Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-03 / 297. szám

lejárta, (egyik most is börtönben,) egy ötödik pe­dig még tán reservában van. Legveszélyesb a dologban (mint az említett levelező is érinté) az, miszerint a néppel nagyon kezdenek fraternizálni. Egész fáink vannak ve­lük egyetértésben, kik kérni és segítői szerepre készek. így tanul a nép a törvény ellen a bűnnel szövetkezni, s e szövetkezés meggátlása minél tovább halad, annál nehezebbé válik. Valljuk meg őszintén, a népből még nincs egészen kiirtva, sőt igen sok helyi (a már másszor is megrótt) hi­bás eljárások miatt sokszorosan élesztetik a ke­­seredettség tüze, s innen van, hogy azok ellen fordul szív.­sebben, kiknél pártolást kellene ke­resnie a bűn ellen. Szabad legyen itt még egy megjegyzést ten­nem e tárgyra, melynél tán már is igen soká mu­lattam. E Bobák-féle rabló csapat legnagyobb része ugyan megrögzött rablókból áll, kik ez életmódjukat sok évek óta folytatják, azonban nem lehet (bár fájdalmasan esik) elhallgatnunk, hogy köztük a besorozás elöl megszökött szerencsétlen honvéd fiúk is vannak, kiket nem a bűn iránti ked­velet, hanem a kétségbeesés, s utóbb a szükség vezetett a rabló csapatokba. Nem csak nálunk, a nógrádi hegységekben, a Mátrában, a Bakony­ban stb. vannak ily csapatok. Az e lapok 288-ik számában megjelent bor­sodi czikk okozott egy kis morgást Rima-Szom­batban, mint a megyei hivatalnokok gyálhelyén. Azon valóban botrányos eset, mely ott leíratott, nálunk is már jó idő óta közajkon forog. De igaza van a borsodi szomszédnak, hogy a gömöri urak ezt látják, tudják és mégis-------Én részemről tisztviselő nem lévén, rám a borsodi levél végéni fölszólítás teljességgel nem tartozik, azért hall­gatok róla. Annyit azonban lehetetlen elhallgatnom, mint köz­hajtást, hogy ha eljövend a hivatalrendezés várva várt napja, akkor a nepotismusnak s a szűk­keblű önhaszonlesésnek ne legyen szava azok vá­lasztásában, kikre e szegény, ezer szenvedéstől elgyötört hazában a törvény végrehajtása, s az igazságkiszolgáltatás bizatik. Mert tények állanak előttünk, miknek csak hallatára is föllázad ben­nünk a vér, hogy mikép szolgáltaik némelyek ál­tal igazság annak, ki őket megfizetni nem tudja, mikép ... ah, de nem szólok! Főnökünkről föl akarom tenni, hogy ha annak idejében az alárendelt hivatalnokokról­ véleményadásra fog fölhivatni, fölterjesztésében nem fog megemlékezni arról, hogy kihez van ro­konsági lánczokkal kötve. Mi tiszteljük azt, ki a családi tűzhely mellett szeretettel öleli rokonait, de elfordulunk attól, mint a rábízott talentom hirtelen sáfárjától, ki a ke­zébe adott befolyással, a vérségi érdekeknek a közügy hátratételé­­vel­ előtolására visszaél. Avvagy a közvélemény méltányos panaszai­nak ily sokszori följajdulása sükertelen maradna? Szombati Péter. 1337 Ilaghmegye­i im­a vidékről oct. 26. „Minden népfaj — csak ha mozog, nem­zeti életre törekszik, — nyelvét, szo­kásait nemesíti, — csak midőn önmaga egyénesítésére törekszik , — kezd bizo­nyos sulylyá, tényezővé válni mind a po­­liticában, mind a történetekben. Ez az ö újjá­születése, vagy föltámadása — ha akarjátok — ez az ö életének fejlődése, s ez szellemi fejlődés.