Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)
1850-11-03 / 297. szám
lejárta, (egyik most is börtönben,) egy ötödik pedig még tán reservában van. Legveszélyesb a dologban (mint az említett levelező is érinté) az, miszerint a néppel nagyon kezdenek fraternizálni. Egész fáink vannak velük egyetértésben, kik kérni és segítői szerepre készek. így tanul a nép a törvény ellen a bűnnel szövetkezni, s e szövetkezés meggátlása minél tovább halad, annál nehezebbé válik. Valljuk meg őszintén, a népből még nincs egészen kiirtva, sőt igen sok helyi (a már másszor is megrótt) hibás eljárások miatt sokszorosan élesztetik a keseredettség tüze, s innen van, hogy azok ellen fordul szív.sebben, kiknél pártolást kellene keresnie a bűn ellen. Szabad legyen itt még egy megjegyzést tennem e tárgyra, melynél tán már is igen soká mulattam. E Bobák-féle rabló csapat legnagyobb része ugyan megrögzött rablókból áll, kik ez életmódjukat sok évek óta folytatják, azonban nem lehet (bár fájdalmasan esik) elhallgatnunk, hogy köztük a besorozás elöl megszökött szerencsétlen honvéd fiúk is vannak, kiket nem a bűn iránti kedvelet, hanem a kétségbeesés, s utóbb a szükség vezetett a rabló csapatokba. Nem csak nálunk, a nógrádi hegységekben, a Mátrában, a Bakonyban stb. vannak ily csapatok. Az e lapok 288-ik számában megjelent borsodi czikk okozott egy kis morgást Rima-Szombatban, mint a megyei hivatalnokok gyálhelyén. Azon valóban botrányos eset, mely ott leíratott, nálunk is már jó idő óta közajkon forog. De igaza van a borsodi szomszédnak, hogy a gömöri urak ezt látják, tudják és mégis-------Én részemről tisztviselő nem lévén, rám a borsodi levél végéni fölszólítás teljességgel nem tartozik, azért hallgatok róla. Annyit azonban lehetetlen elhallgatnom, mint közhajtást, hogy ha eljövend a hivatalrendezés várva várt napja, akkor a nepotismusnak s a szűkkeblű önhaszonlesésnek ne legyen szava azok választásában, kikre e szegény, ezer szenvedéstől elgyötört hazában a törvény végrehajtása, s az igazságkiszolgáltatás bizatik. Mert tények állanak előttünk, miknek csak hallatára is föllázad bennünk a vér, hogy mikép szolgáltaik némelyek által igazság annak, ki őket megfizetni nem tudja, mikép ... ah, de nem szólok! Főnökünkről föl akarom tenni, hogy ha annak idejében az alárendelt hivatalnokokról véleményadásra fog fölhivatni, fölterjesztésében nem fog megemlékezni arról, hogy kihez van rokonsági lánczokkal kötve. Mi tiszteljük azt, ki a családi tűzhely mellett szeretettel öleli rokonait, de elfordulunk attól, mint a rábízott talentom hirtelen sáfárjától, ki a kezébe adott befolyással, a vérségi érdekeknek a közügy hátratételével előtolására visszaél. Avvagy a közvélemény méltányos panaszainak ily sokszori följajdulása sükertelen maradna? Szombati Péter. 1337 Ilaghmegyei ima vidékről oct. 26. „Minden népfaj — csak ha mozog, nemzeti életre törekszik, — nyelvét, szokásait nemesíti, — csak midőn önmaga egyénesítésére törekszik , — kezd bizonyos sulylyá, tényezővé válni mind a politicában, mind a történetekben. Ez az ö újjászületése, vagy föltámadása — ha akarjátok — ez az ö életének fejlődése, s ez szellemi fejlődés.