Magyar Hirlap, 1892. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)
1892-09-18 / 258. szám
m MAGYAR HÍRLAP 1892. szeptembe 18. betegséget ismertetve, rámutatott a veszedelem kiforrásaira, a vesztegzárak fogyatékosságára, a köztisztaság hiányaira és a földesurak nagy számú haláleseteire. Bebizonyította, hogy a járvány nem ismer kivételt. De a népnek ismernie kell fenségét. Vonujon vissza mindenki betegei ápolására s ne hallgasson azokra, a kik a szörnyű csapást még lázitással is tetézik. A fölzudult nép megcsillapodott és szétoszlott. Kossuth Lajos győzött s első diadalát a nép érdekeiért a néppel vívta ki. * A megmentett földesurak azonban nem igen hálálkodtak Kossuthnak. Irigyelték és félték ékesszólása hatalmát. Áskálódni kezdtek ellene és a fiatal fiskális nagy örömmel ragadta meg az első alkalmat, mikor 1832-ben Pozsonyba telepedhetett. A diétán nem sokáig hallgatott. Bátran és elszántan sürgette, hogy az országgyűlési naplót ki kell adni, mert a nyilvánosság csak javára lesz a további tanácskozásoknak. Ismeretlen nagyság volt még Pozsonyban, de a mint az «Országgyűlési Tudósítások» általa szerkesztett első írott példányai megjelentek, csakhamar feléje fordult a diéta figyelme. A liberálisok, a haladók, az ellenzékiek tapsolni kezdtek Kossuth vállalatának. De a kormány tagjai s a konzervativok sehogysem örültek Kossuth tolla népszerűségének. Megtiltották a postának, hogy az iratokat szállítsa. Ekkor maguk a megyék adták tovább a másolatokat lovas futárokkal. Mióta a diéta bevégződött, azt hitték a Kossuth ellenségei, hogy most már vége van a tudósításoknak. De még inkább megrémültek, mikor azt hallották, hogy Kossuth nem teszi le a tollat, hanem az országgyűlések szünetelése alatt Törvényhatósági Tudósításokat ad ki Pesten. 1836-ban jelent meg az első szám. Ekkor már ingerült volt a hangulat a nádor törvénytelen rendeletét s főkép az országgyűlési ifjúság egyik kitűnő tagjának, Lovassy Lászlónak, elfogatása miatt. Kossuth védelmezni kezdte Lovassyt s ekkor «fölségárulásért» Wesselény Miklóssal egyetemben elfogták, összes iratait lefoglalták s május 5-én éjjel két és három óra között nyegyvennyolcz gránátos katona kíséretében börtönbe zárták. Ez volt Kossuth első útja a Golgotha felé. Kossuth a börtönben. Kossuth Lajos elfogatása országszerte nagy elkeseredést keltett. A vádhatóság folytonosan hajhászta az okokat. Még azt is terhére rótták, hogy Deák Ferenczczel levelezett. De az ellenségek rosszul számítottak. Kossuth nimbusza napról-napra nőtt a börtönben. A megyék elhagyatott övéi számára serény gyűjtéseket indítottak. Maga Pest megye tizennyolczezer pengőt szedett össze. Négy esztendőre ítélték el Kossuthot, de kettő lett belőle. Mert Bécsben sűrű felhőket vettek észre a monarkia határain Sf Metternich herczeg sebtiben összehivatta a magyar diétát. A kormány csak nyolczezer újonczot és potom négy millió forintot kért mindössze. A diéta pedig csak úgy hajlott, ha Kossuthot rögtön szabadon bocsátják. A kritikus politikai helyzetben sikerült az amnesztiát kicsikarni. De Lovassy ekkor már kiszenvedett a spielbergi börtön dohos szalmáján, az athléta Wesselényi majd hogy meg nem vakult s Kossuth földult idegrendszerrel ment Parádra gyógyulni. Kossuth a börtönben nem vesztegeltette fényes tehetségeit, hanem tanult. Emberül megtanult angolul és olaszul. Mintha csak érezte volna, hogy ennek a két nyelvnek fogja venni valamikor legtöbb hasznát. Kossuth egy időre teljesen visszavonult a közélettől. Egészsége tökéletes helyreállítása volt minden gondolata. Nemsokára megint edzett idegekkel, erős karokkal és rettenthetetlen bátorsággal állott ki a küzdelmek folytatásának. Ekkor találkozott egy hajadonnal, a kit megszeretett s a kit rövid idő múlva feleségül vett. Meszlényi Teréznek hívták. A mai szatmári püspöknek, Meszlényi Gyulának nénje volt.— 1841-ben szept. 