“ Mészáros Károly: Mennél szilárdabb azon meggyőződésem, mely szerint a magyaroroszok saját nyelvük nö­velésével s nemzetiségük fölterjesztésével nem csak nem árthatnak, sőt csak épen azáltal vál­hatnak édes Magyarhonunk érdemes s hasznos polgárivá, annál édesb örömmel esik olvasnom felőlük több, s kivált e becses lapokban sűrűn közzé tett eszmesurlódásokat, melyeket én ha­lálos dermedtségükböli föltámadás jeleinek te­kintek ; és ezen örömömet épen nem zavarja föl separatisticus iránynyal, s corollariumaival vá­­doltatásuk, mert hiszen mi természetesebb, mint­hogy némely, magukat ágról ágra privilegiált di­­sponens uraknak vélt egyéniségek, látván a tör­vény előtti — in ultima analysi nem ínyük sze­rinti — egyenlőség nyomán, sérthetlennek vélt privilégiumoknak kellő arányra lett devalválta­­tását; az ébredni kezdő magyar-orosz fajnak — mint a melynek némi méltányolásából is egy rész­ben történt a devalvalio — legigazságosabb s legszerényebb mozgalmait — das ist alles eins nekik — separatisticus irányuaknak bélye­gezzék, s azok iránt gyűlöletet terjes­szenek. De uraim ! Ez — derült homlokkal merem állítani — merő agyarkodás, s az oroszok iránti megszokott megvetés­ szülte — igazságtalanság ! Én szinte a magyar-oroszok egyik igénytelen tagja vagyok, s az orosz nyelvet anyám tejével szívtam, a ma­gyart pedig iskolákban sajátommá tettem, de oly egyformán édes az nekem mind a kettő, misze­rint köztük választást tenni nem tudok, s midőn forrón óhajtom , hogy a magyar-orosz nép an­­nakutána megvetés tárgya ne legyen, s hogy el­hanyagolt nyelve, s nemzetisége fejlődjék, szó­val, hogy „bizonyos sul­lyá s tényezővé váljék mind a politikában, mind a történetekben, egy­szersmind emberiség ellenségének, s megteste­sült egoistának tartanám azt, ki rám fogná, hogy magyarok gyűlölője s­zeparatisticus szellemű va­gyok. Én valamint fölötte nyomorultnak tartanám magamat, ha ez édes hont jelenleg is a magya­rokkal egyiránt szeretni nem tudnám, úgy dicső­ségemnek tartom, miszerint teremtöm m.-orosz létemre oly szívvel áldott meg, mely minden em­bert ugyan , de kivált magyart per eminen­­tiam testvériesen tud szeretni, melynél fogva kívánom, hogy Magyarhon oly boldog és dicső lehessen, miként auxesis nélkül lehessen felőle elmondani: „extra hungariam non est vita, si est vita, non est ita“, mert hisz akkor minden benne lakó népség, s így az orosz is boldog lenne, nem mint ekkoráig. És hogy nagyobbára ily érzel­­műek a magyarországi oroszok, kételyt nem szenved. A M. H. egyik t. ez. tudósitója sokat álmo­dozik czikkében az álprófétákról, kik — állítása szerint — töménytelen eszmecserét szétszórtak a M. Hírlapban. Ha önnek uram, nem volt szán­dékában azon czimet az unghi t. ez. r. levelező urra ráruházni, kinek — tán azért, mert szintén „z naj­e p­o­r­us­z­ki“ — majd minden, s pedig igen gyakori czikkeiben tetszett, kivált az unghi oroszokról — nec frigide, nec calide — megem­lékezni, úgy valóban azzal hitfelekezete egyéneit földisziteni nem lehetett igaz olta, kik részéről f. é. apriltól kezdve, mióta e becses lapokat ol­vasom , három szerény — „s nem mint mondva volt“ — czikknél több nem jelent meg. De ha — állítása szerint — meg is szülem lett volna a sok eszmecsere, várjon azokat, kik constitutio nyo­mán kívánják, miszerint a magyarországi orosz nép saját anyai nyelvén nevelődjék, hogy nyelve nemcsak falusi, de felsőbb tanodákban is, ott a­hol czélirányos, használtassék, hogy egyénei aránylagosan hivatalokra alkalmaztassanak, le­het-e igazságosan álprófétáskodással s „gyáva haszonleséssel“, lehet-e­­ zavarba halászni, vág­­­gyal, vagy az „irántunk mindig édes barátsággal ragaszkodó Árpádiak rokonszeretete“ meguná­­sával s separatismussal vádolni? Ezt igazságos ember nem teheti, ezt soha be