“ Mészáros Károly: Mennél szilárdabb azon meggyőződésem, mely szerint a magyaroroszok saját nyelvük növelésével s nemzetiségük fölterjesztésével nem csak nem árthatnak, sőt csak épen azáltal válhatnak édes Magyarhonunk érdemes s hasznos polgárivá, annál édesb örömmel esik olvasnom felőlük több, s kivált e becses lapokban sűrűn közzé tett eszmesurlódásokat, melyeket én halálos dermedtségükböli föltámadás jeleinek tekintek ; és ezen örömömet épen nem zavarja föl separatisticus iránynyal, s corollariumaival vádoltatásuk, mert hiszen mi természetesebb, minthogy némely, magukat ágról ágra privilegiált disponens uraknak vélt egyéniségek, látván a törvény előtti — in ultima analysi nem ínyük szerinti — egyenlőség nyomán, sérthetlennek vélt privilégiumoknak kellő arányra lett devalváltatását; az ébredni kezdő magyar-orosz fajnak — mint a melynek némi méltányolásából is egy részben történt a devalvalio — legigazságosabb s legszerényebb mozgalmait — das ist alles eins nekik — separatisticus irányuaknak bélyegezzék, s azok iránt gyűlöletet terjesszenek. De uraim ! Ez — derült homlokkal merem állítani — merő agyarkodás, s az oroszok iránti megszokott megvetés szülte — igazságtalanság ! Én szinte a magyar-oroszok egyik igénytelen tagja vagyok, s az orosz nyelvet anyám tejével szívtam, a magyart pedig iskolákban sajátommá tettem, de oly egyformán édes az nekem mind a kettő, miszerint köztük választást tenni nem tudok, s midőn forrón óhajtom , hogy a magyar-orosz nép annakutána megvetés tárgya ne legyen, s hogy elhanyagolt nyelve, s nemzetisége fejlődjék, szóval, hogy „bizonyos sullyá s tényezővé váljék mind a politikában, mind a történetekben, egyszersmind emberiség ellenségének, s megtestesült egoistának tartanám azt, ki rám fogná, hogy magyarok gyűlölője szeparatisticus szellemű vagyok. Én valamint fölötte nyomorultnak tartanám magamat, ha ez édes hont jelenleg is a magyarokkal egyiránt szeretni nem tudnám, úgy dicsőségemnek tartom, miszerint teremtöm m.-orosz létemre oly szívvel áldott meg, mely minden embert ugyan , de kivált magyart per eminentiam testvériesen tud szeretni, melynél fogva kívánom, hogy Magyarhon oly boldog és dicső lehessen, miként auxesis nélkül lehessen felőle elmondani: „extra hungariam non est vita, si est vita, non est ita“, mert hisz akkor minden benne lakó népség, s így az orosz is boldog lenne, nem mint ekkoráig. És hogy nagyobbára ily érzelműek a magyarországi oroszok, kételyt nem szenved. A M. H. egyik t. ez. tudósitója sokat álmodozik czikkében az álprófétákról, kik — állítása szerint — töménytelen eszmecserét szétszórtak a M. Hírlapban. Ha önnek uram, nem volt szándékában azon czimet az unghi t. ez. r. levelező urra ráruházni, kinek — tán azért, mert szintén „z naje poruszki“ — majd minden, s pedig igen gyakori czikkeiben tetszett, kivált az unghi oroszokról — nec frigide, nec calide — megemlékezni, úgy valóban azzal hitfelekezete egyéneit földisziteni nem lehetett igaz olta, kik részéről f. é. apriltól kezdve, mióta e becses lapokat olvasom , három szerény — „s nem mint mondva volt“ — czikknél több nem jelent meg. De ha — állítása szerint — meg is szülem lett volna a sok eszmecsere, várjon azokat, kik constitutio nyomán kívánják, miszerint a magyarországi orosz nép saját anyai nyelvén nevelődjék, hogy nyelve nemcsak falusi, de felsőbb tanodákban is, ott ahol czélirányos, használtassék, hogy egyénei aránylagosan hivatalokra alkalmaztassanak, lehet-e igazságosan álprófétáskodással s „gyáva haszonleséssel“, lehet-e zavarba halászni, vággyal, vagy az „irántunk mindig édes barátsággal ragaszkodó Árpádiak rokonszeretete“ megunásával s separatismussal vádolni? Ezt igazságos ember nem teheti, ezt soha be nem