9-én, mikor Kossuth az oltárhoz vezette szép és ifjú menyasszonyát, nagy akadályt képezett a vegyes házasság több megoldatlan kérdése. De Kossuthnál győzött a szív s hitvese nemcsak géniusza, vezérlő csillaga, de minden szerencsétlenségének osztályosa is lett viharos életében. A magyar sajtó megteremtése. A melki apátság híres könyvesházában van egy «reláczió a római császár és a magyar király s a lengyel és a cseh király találkozásáról és Bécsbe való bevonulásáról» 1515-ből. Ezt tartják eddig a magyarországi hírlapirodalom első ősnyomtatványának. A röpirat féle újság természetesen latin nyelven jelent meg. A régi harcztéri tudósítók emlékei közül a legnevezetesebbik a Nemzeti muzeum könyvtárában van. Tartalma «Szigetvár bevételének története 1566 szept. 7-én, Zrínyi Miklós gróf egyik szolgájától.» Ez a régi «magyar hírlap» horvátul jelent meg. Mig az első magyarul irt újsághoz érünk, érdekes lesz néhány hirlapirodalom történeti adalékot csoportosítani. Az első magyarországi dementi 1671-ben jelent meg az esztergomi érsektől, ki a «Wiener Blätter»ben kinyilatkoztatja, hogy tökéletesen valótlan az a hir, mintha ő a magyar fölkelésnél érdekelt fél volna s tagadja, hogy e miatt letartóztatták. Hanem azt egészen határozottan kijelenti, hogy a róla terjesztett rosszhiszemü hirek nem egyebek, mint légből merített koholmányok. Az első magyarországi reklám 1703-ban született, mikor a könyvkereskedők, a kik több pecsétviaszt árultak, mint könyvet, ajánlgatni kezdték nyomtatványokban nehezen kelő portékáikat. Végre 1780-ban jelent meg az első magyar újság «Magyar Hirmondó» czimmel, Mária Terézia királyasszony engedelmével. Az első magyar lap hetenkint kétszer látott napvilágot, de csak félárkusokon, nyolcz pengő forint előfizetéssel. Ráth Mátyás szerkesztette. A külföldi események ismertetésében, a német lapok nyomdokán, sokkal elevenebb volt, mint a hazai dolgok megírásában. Nem termettek egyszerre a magyar hirlapírók. Aztán a szigorú czenzura is megbénította a hazai események nyíltabb regisztrálását. A magyar olvasó közönség Kossuthig, kénytelen volt külföldi zsurnálokat járatni, mert az első magyar hirlap-vállalatok nagyon hézagosak és unalmasak voltak. Kossuth Lajos 1841-ben uj lapot alapított. «Pesti Hirlap» volt a czime. Länderer, az uj vállalat körültekintő kiadója megtudakolta előbb Metternich herczegtől, hogy nem lesz-e baj abból, ha a «Törvényhatósági Tudósítások» miatt a fogságából csak nemrég megszabadult Kossuthra bízza a lapot Metternich nem mert merev ellenszegülésével még több reklámot csinálni az uj lapnak és beleegyezett. A korszakalkotó hirlap hetenkint kétszer, szerdán és szombaton jelent meg. Előfizető dija volt «a két fővárosban» házhoz öt forint pengő pénzben. Az előfizetési felhívásban Länderer Kossuth tollával ezt írja: «Felocsúdtunk, ereinkben buzog a vér. A nyilvánosság egyik leghatalmasabb rugója az alkotmányos országok törvényszerű haladásának: a nyilvános életben látva a jó polgártárs nemes tetteit, hasonlókra hevül s csak a rész, a gyáva bujkál inkább a sötétben, mert retteg, hogy ha tette napfényre jó, jutalma megvetés». Szinnyei József érdemes irodalomtörténetirónk rendelkezésünkre bocsátotta a «Magyar írók» szept. végén megjelenő uj füzete kefelenyomatait, melyek éppen Dessewffy Aurélról, Kossuth hirlapiró ellenfeléről szólanak. «Kossuth elvei — mondja Szinnyei — elsimiták a konzervatív tábort és modora még Széchenyi Istvánban is aggodalmakat ébresztett. De hazajötte után egész erővel akart sorompóba lépni, a sajtóban szerinte fölmerült téveszmék ellen és hasonló fegyverrel, a sajtó utján szándékozott megküzdeni». Kossuth Pesti Hírlapja eszméivel, stílusával és tartalmával egyaránt tünemény a magyar hírlapirodalomban. Ragyogó tollal irt publiczisztikai közleményei névtelenek. De az általa először használt «vezérczikk» szót csakhamar fölkapták. Széchenyi végzetesnek vélte Kossuth hírlapját s ekkor vádolta őt először egész egy kötettel, hogy