Magyar Hirlap, 1892. április (2. évfolyam, 92-120. szám)
1892-04-08 / 99. szám
Kétséget nem szenved, hogy ennek a megmentésnek vajmi nehéz a módszere. A gazdasági osztályoktól nem lehet itt kölcsön kérni a mediczinás üvegcsét, mert ha igaz is, hogy érdek-osztály és érdek-osztály közt in thesi nincsen különbség és hogy nevezetesen az ügyvéd gyomra és a földmivesgazda gyomra közt alig van valamelyes nézeteltérés, ha éhesek, de azért csak óvatosan mernének hozzáfogni ama tétel felállításához, hogy a gazdának, mint a maga őserején élő termelőnek jogi igénye közt semmi eltérés nem volna, mikor például az előbbi a maga életfeltételeit kizárólag magának, az ügyvéd pedig kizárólag az államrendnek köszöni és mikor amaz a cselekvési szabadságának bármiként való megszorítását kizárólag a közjóért hozott áldozatnak tekintheti, holott a jogvédelem letéteményese az állammal áll és bukik. Egészben nem áll tehát az analógia és e szerint bajos az államtól esetleg olyan beneficziumokat kérni, amelyek a mások jogainak túlságos megnyirbálásával járnának. De annál jogosultabb a kar jogainak belső kimélyesítése és intenzív kiterjesztése, ami talán a gyakorlat meghosszabbításával, az ügyvédi diplomának minden államhivatalhoz való statuálásával és mindenek felett az ügyvédi rendtartásnak a kar érdekeit megóvó módosításával el lesz érhető. Talán a numerus clausus felett is lehetne elmélkedni. Igaz, hogy ez intézmény reakczionárius hírben áll és talán az is. De ez talán csak legenda. A közjegyzőségnél ha elbírjuk, talán meg tudnánk vele barátkozni az ügyvédségnél is. Csak nem kell félni a fogalmaktól és a végén üdvösebb dolog saját magunkat kikezdeni, mint másokat. A más osztálybeliek jogain terjeszkedni semmi esetre nem liberálisabb a numerus claususnál; az ügyvédi kar pedig soha nem tagadta meg elveit, ha a liberalizmus került szóba. Vájjon a tested nem borzonga A borzadalomtól ? Nem remegél-e rémes iszonyúja És szived nem verte úgy, Hogy majd széjjel szakadt ? Hogyha ilyes nem ért: Még nem tudsz félni fiam! Szigfrid megolvasztja a kardtöredékeket és megkovácsolja a nothungot, mellyel majd legyőzheti Fafnert, aki rémes szörny képében őrzi a bűvös sapkát és a gyűrűt. Fafner barlangja előtt történik a második felvonás. Ott van Alberich, aki meg szeretné kaparintani a kincset, de Wotan figyelmezteti, hogy közeledik egy hős, aki megöli a szörnyet, és hatalmába keríti a kincset. Jön is Szigfrid, és leszúrja Fafnert, akinek vére ráfecscsen kezére és mikor ezzel szájához ér, megérti az erdei madárka énekét, melyben ez tanácsolja neki, hozza ki a barlangból a bűvös sapkát és a gyűrűt. Ezt megteszi és Mime, hogy tőle elvetesse, meg akarja őt mérgezni. De Szigfridet a szörny vére arra is képessé teszi, hogy mások gondolatait megérthesse és mikor Mime rá akarja kényszeríteni a mérget, leüti a Nothunggal, ő pedig megy a madárka után, mely az alvó Brünhild felé vezeti őt. A harmadik felvonásban Szigfrid széjjeltöri Wotan dárdáját, mikor ez útját akarja állni, aztán áthatol a lobogó lángokon és felkölti Brünhildet. Nagy szerelmi kettőssel végződik e felvonás, mely átvezet a trilógia harmadik részéhez, az Istenek alkonyához. A rettenthetlen Szigfriedt, a legyőzhetlen Szigfridet megsemmisíti az örök hatalom, a szerelem. MAGYAR HÍRLAP 1892. április 8. Budapest, április Î. Fejérváry miniszter visszavonulása. A honvédelmi minisztérium ügyeibe beavatott körökben beszélik, hogy Fejérváry Géza báró a honvédelmi miniszteri tárczától való s már legközelebbre várható megválása után nem lép újra tényleges katonai szolgálatba, nem lesz hadtestparancsnok, mind eddig elé hitték, s közvetlen környezetében beszélték, hanem véglegesen nyugalomba vonul. Ami a Fejérváry báró betegségéről forgalomba jött híreket illeti, ezek túlzottak. A miniszter egészségi állapotát jellemzi, hogy bár a képviselőházba nem megy, sétalovaglást gyakran tesz. A honvédelmi minisztériumban arról, hogy Fejérváry a királyi audienczián elájult volna, mit sem tudnak. Az erdélyi birtokrendezés. A képviselőház igazságügyi bizottsága tegnap tárgyalás alá vette az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna-, Közép- Szolnok-, Zaránd megyék és a volt Kővárvidék területén birtokrendezési ügyekben követendő eljárásról szóló 1880. : XLV. t.