Magyar Hirlap, 1892. május (2. évfolyam, 121-151. szám)

1892-05-01 / 121. szám

1895. május 1.v MAGYAR HÍRLAP FORRADALOM. - REGÉNY. -Irta­ ABONYI ÁRPÁD. 85 NYOLCZADIK FEJEZET. 71 II. Illésházi fölnyitotta a szemét, s kitalálta félkábult állapotában, hogy a méltóságos csa­lád a kastélyban van. Hozzá ne jöjjön senki. Nem hivta őket, — miért jöttek? S intett, hogy jöjjön közelebb a sovány fiatal ember, ha vele akar beszélni mindenáron, a méltóságos tante előtt. Szellő Ignácz meghatott arczczal közele­dett, halkan köszönt, s erősen elfogódott han­gon mondta: — Beszélni akarok nagyságoddal. Illésházi fölnézett rá, s ráhagyta, hogy jól van, beszéljen; biztosíthatja egyébképpen arról is, hogy őt immár nem érdekli semmi. A komédiának vége ... Némelyek fütyülni fognak, ő azonban nem fogja hallani ezt sem. — Beszéljen, kérem. — Igenis, — rebegte félhangon a költő, s nem mert a nemes ur lesoványodott arczára nézni, a melynek önszine megdöbbentette. Mi­lyen csendesség van itt... S mintha földszag vegyülne bele a dohányfüstbe. Szomorú, na­gyon szomorú ... Azt akartam tudtára adni nagyságodnak — folytatta mély lélegzettel — hogy a klastrom-utczai fészek, üres. A kis gyer­mek temetése után meglátogattam az anyát... de megbántam, nem kellett volna. A gyűlölet nagyságod iránt határtalan. Spuller Ilka asszony boszul állott, oda­dobta nagyságod nevét az újságoknak. — S a költő benyúlt a kabátja zsebébe, ki­húzott onnan egy pár ujságlapot és odanyuj­­totta zavart, méltatlankodó ábrázattal a nemes urnák. Illésházi nem mozdult, csak a szemével intett: nem kell. — Mi van bennük ? — Minden, a­mi történt, — magyarázta suttogva a költő, — ki vagyon írva a nagysá­god neve is. Frivol megjegyzések, gúny, pikan­tériák bőven ... Nem szép eljárás. Mindenki nevet. S a lakás üres. A­mikor tegnapelőtt a báró úr ösztönzésére odamentem, hogy ezért a botrányért egynémely privát megjegyzéssel re­­vanzsirozzam magunkat, azt a felvilágosítást nyertem, hogy ő nagysága elutazott. Hallották, hogy sokszor sírt, s azután eltűnt. Valami ro­kona lakik egyik messze erdélyi megyében, nyil­ván ahhoz ment. Nem lehet tudni. Kívánja nagy­ságod, hogy megczáfoljuk az újságokat? A mél­tóságos asszony mélyen le van verve ... Illésházi csak azt hallotta, hogy rajta ne­vetnek az emberek. Jól van ez így. Egy okkal több... A költő várakozott, de nem kapott választ. Látta, hogy a nemes ur nyitott szemekkel fek­szik s a mennyezet aranyos ékítményeire bá­mul, de látta nyakán az odafagyott hallgatást is. Fölkelt óvatosan a székről s mutatta, hogy megy. Illésházi nem tartóztatta. Mehetett, a hová akart. Ki fog tehát menni most mindjárt a báró úrhoz s azt fogja neki mondani, hogy küldjenek azonnal orvos után. Illésházi Péter haldoklik . . . Egyenesen a nagy szalon felé tartott. Ott azonban meggondolta a dolgot és nem szólt egy szót sem. A méltóságos asszony szi­gorú arcza reá is éppen olyan visszatiltó ha­tással volt, mint a báró arra,­­ nem mert be­szélni addig, a­míg nem kérdezik. Most pedig nem kérdezik, nem is veszik észre, hogy ő is ott van. A méltóságos asszony előbb a Ma­­dame-al, azután Blankával beszélget. A báró aggodalmas arczokat vág, a társalgásban