Magyar Hirlap, 1850. december (2. évfolyam, 321-344. szám)
1850-12-08 / 327. szám
1466 ben oly tapintattal volt szerkesztve, mi több részvételt érdemelt volna. Nem vitatom, hogy két német politikai lap szükséges-e Pesten ? de hogy egyre, mely ügyesen szerkesztve, a kormány és közönség helyes szempontból fölfogott érdekét képviselje — igen nagy és lényeges szükség van — ez tagadhatta. A „Pester Zeitung“ jóakaratát legkisebb részben sem kívánom kétségbe vonni — de midőn a magyar nemzeti elem iránti ellenszenvét kevéssé tudja palástolni, akkor azon tért, melyen sükerrel és üdvösen hathatott volna a közvéleményre, maga előtt elvágta. Nem ismeri, vagy nem akarja ismerni Magyarország hangulatát, és a közügyek állását, ki az e koronaországban lakó két fő nemzeti elemet, a magyart és németet, ellenségesen szembe állítja, s bizonyosan a kormánynak is igen rosz szolgálatot teszen. A két nemzetiség intelligens részének mint érdeke úgy hajlama is összehangzó. Sőt bátran erősítjük, hogy ez a szláv nemzetiségről is állítható. — Ily irányban — t. i. békéltető és engesztelő irányban s szellemben működő német lapot Pesten a kormány mint hon érdekében őszintén óhajtunk. A nemzetiségek érdekének kiegyenlítése, nem összeolvasztása, mint a politika legmagasabb feladata, úgy a birodalom egységének is legbiztosabb alapja. Ma itt a „Prófétát“ 30-adszor adják. Fides szerepét Finn Csillag éneklendi, a karinthiai kapu melletti udvari színházban. Minden iparkodásom mellett is zárt széket kapni nem tudtam, pedig megvallom, kedvem lett volna la Grange és Wagner után Csillag Rózát hallani az említett szerepben. Csakugyan szép dolog a merészség! Egyébiránt a „profétaláz“ Bécsben folyvást tart. Már tegnap minden páholy és zártszék elkelt. Egy üzérnek ígértem a tőle 1 pfrt és 24 kron vásárolt zártszék belépti jegyért 4 pfrtot, de 6-on alul adni nem akart, ennyit pedig a Pesten üres színházban többször hallott Csillag Róza hangjáért fizetni sokallottam. A színház bizonyosan fulladásig tömve lesz, vasszal kiszórandót. A tegnapi ülést Rémusatur tette nevezetessé, a 40 ezernyi újonczozást illető hitel megvizsgálására kinevezett bizottmány véleménye bejelentésével. E jelentés nagyon terjedelmes, de rövid tartalma ide megy ki: fegyveres neutralitás. A bizottmány ajánlata szerint — mely el is fog fogadtatni — Francziaország nem akarja sem Austria, sem Poroszország elnyomását, következőleg a nevezett két hatalmak közti versengést befolyás, tekintély iránti féltékenységből következettnek tartván, annak bevégzéséhez csak békitöleg járul, s interveniálni sem egyik, sem másik részre nem fog, de megkívánja , hogy más se interveniáljon. Ez azonban nem azt teszi, hogy viszonyok ne állhatnának elő, melyek közt a neutralitás megszűnik, s ez történik egy forradalmi háború kiütése esetére. Ez a jelentésnek valódi értelme, bár ez utolsó czélzás,mennyire lehet,be van burkolva stylusfátyolokkal, s holmi ilyszerü phrasisokkal. Francziaország nem nézi szívesen az absolutismus gyarapodását.“ Van még egy sor e jelentésben, mely nem legjelentéktelenebb, s mely így szól: „a 40 ezernyi hadtest előállítása többféle indokokból történhetett.“ E sor a császári pártnak szól, tudtára adván neki, hogy szemmel tartatik. Egyébiránt az egész okirat olyan, milyennek lenni váratott, s én részemről semmi fontosságot neki nem tulajdonítok. A fontosság nem abban van, hogy Remusatur mily diplomatice ir, s a majoritás mily politice tapsol, hanem abban, hogy egy 40,000-nyi tábor áll készen, mely egy 42 milliónyi lelket számitó izgatottságban levő ország határszéleire rendeltetik. Roma már be volt véve, midőn a Constituante a bevétel ellen és mellett veszekedett. Az A 11 a is ügy még mind húzódik. Most ismét egy uj vizsgálatról beszél a hir, mely a hires complett fonalszálait egész Froscdorfig és Clairmontigl viszi. A tegnapi börzén 2 frankkal emelkedtek a statuspapirok. A