bizonyithatandja a nyíregyházi próféta. Az igazszivü magyar-orosz nemzetiséget a hon szeretetével nemcsak összeegyeztethetőnek, de sőt a hon közjava előmozdítására szükséges emeltyűnek tekinti, ugyanis a honnak s nemzetiségünknek czélja azonos t. i. tagjainak boldogitása, mely szellemi s anyagi mivelődés s tökéletesedés által elérhető, már pedig tagadhatóan az, hogy a nemzetiség fölkarolása minden nemzetnél a mivelődés rugója, ezt tanúsítja századunk története is, miért kellene tehát csak a mi nemzetiségünk ápolóinak gyáva haszonlesés szennyét magukon viselni ? Ön feljajdul népünk butaságán — mely koránsem oly átalános, mint föltételeztetik — s nevelését kívánja, ugyan kérem mi módon? tán hogy minden olvasott orosz egyén, szégyelje orosz létét, mert népe buta, megvesse saját nemzetiségét s karolja föl a magyarét ? És azzal népünk számára mit nyernénk ? Azt, mit eddig, a butaság czimét, mindig circulus vitiosusban keringvén. Mert hisz, hol hibás az alap, ott az épület sem lehet szilárd. Nyelvünk legalább elemi iskolákbani használata, nemzetiségünk kifejlése, ekkoráig, a hon hivatalnokai s aristocratái által nem csak nem pártoltatott, de gátoltatott is, s igy természetes, hogy a lelkészek — a buzgók is — magukra hagyatva, és gyakran buzgólkodásuk mellett kellemetlenségeket is szenvedve, nem varázsolhatták elő a kívánt sikert, mert hiába van a sine viribus ira. De hogy a felsőbb tanodák iránt sem viseltetett eddig különös vonzalommal a m.orosz, annak szintén csak azon oka van, hogy azokban nyelve s nemzetisége figyelemre sem méltatott, igy 3—4 évi iskoláztatás után is haza jővén az orosz fiú, szüleinek érthető anyai orosz nyelven mit sem tudott a tanulttakból elmondani, s igy sokak azon hiedelemre jöttek, miszerint, ha felsőbb tanodákba küldendik fiaikat, tőlük, s szülői örömtől — mint a kik többek példája után, később nyelvüket, nemzetiségüket, sőt vallásukat is — ha világi urakká leendnek — meg fogják tagadni — egészen meg kell válniok; onnan kerülhetett azon monda is, hogy midőn egy orosz földmivelő meglátogatta volna úrrá lett fiát, sorsát nem irigyelve mondá neki: „tudtam én azt jól fiam, mikor azt a sok papirost kezdted forgatni, hogy belőled örömöm többé nem leend“ s igy nem csoda, ha az orosz földmivelő eddig, egyik legfőbb örömét pappá lett fiában találta, mint a ki nyelvét, nemzetiségét s vallását nem csak megtartotta , de mennyire a körülmények engedék, ápolta is. (Vége közelebb.) nyelben, az emberbarátok szeretetében és az eszmében, mely a hideg kebelből kiköltözve, újra más kebleket hevít! . . . . * Doppler ,,11 ká“ja — daczára egy igen igen igazságszerető lap vallomásának, miszerint „La Grange föllépései már minden vonzerejüket elveszték“ — ismét megtöltő a házat. — Benza igen jól mulattatott ott a hol kelle , s a hol nem kellett, ott Füredi körmére koppintott. — Derék buffónk azonban ezért kedvét nem fogja elveszteni. *Ridley-Kohne a conservatorium jeles tanára a jövő télre több előkelő művészekkel egyesülve, más nagyobb városok példájára, „concert spirituálédét rendezend. A részvétel aláírás útján történik. E terv a classikai zene műélvezetére, a nemzeti zene kiművelésére bizonnyal hathatós befolyással leend. * A napokban több terhelt vontatóhajó , valószínűleg az erős hullámzás következtében horgonyalapjáról elszakittatott, s a víz által sebesen lefelé vitetvén több magánhajókat megrongált, s csak nagy bajjal sikerült az elszabadult hajókat