Magyar Hirlap, 1892. április (2. évfolyam, 92-120. szám)

1892-04-08 / 99. szám

Kétséget nem szenved, hogy ennek a megmentésnek vajmi nehéz a módszere. A gazdasági osztályoktól nem lehet itt kölcsön kérni a mediczinás üvegcsét, mert ha igaz is, hogy érdek-osztály és érdek-osztály közt in thesi nincsen kü­lönbség és hogy nevezetesen az ügyvéd gyomra és a földmivesgazda gyomra közt alig van valamelyes nézeteltérés, ha éhesek, de azért csak óvatosan mernének hozzáfogni ama tétel felállításához, hogy a gazdának, mint a maga ő­serején élő termelőnek jogi igénye közt semmi elté­rés nem volna, mikor például az előbbi a maga életfeltételeit kizárólag magának, az ügyvéd pedig kizárólag az államrend­nek köszöni és mikor amaz a cselekvési szabadságának bármiként való megszorítá­sát kizárólag a közjóért hozott áldozatnak tekintheti, holott a jogvédelem letétemé­nyese az állammal áll és bukik. Egészben nem áll tehát az analógia és e szerint bajos az államtól esetleg olyan beneficziumokat kérni, a­melyek a mások jogainak túlságos megnyirbálásá­val járnának. De annál jogosultabb a kar jogainak belső kimélyesítése és in­tenzív kiterjesztése, a­mi talán a gya­korlat meghosszabbításával, az ügyvédi diplomának minden államhivatalhoz való statuálásával és mindenek felett az ügy­védi rendtartásnak a kar érdekeit meg­óvó módosításával el lesz érhető. Talán a numerus clausus felett is lehetne el­mélkedni. Igaz, hogy ez intézmény reak­­­czionárius hírben áll és talán az is. De ez talán csak legenda. A közjegyző­­ségnél ha elbírjuk, talán meg tudnánk vele barátkozni az ügyvédségnél is. Csak nem kell félni a fogalmaktól és a végén üdvösebb dolog saját magunkat kikez­deni, mint másokat. A más osztálybeliek jogain terjeszkedni semmi esetre nem liberálisabb a numerus claususnál; az ügyvédi kar pedig soha nem tagadta meg elveit, ha a liberalizmus került szóba. Vájjon a tested nem borzonga A borzadalomtól ? Nem remegél-e rémes iszonyúja És szived nem vert­e úgy, Hogy majd széjjel szakadt ? Hogyha ilyes nem ért: Még nem tudsz félni fiam! Szigfrid megolvasztja a kardtöredékeket és megkovácsolja a nothungot, mel­lyel majd le­győzheti Fafnert, a­ki rémes szörny képében őrzi a bűvös sapkát és a gyűrűt. Fafner barlangja előtt történik a második felvonás. Ott van Alberich, a­ki meg szeretné kaparintani a kincset, de Wotan figyelmezteti, hogy közeledik egy hős, a­ki megöli a szörnyet, és hatalmába keríti a kincset. Jön is Szigfrid, és leszúrja Fafnert, a­kinek vére ráfecscsen ke­zére és mikor ezzel szájához ér, megérti az erdei madárka énekét, melyben ez tanácsolja neki, hozza ki a barlangból a bűvös sapkát és a gyűrűt. Ezt megteszi és Mime, hogy tőle el­vetesse, meg akarja őt mérgezni. De Szigfridet a szörny vére arra is képessé teszi, hogy mások gondolatait megérthesse és mikor Mime rá akarja kényszeríteni a mérget, leüti a Nothunggal, ő pedig megy a madárka után, mely az alvó Brünhild felé vezeti őt. A harmadik felvonásban Szigfrid széjjel­töri Wotan dárdáját, mikor ez útját akarja állni, aztán áthatol a lobogó lángokon és fel­költi Brünhildet. Nagy szerelmi kettőssel vég­ződik e felvonás, mely átvezet a trilógia har­madik részéhez, az Istenek alkonyához. A ret­­tenthetlen Szigfriedt, a legyőzhetlen Szigfridet megsemmisíti az örök hatalom, a szerelem. MAGYAR HÍRLAP 1892. április 8. Budapest, április Î. Fejérváry miniszter visszavonulása. A hon­védelmi minisztérium ügyeibe beavatott körök­ben beszélik, hogy Fejérváry Géza báró a hon­védelmi miniszteri tárczától való s már legkö­­zelebbre várható megválása után nem lép újra tényleges katonai szolgálatba, nem lesz hadtest­­parancsnok, mind eddig elé hitték, s közvetlen környezetében beszélték, hanem véglegesen nyu­galomba vonul. A­mi a Fejérváry báró betegsé­géről forgalomba jött híreket illeti, ezek túlzot­tak. A miniszter egészségi állapotát jellemzi, hogy bár a képviselőházba nem megy, sétalo­vaglást gyakran tesz. A honvédelmi miniszté­riumban arról, hogy Fejérváry a királyi audien­­czián elájult volna, mit sem tudnak. Az erdélyi birtokrendezés. A képviselőház igaz­ságügyi bizottsága tegnap tárgyalás alá vette az or­szág erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna-, Közép- Szolnok-, Zaránd megyék és a volt Kővárvidék terüle­tén birtokrendezési ügyekben követendő eljárásról szóló 1880. : XLV. t.