nem bizonyitha­­tandja a nyíregyházi próféta. Az igazszivü ma­gyar-orosz nemzetiséget a hon szeretetével nem­csak összeegyeztethetőnek, de sőt a hon közjava előmozdítására szükséges emeltyűnek tekinti, u­­gyanis a honnak s nemzetiségünknek czélja azo­nos t. i. tagjainak boldogitása, mely szellemi s anyagi mivelődés s tökéletesedés által elérhető, már pedig tagadhatóan az, hogy a nemzetiség föl­karolása minden nemzetnél a mivelődés rugója, ezt tanúsítja századunk története is, miért kellene tehát csak a mi nemzetiségünk ápolóinak gyáva haszonlesés szennyét magukon viselni ? Ön feljajdul népünk butaságán — mely ko­­ránsem oly átalános, mint föltételeztetik — s ne­velését kívánja, ugyan kérem mi módon? tán hogy minden olvasott orosz egyén, szégyelje orosz létét, mert népe buta, megvesse saját nem­zetiségét s karolja föl a magyarét ? És azzal né­pünk számára mit nyernénk ? Azt, mit eddig, a butaság czimét, mindig circulus vitiosusban ke­ringvén. Mert hisz, hol hibás az alap, ott az épü­let sem lehet szilárd. Nyelvünk legalább elemi iskolákbani használata, nemzetiségünk kifejlése, ekkoráig, a hon hivatalnokai s aristocratái által nem csak nem pártoltatott, de gátoltatott is, s igy természetes, hogy a lelkészek — a buzgók is — magukra hagyatva, és gyakran buzgólkodásuk mellett kellemetlenségeket is szenvedve, nem va­rázsolhatták elő a kívánt sikert, mert hiába­ van a sine viribus ira. De hogy a felsőbb tanodák iránt sem viseltetett eddig különös vonzalommal a m.­orosz, annak szintén csak azon oka van, hogy azokban nyelve s nemzetisége figyelemre sem méltatott, igy 3—4 évi iskoláztatás után is haza jővén az orosz fiú, szüleinek érthető anyai orosz nyelven mit sem tudott a tanulttakból elmondani, s igy sokak azon hiedelemre jöttek, miszerint, ha felsőbb tanodákba küldendik fiaikat, tőlük, s szülői örömtől — mint a kik többek példája után, később nyelvüket, nemzetiségüket, sőt vallásukat is — ha világi urakká leendnek — meg fogják tagadni — egészen meg kell válniok; onnan ke­rülhetett azon monda is, hogy midőn egy orosz földmivelő meglátogatta volna úrrá lett fiát, sor­sát nem irigyelve mondá neki: „tudtam én azt jól fiam, mikor azt a sok papirost kezdted forgatni, hogy belőled örömöm többé nem leend“ s igy nem csoda, ha az orosz földmivelő eddig, egyik legfőbb örömét pappá lett fiában találta, mint a ki nyelvét, nemzetiségét s vallását nem csak meg­tartotta , de mennyire a körülmények engedék, ápolta is. (Vége közelebb.­) nyelben, az emberbarátok szeretetében és az eszmében, mely a hideg kebelből kiköltözve, újra más kebleket hevít! . . . . * Doppler ,,11 k­á“ja — daczára egy igen igen igazságszerető lap vallomásának, miszerint „La Grange föllépései már minden vonzerejü­ket elveszték“ — ismét megtöltő a házat. — Benza igen jól mulattatott ott a hol kelle , s a hol nem kellett, ott Füredi körmére koppintott. — Derék buffónk azonban ezért kedvét nem fogja elveszteni. *Ridley-Kohne a conservatorium jeles tanára a jövő télre több előkelő művészekkel egye­sülve, más nagyobb városok példájára, „concert spi­rituálédét rendezend. A részvétel aláírás útján tör­ténik. E terv a classikai zene műélvezetére, a nemzeti zene kiművelésére bizon­nyal hathatós befolyással leend. * A napokban több terhelt vontatóhajó , való­színűleg az erős hullámzás következtében horgony­alapjáról elszakittatott, s a víz által sebesen lefelé vi­tetvén több magánhajókat megrongált, s csak nagy bajjal sikerült az elszabadult hajókat