előbbi helyükre visszavontatni. * A gellérthegyi erősítési munkákat mint halljuk Zitterbarth pesti épitész veendi át. * A Bogdanovics Willibald volt képviselő birtokára kiterjesztett állodalmi záralá vétel mult hó 20-án fölfüggesztetek. ,,f Biztos kútfőből halljuk, miszerint egy idő óta sok honvéd, nem azért, mivel a vizsgálati szabályok szerint katonai szolgálatra alkalmatlan , hanem zsengéd testalkata vagy gyönge kora miatt bocsáttatik vissza hazájába. Mi a cs. katonaság részéről mindenesetre dicséretes humanitást tanúsít. * Pestnek orthodox zsidó községe is az idő szelleméhez mért változtatásokat akar vallásszertartásaiban behozni, s e czélra hittudorokból és a község választottaiból egy bizottmányt nevezett ki, mely kidolgozandó javaslataiban fökép arra ügyelend, hogy mindazon gátak és összeütközések, melyek a polgáriasitás létesítését vallási különczködés és a jelen polgári közéletbe beilleszthetlen dogmák által leletleniték — elmozdittassanak , hogy igy a polgáriasitás nagy eszméjének valósításához az első közeledés az ő részükről történjék. A „Hölgyfutár“ szerint: vasutunkról komolyan rebesgetik, hogy november végén Szolnokról egyenesen Bécsbe röpülhetünk. * Emich Gusztáv könyvárus előfizetési fölszólítást s aláírási íveket köröztet (lapjaink múlt számához is voltak mellékelve) „Petőfi Sándor újabb költeményeire,“ melyek kétféle alakban jövő martiusra jelennek meg. E népszerű költőnk neve, kiről nem tudjuk, ha nem utolsó dalait foglalja-e magában ez uj füzet, s nem ebben szakadt-e meg a gazdag költőér, melyhez egy nemzetremény kapcsolva volt ? bizonyosan méltó közönséget szerzend e becses költeményeknek. * Fényes Elek derék statistikusunk Magyarország földrajzi szótárát adandja ki négy kötetben. E munka díszes kiállítását Kozma Vazul nyomdája vállalta el. E fontos munkára előre is figyelmeztetjük a közönséget. x [,g Grassalkovics-féle uradalmakon (Gödöllő , Hatvan, Baja stb.) fekvő követelések kielégítése végett a nevezett jószágok ellen csőd hirdet— tetvén , gróf Viczay Károly , mint egyik örökös, minden részkötelezvényeken alapult követelések iránt tulajdonosaival a végkielégítés iránt megegyezett, s igy a fönemlitett uradalmak birtokába belépett. E roppant terjedelmű uradalmak tehát ismét magyar kézben maradtak, s ezen örülünk. Az uj birtokosnak napokban adattak át hivatalosan az illető uradalmak, Gödöllőn személyesen. — Azon hitelezők számára, kik a határidőig a liquidation meg nem jelentek, 190,000 pft tétetett le a kereskedelmi bankba. — Az özvegy hgye, ki Párisban él, mint tudva van, élte fogytáig határozott évpénzt kap. -:h.- gróf Almásy család egyik derék, honfi érzelmü s érdemes tagját veszté el legközelebb, gr. Almásy Alajos Pesten, hol állandóan lakott, meghatálozván. Tetemei a törökszentmiklósi családi sírboltba szállíttattak , ott örök nyughelyükre tétetendők. A bélyeg- és díjtörvény tegnap életbe léptetett. Nem csoda , hogy ez az eljárásbani zavarok nélkül nem történt meg, miután a törvény sokkal újabb és idegenebb volt, semhogy gyakorlati alkalmazásának módját úgy a hivatali személyzet mint a közönség már sajátjává tehette volna. — Hogy e törvény mily jelentékeny forrást nyitott a státus-jövedelmek szaporítására, azt csak abból is sejthetni, hogy életbelépte első napján 8000 pftnál többet vett be bélyegpapírokért csak a pesti bélyeghivatal. Egy jó számító pedig azt állítja, miszerint az által, hogy a törvény életbeléptét a