Magyar Hirlap, 1850. december (2. évfolyam, 321-344. szám)

1850-12-08 / 327. szám

1466 ben oly tapintattal volt szerkesztve, mi több rész­vételt érdemelt volna. Nem vitatom, hogy két né­met politikai lap szükséges-e Pesten ? de hogy egyre, mely ügyesen szerkesztve, a kormány és közönség helyes szempontból fölfogott érdekét képviselje — igen nagy és lényeges szükség van — ez tagadhatta. A „Pester Zeitung“ jó­akaratát legkisebb részben sem kívánom kétségbe vonni — de midőn a magyar nemzeti elem iránti ellen­szenvét kevéssé tudja palástolni, akkor azon tért, melyen sükerrel és üdvösen hathatott volna a köz­véleményre, maga előtt elvágta. Nem ismeri, vagy nem akarja ismerni Magyarország hangulatát, és a közügyek állását, ki az e koronaországban lakó két fő nemzeti elemet, a magyart és németet, el­lenségesen szembe állítja, s bizonyosan a kor­mánynak is igen rosz szolgálatot teszen. A két nemzetiség intelligens részének mint érdeke úgy hajlama is összehangzó. Sőt bátran erősítjük, hogy ez a szláv nemzetiségről is állítható. — Ily irány­ban — t. i. békéltető és engesztelő irányban s szellemben működő német lapot Pesten a kormány mint hon érdekében őszintén óhajtunk. A nemze­tiségek érdekének kiegyenlítése, nem összeol­vasztása, mint a politika legmagasabb feladata, úgy a birodalom egységének is legbiztosabb alapja. Ma itt a „Prófétát“ 30-adszor adják. Fides szerepét Finn Csillag éneklendi, a karinthiai kapu melletti udvari színházban. Minden iparkodásom mellett is zárt széket kapni nem tudtam, pedig megvallom, kedvem lett volna la Grange és Wag­ner után Csillag Rózát hallani az említett szerep­ben. Csakugyan szép dolog a merészség! Egyéb­iránt a „profétaláz“ Bécsben folyvást tart. Már tegnap minden páholy és zártszék elkelt. Egy üzérnek ígértem a tőle 1 pfrt és 24 kron vásárolt zártszék belépti jegyért 4 pfrtot, de 6-on alul adni nem akart, ennyit pedig a Pesten üres szín­házban többször hallott Csillag Róza hangjáért fi­zetni sokallottam. A színház bizonyosan fulladásig tömve lesz, vas­szal kiszórandót. A tegnapi ülést R­é­m­u­s­a­t­ur tette nevezetessé, a 40 ezernyi újonczozást il­lető hitel megvizsgálására kinevezett bizottmány véleménye bejelentésével. E jelentés nagyon ter­jedelmes, de rövid tartalma ide megy ki: fegy­veres neutralitás. A bizottmány ajánlata szerint — mely el is fog fogadtatni — Franczia­­ország nem akarja sem Austria, sem Poroszország elnyomását, következőleg a nevezett két hatal­mak közti versengést befolyás, tekintély iránti féltékenységből következettnek tartván, annak be­végzéséhez csak békitöleg járul, s interveniálni sem egyik, sem másik részre nem fog, de megkí­vánja , hogy más se interveniáljon. Ez azonban nem azt teszi, hogy viszonyok ne állhatnának elő, melyek közt a neutralitás megszűnik, s ez történik egy forradalmi háború kiütése esetére. Ez a jelentésnek valódi értelme, bár ez utol­só czélzás,mennyire lehet,be van burkolva stylus­­fátyolokkal, s holmi ilyszerü phrasisokkal. Fran­­cziaország nem nézi szívesen az absolutismus gyarapodását.“ Van még egy sor e jelentésben, mely nem legjelentéktelenebb, s mely így szól: „a 40 ezer­nyi hadtest előállítása többfé­le indokok­­b­ó­l történhetett.