előbbi helyükre visszavontatni. * A gellérthegyi erősítési munkákat mint hall­juk Zitterbarth­ pesti épitész veendi át. * A Bogdanovics Willibald volt képviselő birtokára kiterjesztett állodalmi­ záralá vétel mult hó 20-án fölfüggesztetek. ,,f Biztos kútfőből halljuk, miszerint egy idő óta sok honvéd, nem azért, mivel a vizsgálati­ szabályok szerint katonai szolgálatra alkalmatlan , hanem zsen­géd testalkata vagy gyönge kora miatt bocsáttatik vissza hazájába. Mi a cs. katonaság részéről minden­esetre dicséretes humanitást tanúsít. * Pestnek orthodox zsidó községe is az idő szelleméhez mért változtatásokat akar vallás­­szertartásaiban behozni, s e czélra hittudorokból és a község választottaiból egy bizottmányt nevezett ki, mely kidolgozandó javaslataiban fökép arra ügyelend, hogy mindazon gátak és összeütközések, melyek a pol­­gáriasitás létesítését vallási különczködés és a jelen polgári közéletbe beilleszthetlen dogmák által lel­et­­leniték — elmozdittassanak , hogy igy a polgáriasitás nagy eszméjének valósításához az első közeledés az ő részükről történjék. A „Hölgyfutár“ szerint: vasutunkról komo­lyan rebesgetik, hogy november végén Szolnokról egyenesen Bécsbe röpülhetünk. * Emich Gusztáv könyvárus előfizetési fölszólí­­tást s aláírási íveket köröztet (lapjaink múlt számához is voltak mellékelve) „Petőfi Sándor újabb köl­teményeire,“ melyek kétféle alakban jövő martiusra jelennek meg. E népszerű költőnk neve, kiről nem tudjuk, ha nem utolsó dalait foglalja-e magában ez uj füzet, s nem ebben szakadt-e meg a gazdag költőér, melyhez egy nemzetremény kapcsolva volt ? bizonyo­san méltó közönséget szerzend e becses költemé­nyeknek. * Fényes Elek derék statistikusunk Magyar­­ország földrajzi szótárát adandja ki négy kötetben. E munka díszes kiállítását Kozma Vazul nyomdája vál­lalta el. E fontos munkára előre is figyelmeztetjük a közönséget. x [,g Grassalkovics-féle uradalmakon (Gödöllő , Hatvan, Baja stb.) fekvő követelések kie­légítése végett a nevezett jószágok ellen csőd hirdet— tetvén , gróf V­i­c­z­a­y Károly , mint egyik örökös, minden részkötelezvényeken alapult követelések iránt tulajdonosaival a végkielégítés iránt megegyezett, s igy a fönemlitett uradalmak birtokába belépett. E rop­pant terjedelmű uradalmak tehát ismét magyar kéz­ben maradtak, s ezen örülünk. Az uj birtokosnak na­pokban adattak át hivatalosan az illető uradalmak, Gödöllőn személyesen. — Azon hitelezők számára, kik a határidőig a liquidation meg nem jelentek, 190,000 pft tétetett le a kereskedelmi bankba. — Az özvegy hgye, ki Párisban él, mint tudva van, élte fogytáig határozott évpénzt kap. -:h.-­­ gróf Almásy család egyik derék, honfi ér­­zelmü s érdemes tagját veszté el legközelebb, gr. A­l­­másy Alajos Pesten, hol állandóan lakott, meghatá­­lozván. Tetemei a törökszentmiklósi családi sírboltba szállíttattak , ott örök nyughelyükre tétetendők. A bélyeg- és díjtörvény tegnap életbe lép­tetett. Nem csoda , hogy ez az eljárásbani zavarok nélkül nem történt meg, miután a törvény sokkal újabb és idegenebb volt, semhogy gyakorlati alkal­mazásának módját úgy a hivatali személyzet mint a közönség már sajátjává tehette volna. — Hogy e tör­vény mily jelentékeny forrást nyitott a státus-jövedel­mek szaporítására, azt csak abból is sejthetni, hogy életbelépte első napján 8000 pftnál többet vett be bélyegpapírokért csak a pesti bélyeghivatal. Egy jó számító pedig azt állítja, miszerint az által, hogy a törvény életbeléptét