pénzkirályok e bizalma a Manteuffel és hg Schwarzenberg közti conferentiára volt basírozva. Ismét s pedig makacsabban kering a hír, hogy az Elysée 3 milliónyi dotatiója megújítását pár nap múlva kérendi. Mi azt hisszük, hogy uj év előtt nem fogja tenni, s pedig azért, mert december egyike a legélénkebb kereskedési hónapoknak, az újévi és karácsony ajándékok főként a kisebb iparos osztálynak temérdeket hajtván be. Ez élénkséget a dotatio előhozatala — mely, mindamellett hogy megszavaztatni fog, agitatiót idézend elő — zavarná s a különben is eltűnt bonapartismusi népszerűség árnyékát is elkergetné a polgárság közöl. Ezért fog az Elysée várni január közepe vagy vége feléig. Akkor lesz pénz. Egyébiránt prolongatio mellett most is emelkedik itt ott egy-egy hírlapi szó, így Abatucci Károly eorsicai képviselő s az elnök rokona — a Paysban tegnap ismét állitá, hogy Bonaparte Lajoson kívül nincs szükséges ember a világon és Francziaországban. Ha ez igaz, úgy minden veszve van, mert Abatucci úrnak már senki sem hisz. A bizonytalanság s szorongás azonban nem akadályozza, hogy a farsangra mindenfelé nagy készületek ne tétessenek. Mi több az idei télen még a Faubourg St. Germain is tánczolni fog, mi az elyséei bálokat nem kevéssé fogja boszantani, mert a legitimista nagyobb házak oly malitiosusok, mikép estélyeiket épen az elnöki estélyek napján adják. Egyébiránt a megjelenők száma mindkét városrészben elég leend, s a meghívottak tömege mindenütt ismételheti Salvand y ur hajdani hires szavait: Nous dansons sur un volcan, mely a júliusi forradalmat bejelentette. Londonból tudósittatom, mikép ott egy magyar demokratikus társulat alakult, elszántság s ügyükbeni bizalom kellett nekik, hogy el ne csüggedjenek ! Eleinte mennyire szükségük volt némelyeknek forró honszeretet s jogaik mély érzetére, hogy legyőzhessék ellenszenvüket az anyaország elleni nyilt hadszenet iránt! Valóban az első congressusok sajátságos látványt nyújtottak, oly emberek gyűlései lévén, kiket semmi érdek-kötelék, semmi eszme-rokonság nem hozott közel egymáshoz; kik mind szokásaik, mind rokonszenveiknél fogva eltértek egymástól, s talán maguk is elbámultak összetalálkozásukon. Némelyek, teljes tisztelet s hűséggel viseltetve az anyaország iránt; mások már inkább ragaszkodva a szemük láttára keletkező új honhoz, mindnyájan különböző érzelmek által elválasztva , de ugyanazon méltóság gondolata s ugyanazon ellenállási határozatban egyesülve. Az a kérdés : miként lehetett egyetértés ily ellenkező elemekből alakult gyűlésben, oly roppant munka végrehajtására nézve, minő a forradalom ? Nemde méltán kérdhetjük ezt még ma is, midőn az amerikai társadalmat, melynek részeit alig észrevehető kötelékek egyesítik, naponkint haladni s emelkedni szemléljük, ama világosság s árnyék, polgárisodás és vadság, rendetlenség s állandóság, nyugalom s lázas mozgalmak halmaeddigelö 20 tagot számítván, kik közt pár a britt fővárosban megtelepedett vagyonos iparűzö hazánkfiai is vannak. — Itt Parisban is alakult egy társulat a londonival hasonló szellemű és irányú, mely rövid időn programmját közzé teendi. Klapkától — ki jelenleg Párisban van — január végén egy terjedelmesebb munka jelenend meg, mely az egész forradalom alatti memoirjait foglalja magában. Reméljük , hogy ez uj munka szerencsésebb alakú és irányú leend az elsőnél, melyre Thaly ezredes és Komáromvár volt erődítési parancsnok, egy ritka tisztasággal és következéssel irt czáfolatot irt, mely— hanem csalódunk — nem sokára a berlini National Zeitung-ban fog megjelenni. — Ugyancsak Londonból írják nekem, hogy a volt magyar hadügyministeri levéltár — majd csaknem egészen Szabó ezredes kezében van, ki azzal majd ide majd amoda utazásokat tesz, soha magától el nem hagyván. A magyar emigrationak úgy Londonban, mint Párisban úgy másutt is mulató igen sok tagjai tudni szeretnék, hogy miféle joggal