“ E sor a császári pártnak szól, tudtára adván neki, hogy szemmel tartatik. Egyébiránt az egész okirat olyan, milyen­nek lenni váratott, s én részemről semmi fontos­ságot neki nem tulajdonítok. A fontosság nem abban van, hogy Remusatur mily diplomatice ir, s a majoritás mily politice tapsol, hanem abban, hogy egy 40,000-nyi tábor áll készen, mely egy 42 milliónyi lelket számitó izgatottságban levő ország határszéleire rendeltetik. Roma már be volt véve, midőn a Cons­tituant­e a bevétel ellen és mellett veszekedett. Az A 11 a i­s ügy még mind húzódik. Most ismét egy uj vizsgálatról beszél a hir, mely a hires complett fonalszálait egész Froscdorfig és Clairmontigl viszi. A tegnapi börzén 2 frankkal emelkedtek a statuspapirok.­­ A pénzkirályok e bizalma a Manteuffel és hg Schwarzenberg közti conferen­­tiára volt basírozva. Ismét s pedig makacsabban kering a hír, hogy az Elysée 3 milliónyi dotatiója megújítását pár nap múlva kérendi. Mi azt his­szük, hogy uj év előtt nem fogja tenni, s pedig azért, mert de­cember egyike a legélénkebb kereskedési hóna­poknak, az újévi és karácsony ajándékok főként a kisebb iparos osztálynak temérdeket hajtván be. Ez élénkséget a dotatio előhozatala — mely, mindamellett hogy megszavaztatni fog, agitatiót idézend elő — zavarná s a különben is eltűnt bo­­napartismusi népszerűség árnyékát is elkergetné a polgárság közöl. Ezért fog az Elysée várni ja­nuár közepe vagy vége feléig. Akkor lesz pénz. Egyébiránt prolongatio mellett most is emel­kedik itt ott egy-egy hírlapi szó, így A­b­a­t­u­c­c­i Károly eorsicai képviselő s az elnök rokona — a Pays­ban tegnap ismét állitá, hogy Bonaparte Lajoson kívül nincs szükséges ember a vilá­gon és Francziaországban. Ha ez igaz, úgy min­den veszve van, mert Ab­atucci úrnak már senki sem hisz. A bizonytalanság s szorongás azonban nem akadályozza, hogy a farsangra mindenfelé nagy készületek ne tétessenek. Mi több az idei télen még a Faubourg St. Germain is tánczolni fog, mi az elyséei bálokat nem kevéssé fogja boszan­­tani, mert a legitimista nagyobb házak oly mali­­tiosusok, mikép estélyeiket épen az elnöki esté­lyek napján adják. Egyébiránt a megjelenők száma mindkét városrészben elég leend, s a meg­hív­o­tt­a­k tömege mindenütt ismételheti Sal­va­n­d y ur hajdani hires szavait: Nous dan­­sons sur un volcan, mely a júliusi forra­dalmat b­ej­e­l­e­n­t­e­tt­e. Londonból tudósittatom, mikép ott egy magyar demokratikus társulat alakult, elszántság s ügyükbeni bizalom kellett nekik,­ hogy el ne csüggedjenek ! Eleinte mennyire szükségük volt némelyek­nek forró honszeretet s jogaik mély érzetére, hogy legyőzhessék ellenszenvüket az anyaország elleni nyilt hadszenet iránt! Valóban az első congressusok sajátságos látványt nyújtottak, oly emberek gyűlései lévén, kiket semmi érdek-kötelék, semmi eszme-rokon­ság nem hozott közel egymáshoz; kik mind szo­kásaik­, mind rokonszenveiknél fogva eltértek egymástól, s talán maguk is elbámultak összeta­­lálkozásukon. Némelyek, teljes tisztelet s hűség­gel viseltetve az anyaország iránt; mások már in­kább ragaszkodva a szemük láttára keletkező új honhoz, mindnyájan különböző érzelmek által el­választva , de ugyanazon méltóság gondolata s ugyanazon ellenállási határozatban egyesülve. Az a kérdés : miként lehetett egyetértés ily ellenkező elemekből alakult gyűlésben, oly rop­pant munka végrehajtására