Magyar Hirlap, 1893. július (3. évfolyam, 179-209. szám)

1893-07-20 / 198. szám

. A kétszázhetvennégy háztelek helyén azonban éppenséggel nem folyt lázasan a munka. Lassanként épültek a házak, az igazgatóság gondoskodott róla, hogy a tagokat ne részesítse túlságos előnyökben. Végre is felépült körülbelől 2b ház és ekkor azután az építkezéseknek vége szakadt. A házhelyek többi része most is parlagon, elhagyatva hever. Ennek oka az, hogy az egyletnek pénzkeze­lése körül a legnagyobb rendetlenség uralkodik. Az igazgatóság megfoghatatlan könnyelműséggel bánt el a tagjai érdekével szemben: a tagok pénzét meg­bízhatatlan vállalkozóknak engedte át, akik mostan nem tudnak számot adni ez összegekről. Mind­ehhez még az is járul, hogy a telkek túl vannak terhelve jelzálogos kölcsönökkel és az egylet üzleti könyvei, okiratai részben elvesztek, részben pedig elégtek. A rendetlen, minden ellenőrzés nélkül való állapotokat leginkább illusztrálja, hogy három év óta Kokály Ignácz, az egylet elnöke, nem engedi meg, hogy közgyűlést hívjanak össze. Ez idő óta zárszámadásokat sem készítettek. Ilyen könnyelműen, lélek nélkül bántak el az egyleti tagoknak 100000 forint értékű vagyonával. Az egylet tagjai azonban mégis igyekeznek ja­vítani a helyzetükön és ma egy tizenöttagú küldött­ség kereste fel a belügyminisztert, hogy előadják a panaszukat. A miniszter helyett Andrássy Gyula gróf ál­lamtitkár fogadta a küldöttséget. Az államtitkár meg­ígérte, hogy a vizsgálatot alaposan és szigorral fogja megejteni. TÖRVÉNYSZÉK: Egy vén asszony, aki imád. Az ifjú, sötét éjszakában, elhagyott utczákon, gond- és bor­terhes fővel kóborol. Valamelyik utczasarkon elébe bukkan egy selyembe öltözött, sűrűn lefátyolozott női alak. A hölgy, amint meglátja az ifjút, feléje rohan, kar­jaiba borul, s fülébe súgja édes vallomását: — Én téged imádlak! Az ifjú késben úszik és indiskrétül fellebbenti a titokzatos fátyolt. Vadul kiált fel az éjszaka csend­jében : — Apage! Hiszen te legalább is száz eszten­dős vagy! A hölgy kezébe temeti ódon arczát, felsóhajt és..elsiet. Az ifjú e jelenet után hiába keresi óráját. A rendőrség megindítja a nyomozást, és-------ered­mén­nyel. Végre, mikor már a fennt leírt eset egy tuczatszor megismétlődött, ugyanazzal a hárpia­­szerü vén asszon­nyal, s más-más gond- és borter­hes ifjakkal, a szerelmetes asszonykát elfogták és bekísérték a rendőrségre. Buchrwald Rózának hív­ják ő nagyságát. Az érdemes agghölgyet ma adták át az ügyészségnek: „Fürst Albert és társa“. Az 1885-ben csődbe jutott s hamis bukás miatt elitélt­­ Fürst Albert és társa a czég ügyével ma foglalkozott a kúria, a­mely elé perújítás útján került a dolog. A legfelső bíróság­­ vétkes bukásnak­ minősítve a bűncselekményt, három hónapi fogházbüntetésre ítélte a czégtagokat. Fürst Albertet, minthogy bün­tetését már kitöltötte, szabadon bocsátják. Ad­utték­­ elítélve. — Saját levelezőnktől. — A bécsi törvényszék Adutt Licco és társainak bűnügyében ma hirdette ki az ítéletet, a­mely Adut­tot hat évi, Benvenistit hét évi és Weiss Antalt öt évi súlyos börtönnel sújtja. A mai tárgyalás lefolyása a következő volt: A törvényszék első­sorban Adutt kihallgatását folytatta. Az első rendű vádlott elmondta, hogy milyen körülmények közt jutott Chikagóba. Ben­venistit, a­ki olyan könnyelműen pocsékolta el az első ezres bankót, Filadelfiában hagyta, ő maga pedig Chikagóba utazott. Ott azon godolko­­zott folyvást, hogyan