kormány egy hónappal elhalasztó, (octóberről november 1-re) a státuspénztár legalább is 11 millióval marad üresebb, — mely bélyegdíjul a nevezett hóban beveendett összeget kétségkívül nem kis résszel fogják szaporítani a tömérdek hivatal-folyamodványokért lefizetendett taxák, és Erzsébeté. Szerzőjök carthausi barát, ki azt különösben apáczák számára irta s 1527-ben fejezte be. Előadó alkalmat vevén a munka szerzőjétől, a carthausi szerzet magyarországi történetére ment által, és azt érdekes adatokkal világositgatta. — Utána Repiczky János a perzsa s szanszkrit nyelvek párhuzamát tárgyaló előterjesztését befejezőleg, e két nyelv szókötéséről értekezett, tekintettel némely más nyelvekre. — Végül Bugát Pál jelentette, hogy Rennal szerint dolgozott finn-magyar hasonlító szótárát befejezte, s ez alkalommal a két nyelvről némely érdekes párhuzamos észrevételeket közlött. Oct. 14-kén a philosophiai és társadalmi osztályok ülésében Purgstaller József az érdekek észszerű rendéről értekezett. Csacskó Imre pedig a gonoszságról és vétkességről szóló előterjesztése második részét olvasta. Oct. 26. A történettudományi osztály ülésében Podhradczky József a magyaroknak régi sabartoi-aspiraloi nevét igyekezett felderíteni; utána Kállay Ferencz a kozár nép történetét folytatva, annak az ogor népfajhoz tartozását mutogatta; végre Wenzel Gusztáv úr Schulze jerusalemi porosz consul személyes közléséből terjesztett elő némely uj adatokat II. András kir. keleti hadjáratát érdeklőt, s felhatalmaztatott, hogy e tárgyban nyerendő bővebb felvilágositások végett Schulze úrral az osztály nevében levelezést indítson meg. Az oct. 28-ban volt Összes ülésben Szilágyi István értekezése olvastatott a marmaros-szigeti régi templom és annak fali festményeiről, melyekről Henzlmann Imre még 1847-ben értekezett, kinek ellenében a tisztelt tag azt igyekezett megmutatni, hogy a festmények a XIII. századból valók, s hogy a művész vagy a hazában több ideig élt férfiú, vagy hihetőbben idevaló születés is volt. A képek értelmezésére értekezése folytában több régi kéziratot használva, fontos fölvilágositásokat közlött. Fővárosi napló. (Nov. 2.) Ma halottak napján 9 órakor reggel a városi főegyházban Cherubininak egy nagyszerű gyászmiséje magasztositá az egyházi ünnepélyt. • Tegnap halottak emlékezete estvéjén sírkerjeink meglepő látványt nyujtanak. A fővárosi közönség szent áhítattal vándorla be a halottak országát, s a számos gyertyák, melyek világossá varázsolák e sötét magányt, a gyászolók könyeiben tükrődzöttek vissza. A vallásosság tiszta érzelme és a philosophia mindkettő anyagot találhatott itt, a kebelt s a gondolkozást kielégíteni. Az elsőnek minden sir egy egy oltárul szolgálhatott, melyet a kegyelet szentesite meg, a második pedig meggyőzödhető a halhatatlanság azon neméről, mely az elhunyt életet egy másik létbe kapcsolja át, mely tovább él a jótett utáni hálában , az árvák kö magyar akadémia. October 12-kén a nyelvtudományi osztály tartott ülést, melyben Mátray Gábor, egy, a nemzeti museum könyvtárához tartozó, oda a nagyszombati érseki papnövelde könyvtárából került, terjedelmes magyar codexet mutatván elé, azt tartalmilag és nyelvileg megismertette. Tartalmát illetőleg egész évre szolgáló evangéliomok, epistolák, szent beszédek s ünnepi és vasárnapi tanításokat foglal magában, közbe szőve lévén az illető napokon tiszteltetni szokott szentek életei, a magyar szentek közöl István, Imre, László