-cz. némely határozatainak mó­dosításáról és kiegészítéséről benyújtott törvényja­vaslatot. Mohay Sándor előadó a javaslatot ismertetvén, kiemelte, hogy ez két fő intézkedést tartalmaz ; az egyik a birtokrendezési ügyeknek az állandó kataszterrel való bizonyos kapcsolatba hozatalában, a másik pedig abban áll, hogy némely szorosan körülirt esetben az előmunkálatok és az érdemleges eljárás során a ki­küldött bíró intézkedései ellen jogorvoslatot engedé­lyez és hangsúlyozza, hogy a javaslatnak úgy eme, mint egyéb módosításai az eljárást pontosabbá, gyorsabbá és olcsóbbá kívánják tenni. A tör­vényjavaslatot a bizottság Szilágyi Dezső igaz­ságügyminiszter, Lencsvay Sándor, Horváth Lajos és Kőrösi Sándor felszólalásai után általánosságban s ezek, valamint Kapotsfy Jenő, Jelainek Artur, Görgey Béla és Fluger Károly felszólalásai után részleteiben is elfogadta, még­pedig a 2. §. a) pontját Horváth Lajos és az előadó stiláris módosításaival, a 15. §-t az előadó ama módosításával, hogy az osztályozó bi­zottság elnöke a felszólalások elintézésénél a bizott­ság elnöke lenni megszűnik és e czélból más elnök választandó vagy nevezendő ki és a meg nem jelent szakértő helyett az eljáró bíró csak akkor nevezhet mást, ha az érdekeltek nyomban mást nem állítanak elő, a 33. §-t pedig Szacsvay ama módosításával, hogy a költségek végmegállapítása alkalmával mutat­kozó költségtöbblet két év alatt hajtandó be. A bi­zottság továbbá tanácskozás tárgyává tette az erdélyi gazdasági egyesületnek a földmivelésügyi miniszterhez intézett és a képviselők között kiosztott emlékiratában foglaltakat is és a törvényjavaslatnak a képviselőház­ban leendő előadásával Mohay Sándort bízta meg. A hetvenhétéves Bismarck­ Hétezer üdvözlő táviratot kapott Bismarck herczeg, a volt kan­­czellár, hetvenhétéves születésnapja alkalmából. A hétezer üdvözlő közt ott volt a legtöbb feje­delem, s a német birodalom fejedelmi személyei csaknem mind: a bajor régens-herczeg, a szász király, a szász nagyherczeg, Alexandrine, meck­­lenburgi nagyherczegné, I. Vilmos császár ki­­lenczvenéves nővére, Frigyes császár özvegye stb. II. Vilmos német császár azonban nem üdvözölte a német birodalom megalapítóját. A házassági jog kodifikálása tárgyában össze­hívott ankét ma folytatta tanácskozásait Szilágyi Dezső igazságü­gyminiszter elnöklete alatt. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága teg­napi ülésében folytatta a közoktatásügy állapotáról szóló miniszteri jelentés tárgyalását. — Sréter Alfréd az országos tanítói nyugdíj- és gyámalap 1890. évi állapotáról szóló jelentést referálja. A bizottság az előadói jelentést tudomásul vette. — Farbaky a mű­egyetemről és az ipari szakoktatásokról tesz jelentést. Sürgeti az elektrotechnikai tanszék felállítását. Sztáray István gróf helyesli e tanszék felállítását, de kiemeli az eszközök és gépek költséges voltát. Berzeviczy államtitkár megjegyzi, hogy közelebb pályázatot hir­detnek e tanszékre. Az előadó kiemeli a budapesti állami ipariskola felállítását és lehető teljes felszere­lését és indítványozza, hogy elektromos világítást és központi fűtést alkalmazzanak és egységes tantervet léptessenek életbe. Csáky gróf miniszter szerint az egységes tanterv eddig azért nem volt lehetséges, mert az ipariskola a közoktatásügyi- és kereskedelmi miniszterek fenhatósága alatt állott. A kellő intézke­déseket a kereskedelmi miniszterrel egyetértve már megtette. — A női kereskedelmi tanfolyamokra nézve Lévai osztálytanácsos megjegyzi, hogy ezek az inté­zetek nagyon látogatottak és folyton szaporítani fog­ják ezeket. Csáky gróf miniszter kijelenti, hogy ezen­­túl a tanfolyamokat végzett leánynövendékek gyakor­lati alkalmazásáról is gondoskodni fognak. Az ülés ezzel véget ért. Fővárosi tisztviselők. Ma a fővárosban alkalmazott, kisebb javadal­­mazású tisztviselők terjesztettek petícziót a Ház elé fizetésük ügyében. A kérvényt a négy legalsóbb rang­osztályhoz tartozó tisztviselők nevében Fáik Miksa országgyűlési képviselő nyújtotta be s azt Bánffy Dezső báró képviselőházi elnöknek az ülés megnyi­tása előtt küldöttség