Magyar Hirlap, 1892. május (2. évfolyam, 121-151. szám)
1892-05-01 / 121. szám
1895. május 1.v MAGYAR HÍRLAP FORRADALOM. - REGÉNY. -Irta ABONYI ÁRPÁD. 85 NYOLCZADIK FEJEZET. 71 II. Illésházi fölnyitotta a szemét, s kitalálta félkábult állapotában, hogy a méltóságos család a kastélyban van. Hozzá ne jöjjön senki. Nem hivta őket, — miért jöttek? S intett, hogy jöjjön közelebb a sovány fiatal ember, ha vele akar beszélni mindenáron, a méltóságos tante előtt. Szellő Ignácz meghatott arczczal közeledett, halkan köszönt, s erősen elfogódott hangon mondta: — Beszélni akarok nagyságoddal. Illésházi fölnézett rá, s ráhagyta, hogy jól van, beszéljen; biztosíthatja egyébképpen arról is, hogy őt immár nem érdekli semmi. A komédiának vége ... Némelyek fütyülni fognak, ő azonban nem fogja hallani ezt sem. — Beszéljen, kérem. — Igenis, — rebegte félhangon a költő, s nem mert a nemes ur lesoványodott arczára nézni, a melynek önszine megdöbbentette. Milyen csendesség van itt... S mintha földszag vegyülne bele a dohányfüstbe. Szomorú, nagyon szomorú ... Azt akartam tudtára adni nagyságodnak — folytatta mély lélegzettel — hogy a klastrom-utczai fészek, üres. A kis gyermek temetése után meglátogattam az anyát... de megbántam, nem kellett volna. A gyűlölet nagyságod iránt határtalan. Spuller Ilka asszony boszul állott, odadobta nagyságod nevét az újságoknak. — S a költő benyúlt a kabátja zsebébe, kihúzott onnan egy pár ujságlapot és odanyujtotta zavart, méltatlankodó ábrázattal a nemes urnák. Illésházi nem mozdult, csak a szemével intett: nem kell. — Mi van bennük ? — Minden, ami történt, — magyarázta suttogva a költő, — ki vagyon írva a nagyságod neve is. Frivol megjegyzések, gúny, pikantériák bőven ... Nem szép eljárás. Mindenki nevet. S a lakás üres. Amikor tegnapelőtt a báró úr ösztönzésére odamentem, hogy ezért a botrányért egynémely privát megjegyzéssel revanzsirozzam magunkat, azt a felvilágosítást nyertem, hogy ő nagysága elutazott. Hallották, hogy sokszor sírt, s azután eltűnt. Valami rokona lakik egyik messze erdélyi megyében, nyilván ahhoz ment. Nem lehet tudni. Kívánja nagyságod, hogy megczáfoljuk az újságokat? A méltóságos asszony mélyen le van verve ... Illésházi csak azt hallotta, hogy rajta nevetnek az emberek. Jól van ez így. Egy okkal több... A költő várakozott, de nem kapott választ. Látta, hogy a nemes ur nyitott szemekkel fekszik s a mennyezet aranyos ékítményeire bámul, de látta nyakán az odafagyott hallgatást is. Fölkelt óvatosan a székről s mutatta, hogy megy. Illésházi nem tartóztatta. Mehetett, a hová akart. Ki fog tehát menni most mindjárt a báró úrhoz s azt fogja neki mondani, hogy küldjenek azonnal orvos után. Illésházi Péter haldoklik . . . Egyenesen a nagy szalon felé tartott. Ott azonban meggondolta a dolgot és nem szólt egy szót sem. A méltóságos asszony szigorú arcza reá is éppen olyan visszatiltó hatással volt, mint a báró arra, nem mert beszélni addig, amíg nem kérdezik. Most pedig nem kérdezik, nem is veszik észre, hogy ő is ott van. A méltóságos asszony előbb a Madame-al, azután Blankával beszélget. A báró aggodalmas arczokat vág, a társalgásban