tekintetik ama levéltár privát tulajdonnak, mert hiszen egy árvízből kifogott vagyonnak legfölebb is aránylagos része szokta illetni a kimentőt. És pedig annyival is inkább szeretnék sokan tudni e jogi kérdést, mert a kérdéses levéltár emigrationalis kincséből nagyon is ártatlan (nem használunk más szót) s legkevesbbé sem brilliáns kiadások történnek. Nagyon sajnálnék, ha Klapka tábornok uj munkáját is ezek közé kellene sorolnunk, pedig a külföldön elszórt magyar világban igen nagyon beszélik, mikép az uj Memoire-ok is Szabó Imre ezredes ur archivariusi sugallata s illetőleg dictálása után írattak. Ezzel azonban nem akarjuk mondani, hogy Les Memoires du diab 1e czimmel jelenendnek meg. Bécs, dec. 5. A politikai láthatár újra borús szint kezd váltani. • A porosz kamarák ülése dec. 4-én egy hónapra elhalasztatott. E nem vélt esemény oka, mint látszik, a második kamarának harczias szellemében és vágyában keresendő. Annak válaszfölirati bizottmánya az első és megállított válaszfölirat tervét egymással, és az olmützi értekezés eredményét nem helyeslővel fölcserélni elhatározó, minek a kamarában erős viszhangra találásától tartottak, s időnyerés és a kedélyek csillapulása tekintetéből az elhalasztást czélszerű eszköznek vélték. Elnökminister Ladenberg lemondását is írják. Annyi bizonyos , hogy a porosz ministeriumban nincs egyetértés, s a béke és háború iránti véleményben a királyi család tagjai közt is meghasonlás uralkodik. Könnyű érteni, hogy ily helyzetben a képviselőknek egy bizalmatlansági szavazata döntő , s bizonyosan roszra döntő lett volna. Vájjon azonban a folyamban levő árnak fönakasztása a rohamot visszatartóztathatja-e ? a jövendő mutatja meg. Olmützben, mint írják, s más biztos tudósítások szerint is, Austria, Porosz és Oroszország közti minden eventualitásra kiszámított szoros szövetség köttetett. Hogy ily kötés, ha létezik, a békét biztositandja, világos, — mert a kabinetek azon bölcseségében nem szabad kételkedni , hogy a béke fönmaradásának szellemi alapjáról is gondoskodtak. Mint bizonyost írom, hogy a bécs-pesti egész vasútvonal dec. 16-kán megnyílik. Említendő az is , hogy f. hó 3-tól kezdve, a Ferdinánd császárról nevezett északi vaspálya, az utazási és kereskedési közlekedésnek egészen visszaadatott, holott az utolsó időben, a viszonyoktól kívánt szállítások miatt, mindkettő erősen megszorítva volt. Azon hitt, hogy a „Pester Morgenblatt“ folyó év végével megszűnik, sajnálva közlöm. A viszonyoktól kívánt, és a körülményekből kimagyarázható ingadozása mellett is, több tekintet, zán keresztül, mely ezen társadalom jellemét képezi? Erre azt kell válaszolnunk, mikép ez némileg a gondviselés műve, mit az ember alig magyarázhat meg. De lássuk, a forradalom okai után, mily magasan emelkedtek fel az amerikai köztársaság alapítói, s miként haladtak át a „fegyveres jog“ ezen nagy hőskölteményén, mint azt Amerika egyik történetírója nevezé. IJngból, dec. 3. Rövidek, csak rövidek legyünk, kívánja tisztelt szerkesztő úr, hiszen már rövidebbek nem lehetünk mint vagyunk, mindenhonnan csak rövidségnek nézünk eléje , — különben igen igaza van tisztelt szerkesztő urnak, mert bene ez múltam loqui non est hominis opus. — Orvosainkról (úgy látszik) megfelejtkezett kissé a sors, nálunk September óta se cholera, se typhus, de még csak csorvás lázak sem mutatkoznak — január épen nem kecsegteti orvosainkat, ha csak február és március nem hoz valami epidémiát. — Egyrészt jó, hogy nincsenek betegeink, különben szorgalmas főorvosunk Siró István soha sem végezné be protocollumait, — főorvosunk néhány hó óta hivatalból annyit összeírt, s íratott, hogy egy archívum kitelnék a sok irományokból, — különben most nem is teszünk egyebet mint írunk, csak az a legnagyobb baj, hogy senki sem akar olvasni. — De nehogy eltérjek a tárgytól, tehát orvosaink panaszkodnak, hogy nincs dolguk, ergo képzelni lehet, hogy