Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)

1850-09-01 / 244. szám

108& Házszám 3217. Családszám 4490. Ebből: férfi 8388, nő 8546; nemzetiség szerint: 16,756 magyar, 46 német, 8 tót, 6 olasz, 118 czigány; vallás szerint: 6509 r.kath., 522 evang., 9772 ref., 13 gör. n. egy., 118 izraelita; állapot szerint: nőtlen 4509 férfi, 4207 nő; nős 3703 férfi házas, 3704 nő-asszony, özvegy 176 férfi, 635 nő. A férfinemből 17 éves 130, 18 é. 129, 19 é. 112, 20 é. 103, 21 é. 75 , 22 é. 110, 23. é. 104, 24 é. 85, 25 é. 131, 26 éves 101. Távollevők 201 férfi és 11 nő. A 118 izraelita külön nemzetiségi rovatba nem jegyeztetett; ezek egy pár kivételével magyaroknak haták magukat; s hogy ezen egy pár ellenkezően tett, onnan magyarázható, mert sokan ezen különben igen humánus összeíró küldöttség előtt oly zavarba jöttek, hogy nem csak nemzetiségüket, hanem saját nevüket is elfelejtették. Egy öreg svábnak teljességgel nem sikerült gyermekeinek sem nevére sem számára emlékeznie, s szomszédainak jobb emlékerejére hivatkozott. Efféle vádak azonban a menyecskéket épen nem illetik , kik mindenre zavartalanul és pontosan feleltek, s kiknek ha fiatal létükre 8—10 gyermekük is volt, s tőlük bővebb fölvilágosításokért effélét kérdeztek: „van-e reménye még többhöz is ?“ tehát őszinte mosollyal válaszolok: „van bizony még vagy ennyihez, nagyságos uram, úgy is szükségesek a katonák.“ — A czigányok azonban, kik mind magyarul beszélnek, de külön nemzetiségi rovatba írattak, magukat azzal, vigasztalják, hogy a „czigány“ szó csak annyit jelent, mint ,,uj magyar.“ — Hanem mint van az, hogy a páros életűek közt a nők száma 3704, a férfiaké pedig eggyel kevesebb? Ha ez nem számolási hiba, egynek, bárkinek, két neje van, s a mohammed vallás terjedésére mutat, pedig oly időben, midőn leány 302-vel van kevesebb mint legény, az összeírás bizonysága szerint. így állván a dolog, kiváncsiak vagyunk, mennyi lehet N. Körös város népessége , mivel ennek bizonytalansága nálunk tegnap is heves vita tárgya volt; egyik Czeglédet mondá népesebbnek, a másik pedig elvetvén a sulykot, azt állitá, miként N. Kőrösön öreg leányzó is több van, mint Czegléd egész népessége, s mezejének minden virága! Ennek következtében fogadtak is, még pedig . .. puffra — angolosan. Hanem ezen ügy végelitélése a járásbíróság elé fog tartozni, mert a felek ezt a helybeli tanácsra nem bízzák, különben is sokkal nagyobb dolog egy irgalmatlan puff, mint 12 forint. Mikor leend pedig járásbíróságunk , az még egészen bizonytalan. A napokban ugyan főszolgabíró úr egy mérnök kíséretében a városházhoz jött, kinyittatá annak termeit, s levétetó annak alaprajzát, mondván, hogy ha az felsőbb helyen tetszeni fog, bele a nemsokára megérkezendő járásbíróság fog költözni. Midőn ezen operatio történt, hatósági férfiaink szemeiből egyegy kérdőjelek tündöklőttek , sőt még meg is szólaltak, ilyenformán: „quid juris?“ de válaszul csak azt nyerék, miként e kérdés ismeretlen Europa jus publicumában, hanem ha tetszik, folyamodjanak felsőbb helyekre, és........... folyamodtak is azon reményben, hogy mint már többször, most is ők leendnek győztesek. Van itt azonban egy más összeütközés is, mely ha felsőbb helyre kerülend, szeretném tudni, ki győzne ? A szolgabíró ugyanis eltiltá a közhivatalbelieket az ügyvédkedéstől; tette pedig ezt azon szempontból, mert ez: 1) politikai corruptio; 2) mert ezáltal vagy hivatalos, vagy felek iránti kötelességek mulasztatnak. A városi főbíró ur pedig ezt megengedte. Ezen eljárást alig lehet máshonnan, mint főbíró ur gondolkozásmódjából kimagyarázni; főbíró ur ugyanis szabómester, ő tehát így gondolkozhatik: „ha szabómesterség és főbíróság elfér egy kalap alatt, miért ne férne el ügyvédség és közhivatal egy másik kalap alatt!