nézve, minő a forra­dalom ? Nemde méltán kérdhetjük ezt még ma is, mi­dőn az amerikai társadalmat, melynek részeit alig észrevehető kötelékek egyesítik, naponkint ha­ladni s emelkedni szemléljük, ama világosság s árnyék, polgárisodás és vadság, rendetlenség s állandóság, nyugalom s lázas mozgalmak halma­eddigelö 20 tagot számítván, kik közt pár a britt fővárosban megtelepedett vagyonos iparűzö ha­zánkfiai is vannak. — Itt Parisban is alakult egy társulat a londonival hasonló szellemű és irányú, mely rövid időn programmját közzé teendi. Kl­a­p­k­á­tól — ki jelenleg Párisban van — január végén egy terjedelmesebb munka jelenend meg, mely az egész forradalom­ alatti memoirjait foglalja magában. Reméljük , hogy ez uj munka szerencsésebb alakú és irányú leend az elsőnél, melyre T­h­a­l­y ezredes és Komáromvár volt erő­dítési parancsnok, egy ritka tisztasággal és kö­vetkezéssel irt czáfolatot irt, mely— hanem csa­lódunk — nem sokára a berlini National Zeitung-ban fog megjelenni. — Ugyancsak Londonból írják nekem, hogy a volt magyar hadügyministeri levéltár — majd csak­nem egészen Szabó ezredes kezében van, ki azzal majd ide majd amoda utazásokat tesz, soha magától el nem hagyván. A magyar emigrationak úgy Londonban, mint Párisban úgy másutt is mu­lató igen sok tagjai tudni szeretnék, hogy miféle joggal tekintetik ama levéltár privát tulaj­donnak, mert hiszen egy árvízből kifogott va­gyonnak legfölebb is aránylagos része szokta illetni a kimentőt. És pedig annyival is inkább szeretnék sokan tudni e jogi kérdést, mert a kér­déses levéltár emigrationalis kincséből nagyon is ártatlan (nem használunk más szót) s legkevesbbé sem brilliáns kiadások történnek. Nagyon sajnálnék, ha Klapka tábornok uj munkáját is ezek közé kellene sorolnunk, pedig a külföldön elszórt magyar világban igen nagyon beszélik, mikép az uj M­e­m­o­i­r­e-ok is Szabó Imre ezredes ur archivariusi sugallata s illetőleg dictálása után írattak. Ezzel azonban nem akarjuk mondani, hogy Les Memoires du d­i­a­b 1­e czimmel jelenendnek meg. Bécs, dec. 5. A politikai láthatár újra borús szint kezd vál­tani. •­ A porosz kamarák ülése dec. 4-én egy hónapra elhalasztatott. E nem vélt esemény oka, mint látszik, a második kamarának harczias szellemében és vá­gyában keresendő. Annak válaszfölirati bizottmá­nya az első és megállított válaszfölirat tervét egy­mással, és az olmützi értekezés eredményét nem helyeslővel fölcserélni elhatározó, minek a ka­marában erős viszhangra találásától tartottak, s időnyerés és a kedélyek csillapulása tekintetéből az elhalasztást czélszerű eszköznek vélték. Elnök­­minister Ladenberg lemondását is írják. Annyi bi­zonyos , hogy a porosz ministeriumban nincs e­­gyetértés, s a béke és háború iránti vélemény­ben a királyi család tagjai közt is meghasonlás uralkodik. Könnyű érteni, hogy ily helyzetben a képviselőknek egy bizalmatlansági szavazata dön­tő , s bizonyosan roszra döntő lett volna. Vájjon azonban a folyamban levő árnak fönakasztása a rohamot visszatartóztathatja-e ? a jövendő mu­tatja meg. Olmützben, mint írják, s más biztos tudósí­tások szerint is, Austria, Porosz­ és Oroszország közti minden eventualitásra kiszámított szoros szö­vetség köttetett. Hogy ily kötés, ha létezik, a békét biztositandja, világos, — mert a kabi­netek