-cz. némely határozatainak módosításáról és kiegészítéséről benyújtott törvényjavaslatot. Mohay Sándor előadó a javaslatot ismertetvén, kiemelte, hogy ez két fő intézkedést tartalmaz ; az egyik a birtokrendezési ügyeknek az állandó kataszterrel való bizonyos kapcsolatba hozatalában, a másik pedig abban áll, hogy némely szorosan körülirt esetben az előmunkálatok és az érdemleges eljárás során a kiküldött bíró intézkedései ellen jogorvoslatot engedélyez és hangsúlyozza, hogy a javaslatnak úgy eme, mint egyéb módosításai az eljárást pontosabbá, gyorsabbá és olcsóbbá kívánják tenni. A törvényjavaslatot a bizottság Szilágyi Dezső igazságügyminiszter, Lencsvay Sándor, Horváth Lajos és Kőrösi Sándor felszólalásai után általánosságban s ezek, valamint Kapotsfy Jenő, Jelainek Artur, Görgey Béla és Fluger Károly felszólalásai után részleteiben is elfogadta, mégpedig a 2. §. a) pontját Horváth Lajos és az előadó stiláris módosításaival, a 15. §-t az előadó ama módosításával, hogy az osztályozó bizottság elnöke a felszólalások elintézésénél a bizottság elnöke lenni megszűnik és e czélból más elnök választandó vagy nevezendő ki és a meg nem jelent szakértő helyett az eljáró bíró csak akkor nevezhet mást, ha az érdekeltek nyomban mást nem állítanak elő, a 33. §-t pedig Szacsvay ama módosításával, hogy a költségek végmegállapítása alkalmával mutatkozó költségtöbblet két év alatt hajtandó be. A bizottság továbbá tanácskozás tárgyává tette az erdélyi gazdasági egyesületnek a földmivelésügyi miniszterhez intézett és a képviselők között kiosztott emlékiratában foglaltakat is és a törvényjavaslatnak a képviselőházban leendő előadásával Mohay Sándort bízta meg. A hetvenhétéves Bismarck Hétezer üdvözlő táviratot kapott Bismarck herczeg, a volt kanczellár, hetvenhétéves születésnapja alkalmából. A hétezer üdvözlő közt ott volt a legtöbb fejedelem, s a német birodalom fejedelmi személyei csaknem mind: a bajor régens-herczeg, a szász király, a szász nagyherczeg, Alexandrine, mecklenburgi nagyherczegné, I. Vilmos császár kilenczvenéves nővére, Frigyes császár özvegye stb. II. Vilmos német császár azonban nem üdvözölte a német birodalom megalapítóját. A házassági jog kodifikálása tárgyában összehívott ankét ma folytatta tanácskozásait Szilágyi Dezső igazságügyminiszter elnöklete alatt. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága tegnapi ülésében folytatta a közoktatásügy állapotáról szóló miniszteri jelentés tárgyalását. — Sréter Alfréd az országos tanítói nyugdíj- és gyámalap 1890. évi állapotáról szóló jelentést referálja. A bizottság az előadói jelentést tudomásul vette. — Farbaky a műegyetemről és az ipari szakoktatásokról tesz jelentést. Sürgeti az elektrotechnikai tanszék felállítását. Sztáray István gróf helyesli e tanszék felállítását, de kiemeli az eszközök és gépek költséges voltát. Berzeviczy államtitkár megjegyzi, hogy közelebb pályázatot hirdetnek e tanszékre. Az előadó kiemeli a budapesti állami ipariskola felállítását és lehető teljes felszerelését és indítványozza, hogy elektromos világítást és központi fűtést alkalmazzanak és egységes tantervet léptessenek életbe. Csáky gróf miniszter szerint az egységes tanterv eddig azért nem volt lehetséges, mert az ipariskola a közoktatásügyi- és kereskedelmi miniszterek fenhatósága alatt állott. A kellő intézkedéseket a kereskedelmi miniszterrel egyetértve már megtette. — A női kereskedelmi tanfolyamokra nézve Lévai osztálytanácsos megjegyzi, hogy ezek az intézetek nagyon látogatottak és folyton szaporítani fogják ezeket. Csáky gróf miniszter kijelenti, hogy ezentúl a tanfolyamokat végzett leánynövendékek gyakorlati alkalmazásáról is gondoskodni fognak. Az ülés ezzel véget ért. Fővárosi tisztviselők. Ma a fővárosban alkalmazott, kisebb javadalmazású tisztviselők terjesztettek petícziót a Ház elé fizetésük ügyében. A kérvényt a négy legalsóbb rangosztályhoz tartozó tisztviselők nevében Fáik Miksa országgyűlési képviselő nyújtotta be s azt Bánffy Dezső báró képviselőházi elnöknek az ülés megnyitása előtt küldöttség