú császári biztostól, 1850-ki augustus 12-dik­év öl, minden ministeri biztoshoz és kerületi főispánhoz, melynél fogva a Magyarországban lévő katona­ság országos élelmezésének kiszámolásánál s ki­fizetésénél az árszabályzatok 1­850-diki május 1- től September végéig kijelöltetnek. A belügyminister urnak e folyó évi julius 26-Á­r­s­z­a­b Rozs v.két­szeres 2. Ezen árszabályzati tételek csak legfőbb mér­ték gyanánt tekintessenek , mely szerint ezen megté­rítés történendő , ott pedig s ama czikkelyeknél, hol a havi átalános piaci­ árak szerint az egyes megyék­ben azok az áj­szabályzati­­ ételeknél kisebbeknek bi­zonyulnának , megtérítési mértékül ezek hozassanak alkalmazásba. Én önt a miniszeri tanács ezen rendeletéről e. f. évi február 24-kén kelt körrendeltemre vonatkozó­lag (országos törvény- és kormánylap. IV. darab 18. szám) azon meghagyással értesitem , hogy annak ki­vitelt­­, lehető gyorsasággal a szükséges intézkedése­ket tegye. Geringer. NEMHIVATALOS RÉSZ. Ősiségb­ől. 1. H A Magyarhonban nagy tekintélylyel bizt ősiségnek már elvileg törvény által is eldöntött kérdése szinte a jelen birodalmi ministerium­ ta­nácskozásának is tárgyává jön,melyet hogy a ma­gyar institutiókhoz legalkalmaztathatóbban fejthes­sen meg, több rendbeli magyar kapacitások taná­csával is élni kíván. Azonban az e tárgy fölötti tanácskozások máris oly rég tartásából kivehető, mikép magát még mindeddig elhatározni képes nem volt; aggodalomból-e ? vagy más oknál fog­va? nem tudhatni, annyi mindazáltal bizonyos, hogy a magyarországi közvéleménynek e tárgy felöli nyilatkozata mindenesetre méltányolható , s nem lesz hatástalan. Miután tehát jelen czikk író­jának alkalma volt több magyarhoni kapacitások öszpontosult véleményével megismerkedni, ezt — mint statuspolgár — saját nézeteivel is kisér­ve, némi irányzóul közleni jónak vélte. A forradalmak legnagyobb hevében is igaz­ságot igényel a közönség­­igazságot, mely nélkül a legszerencsésebben győztes erősb rész is nép­szerűségre és állandóságra nem számolhat. Igaz­ságos pedig csak úgy lehet, ha a körülmények megfontolása mellett a — bár­mikép is — legyő­ződnek hajdani institutióin alapult jogaira is figye­lemmel van. Mindennemű birtok, mely akár valamely hi­teles, akár pedig magán helyen örükbe el lett ad­va, maradjon is örökre eladott úgy, hogy ez — a mennyire az eladásnál egy harmadiknak joga (jus tertis) vagy pedig csalás főn nem forgott — bár­mely után s módon is visszaszerezhető ne legyen, kivétetvén mindazáltal ezen átalános rendszabály alól azon egyetlenegy eset, ha tudniillik az egyéb­iránt jó lélekkel történt eladásnak az illető család­tagja — az érdeklett örökeladástól számítandó — 32 évek mint törvényszabta elidősülési időszak alatt nem csak valamely hiteles helyen ellenemon­­dott, hanem érvénytelenítő (invalidatorius) pert is indított az alatt, m­elylyel mindeddig föl sem hagyott. E kivételben csakugyan fekszik némi törvé­nyes igazság, de fekszik némi morális erő is ; mert a törvények s ezeken alapult szerződések szentségét is biztosítja. Azonban a törvényhozásnak bölcseségétől függne a legújabb idők és körülményekhez sza­bandó törvény által mind a pótlás alkalmazása, mind pedig az ez iránti pernek ki­elölt, mikép folytatása s eldöntése fölött szigorun intézkedni; mire nézve ajánlható lehetne azon eszme, misze­rint az érdeklett kérdés eldöntésére nézve a le­hetőségig legrövidebb időre szorítandó sommás bírói eljárás tüzelnék ki, és az határoztatnék, hogy a birtokban levő vevő fél — ha benne megmarad­ni kíván —abban mégis maradhasson, mely eset­ben az érdeklett birtokhoz jogot tartó , ezt ke­reső illető család tagjainak csupán csak az eladási és jelenkori becsár különbséget tartozzék pótolni. Ha pedig inkább a birtokot kívánná