halálozás sincs. — S igy papjaink is koplalnak; igen ám de van keresztelés elég, mégis csak igaz az, hogy az ember a nagy természetben mint microcosmus in macrocosmo él; s hogy a nagy természet a kis természethez szokta magát alkalmaztatni, s ellenkezőképen. — 1453-ban, mikor az úgynevezett pestis nigra dühöngött, mikor városok, szigetek, sőt tartományok élőlények nélkül maradtak, a miről Hecker Lipcsében 1834. irt munkájában igen szépen értekezik, azt mondja Hecker és mások, hogy a pestis után következő években, az emberi nem szaporodása oly nagy volt, hogy a nők csaknem átalánosan két három gyermeket is szültek egyszerre. — Íme a példa most is előttünk, hogy ez idén a forradalom harczaiban elveszteget a gyakori szülések igyekeznek kipótolni, — s tán az említett okból is oly ritkák a betegek, s még ritkábbak a halálozások, s melynek mindegyik lapja oly oktatást foglal magában, melynek eredménye napról napra megbecsülhető. Ez által a köztársaság iránti szeretet egy arányban növekedik a köztársaság alapitói iránti tisztelet s bámulattal. E rendkívüli férfiak sorába mindenek fölött a híres Franklin Benjámint kell számítanunk; ki már akkor európai hirü volt, midőn a függetlenségi háború kiütött, s ki ezen forradalmon névnek egész tekintélye s azon befolyással uralkodott, mit ritka tapasztalása, széles tudománya s egész életét kormányzó bölcsesége által nyert. Franklin ismeretesebb a tudomány haladására nézve szerzett érdemei s munkáinak erkölcsi fontossága, mint hona politikájára vonatkozó működéséről. Rendesen a legtisztább buzgalom s észtehetség is csak másodrendű helyet foglalhat el az utókor emlékezetében, ha a hatalom s uralom fénye által nem emeltetett föl. Meg kell vallani , hogy Franklin nem ismert ily nagyravágyást, hogy büszke volt, polgári kötelességének teljesítésére, s hogy semmi egyébre nem vágyott. Egyébiránt az aggkor s majd a halál nem hagytak neki időt arra, hogy ezen köztársaságban, melynek alapítását oly nemesen mozdítá elő, megnyerni igyekezzék azon hivatalt, mely utoljára sem tehette volna tündöklőbbé a nevét körülövező dicsfényt. Azon évben halt meg, mely Washing— Orvosainkról lévén szó — bátrak vagyunk fölhozni , miképen a felvidéki járás orvosának a kerület már több évek előtt szállást épített, mely lakházat, mivel kissé csinos (azaz orvosnak való lévén) az ideiglenes főszolgabíró a maga részére eloccupált, az orvos pedig (Bódy József) egy közönséges vityillóba szoríttatott. • Már minő igazság ez , — hogy a főszolgabíró 1200 párt évi fizetés és 200 párt szálláspénz mellett, még az orvos lakját is ingyen bitorolja, az orvos pedig saját competens lakából kiszorítva 300 forintból éljen, és szállást is fizessen? — Hisszük, hogy megyei főnökünk erről már hivatalosan értesitte— tett, szinte kiváncsiak leszünk a dolog kimenetelét tudni. E napokban Kapy Edvárd volt kassai kerületi főispánt környékünkben tisztelni volt szerencsénk . — Kapy Edvárd úr a kassai kerületben közbirodalommal dicsekedhetett, mindazonáltal fontos okokból gróf Forgách Antal urnak kassai kerület főispánjává lett kineveztetésén vidékünkön sokan örvendnek. Harczi hírekről, procentekről nálunk is összevissza beszélnek, a kedélyek azonban nyugodtak. — Az itt következő hosszú episodot magunk kihagytuk------mi is szolgáljon többit. levelezőknek is figyelmeztetésül : was heiszt politisien ? ! Éber figyelemmel olvastuk legközelebbről a „Magyar Hírlap“ tárczájában Ungifi barátunknak ruthen nemzetiség ügyében irt igazolását. Nem akarván itt mint non vocatus prandere paratus megjelenni, de miután Ungifi rólunk is tesz egy kis említést, és mivel megyénk békéje mindnyájunknak szívén fekszik, igen szerencséseknek éreznék magunkat, ha egy barátságos értekezés nyomán az ungi nemzetiségi küzdelmeknek egyszer véget vethetnénk. A mennyire méltányolni tudjuk Ungifinak ruthen nemzetiség iránti buzgóságát, annyira sajnáljuk (nem színből de igazán), hogy épen nem a maga idejében, s kissé vakmerően lépett a színpadra. Hossza s adatokkal támogatott czáfolatok készülőben vannak az érintett loyális igazolás ellen, azért is sietünk (részünkről) a szükségtelen harag és gyülölség gerjesztés meggátlása tekintetéből, egy „ijacz öt, iticzöt!