azon bölcseségében nem szabad kétel­kedni , hogy a béke fönmaradásának szellemi alapjáról is gondoskodtak. Mint bizonyost írom, hogy a bécs-pesti egész vasútvonal dec. 16-kán megnyílik. Említendő az is , hogy f. hó 3-tól kezdve, a Ferdinánd császár­ról nevezett északi vaspálya, az utazási és ke­reskedési közlekedésnek egészen visszaadatott, holott az utolsó időben, a viszonyoktól kívánt szállítások miatt, mindkettő erősen megszorít­va volt. Azon hitt, hogy a „Pester Morgenblatt“ folyó év végével megszűnik, sajnálva közlöm. A viszonyoktól kívánt, és a körülményekből kima­gyarázható ingadozása mellett is, több tekintet­, zán keresztül, mely ezen társadalom jellemét ké­pezi? Erre azt kell válaszolnunk, mikép ez némileg a gondviselés műve, mit az ember alig magyaráz­hat meg. De lássuk, a forradalom okai után, mily ma­gasan emelkedtek fel az amerikai köztársaság ala­pítói, s miként haladtak át a „fegyveres jog“ ezen nagy hőskölteményén, mint azt Amerika egyik történetírója nevezé. IJngból, dec. 3. Rövidek, csak rövidek legyünk, kívánja tisz­telt szerkesztő úr, hiszen már rövidebbek nem lehetünk mint vagyunk, mindenhonnan csak rövid­ségnek nézünk eléje , — különben igen igaza van tisztelt szerkesztő urnak, mert bene ez múl­tam loqui non est hominis opus. — Orvosainkról (úgy látszik) megfelejtkezett kissé a sors, nálunk September óta se cholera, se typhus, de még csak csorvás lázak sem mutatkoznak — január épen nem kecsegteti orvosainkat, ha csak február és március nem hoz valami epidémiát. — Egy­részt jó, hogy nincsenek betegeink, külön­­ben szorgalmas főorvosunk Siró István soha sem végezné be protocollumait, — főorvosunk néhány hó óta hivatalból annyit össze­írt, s íratott, hogy egy archívum kitelnék a sok irományokból, — különben most nem is teszünk egyebet mint írunk, csak az a legnagyobb baj, hogy senki sem akar olvasni. — De ne­hogy eltérjek a tárgytól, tehát orvosaink panaszkod­nak, hogy nincs dolguk, ergo képzelni lehet, hogy halálozás sincs. — S igy papjaink is koplalnak; igen ám de van keresztelés elég, mégis csak igaz az, hogy az ember a nagy természetben mint mi­­crocosmus in macrocosmo él; s hogy a nagy ter­mészet a kis természethez szokta magát alkal­maztatni, s ellenkezőképen. — 1453-ban, mikor az úgynevezett pestis nigra dühöngött, mikor vá­rosok, szigetek, sőt tartományok élő­lények nél­kül maradtak, a miről Hecker Lipcsében 1834. irt munkájában igen szépen értekezik, azt mondja Hecker és mások, hogy a pestis után következő években, az emberi nem szaporodása oly nagy volt, hogy a nők csaknem átalánosan két három gyermeket is szültek egyszerre. — Íme a példa most is előttünk, hogy ez idén a forradalom har­­czaiban elveszteget a gyakori szülések igyekez­­nek kipótolni, — s tán az említett okból is oly ritkák a betegek, s még ritkábbak a halálozások, s melynek mindegyik lapja oly oktatást foglal ma­gában, melynek eredménye napról napra megbe­csülhető. Ez által a köztársaság iránti szeretet egy arányban növekedik a köztársaság alapitói iránti tisztelet s bámulattal. E rendkívüli férfiak sorába mindenek fölött a híres Franklin Benjámint kell számítanunk; ki már akkor európai hirü volt, midőn a független­ségi háború kiütött, s ki ezen forradalmon név­­­nek egész tekintélye s azon befolyással