“ És ennyiben igaza van, de mivel ezen igazság a közügynek árt, tehát mégis csak a szolgabirónak van igaza. De mi is lenne belőlünk, ha még talán maga a bíró és a jegyzők is ügyvédeskednének? Ez ugyan nálunk még most nem történik, hanem történik az, hogy a telekbiró és az úgynevezett „városi biztos“ ügyvédeskednek; pedig a telekbiró akkor ir át másra valamely vagyont, midőn az adóvevő felek megkeresik, mint ügyvéd pedig, midőn azt jónak látja, és így azt az executio alól elvonhatja. A biztos pedig kihirdetési könyveket vezetvén, más ügyvédek részére az árvereztetést érvényesen csak akkor hirdeti ki, ha azok a becslevelet előmutatják; ő pedig mint ügyvéd maga magának, mint biztosnak akkor mutatja be a becslevelet, midőn az neki tetszik, oly dolog, mely gyakran nagy előnnyel jár! — Látja kegyed, tollamat szenvedély nem vezeti, hanem állításomat s a szolgabiró eljárását combinatiókkal igazoltam, a főbíró eljárása pedig visszaélésekre nyit utat. Egyébiránt, midőn ezen nézetemet valakivel közlöttem, az nekem imigyen felelt: „Csitt, most minden reform igénye egy béka-kiáltás, melyre Jupiter vizikigyóval felel, hallgasson tehát ön, s húzzon ön is hasznot az abususokból, ez most politikai életünk föladata!“ Valóban, föladata és nyilatkozata, megczáfolásául annak, mintha nekünk sem volna politikai életünk. Mert az a sok szalonna, fehér czipó és vörös bor, mely a második bírói hivatalban elfogy, még szembe sem tűnnék, hanem a mennyi ollót, gyertyatartót, hamvvevőt ezen hivatal politikai élete fölemészt, az mégis szörnyűség ! aztán itt a szivarok is politikai életünk nyilatkozatára vezetnek, mennyiben ezek pecsétviaszt repraesentálnak; hogy és mikép, ezt nem könyvekből, hanem a szomszéd kereskedőnél lehet kitanulni , hol suttyonban efféle szavak hallhatók: „adjon az ur egy pakli czigarót, írjon be az ur a városnak egy pakli spanyolviaszkot!“ Ezenkívül Macaulay a kávéházakat is fontos politikai institutióknak mondja, s utána én is történetíróink kedvéért méltónak hiszem megemlíteni az idevalót, melynek asztalai mellett két évvel ezelőtt férfiak ültek, kik azóta a földkerekségén, mint az ég csillagai szétszóratvák, vagy már fölöttünk halhatatlan szellemeikkel örködnek ! Most mi itt___ ásitozva félrelökjük az elöttünk fekvő hírlapokat, hanem annál többször betekintünk az előttünk álló üvegekbe, s ezek nyomán elkezdünk európai combinatiókról beszélni, miközben még az öreg vendégfogadós is oly komoly képeket vág, hogy ha azokat 1. és 2. alatt folyamodásához csatolná, legalább is baccalaureusnak tennék. Nem is kezdünk innen előbb oszolni, csak midőn a czigány a réz tányérral közelit. Hja ma már igy fizet a világ! Politikai élet rejlik még a mezők virágai közt is ! Ha kimegyünk a város rétjére, s ott a város szénaboglyáit szétdúlva látjuk, tudjuk meg, hogy ezt a csősz önkényt azon nézetből dúlta szét, miként a nála kevésbbé politikusok ezt valami hulladéknak gondolják, miből azonban akárki, ha a csősznek ezen kérdésére „van-e a kulacsban?