“ nyomán testvérileg szerkesztett értekezéssel az uj meguj provocatiókra szolgáló ellenséges czáfolatokat bölcs belátásunk szerint a legokosabban interrumpálni! A Vinna-vidéki levél, páratlan czáfolatával ez egyszer beelégedhettek volna m. oroszaink; és csodálkozunk, hogy a „Magyar Hírlap“ szerkesztője a nyíregyházi értekezés ügyében Vinna vidékéről irt következetes czáfolatot ingerültnek és replikákra fölhivónak véve, s czáfoló modor helyett fölvilágosító czikket kívánt, — míg Ungifi igazolását, mely csupa czáfolatokból áll, minden csillagos észrevétel nélkül passirozni engedé, de ki is lehetne ily rendkívüli körülmények közt igazságos ----------De beszéljünk ad captum ! — Mi elismerjük Ungifinak azon neheztelését, hogy oroszaink eddig elnyomva valának, lenézettek épen mint Izland katholikusai, azaz mint minden ember Magyarországban, ki nagy szónok, vagy olygarchikus családból való nem volt, amiről már ma kár szólani is. — De Ungifi is ismerje el, hogy az egyenjogúság kihirdetése vagyis a világosi fegyverletétel után némely oroszainkra bátran el lehetett mondani , hogy köpenyforgatók, kik azt tartják: „jak minyi boh, tak ja jomu, vagy tko bölse daszty“ azaz „mint nekem az ur, úgy én az urnák, vagy a ki többet ád.“—A forradalom alatt oroszaink (nem úgy mint a ráczok), ha nem is mindnyájan, de nagyobb részint, forradalmiak voltak, s ha nem hazafiságból, vagy a magyarok iránti rokonszenvből, akkor haszonlesésből, mi sokkal nagyobb bűn volna. — Tagadhatlan azonban, hogy volt és találkozik olyan „gutgesinnt“ 1 m. orosz is, ki még 1831-ben Dibus és Paskietonnak elnökké választatása után következett. S akkor senki sem merész lett volna vetélytársául lépni föl azon embernek, ki leghívebben képviselte az amerikai köztársaság első napjainak elveit. Mindnyájan elenyésztek előtte ; senki sem volt oly önhitt, hogy azt képzelje, miképp nagyobb sikerrel tudna eljárni azon küldetésben, mely Washingtonnak jutott. Számos más nevek is, melyek Franklinénál kevésbbé nevezetesek voltak, s a jelenkor emlékében ránk nézve elvesztek, megérdemlik, hogy a világ emlékezetébe visszaidéztessenek. Különös és föltűnő körülmény, mikép azon emberek nagy része, kik e nagy forradalmi színműben a nagyravágyás egész hevével szerepeltek, a gyarmati társadalomban oly rangot foglaltak el, melynél magasabbat nagyra vágyásuk már nem óhajthatott. Köztiszteletben állottak, szinte mindnyájan nagy földbirtokosok voltak, vagy oly hivatalokat viseltek, mik számukra tiszteletet s becsülést szereztek; némelyek közölük tudományuk által hiresedtek el. Szóval, már többet nem óhajthattak s nem remélhettek, mint a minek birtokában voltak. E szerint nem nagyravágyás vezérlé őket, s nem hajlam, hanem szükségből lettek forradalom embereivé. VI. Washington György és Jefferson Tamás közt, kik tizenkét évvel egymás után, az amerikai forradalom két ellenkező kifejezéséül tekinthetők , miután együtt voltak annak két leghűbb bajnokai, köztük mondom egész csoportozat alakul oly emberekből, kik köztünk talán nem oly híresek s népszerűek, de szintoly buzgalommal folytatták azon nagy s bölcs munkát, melyhez kezdettek. Ezen emberek közöl akarunk néhányat jellemezni , hogy megmutassuk, mennyi erényt lehetett találni az észtehetség mellett ezen pártütő csoportban. Egyébiránt a függetlenség ezen kivivői a köztársaság ezen alapítóinak históriája egyik főtanulmányát képezi az amerikai iskolák növendékeinek, mivel életrajzukban minden lépten említésre méltó tanúságok s példákra lehet találni; ez nemzeti pantheon, mit kezeikbe adnak. (Folytatása következik.)