a kormány egy hónappal el­halasztó, (octóberről november 1-re) a státuspénztár legalább is 11 millióval marad üresebb, — mely bé­­lyegdíjul a nevezett hóban beveendett összeget két­ségkívül nem kis rés­szel fogják szaporítani a tömér­dek hivatal-folyamodványokért lefizetendett taxák, és Erzsébeté. Szerzőjök carthausi barát, ki azt kü­lönösben apáczák számára irta s 1527-ben fejezte be. Előadó alkalmat vevén a munka szerzőjétől, a carthau­si szerzet magyarországi történetére ment által, és azt érdekes adatokkal világositgatta. — Utána R­e­­piczky János a perzsa s szanszkrit nyelvek pár­huzamát tárgyaló előterjesztését befejezőleg, e két nyelv szókötéséről értekezett, tekintettel némely más nyelvekre. — Végül Bugát Pál jelentette, hogy Rennal szerint dolgozott finn-magyar hasonlító szó­tárát befejezte, s ez alkalommal a két nyelvről né­mely érdekes párhuzamos észrevételeket közlött. Oct. 14-kén a philosophiai és társa­dalmi osztályok ülésében Purgstaller Jó­zsef az érdekek észszerű rendéről értekezett. Csacs­­kó Imre pedig a gonoszságról és vétkességről szóló előterjesztése második részét olvasta. Oct. 26. A történet­tudományi osz­tály ülésében Podhradczky József a ma­gyaroknak régi sabartoi-aspiraloi nevét igyekezett felderíteni; utána Kállay Ferencz a kozár nép történetét folytatva, annak az ogor népfajhoz tarto­zását mutogatta; végre Wenzel Gusztáv úr Schulze jerusalemi porosz consul személyes közlésé­ből terjesztett elő némely uj adatokat II. András kir. keleti hadjáratát érdeklőt, s felhatalmaztatott, hogy e tárgyban nyerendő bővebb felvilágositások végett Schulze úrral az osztály nevében levelezést indít­son meg. Az oct. 28-ban volt Összes ülésben Szilágyi István értekezése olvastatott a marmaros-szigeti régi templom és annak fali festményeiről, melyekről Henzlmann Imre még 1847-ben értekezett, kinek elle­nében a tisztelt tag azt igyekezett megmutatni, hogy a festmények a XIII. századból valók, s hogy a művész vagy a hazában több ideig élt férfiú, vagy hihetőbben idevaló születés is volt. A képek értelmezésére érte­kezése folytában több régi kéziratot használva, fontos fölvilágositásokat közlött. Fővárosi napló. (Nov. 2.) Ma halottak napján 9 órakor reggel a városi főegyházban Cherubininak egy nagyszerű gyászmiséje magasztositá az egyházi ünnepélyt. • Tegnap halottak emlékezete estvéjén sírker­­jeink meglepő látványt nyujtanak. A fővárosi közön­ség szent áhítattal vándorla be a halottak országát, s a számos gyertyák, melyek világossá varázsolák e sötét magányt, a gyászolók könyeiben tükrődzöttek vissza. A vallásosság tiszta érzelme és a philosophia mind­kettő anyagot találhatott itt, a kebelt s a gondolkozást kielégíteni. Az elsőnek minden sir egy egy oltárul szol­gálhatott, melyet a kegyelet szentesite meg, a második pedig meggyőzödhető a halhatatlanság azon neméről, mely az elhunyt életet egy másik létbe kapcsolja át, mely tovább él a jótett utáni hálában , az árvák kö­ magyar akadémia. October 12-kén a nyelvtudományi osztály tar­tott ülést, melyben Mátray Gábor, egy, a nem­zeti museum könyvtárához tartozó, oda a nagyszom­bati érseki papnövelde könyvtárából került, terjedel­mes magyar codexet mutatván elé, azt tartalmilag és nyelvileg megismertette. Tartalmát illetőleg egész év­re szolgáló evangéliomok, epistolák, szent beszédek s ünnepi és vasárnapi tanításokat foglal magában, közbe szőve lévén az illető napokon tiszteltetni szokott szen­tek életei, a magyar szentek közöl