“ kedvező választ ad, kedve szerint megrakodhatik, mint az abususokból hasznot húzandó — én is megrakodtam és még holnap is meg fogok rakodni. Polgárerény, hová tűntek a ti zászlóvivőid ! Azonban, beszéljünk az időjárásról is. Nálunk most roppant hőség és szárazság uralkodik, tanyáinkon a kutakból minden viz kiapad, s gyakran kénytelenek vagyunk marháinkat itatás végett távol szomszédainkhoz hajtani. Apadván pedig a viz, szaporodik a „titulus bibendi“ mert már magunk kénytelenek vagyunk bort inni. — 1781-ben szinte ily nagy szárazság lehetett, csakhogy akkor a Dunában is valósággal bor folyt, azért irta Gibbon hires művében, hogy a magyarság „intoxicated whith the wines of the Danube“ egytől egyik honvédnek való, mig ellenben irambőrös lapp testvéreink hasolitanak azon czeglédi polgártársakhoz , kik még most is bundában járnak a templomba és presbyteriumba ; a harcztüzet pedig csak ott szeretik oltani, hová az őskorban Junó a világot rejtő volt! Tűzről és oltásról lévén szó , eszembe jő a napokban nálunk kiütött tűz; midőn hogy a széltől zaklatott elem áldozatul csak egy házat hamvasztott el, a gondviselésnek, s nem polgártársaink buzgalmának köszönhető, kik oly közönyösen vették a dolgot, mintha most is népfölkelésre harangoznának. „Hát kendtek mit tátják itt szájokat“ kiált a zsandár egy utcza szögén pipázó polgártárs csoporthoz, — „nem hallják kendtek hogy tüzet dobolnak!“ „Halljuk bizony mi uram“ — jön a válasz — „de mi meg azt gondoltuk, hogy most is az adót, vagy a repartia zabot dobolják, ejnye ejnye!“ Fővárosi napló. (Aug. 31.) — Birli Flórián és társa hatósági engedélyt nyerve, fölaprózott tűzifa áruhelyet nyitand a két nyúlutczában, az úgynevezett gubacs raktárban, s hogy e tekintetben a szegényebb osztály igényeinek is megfelelhessen, raktárában a legkisebb részletekben is lesz fa kapható, úgy hisszük, hogy egypár ily vállalat minden limitádónál sikeresbben megtörendi a favágói túlzott követeléseket. 2. Tegnap az „ördög része“ újabbi szereposztással másodszor került színpadunkra, s habár az egész előadásból hiányzott is azon sima franczia élénkség, mit e mű feladatása igényel — mindazáltal Ernst Kaiser, Farkas és Lovassi Belli helyes működéssel tölték be helyeiket. — Kóny helységében Esztergomhoz két órányira, aug. 26-án nagy tűz kerekedett, mely 75 épületet s tömérdek behordott termést hamvasztott el. A kár közel 50,000 pftra becsültetik. 2. Geszner Elek ügyvéd, s a beszterczebányai volt vésztörvényszék ülnöke — mint többektől hallók — Pesten letartóztatott, s a cs. kir. haditörvényszéknek szolgáltatott át. 2. A pest-szolnoki és pest-váczi vaspálya havonkinti jövedelme egyremásra száz ezer pforint. 2. Birnbaum német lapja a „Pesther Localb 1a 11“ holnap megindul. — Dessewffy Emil és Szécsen Antal grófok két új röpiraton dolgoznak a magyar ügyekről. E két avatott statusférfiu müveinek sokan a legnagyobb érdekkel néznek eléje. 2. Miután mint említők a f. évi aug. 21-én kelt hirdetvény értelmében a marhavész tartásáig a vágómarha Pozsontól Bécsig csak vasúton fog szállíttatni, közhírül adatik, miszerint a pályafuvar Pozsontól Bécsig darabjától 1 ft 30 krtól 1 ft 6 krra szállíttatott. 