nyújtotta át, melyet Fáik Miksa vezetett. Fáik Miksa az elnökhöz intézett beszédében különösen kiemelte, hogy hiszen maga Bánffy is sok éven át állott nagy hivatalnoki testület élén és igy a kisebb javadalmazásu hivatalnokok helyzetét legjobban képes megítélni. A megjelent hivatalnokok nevében azután Ligeti Arnold budapesti törvényszéki írnok emelt szót és biztosította az elnököt, hogy a hivatalnokok épp úgy, mint az állami polgárok többi osztályai az állam pénzügyi megerősödését óhajtják és e czélra áldozatot hozni is készek , nem is kérnek egyebet, minthogy a szerény megélhetést tegyék nekik lehetővé és hiszik, hogy ez a pénzügyi egyensúly károsítása nélkül lehető is lesz. Bánffy Dezső báró válaszában kiemelte, hogy saját tapasztalatai alapján mindenesetre ismeri a kisebb hivatalnokok helyzetét és teljesen érti, hogy különösen a fővárosban majdnem lehetetlen, hogy a kisebb javadalmazású tisztviselők fizetésükből kijöjjenek. Mint a ház elnöke nem gyakorolhat ugyan közvetlen befolyást a kérvény elintézésére, de biztosította a küldöttséget, hogy a tisztviselők sorsa iránt a legmelegebben érdeklődik és hogy a kormányt is ez az érzés vezeti, ő nem fogja elmulasztani, hogy az állása által vont határokon belül mindent megtegyen abban az irányban, hogy a hivatalnokok jogos igényei teljesedésbe menjenek. Délután 21l1 órakor a küldöttséget ugyancsak Fáik Miksa vezetése alatt a miniszterelnöki palotában Szapáry Gyula gróf fogadta. A küldöttség vezetője appellált a miniszterelnöknek a hivatalnoki kar iránt minden alkalommal tanúsított rokonszenvére és beszéde végén arra kérte a miniszterelnököt, hogy mihelyt a kérvényt a képviselőház a kormányhoz utasítja, annak körében vesse latba szavát, hogy a hivatalnokok kérése kedvező elintézést nyerjen. A küldöttség tagjai közül itt Korniczky Frigyes közoktatásügyi miniszteri számtiszt emelt szót. Ő is hangsúlyozta, hogy a magyar állami tisztviselők súlyos anyagi gondjaik dacára is, a hivatalukkal járó kötelességeket mindenkor lelkiismeretesen teljesítették. Most a viszonyok kényszerítik, hogy az államtól anyagi helyzetük javítását kérjék és teszik ezt oly szerény mértékben, hogy kérelmük teljesítésének komoly akadályok alig fognak útban állani. Szapáry gróf miniszterelnök válaszában biztosította a megjelenteket, hogy a tisztviselők nem csalatkoznak, ha nála sorsuk iránti legmelegebb rokonszenvet tételeznek fel. Bármennyire érdeklődjék is az állampolgárok minden egyes osztályának jóléte iránt, mint a kormány fejének mégis az a kötelessége, hogy mindenkor az összeség érdekét szem előtt tartsa. Határozottan biztosíthatja azonban a megjelenteket, hogy a kormány az állami tisztviselők anyagi helyzetének javításánál kész lesz a lehetőség legszélső határáig menni. A kérvény tartalmából kiemeljük a következőket : A petíczió mindenekelőtt arra utal, hogy ahol a tisztviselői létszám hiányossága mutatkozott, annak pótlása mindig a legalsóbb rangú állások szaporítása mellett volt lehetséges. Majd kimutatja azt, hogy az alsóbb rangú hivatalnokok illetményei ma már nemcsak a tisztességes megélhetésre nem elegendők, hanem különösen a családos tisztviselőkre nézve a fővárosban a lakbérek felcsigázása, a fogyasztási adók fokozatos emelése és a drágaság következtében a mindennapi élet szükségleteire sem futják. Köszönetet mond a petíczió a kormánynak, hogy a tisztviselők helyzetét rendezni óhajtja, de szükségesnek tartaná, hogy a törvényjavaslat több intézkedését módosítsák. Kérik, hogy ugyanoly fizetésben és előléptetési rendszerben részesítsék őket, amilyen Ausztriában van. De ha ez nem volna lehetséges, akkor kérik, hogy: 1. a fővárosban alkalmazott kisebb javadalmazású hivatalnokok minimális fizetésként 700 forintot, lakpénz czímén pedig 300 forintot kapjanak s az eddig élvezett drágasági pótlék helyébe pedig a törzsfizetés 15 százaléka lépjen; 2. a kedvezőbb előmenetel elérhetése végett a jobban díjazott állások számát arányosan szaporítsák; 3. a hasonló minősítménnyel bíró hivatalnokok részére a jobban díjazott állások megfelelő szaporítása által az összes fővárosi szolgálati ágazatokban lehetőleg egyenlő előléptetési rendszer biztosíttassák;