csak egy-egy sajnálkozó hümgetéssel vesz részt. Vérömlés, lethargia .... Szegény rokon! Ki erős és izmos ember volt, egy bús katasztrófa után imhol elmegy a sárguló levelekkel: ez az élet . . . A báróné kijelentette, hogy látni akarja, vezessék a beteg szobába. — Menjünk, gyermekem ... A báró szintén felállt, de leghátul maradt. Menjenek előre a hölgyek, ő nem szereti látni az ilyen szerencsétlenséget. S odasúgta a vékony titkárnak: zavarjuk haldoklásában azt a szegény embert, én nem terhelném . — Maradjon itt méltóságod,na Nem szabad. — A képviselő úr különben nincsen olyan rosszul, — súgta a költő. — Azt hiszi? Izé . . . Mit is mondottam én? — Hogy ne méltóztatnék terhelni. — Ah, jó! . . . Igen, igen.— És igazam van, mert lieber Szellő, lássa az kellemetlen, ha ilyen állapotban zavarják az embert . . . dunnyogta a jó ur és erősen meg volt győződve róla, hogy most valami igen-igen mély dolgot jelentett ki. Fogalma sem volt róla, hogy ő bodrobél ember és csodálatosan buta. A betegszobában nagy csendesség fogadta őket. Illésházi a kereveten feküdt. A költő megerőltette szemeit, hogy jobban lásson. Látta a nemes urat, aki halálsápadtan fekszik. A szeme most is nyitva, pillái nem rebbennek, jobb karja megnehezedve lóg le a párnáról. Minden mozdulatlan rajta és merev. Ez a halál . . . A tante rémülten állt meg, s a Madame-ra nézett. Senki sem mozdult. Illésházi Blanka halk zokogással támaszkodott a báró vállára, a kireszketett és dadogott valamit a foga között, s a homlokára gyűlt hideg verítéket törölgette, de nem tudott megszólalni ebben a nyomasztó csendben. Szellő Ignácz e perczben odalépett a nemes úrhoz és rémülten kiáltott fel. Illésházi alaka véres, s véres a melle is. Egy picziny, dagadt szélű nyílás a mellén. Egy haszontalan kis nyílás, a melyen kiröppent az élet. Egy aprócska, kivérezett szélű kapu, a melyen a lelki forradalom utolsó duzzadása is kibuggyant a vércsepekkel, hogy borzasztó nyugalommá változzék át. A báró magához ölelte a leányt és reszkető kézzel simogatta. A méltóságos tünte is rebegett valamit — nem értették. Csak az öreg Ferencz cseléd térdelt le könybe lábadt szemekkel a halott úrhoz és csókolta megmeredt kezét, a mely már egészen hideg volt . . . Azután felkelt térdeiről az öreg szolga, kivánszorgott sirva az ajtón, s megindult a toronyszoba felé, ahol húsz esztendő előtt volt utoljára dolga. S az illésházi kastély magas kupoláján félóra múlva fekete lobogó lendült nehéz szárnyal a szélben . . . (Vége.) A hivatalos lapból. — Április 30. — Uj kamarások. A király gróf Bombelles Károly kassai 5. honvéd-huszárezredbeli tart. századosnak, valamint beniczei Beniczky Géza kecskeméti 4. honvédhuszárezredbeli tart. főhadnagynak, a kamarási méltóságot adományozta. Kitüntetés: A király Pisling Teofil dr. kormánytanácsosnak a közös külügyminisztérium irodalmi osztályában, a 3. osztályú vaskorona-rendet díjmentesen adományozta. Konzulátus: A király lovag Schoeller Pál osztrák állampolgárnak a részére Bécs székhellyel adományozott nagybritanniai főkonzuli állás elfogadását megengedte és erre vonatkozó kinevezési okmányához a legmagasabb exequaturt