2. A juh, gyapjú s e nembeli iparczikkek behozatali tilalma Szerbiából, miután a vágójószág egésségi állapota megjavult, a temesvári katonai parancsnokság által megszüntetett, ami a fölszökkent gyapjuárakat valószínűleg kissé alábbszállitandja. 2. Az aradi és pozsoni kereskedelmi kamarák megalakultak. Az elsőnek tagjai: Probst Károly, Temes Ferencz, Andrényi Károly, Tedesohi János, Winkler Jakab és Deutsch Ignácz. 2. A tüzéri nagy hadgyakorlatok sept. 9-kén kezdetnek meg a keresztúri gyepen, melyre az ágyutelepek már minden oldalról érkeznek. Î. A Spiegel szerint „a kerületi főparancsnokságnál nem kevesebb mint nyolcz kérvény nyujtatott be magyar szépirodalmi lap kiadhatásáért.“ — E számból mindjárt a szerkesztő és előfizető is kitelik. 2. Jól értesült egyének hírlik, miszerint Nyáry néhány napok alatt szabadon fogna bocsáttatni. 2. Cinise 11 i derék mülovartársasága a közönség élénk részvéte méltánylásául a városi szépitési alap részére közelebb ismét egy jótékony előadást rendezend. 2. Az iskolaigazgatósági állomásért Káloczy és Holovics volt tanácsnok urak is folyamodtak, s legközelebb még Kasselik tanácsnok ur is ide sozza folyamodványát, mi most már a három derék versenyző közt a választást oly nehézzé teszi, mint egykor Paris-é volt. 2. A napokban egy esztergályos mesterember boltjában fordultunk meg, ki,— az igazság érdekében legyen megjegyezve — mindig jobban szerette a sört és rántott csirkét, mint a jó magyar szájízü gulyáshúst. Beszédtárgyunk többek közt a magyar nemzetiségre is fordult, s ezen egyszerű polgárnak lelkesült buzgósága valóban váratlanul lepett meg bennünket. Oly hévvel ömlengett a magyar nemzetiség biztos jövője iránt, miszerint szinte kedvünk kerekedett vele színleg kötődni, s erős meggyőződését kétségeskedésünkkel ostromolva meleg rokonszenvének annál tágabb tért nyitni. Emberünk, miután színlett kételyünket valónak hitte, némi boszankodással távozott a mellékszobába s onnan meggyőzésünkre egy nagy könyvet hozott elő, miben azonnal nagy volumenű „Corpus juris“unkra ismertünk. — „Ha már szavamnak nem hisz az ur — mondás — higyen ezen Írásnak, melyet nem holmi dibdáb emberek csináltak — ime itt egy bárány (egyik királyunk törvényezikkelyei fölé festett vignetre mutatott) ennek elrabolták koszorúját, s alig telt el harmincz év — ezzel tovább lapozva ott ismét egy koszorús bárányt mutatott és a koszorú megkerült. Ez a bárány Magyarország ; higye el ön, az elveszett koszorú most is meg fog kerülni !“ — És ezzel a könyvet visszavivé s szokott munkájához látott. E sajátszerü pásztori mythos nem nagy jelentőségű méltók, hogy gyilkos kezeitekkel ássátok ki; ti öltétek meg, mert minden losonczi gyilkos guerilla.“ És pusztán körmeikkel kellett a sirt földúlni. Sötét éj volt. Az oroszok vad szidalma, kancsukáik csapása , a sirbontók nyögése , s a csapásokra fölfölemelkedő jajkiáltásaik még rémesebbé tevék az élét; s ez iszonyú munka az éjfél óráiban rémesebb éjt idézett elő, mint milyet a barbár századok mutathatnak elő. Végre a sirfenékről feltűntek a büzhödt testek, melyek egy szövétnek világánál megvizsgáltatván az oroszok által, miután arczaikat meglátták, iszonyúan kezdtek ordítani, s a sirbontókra újra rárohanván, s őket kegyetlenül vervén, azzal fenyegetők, hogy e sirba most ők fognak elevenen eltemettetni. Végre a holt testek megmosatván, a 3 közlegény a sirba téteték, a lisztek pedig a kath. templomba vitettek, s