kibocsátani, ez esetben a nyertes család tagja tartozzék mind a vételi árt az akkori pénz valóságos értékének figyelembe vétele mellett megadni, mind pedig az érdeklett eladást követett — azonban liquidálan­­dó — mindennemű költségeket, beruházásokat és javításokat, sőt az eladás óta netán előfordult — bebizonyítható — nyereségi elmaradást is (luc­rum cessans) az illető bíróság ítéletéhez képest az illető fassionariusnak — a­mennyire ezzel kü­lönben meg nem egyezhetnék — megtéríteni, mely ebbeli provisiónál fogva majd vajmi kevés eset adná magát elő olyan, mely a bírói eljárást igényelné, és mégis a köz- s osztóigazságnak al­kalmasint elég lenne téve. Többnyire miután egy harmadiknak joga (jus tertis) sérthetetlen, de szinte régi törvényes axi­óma szerint is a csalás és csalárdság kinek sem használhat, igen következetesen természetes igaz­ság az, hogy egy idegen — nem illető — által egy más valaki birtokának történt eladása mint törvénytelen megsemmisíthető legyen,mikép meg­­semmisittethessék oly csalárd adás vevés is, mely­­lyel — a Magyarhonban kiváltkép divatozott —pat­riarchális házi rendszernél fogva egyik öregebb, vagy nagyobb tekintélyű — ravaszabb — testvér többi testvéreinek, kivált a gyávább nőtestvérek­­nek egyébiránt őket egyaránt illető , de előttünk annak rende­s módja szerint előre föl nem fede­zett, ki nem mutatott, tehát velük meg sem is is­mertetett osztályrészét magáévá tette előbb, mint­sem a rendes osztály az ez alá eső egész érték összeírásának és a családi körülményeket, viszo­nyokat felvilágosító irományok köteles közlése mellett valóságosan megtörtént volna közöttük. Ily rész­lelkű szerzeményt igazságos kor­mány nem méltányolhatván, és ily erőszaknak, csalárdságnak az igaz keresetet még átalános elv mellett is föl nem áldozhatván, méltó hogy ennek orvoslása szabadon fönmaradjon; s e vé­gett valamely czélirányos törvényes provisió té­tessék , mire nézve szintén elég lehetne az ér­deklett eset idejétől számítandó 32 évi praescrip­­tionalis időnek elhatároztatása, melyen túl a ke­reset figyelembe ne vétetnék. Azonban az elmúlt­ra nézve — a­mennyire az érdeklett csalás ide­jétől fogva számítandó 32 évek elforgása alatt az illető megkárosított család tagja nem csak ellen­mondással élt, hanem egyszersmind pert is — mindeddig folyamatban levőt — indított, ez ér­­dem­es ittessék, és ez is essék egy kitűzendő som­más eljárási biró ítélete alá, tán legalkalmasabban ép azé alá, kire az osztálybeli ügyek elitélése rendszeresen bízva lesz, ki annyiból is igen al­kalmatos lenne, mivel mindjárt egyúttal­­ a főn­­érintett módon kijátszott rendes osztály megtétele, s az e részben pótlandók pótlása felöl szigorún intézkedhetnek. Az ősiség kérdésénél el nem mellőzhető tárgy a Magyarhonban, bár kevés számmal, létező ma­jorátus, mely fölött a közvélemény már rég el­törte ugyan a pálctát, azonban méltó, hogy a törvényhozó is intézkedjék iránta! — T­Á­R­C­Z­A. Párisi tollrajzok. Augustus 19. (Vége.) Nem, a teremtő szellem — és ilyen volt Balzac — nem azt és nem úgy ír mint akar, hanem mint és a mit geniusa akar. Miért vádoljá­tok tehát immoralitással az írót, ki csak geniusa sugallatának tolmácsa? Avagy van-e jogotok vádolni a forrást, mely sórétegeken folyván át, savanyu, sőt néha keserű habokat vet fel? Vá­doljátok a korcs civilisak­ót és im­moralitásainak rétegeit, melyek a lángész hullámainak izüket adják; kárhoztassátok társadalmunk hibás szerke­zetét, mely morális eszmék ébresztésére kép­telen , mely mint kell, a vallás, családiság és birtok szentségét épületének alaposzlopza­­tai gyanánt kiáltja ki szüntelen ,és a babona, nőszü­l­ést illető természetien törvények s ki­vált­s­á­g pártfogolása által egy csekély minori­tás kedvében járni lállatván, épen azon alaposz­­lopzatokra huzza a vihart, melyekre a szent­ségesség villanyháritóit fölraká, de melyek­nek ily alakjokbani conserválására, a fedél alá nem jutható nagy majoritás segéd kezet nyújtani nem akarhat. Balzac meghalt; Francziaország jelenben nem igen kitűnő irodalma, kevés nagy íróinak egyikét veszte benne. Ki munkáit olvasva szelle­mének szárnyalását érteni tudá , gondolhatja, mi­kép a tudós ezekben sok barátja nem volt s hogy „N­ ne fut merne pas academicien !