megadta. Kinevezések: Az igazságügyminiszter Abt Ernő tordai törvényszéki joggyakornokot a tordai, továbbá Fuhrmann Imre eperjesi törvényszéki joggyakornokot a beregszászi törvényszékhez, Tóth Ferencz beszterczei járásbirósági joggyakornokot az alsójárai és Jeszenszky Géza dr. budapesti lakos ügyvédjelöltet a nagyszentmiklósi kir. járásbírósághoz aljegyzőkké; a pénzügyminiszter Nitsche Frigyes, Halács János és Kemény István számgyakornokokat a budapest-budai pénzügyigazgatósághoz, Fekete Kálmánt a kassai, Peinlich Miklós számgyakornokot a pozsonyi, Kalix Béla számgyakornokot a nyitrai, Csipkés Manó számgyakornokot pedig a temesvári pénzügyigazgatósághoz III. oszt. számtisztekké; a nyíregyházai pénzügyigazgatóság Jurikovszky József nagykállói adóhivatali gyakornokot, a nyíregyházai adóhivatalhoz VI. oszt. adótisztté nevezte ki. Véglegesítések. A vallás-és közoktatásügyi miniszter Újhelyi Szeréna halmii állami elemi iskolai rendes tanítónőt, Timina János tárczi állami elemi iskolai rendes tanítót, Néher Krisztina nagytarnai állami elemi iskolai rendes tanítónőt és Balásfy Klementina velétei állami elemi iskolai rendes tanítónőt, jelen állásukban végleg megerősítette. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Janga Aladár paricsovai alügyészt, a fehértemplomi ügyészséghez helyezte át. Pályázatok. A kassai pénzügyigazgatóságnál számgyakornoki áll. 14 nap alatt. A szolnoki pénzügyigazgatóságnál II. oszt. pénzügyi fogalmazói áll. 14 nap alatt. A hódmezővásárhelyi biróságnál irnoki áll. 4 hét alatt. Szolnok-Doboka vármegyében főügyi áll. máj. 16. Árverések a fővárosban. Dob-utcza 68. május 12. d. e. fél 11 órakor, Helfer Léni ingós. 510 frt. — Nagymező-utcza 17. május 2. d. e. 10 órakor, , Juranek József ingós. 915 frt. — Dohány-utcza 1. május 2. d. u. 10 2 órakor, Grümwald Lipót Pál ingós. 5698 frt. Alkotmány-utcza törv. épület jun. 20. d. e. 10 órakor, Rumbolt Bernátné ingatl. 17.952 frt. Árverések a vidéken. Kassa, május 23. Gatte Janer György ingásk 5000 frt. — Titel, május 12. —Petkov Ráda ingatl. 5500 frt. — Kunhalas, május 16. Gyárfás Géza ingatl. 5700 frt. — S.-Szt.-György, május 14. Beke András ingós. 3565 frt. Időjárási jelentés a meteorológiai m. k. központi intézettől. 1892 április 30. reggel 7 óra. A szélirányok jelölése: E = észak, K . kelet, D - dél, N . nyugöt Felhőzet: 0 = egészen derült, 1 = többnyire derült, 2= részben felhőz, 3 Å többnyire borult, 4 Å egészen borult, $ ›= eső, *£ = hif = › köd, = zivatar. A magas légnyomás keleten és nyugaton, az alacsony pedig északon és délen van. Ezen eloszlás mellett az utolsó 24 órában az időjárás Európa számos vidéke esős volt, sűrűbb esőzést Itáliából és Alpesekből jelentinek. A hőmérséklet eloszlása változatlan. Hazánkban különösen annak nyugati részén vq jelentékenyebb záporeső, egyes helyeken zivatar kíséretében. Árva-Váralja, Selmeczbánya, Ungvár, M.-Óvár, Sejron, Keszthely és Csáktornya jelent zivatart, ez utób helyen */* óráig tartó jéggel. Változóan felhős, meleg idő helyi esőkkel (zivatrokkal) várható Vízállós. Kis 1utri. Április 30. Budapestií 35 63 45 Llnczi 55 57 12 87 Trieszti16 89 74