másnap egész katonai szertartással temettettek el. Sok egyeseknek borzadásig szenvedő története hozathatnék elő; — de azt a hely szűke miatt nem lehet tennem, egy külön munkában körülményesen óhajtván azt leírni. Most csak az egyszerű vázlatolásnál maradva a főbb eseményeket pusztán , de híven terjesztem elő. Aug. 8-án éjfél után nem sokára kezdék meg a rablást, melyre jelt trombiták harsogása adott. Az oroszok ezredenkint jöttek be, s bizonyos időszakokban uj ezredek válták fel a rablott tárgyakkal megrakodtakat. A városnak minden szögletében hangyaként hemzsegő oroszok nemcsak a házakat rabolták, hanem a lakosokat kegyetlenül és minden irgalom nélkül verték , s mindenek fölött csizmáikat húzták le, s ha azt erővel kellett tenniök, kék foltokat osztogattak kárpótlásul. Kis idő múlva minden lakos mezítláb volt, s azonfölül felső öltönyétől is megfosztva, többen pedig meztelenségig vetkőztetve. Pénzt különösen követeltek, s minthogy mindig más, s rablás-szomjtól égő ezredek jöttek be , a kirablottaktól is kértek pénzt, s ha nem adhattak nekik , kegyelem nélkül ütötték. Az utolsó csapatok legdühösebbek voltak , mert ezek már vagy semmit , vagy értéktelen dolgokat találván, vadságukat kegyetlenkedésben hütötték ki. A tisztek is , kivált a született orosz tisztek, a közlegénységgel vetekedve raboltak. — Ezen rablás rendszeres volt, mert midőn a város már mindenből kizsákmányoltatott, akkor csákányokkal és lurkókkal s dorongokkal jöttek be , s a mi elvihető nem volt, azt porrá zúzták. Épen egy tükröt, egy széket, egy bútordarabot sem hagytak. — Az ágybelieket fölmetszték, s belőlük a pelyhet kieresztvén, az utczák mintha hóval lennének beborítva — pehelylyel voltak macadamizálva. Az elásott s elrejtett pénzek és kincsek föltalálásában különös ügyességet s gyakorlatot fejtettek ki. A boltok tartalmát szekerekre rakták, s azokból minden legkisebbet elvittek. Ezen rablásban , sőt a kegyetlenkedésben is nagy részt vettek az orosz tábornak előfogatokkal szolgáló fuvarosok is , kik többnyire a szomszéd vidékek parasztjai voltak. A pinczéket mindenütt feltörték , s a bort, melyet kiinni nem birtak, kieresztették. Azon vadság, s kegyetlenség, melyet különösen részegségükben gyakoroltak, leírhatatlan, f elannyira, hogy semmi fegyelmet sem ismertek, s tisztjeik sem bírtak velük. Több eset volt, hogy a legénység által gyakorlott ádázság fölött az őket fékezni nem biró tisztek is kényeztek. A falva guardiázott gyógyszertárakat is kirabolták, sőt a holtak szenvedőihez is mertek nyúlni, s a templomokat kirabolni. A rablás, ami a történetben is csaknem hallatlan, másfél napig tartott. A várost folyvást bekerítve járták, senki sem menekülhetett. A lakosság a kancsukákkal folyvást üldöztetett, sokan halálig gyötörtettek. S emlitsem-e a vadságot, melylyel a nők irányában viseltettek. — Az legyen ezúttal elhallgatva , ha gyakorolva volt, említve ne legyen az erkölcstelenség. És még ez mind nem volt elég. Aug. 9-én délután gyújtották föl a várost. Csaknem minden házat külön gyujtanak meg. A szobákban maradt összetört bútorokat középre egy rakásra hordván, erre készített szurkos kanóczaikkal eszközlék a gyújtást, mely hogy olthatatlan legyen, a bútorokat szurokkal is behintették. Ezen fölül égő röppentyűket is bocsátottak. Midőn a gyújtás kezdődött, tábori zene zendült meg, s