csak egy-egy sajnálkozó hümgetéssel vesz részt. Vér­­ömlés, lethargia .... Szegény rokon! Ki erős és izmos ember volt, egy bús katasztrófa után imhol elmegy a sárguló levelekkel: ez az élet . . . A báróné kijelentette, hogy látni­ akarja, vezessék a beteg­ szobába. — Menjünk, gyermekem ... A báró szintén felállt, de leghátul maradt. Menjenek előre a hölgyek, ő nem szereti látni az ilyen szerencsétlenséget. S odasúgta a vé­kony titkárnak: zavarjuk haldoklásában azt a szegény embert, én nem terhelném . — Maradjon itt méltóságod,­­na Nem szabad. — A képviselő úr különben nincsen olyan rosszul, — súgta a költő. — Azt hiszi? Izé . . . Mit is mondot­tam én? — Hogy ne méltóztatnék terhelni. — Ah, jó! . . . Igen, igen.— És igazam van, mert lieber Szellő, lássa az kellemetlen, ha ilyen állapotban zavarják az embert . . . dunnyogta a jó ur és erősen meg volt győződve róla, hogy most valami igen-igen mély dolgot jelentett ki.­ Fogalma sem volt róla, hogy ő bodrobél ember és csodálatosan buta. A beteg­szobában nagy csendesség fo­gadta őket. Illésházi a kereveten feküdt. A költő megerőltette szemeit, hogy jobban lásson. Látta a nemes urat, a­ki halálsápadtan fekszik. A szeme most is nyitva, pillái nem rebbennek, jobb karja megnehezedve lóg le a párnáról. Minden mozdulatlan rajta és merev. Ez a halál . . . A tante rémülten állt meg, s a Madame-ra nézett. Senki sem mozdult. Illésházi Blanka halk zokogással támaszkodott a báró vállára, a kireszketett és dadogott valamit a foga között, s a homlokára gyűlt hideg verítéket törölgette, de nem tudott megszólalni ebben a nyomasztó csendben. Szellő Ignácz e perczben odalépett a ne­mes úrhoz és rémülten kiáltott fel. Illésházi alaka véres, s véres a melle is. Egy picziny, dagadt szélű nyílás a mellén. Egy haszontalan kis nyílás, a melyen kiröppent az élet. Egy aprócska, kivérezett szélű kapu, a melyen a lelki forradalom utolsó duzzadása is kibuggyant a vércsepekkel, hogy borzasztó nyuga­lommá változzék át. A báró magához ölelte a leányt és resz­kető kézzel simogatta. A méltóságos tünte is rebegett valamit — nem értették. Csak az öreg Ferencz cseléd térdelt le könybe lábadt szemek­kel a halott úrhoz és csókolta megmeredt ke­zét, a mely már egészen hideg volt . . . Azután felkelt térdeiről az öreg szolga, kivánszorgott sirva az ajtón, s megindult a torony­szoba felé, a­hol húsz esztendő előtt volt utoljára dolga. S az illésházi­ kastély magas kupoláján félóra múlva fekete lobogó lendült nehéz szár­nyal a szélben . . . (Vége.) A hivatalos lapból. — Április 30. — Uj kamarások. A király gróf Bombelles Károly kassai 5. honvéd-huszárezredbeli tart. századosnak, vala­mint beniczei Beniczky Géza kecskeméti 4. honvédhuszár­­ezredbeli tart. főhadnagynak, a kamarási méltóságot ado­mányozta. Kitüntetés: A király Pisling Teofil dr. kormány­­tanácsosnak a közös külügyminisztérium irodalmi osztá­lyában, a 3. osztályú vaskorona-rendet díjmentesen ado­mányozta. Konzulátus: A király lovag Schoeller Pál osztrák állampolgárnak a részére Bécs székhel­lyel adományozott nagybritanniai főkonzuli állás elfogadását megengedte és erre vonatkozó kinevezési okmányához a legmagasabb exequaturt