A pesti ipar -s kereskedelmi kamara második, 1850. oct. 5. ülésének jegyzőkönyve. (Hivatalos közlés kivonatban.) Az előbbi ülés jegyzőkönyvének elolvasása és hitelesítése után 1. a helybeli cs. k. dohánybeváltó hivatal által a Pest és Triest közti eddigi szállítás árak iránt kezdésére, Valero A. elnök úr a szerzett adatok nyomán válaszol. Ugyanő ezután 2. a cs. k. polgári biztos ő nagyméltósága által kinevezett, de a kamra megalakulása alkalmával még jelen nem volt tagok meghivatásáról értesítő a tagokat. — 3. A jelenleg már a pesti kereskedelmi kamra körébe tartozó Szeged városa polgármesterétől beküldött sorozata az ottani 24. szabadalmas és 10. szabadalom nélküli ezékeknek a különbizottmányhoz az ipar- s kereskedelmi statistika készítése alkalmávali használat végett utasittatik. — 4. A magas kereskedelmi ministerium leirata folytán a tárgyalási rend kidolgozására kiküldött választmány megbizatik azon kérdés megoldásával: a közös érdekek melyik eseteiben legyen a kereskedelmi és iparosztályok közös tanácskozmányának helye? — 5. A gyűlés tartására szükséges hely iránt Malcheux C.ur mint elnöke a pénzügyválasztmánynak, fölkéretik, több alkalmas hely kitudása és megnevezésére. — 6. Az ezen kamrának, mint az ország legelső ilynemű intézetének fontosságánál és a tudományos fölfogás igényeinél fogva Kern I. úr által indítványozott kereskedelmi könyvtár létesítése, habár a minden egyes alkalommal külön szükséges tudományos anyag idő folytában úgy is könyvtárrá fog nőni, mégis alkalmat adott a jelen volt Eggenberger F. urat fölkérni, egy szakmunkák és lapokról készítendő jegyzék közlésére. — 7. A kamrának Rózsa Lajos ur által szerkesztett és fölolvasott a cs. k. kereskedelmi minister ö nagyméltóságához szóló köszönő föliratának aláírása elhatároztatik, és ez alkalommal egyszersmind b. Geringer ö nagyméltóságának, ki ezen kamra alakításában szintén működni szíveskedett, ezért legforróbb köszönet szavaztatik. — 8. Vogel és Schön uraknak az 1850. nov. 1 —jól fizetendő váltók bélyegmentessége iránt tett inditványa határozott méltánylásra találván jelentéstétel végett Malcheux és Welkow urakhoz utasittatik. — 9. Az összes kamarai tárgyalások mi módoni közzététele iránt tett kérdés egy választmányra bizatik, mely tekintetbe veendi más kamrák abbeli szokását. — 10. Lackenbacher 1. ur indítványa , miszerint a súly és mértékkülönféleség káros voltáni orvoslást tanácskozásba veendő választmány neveztessék ki, legközelebb nagyobb kiterjedésben, tárgyalásba vétetni fog. A 11. indítványoztatott, hogy, miután az ipar és kereskedelmi kamra a magas magyarországi pénzügyigazgatósággal többszörü hivatalos közlekedésbe fog lépni, az illedelem azt kívánja, miszerint főnökénél gr. Almásy Móricz ö nagyméltóságánál tisztelkedvén, a kamra különös pártolásába ajánltassék, —mi elfogadtatott, és az elnök úr fölkéretett, hogy több kamrai tagokkal ö nagyméltóságához menvén, a kamra közhasznú törekvései előmozdítására közremunkálását illőleg kikérjék. A «sír i. a. Bécs, oct. 31. A képzőművészetek bécsi cs. k. akadémiájának újon szervezése ő felsége által megrendeltetett, s a cultusminister ur megbizatott, hogy azt mint művészeti hatóságot és művésztársulatot szüntesse meg, s csak mint felsőbb művészeti tanodát szervezze. Az e tárgyban ő felsége elé jutott ministeri fölterjesztvény ez iránt lényegben a következőket tartalmazza: A képzőművészetek cs. kir. bécsi akadémiája kettő»