uralko­dott, mit ritka tapasztalása, széles tudománya s egész életét kormányzó bölcsesége által nyert. Franklin ismeretesebb a tudomány haladá­sára nézve szerzett érdemei s munkáinak erköl­csi fontossága, mint hona politikájára vonatkozó működéséről. Rendesen a legtisztább buzgalom s észtehetség is csak másodrendű helyet foglalhat el az utókor emlékezetében, ha a hatalom s ura­lom fénye által nem emeltetett föl. Meg kell val­lani , hogy Franklin nem ismert ily nagyravá­­gyást, hogy büszke volt, polgári kötelességének teljesítésére, s hogy semmi egyébre nem vágyott. Egyébiránt az aggkor s majd a halál nem hagytak neki időt arra, hogy ezen köztársaságban, melynek alapítását oly nemesen mozdítá elő, meg­nyerni igyekezzék azon hivatalt, mely utoljára sem tehette volna tündöklőbbé a nevét körülövező dicsfényt. Azon évben halt meg, mely Washing­— Orvosainkról lévén szó — bátrak vagyunk föl­hozni , miképen a felvidéki járás orvosának a ke­rület már több évek előtt szállást épített, mely lakházat, mivel kissé csinos (azaz orvosnak való lévén) az ideiglenes főszolgabíró a maga részére eloccupált, az orvos pedig (Bódy József) egy közönséges vityillóba szoríttatott. •­ Már minő igazság ez , — hogy a főszolgabíró 1200 párt évi fizetés és 200 párt szálláspénz mellett, még az or­vos lakját is ingyen bitorolja, az orvos pedig sa­ját competens lakából kiszorítva 300 forintból él­jen, és szállást is fizessen? — His­szük, hogy megyei főnökünk erről már hivatalosan értesitte— tett, szinte kiváncsiak leszünk a dolog kimene­telét tudni. E napokban Kapy Edvárd volt kassai kerü­leti főispánt környékünkben tisztelni volt szeren­csénk . — Kapy Edvárd úr a kassai kerület­ben közbirodalommal dicsekedhetett, mindazonál­tal fontos okokból gróf Forgách Antal urnak kas­sai kerület főispánjává lett kineveztetésén vidé­künkön sokan örvendnek. Harczi hírekről, procentekről nálunk is összevissza beszélnek, a kedé­lyek azonban nyugodtak. — Az itt követ­kező hosszú episodot magunk kihagytuk------mi is szolgáljon többi­t. levelezőknek is figyelmez­tetésül : was heiszt politisi­en ? ! Éber figyelemmel olvastuk legközelebbről a „Magyar Hírlap“ tárczájában Ungifi barátunknak ruthen nemzetiség ügyében irt igazolását. Nem akarván itt mint non vocatus prandere paratus megjelenni, de miután Ungifi rólunk is tesz egy kis említést, és mivel megyénk békéje mindnyájunk­nak szívén fekszik, igen szerencséseknek érez­­nék magunkat, ha egy barátságos értekezés nyo­mán az ungi nemzetiségi küzdelmeknek egyszer véget vethetnénk. A mennyire méltányolni tudjuk Ungifinak ruthen nemzetiség iránti buzgóságát, annyira saj­náljuk (nem színből de igazán), hogy épen nem a maga idejében, s kissé vakmerően lépett a szín­padra. Hossza s adatokkal támogatott czáfolatok készülőben vannak az érintett loyál­is igazolás ellen, azért is sietünk (részünkről) a szükségtelen harag és gyülölség gerjesztés meggátlása tekintetéből, egy „i­j­a­c­z ö­t, i­ti­c­z­ö­t!