megadta. Kinevezések: Az igazságügyminiszter Abt Ernő tordai törvényszéki joggyakornokot a tordai, továbbá Fuhr­mann Imre eperjesi törvényszéki joggyakornokot a bereg­szászi törvényszékhez, Tóth Ferencz beszterczei járásbiró­­sági joggyakornokot az alsójárai és Jeszenszky Géza dr. budapesti lakos ügyvédjelöltet a nagyszentmiklósi kir. já­rásbírósághoz aljegyzőkké; a pénzügyminiszter Nitsche Frigyes, Halács János és Kemény István számgyakornoko­kat a budapest-budai pénzügyigazgatósághoz, Fekete Kál­mánt a kassai, Peinlich Miklós számgyakornokot a pozso­nyi, Kalix Béla számgyakornokot a nyitrai, Csipkés Manó számgyakornokot pedig a temesvári pénzügyigazgatósághoz III. oszt. számtisztekké; a nyíregyházai pénzügyigazgatóság Jurikovszky József nagykállói adóhivatali gyakornokot, a nyíregyházai adóhivatalhoz VI. oszt. adótisztté nevezte ki. Véglegesítések. A vallás-és közoktatásügyi minisz­ter Újhelyi Szeréna halmii állami elemi iskolai rendes tanítónőt, Timina János tárczi állami elemi iskolai rendes tanítót, Néher Krisztina nagytarnai állami elemi iskolai rendes tanítónőt és Balásfy Klementina velétei állami elemi iskolai rendes tanítónőt, jelen állásukban­­ végleg megerősítette. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Janga Aladár paricsovai alügyészt, a fehértemplomi ügyészséghez he­lyezte át. Pályázatok. A kassai pénzügyigazgatóságnál szám­gyakornoki áll. 14 nap alatt. A szolnoki pénzügyigazgató­ságnál II. oszt. pénzügyi fogalmazói áll. 14 nap alatt. A hódmező­vásárhelyi­­ biróságnál irnoki áll. 4 hét alatt. Szolnok-Doboka vármegyében főügyi áll. máj. 16. Árverések a fővárosban. Dob-utcza 68. május 12. d. e. fél 11 órakor, Helfer Léni ingós. 510 frt. — Nagymező-utcza 17. május 2. d. e. 10 órakor, , Juranek József ingós. 915 frt. — Dohány-utcza 1. május 2. d. u. 10­ 2 órakor, Grümwald Lipót Pál ingós. 5698 frt.­­­ Alkot­mány-utcza törv. épület jun. 20. d. e. 10 órakor, Rumbolt Bernátné ingatl. 17.952 frt. Árverések a vidéken. Kassa, május 23. Gatte Janer György ingásk 5000 fr­t. — Titel, május 12. —Petkov Ráda ingatl. 5500 frt. — Kunhalas, május 16. Gyárfás Géza ingatl. 5700 frt. — S.-Szt.-György, május 14. Beke András ingós. 3565 frt. Időjárási jelentés a meteorológiai m. k. központi intézettől. 1892 április 30. reggel 7 óra. A szélirányok jelölése: E = észak, K . kelet, D - dél, N . nyugöt Felhőzet: 0 = egészen derült, 1 = többnyire derült, 2= részben fel­­hőz, 3 Å többnyire borult, 4 Å egészen borult, $ ›= eső, *­£ = hif = › köd, = zivatar. A magas légnyomás keleten és nyugaton, az ala­csony pedig északon és délen van. Ezen eloszlás mellett az utolsó 24 órában az időjárás Európa számos vidéke esős volt, sűrűbb esőzést Itáliából és Alpesekből jelenti­nek. A hőmérséklet eloszlása változatlan. Hazánkban különösen annak nyugati részén vq jelentékenyebb záporeső, egyes helyeken zivatar kíséreté­ben. Árva-Váralja, Selmeczbánya, Ungvár, M.-Óvár, Sej­ron, Keszthely és Csáktornya jelent zivatart, ez utób helyen */* óráig tartó jéggel. Változóan felhős, meleg idő helyi esőkkel (zivat­rokkal) várható Vízálló­­s. K­i­s 1u­t­r­i. Április 30. Budapestií 35 63 45 Llnczi 55 57 12 87 Trieszti1­6 89 74

Next