István, Imre, László A pesti ipar -s kereskedelmi kamara második, 1850. oct. 5. ülésének jegy­zőkönyve. (Hivatalos közlés kivonatban.) Az előbbi ülés jegyzőkönyvének elolvasása és hitelesítése után 1. a helybeli cs. k. dohány­beváltó hivatal által a Pest és Triest közti eddigi szállítás­ árak iránt kezdésére, Valero A. elnök úr a szerzett adatok nyomán válaszol. Ugyanő ezután 2. a cs. k. polgári biztos ő nagyméltósága által kinevezett, de a kamra megalakulása alkalmával még jelen nem volt tagok meghivatásáról értesítő a tagokat. — 3. A jelenleg már a pesti kereskedelmi kamra körébe tartozó Szeged vá­rosa polgármesterétől beküldött sorozata az ottani 24. szabadalmas és 10. szabadalom nélküli ezékeknek a különbizottmányhoz az ipar- s kereskedelmi statistika készítése alkalmávali használat végett utasittatik. — 4. A magas kereskedelmi ministerium leirata folytán a tárgyalási rend kidolgozására kiküldött választmány megbizatik azon kérdés megoldásával: a közös érdekek melyik eseteiben legyen a kereskedelmi és iparosztá­lyok közös tanácskozmányának helye? — 5. A gyű­lés tartására szükséges hely iránt Malcheux C.­ur mint elnöke a pénzügyválasztmánynak, fölkéretik, több al­kalmas hely kitudása és megnevezésére. — 6. Az ezen kamrának, mint az ország legelső ilynemű inté­zetének fontosságánál és a tudományos fölfogás igé­nyeinél fogva Kern I. úr által indítványozott kereske­delmi könyvtár létesítése, habár a minden egyes alka­lommal külön szükséges­ tudományos anyag idő foly­tában úgy is könyvtárrá fog nőni, mégis alkalmat adott a jelen volt Eggenberger F. urat fölkérni, egy szak­munkák és lapokról készítendő jegyzék közlésére. — 7. A kamrának Rózsa Lajos ur által szerkesztett és fölolvasott a cs. k. kereskedelmi minister ö nagymél­tóságához szóló köszönő föliratának aláírása elhatá­­roztatik, és ez alkalommal egyszersmind b. Geringer ö nagyméltóságának, ki ezen kamra alakításában szin­tén működni szíveskedett, ezért legforróbb köszönet szavaztatik. — 8. Vogel és Schön uraknak az 1850. nov. 1 —jól fizetendő váltók bélyegmentessége iránt tett inditványa határozott méltánylásra találván jelentés­tétel végett Malcheux és Welkow urakhoz utasittatik. — 9. Az összes kamarai tárgyalások mi módoni köz­zététele iránt tett kérdés egy választmányra bizatik, mely tekintetbe veendi más kamrák abbeli szokását. — 10. Lackenbacher 1. ur indítványa , miszerint a súly és mértékkülönféleség káros voltáni orvoslást tanácskozásba veendő választmány neveztessék ki, leg­közelebb nagyobb kiterjedésben, tárgyalásba vétetni fog. A 11. indítványoztatott, hogy, miután az ipar és kereskedelmi kamra a magas magyarországi pénz­ügyigazgatósággal többszörü hivatalos közlekedésbe fog lépni, az illedelem azt kívánja, miszerint főnöké­nél gr. Almásy Móricz ö nagyméltóságánál tisztelked­­vén, a kamra különös pártolásába ajánltassék, —­mi elfogadtatott, és az elnök úr fölkéretett, hogy több kamrai tagokkal ö nagyméltóságához menvén, a kamra közhasznú törekvései előmozdítására közremunkálását illőleg kikérjék. A «sír i. a. Bécs, oct. 31. A képzőművészetek bécsi cs. k. akadémiájának újon szervezése ő felsége által megrendeltetett, s a cultusminister ur meg­­bizatott, hogy azt mint művészeti hatóságot és művésztársulatot szüntesse meg, s csak mint fel­sőbb művészeti tanodát szervezze. Az e tárgyban ő felsége elé jutott ministeri fölterjesztvény ez iránt lényegben a következőket tartalmazza: A képzőművészetek cs. kir. bécsi akadémiája kettő»

Next