nyújtotta át, melyet Fáik Miksa vezetett. Fáik Miksa az elnökhöz intézett beszédében különösen kiemelte, hogy hiszen maga Bánffy is sok éven át állott nagy hivatalnoki testület élén és igy a kisebb javadalmazásu hivatalnokok helyzetét legjobban képes megítélni. A megjelent hivatalnokok nevében azután Ligeti Arnold budapesti törvényszéki írnok emelt szót és biztosította az elnököt, hogy a hivatalnokok épp úgy, mint az állami polgárok többi osztályai az állam pénzügyi megerősödését óhajtják és e czélra áldozatot hozni is készek , nem is kérnek egyebet, minthogy a szerény megélhetést tegyék nekik lehetővé és hiszik, hogy ez a pénzügyi egyensúly károsítása nélkül lehető is lesz. Bánffy Dezső báró válaszában kiemelte, hogy saját tapasztalatai alapján mindenesetre ismeri a ki­sebb hivatalnokok helyzetét és teljesen érti, hogy különösen a fővárosban majdnem lehetetlen, hogy a kisebb javadalmazású tisztviselők fizetésükből kijöjje­nek. Mint a ház elnöke nem gyakorolhat ugyan köz­vetlen befolyást a kérvény elintézésére, de biztosította a küldöttséget, hogy a tisztviselők sorsa iránt a leg­melegebben érdeklődik és hogy a kormányt is ez az érzés vezeti, ő nem fogja elmulasztani, hogy az állása által vont határokon belül mindent megtegyen abban az irányban, hogy a hivatalnokok jogos igényei telje­sedésbe menjenek. Délután 21l1 órakor a küldöttséget ugyancsak Fáik Miksa vezetése alatt a miniszterelnöki palotá­ban Szapáry Gyula gróf fogadta. A küldöttség ve­zetője appellált a miniszterelnöknek a hivatalnoki kar iránt minden alkalommal tanúsított rokonszenvére és beszéde végén arra kérte a miniszterelnököt, hogy mihelyt a kérvényt a képviselőház a kormányhoz utasítja, annak körében vesse latba szavát, hogy a hivatalnokok kérése kedvező elintézést nyerjen. A küldöttség tagjai közül itt Korniczky Frigyes közok­tatásügyi miniszteri számtiszt emelt szót. Ő is hang­súlyozta, hogy a magyar állami tisztviselők súlyos anyagi gondjaik dac­ára is, a hivatalukkal járó kö­telességeket mindenkor lelkiismeretesen teljesítették. Most a viszonyok kényszerítik, hogy az államtól anyagi helyzetük javítását kérjék és teszik ezt oly szerény mértékben, hogy kérelmük teljesítésének ko­moly akadályok alig fognak útban állani. Szapáry gróf miniszterelnök válaszában bizto­sította a megjelenteket, hogy a tisztviselők nem csa­latkoznak, ha nála sorsuk iránti legmelegebb rokon­­szenvet tételeznek fel. Bármennyire érdeklődjék is az állampolgárok minden egyes osztályának jóléte iránt, mint a kormány fejének mégis az a kötelessége, hogy mindenkor az összeség érdekét szem előtt tartsa. Ha­tározottan biztosíthatja azonban a megjelenteket, hogy a kormány az állami tisztviselők anyagi helyzetének javításánál kész lesz a lehetőség legszélső határáig menni. A kérvény tartalmából kiemeljük a követ­kezőket : A petíczió mindenekelőtt arra utal, hogy a­hol a tisztviselői létszám hiányossága mutatkozott, annak pótlása mindig a legalsóbb rangú állások szaporítása mellett volt lehetséges. Majd kimutatja azt, hogy az alsóbb rangú hivatalnokok illetményei ma már nem­csak a tisztességes megélhetésre nem elegendők, ha­nem különösen a családos tisztviselőkre nézve a fő­városban a lakbérek felcsigázása, a fogyasztási adók fokozatos emelése és a drágaság következtében a mindennapi élet szükségleteire sem futják. Köszönetet mond a petíczió a kormánynak, hogy a tisztviselők helyzetét rendezni óhajtja, de szükségesnek tartaná, hogy a törvényjavaslat több in­tézkedését módosítsák. Kérik, hogy ugyanoly fizetés­ben és előléptetési rendszerben részesítsék őket, a­milyen Ausztriában van. De ha ez nem volna lehet­séges, akkor kérik, hogy: 1. a fővárosban alkalmazott kisebb javadalma­zású hivatalnokok minimális fizetésként 700 forintot, lakpénz czímén pedig 300 forintot kapjanak s az ed­dig élvezett drágasági pótlék helyébe pedig a törzs­­fizetés 15 százaléka lépjen; 2. a kedvezőbb előmenetel elérhetése végett a jobban díjazott állások számát arányosan szaporítsák; 3. a hasonló minősítmén­nyel bíró hivatalnokok részére a jobban díjazott állások megfelelő szaporítása által az összes fővárosi szolgálati ágazatokban lehető­leg egyenlő előléptetési rendszer biztosíttassák;

Next