izgat. Dessewffy is, Széchenyi is ellenlapokat adtak ki, de Kossuth Hírlapja néhány rövid hónap múlva hatvanról ötezer előfizetőig erősödött meg. Az összes magyar lapokat sem nyomatták ekkor nagyobb példányszámban, mint a Pesti Hírlapot egymagát. Három esztendő alatt a «Pesti Hirlap» eszméi az egész ország vérévé váltak s Kossuth nimbusza rendkivül megnövekedett. Ekkor a kiadó s a szerkesztő között nézeteltéréseket idéztek elő a folytonosan ármánykodó ellenségek s Kossuth nem tudván megalkudni, visszalépett a laptól. A «Pesti Hirlap» Szalay László kezére származott, de nagy jelentőségét csakhamar elvesztette Kossuth nemesi kúriája. Kossuth idegen megyéből szakadván Pestre, habár országgyűlési és törvényhatósági tudósításai, politikai fogsága s fényes publiczisztikai tehetségei már országszerte ünnepeltté tették a nevét, mégsem térhetett ki az előitéletek elől s kénytelen volt Pestmegyében nemesi kúriát vásárolni, hogy honos és tulajdonos legyen abban a vármegyében, a hol kenyerét keresi. Hírlapírói jövedelméből vette azt a kis birtokot Tinnyén, mely Pest-, Esztergom- és Fehérmegyék határán terül el. Ez az épület most is megvan. Három homlokzatú, földszintes úri ház. A középső részt lakta Kossuth. A szárnyakban voltak a cselédek, Kossuth a Miskey-nemzetségtől vette s szívesen megvonult benne családjával együtt. Ez volt az ő galambháza, taszkulánuma, egész addig, mig Sántha Péternek el nem adta. A hazafias Pestvármegye hivatása volna ezt a nemesi kúriát az ország számára megvenni s Kossuthereklye-háznak berendezni. Széchenyi és Kossuth, Széchenyi irtózott a forradalomtól s számtalanszor ráolvasta Kossuthra O’Conell szavait: «Én azon politikai felekezetnek vagyok egyik apostola, mely minden nagy változást kirekesztőleg erkölcsi eszközökkel vél elérhetőnek s hogy nincs oly emberi forradalom, melyet méltó volna egyetlen egy csepp embervér ontásával megvásárolni. Nem! Az embervér nem szolgál ragaszul az álladalomnak, bontó, nem összeforrasztó erővel bir s minden középület leroskad, melynek épitőszereihez vér vegyült.» Kossuth pedig a legnagyobb angol szónok, Fox szavait idézi feleletül. Fox mondotta Burkenak: «Ha a t. gróf azt hiszi, hogy szolgálatot tesz hazájának, midőn a forradalmat gyalázza, akkor aszerint kell cselekednie. De engedje meg egyszersmind másoknak, kik ellenkező véleményen vannak, hogy ellenkezőkép cselekedjenek.» Ilyen elvi ellentét uralkodott Széchenyi és Kossuth között. És ez az ő pályafutásuk legjellemzőbb vonása. Széchenyit a béke géniusza Döblingbe sodorta. Kossuthot a forradalom viharai kilenczven esztendős aggastyánná növesztették. Kossuth, mint szónok. Ha Kossuth Lajost, mint szónokot méltatni akarjuk, akkor előbb meg kell ismerkednünk szónoki művészetének azon elbűvölő hatásával, melyet nemcsak Magyarországon, de Angliában, Amerikában, a németeknél és francziáknál gyakorolt egyaránt. Lángoló szavaival felgyújtotta az egész országot, panaszával megrikatta az angolokat, felháborodásával lázba hozta az amerikaiakat, buzdításával elbűvölte a németeket és kétségbeesésével haragra lobbantotta a francziákat a zsarnokság ellen. Kossuth Lajos a hírlapírói toll letevése után nemsokára megjelent az országgyűlésen. Megjelenése az ország sorsát döntötte el. Igen érdekes tanulmányt adna annak megfigyelése, hogyan fejlődött Kossuth szónoki stílusa. Pozsonyban bátran kezdte, a «Pesti Hirlap»-ban vakmerően folytatta a az országgyűlésen már titáni erővel adta ki tüneményszerű szónoki tehetségét. Amilyen különbség van típus dolgában Petőfi és Arany költészete közt, olyan a különbözés Kossuth és Deák államférfim működése közt. Petőfi és Kossuth szilaj, szenvedélyes izgató; Arany és Deák higgadt, nyugodt és bölcs. Azok vészmadarak, ezek galambok. De Kossuth korában csodákat lehetett művelni olyan szónoki erővel, amilyennel a legnagyobb magyar orátor rendelkezett. Az indulatok zuhatásra tör ki lelke mélyébő