“ nyomán testvérileg szerkesztett értekezéssel az uj meguj provocatiók­­ra szolgáló ellenséges czáfolatokat bölcs belátá­sunk szerint a legokosabban interrumpálni! A Vinna-vidéki levél, páratlan czáfolatával ez egyszer beelégedhettek volna m. oroszaink; és csodálkozunk, hogy a „Magyar Hírlap“ szer­kesztője a nyíregyházi értekezés ügyében Vinna vidékéről irt következetes czáfolatot ingerültnek és replikákra fölhivónak véve, s czáfoló modor helyett fölvilágosító czikket kívánt, — m­íg Ungifi igazolását, mely csupa czáfolatokból áll, minden csillagos észrevétel nélkül passirozni engedé, de ki is lehetne ily rendkívüli körülmények közt igazságos ----------­De beszéljünk ad captum ! — Mi elismerjük Ungifinak azon neheztelését, hogy oroszaink ed­dig elnyomva valának, lenézettek épen mint Iz­land katholikusai, azaz mint minden ember Ma­gyarországban, ki nagy szónok, vagy olygarchi­­kus családból való nem volt, a­miről már ma kár szólani is. — De Ungifi is ismerje el, hogy az egyenjogúság kihirdetése vagyis a világosi fegy­verletétel után némely oroszainkra bátran el le­hetett mondani , hogy köpenyforgatók, kik azt tartják: „jak minyi boh, tak ja jomu, vagy tko bölse daszty“ azaz „mint nekem az ur, úgy én az urnák, vagy a ki többet ád.“—A forradalom alatt oroszaink (nem úgy mint a ráczok), ha nem is mindnyájan, de nagyobb részint, forradalmiak vol­tak, s ha nem hazafiságból, vagy a magyarok iránti rokonszenvből, akkor haszonlesésből, mi sokkal nagyobb bűn volna. — Tagadhatlan azon­ban, hogy volt és találkozik olyan „gutgesinnt“ 1 m. orosz is, ki még 1831-ben Dibu­s és Paskie­tonnak elnökké választatása után következett. S akkor senki sem merész lett volna vetélytársául lépni föl azon embernek, ki leghívebben képvi­selte az amerikai köztársaság első napjainak elve­it. Mindnyájan elenyésztek előtte ; senki sem volt oly önhitt, hogy azt képzelje, mikép­p nagyobb sikerrel tudna eljárni azon küldetésben, mely Washingtonnak jutott. Számos más nevek is, melyek Franklinénál kevésbbé nevezetesek voltak, s a jelenkor emléké­ben ránk nézve elvesztek, megérdemlik, hogy a­­ világ emlékezetébe visszaidéztessenek. Különös és föltűnő körülmény, mikép azon emberek nagy része, kik e nagy forradalmi szín­műben a nagyravágyás egész hevével szerepeltek, a gyarmati társadalomban oly rangot foglaltak el, melynél magasabbat nagyra vágyásuk már nem ó­­hajthatott. Köztiszteletben állottak, szinte mind­nyájan nagy földbirtokosok voltak, vagy oly hi­vatalokat viseltek, mik számukra tiszteletet s be­csülést szereztek; némelyek közölük tudományuk által hiresedtek el. Szóval, már többet nem óhajt­hattak s nem remélhettek, mint a minek birtoká­ban voltak. E szerint nem nagyravágyás vezérlé őket, s nem hajlam, hanem szükségből lettek for­radalom embereivé. VI. Washington György és Jefferson Tamás közt, kik tizenkét évvel egymás után, az ameri­kai forradalom két ellenkező kifejezéséül tekint­hetők , miután együtt voltak annak két leghűbb bajnokai, köztük mondom egész csoportozat ala­kul oly emberekből, kik köztünk talán nem oly híresek s népszerűek, de szintoly buzgalommal folytatták azon nagy s bölcs munkát, melyhez kezdettek. Ezen emberek közöl akarunk néhányat jel­lemezni , hogy megmutassuk, mennyi erényt le­hetett találni az észtehetség mellett ezen pártütő csoportban. Egyébiránt a függetlenség ezen ki­vivői a köztársaság ezen alapítóinak históriája egyik főtanulmányát képezi az amerikai iskolák növendékeinek, mivel életrajzukban minden lép­ten említésre méltó tanúságok s példákra lehet találni; ez nemzeti pantheon, mit kezeikbe adnak. (Folytatása következik.)

Next