a lángok pattogásai közé az oroszok hahotája vegyülvén, midőn a tábori zene is megszólalt, iszonyú jelenetet engedett látni az elgyötört s azon fölül koldusbotra jutott lakosságnak. A városban őrcsapatok jártak, s ha valakit oltással foglalkozva találtak, azt ostorozták, sőt több helyen a lakosság a tűznek is kergettetett. Rövid idő alatt egy lángtengerré lett a város. Fekete füstfellegek emelkedtek fölötte, s rémes volt látni, midőn a házak ablakai okádták a füstöt, s a felköltött szél izzó hullámokat vetett a levegőbe. S a vad hahota és szitok az oroszok ajkairól, a rémült marhák bőgése, s a futosó ebek éles vonulása, lélekrázó hanggal törték be a levegőt. Este felé a hőség tűrhetetlen jön, s a lakosok Apátfalvára hajtattak. Képzelhetni a férfiakból, nőkből, gyermekekből és vénekből álló csoport mily kínos érzelmek közt nézte a lángtömeget. Mindennél jobban fájt hallani az oroszok kárörvendő hahotáját, s még ki nem hütött boszufenyegetésüket, s egész dühhel hirdetett azon toldalékjokat, hogy most már mindnyájan fel fognak konczoltatni, — mi azonban nem teljesedett be, így mulatván föl Losoncz, másnap az orosz tábor indulásra készült, s a jelen volt lakosok kárpótlásul, minden személyre esendő 2 póttal jutalmaztattak. Végre egybehivatván egy orosz tiszt által, ez következő szavakat intéze hozzájok : „Én szoros vizsgálatot tartottam, s sikerült kitudnom, hogy várostokat nem az oroszok gyújtották fel, hanem paraszt ruhába öltözött guerillák és losoncziak.“ Ezen hallatlan elvetemedettséget és oktalanságot tanúsító búcsúszavak után, fölszedték táborukat s számtalan zsákmánynyal terhelt szekerekkel Zólyom felé indultak. Képzelhetni, a losoncziak mily szerencsés utat kívántak nekik. Midőn a losoncziak visszajöttek, éktelen düledéket s omladozó romokat találtak. Minden elpusztítva, megsemmisítve volt. Egy harapás kenyér, egy rongy nem maradt, s ha a közel vidékek nem siettek volna élelmet behozni, sokan az éhhalálnak lettek volna kitéve. Szívrepesztő volt, midőn láthattál azelőtt jómódú s jólétet élvező polgárokat egészen lemeztelenítve, s csak kölcsön kapott alsó ruhákba öltözködve, vánszorogva járni a düledékek között, s köszönve elfogadni egy darab kenyeret, melyre könyeik hullottak. De ezen szomorú látvány leírása terjedelmes helyet igényelvén , az más alkalomra tartatik föl, ezúttal még csak azt említem meg, hogy mintegy 3 megégett holt test találtatott, s néhány összeszurt, s halálra gyötört nőalak. Ezen esemény után néhány napra a világosi fegyverletétel megtörténvén, a magyar pénz is, a losoncziak egyedüli segélyeszköze elveszett, s igy minden vagyonuktól megfosztva, szorgalom és iparukban végkép megzsibbasztva, a szó szoros értelmében átalánosan koldusbotra jutottak. Az Ínség, a nyomor leirhatlan. Télen által alig lévén födeles ház a városban, többnyire csak pinczékben, félig meddig kiigazított nyomorult szobákban, sokan kunyhókban is voltak kénytelenek lakni. Borzasztó egy ily átalános nyomort látni, s ti, kiket a balsors ily helyezetre nem juttatott, nem is képzelheti ek a szenvedést, mely e sötét romok közt uralkodik. Átalános ?, nyomor és ínség, — csak átalános részvét s segélyezés képes azt enyhíteni; s ha e szerencsétlen történet nem ösztönöz valakit annak gyakorlására, kérő szavakkal hasztalan igyekeznének azt a losoncziak előidézni, j.— y.