“ És mi helye is lett volna az elhunytnak ott, hova Voltaire, Rousseau, Diderot, Courier be nem vétettek? De főkép mi helye lett volna ott, hol most, az utolsó széki m­egürüléskor is egy Montalembert 12 szavazatot kap, mig rá, de csak emlékezni is alig akar egy pár. Éjfél lévén, egy csinos mákvirág jut eszem­be. Egy magyar ex­e­m­i­gr­á­n­s pár hölgy tár­saságában dominót játszott. Több partinek kö­zöl egyikben, a játék bezáratván, kérdésbeni polgártársunknak hat­hatos kő, vagyis 12 pont maradt kezében. — „J’ai m­inuit!“ kiálta fel kövét a többiek után kimutatva, azt gondolva, hogy a minuit (éjfél) a 12-nek magasabb sty­­lusu szava. — Képzelhetni a hahotát, melyet — miután megértetett, hogy tulajdonképen mit akar mondani — előidéző. A második gondviselés pedig ez alatt issza a toastokat egymásra, a hírlapok pedig­­ minden reggel mázsálják — többnyire hamis mér­­t­­ékkel — az éljen­eket. Ötven font vive les praesident s egy lat vive la république, kiált estenkint a Patrie és Pouvoir. — „Ide, ide nézzetek, ordítja reggel a National és République“, két egész mázsa „éljen a köztársaság!“ s pedig a legjobb, legtartó­sabb fajtájú, m­ig em­itt alig van két font penészes éljen. Napoleon. „Vegyétek csak , vegyétek csak , Nagyon olcsón adom !“ Elég az hozzá, hogy nem lesz coup d’état, legalább ezt állitá Bonaparte Lajos. Az igaz, hogy bor közt állitá , midőn az ember nyelve sok mindent öszve szokott beszélni, még ha egyéb­iránt oly füstölni való is , mint a császár unoka­­öcséé. Hanem m­ig benn poharaztak, addig kün a té­ren (Lyonban) egy transparentröl, melyen írva volt :vive la République s alatta vive le président, ez utolsó fölirata lángot fogott s elégett, m­ig az első épen megmaradt. A világítást néző tömeg népség pedig roppantul és szakadat­lanul éljenezni kezdett rá , mi Bonaparte Lajos­nak , mint őt illető kiáltozások teferáltatván , az ablakbóli köszönő hajlongásokra adtak alkalmat. Észre nem vették , különben úgy járt volna, mint Bis Hippolit úr Wilhelm Tell librettó­jának írója, ki a nevezett opera első előadása után s a hires maestronak adott serenadera hallgató népségtől ordittatni hallván, hogy Bis! Bis! a megtiszteltnek erkélyéről roppantul kö­szönni kezdé, hogy előhívatott. A censura pedig lecsapott a színházakra s Egy párisi szülö­t­t­et — mint megjöven­dölöm már, első reggelijére megevett. Ki ne hal­lotta volna gyermek korában dajkájától a mesét, mely szerint, egy város lakóinak , hogy mind­nyájan föl ne falassanak, minden hóban 12 leg­szebb leányt kelle egy borzasztó sárkánynak adni. Ez a censura mythologiája. Lehelletének befo­lyása már­is látszik mindenfelé; egész héten, de csak egy említésre méltó darab sem született egyik színházban is, s a legkellemesebb időtöltés utol­jára is Franconi circusában volt, hol a híres Madame Lej­ars előadásait megkezdő. — Mon­danom sem kell, hogy a léghajózóknak ismét nagy sokaságát láttuk. Az emberi találó ész ezen ma­darai már csak úgy járnak, mint a varjak és csó­kák, melyekre a Tuileriák kertjében most foly­tonos vadászat tartotik. „Kriszti K o 11!“ hangzók egyszerre há­tam mögött, s nekem sem kellett több, hogy lép­teimet kettőztetve egy Plenum consilium elöl közeli szállásomra meneküljek s leírjam azt, a­mit leírtam. Hontalan.

Next