lehetne a megkárosított bank­kal «kiegyezni» (Derültség.) Javában tűnődött ezen a dolgon, amikor belépett hozzá a detektív, aki azt a jelentést tette neki, hogy a konzul kíván vele be­szélni. Ő szörnyen megörült annak, hogy a konzul úrhoz lesz szerencséje. (Derültség.) A konzullal abban egyezett meg, hogy a dolgot eltussolják .. . Az elnök: Ne hazudjék. Magát letartóztatták azután. A többit tudjuk. Az államügyész több kérdést intézett Acutt­­hoz, aki előadja, hogy először a bécsi Lănderbank­­hof akarta benyújtani a váltókat, mert annál a le­ MAGYAR HÍRLAP számítolás olcsóbb. Később azonban mást határoz­tak, mert hát a Landerbanknál sok fölösleges, kelle­metlen formalitáshoz van kötve a dolog. (Derültség). A védőnek arra a kérdésére, hogy mit beszélgetett a konzullal, a vádlott azzal válaszol: — Azt mondta, hogy nem lesz semmi bajom. Erre becsületszavát is adta. Kérdem: lehet-e olyan ember Ausztriának képviselője, aki nem tartja meg a szavát? (Derültség.) Benvenistinek kihallgatása rövid ideig tartott. Tagadja, hogy ő bírta rá Achuttot a váltóhamisításra; éppen ellenkezőleg történt a dolog: Adutt tett neki előterjesztéseket. Ő csak azért kísérte barátját Ame­rikába, mert a jó Adutt olyan ügyetlen volt, hogy a nyakkendőjét sem tudta megkötni. (Derültség.) A szembesítésnél Adutt odavágja Beuvenisti elé, hogy bizony, úgy történt a dolog, amint ő adta elő, mire Benvenisti feldühödve rákiált Aduttra: — Gazember. Ezzel a frapáns jelenettel véget ért a másod­rendű vádlott kihallgatása is és Weiss Antalt von­ták felelősségre. Weisz előadja, hogy mikor, hol, mennyi pénzt kapott Aduttól. A nagy summákat — úgy mondja — csak szívességből kapta, mert ő sohasem segéd­kezett ennek a két urnak semmiféle piszkos do­logban. Ő Párisban meg Londonban mulatgatott, az­tán visszatért Bécsbe és ott mulatott. Az elnök: Semmivel sem foglalkozott? — De. Kvartettet alapítottam. — Mindenféle lányokkal volt összeköttetésben ? — Igen, de csak üzletileg. (Derültség.) Weisz nagyjában úgy vallott, mint Benvenisti, az utazásának részleteit nem titkolta, de azt kereken tagadta, hogy a hamisításban segítségére lett volna Aduttnak. A vele való szembesítésnek nem volt semmi eredménye, így tehát az ő kihallgatását is csakha­mar befejezték és a tanukat fogta vallatóra a bíróság. Az osztrák-magyar bank kihallgatott hivatal­nokai, valamint a Russo-czég pénztárosa nem vallot­tak lényeges körülményekre. Annál érdekesebb volt azonban a­­ London- kávéház pinczéreinek kihall­gatása, a­kik látták, hogy Adotték a kávéházban gyakran tartottak íráspróbákat. Bergmann Adolf, komikus, egyik budapesti orfeum hírhedt bohózatá­nak a szerzője csupán annyit adhatott elő, hogy Weiszt mint egy franczia úri­embert mutatták be neki, de ő mindjárt azt gondolta magában, hogy ez csak­­ amolyan lipótvárosi franczia lehet.* (De­rültség.) A tanúk kihallgatása után Aduttnak anyjá­hoz intézett leveleit olvasták föl, s végül a perbe­szédek megtartása következett. A fent közölt ítéletet délután két órakor hir­dette ki a törvényszék elnöke. A vádlottak közö­nyös arczczal hallgatták meg az ítéletet és a terje­delmes megokolást. T.­ I TANÜGY Hebeg­ők iskolája. A Roboz József siket­néma iskolai igazgató vezetése alatt álló intézetbe öt szegény sorsú dadogó vagy hebegő gyermek és felnőtt egyén teljesen ingyenes kezelésre vétetik fel. Pályázat tanári állásokra. Az eperjesi ág. ev. kollégiu­m főgimnáziumában a természettani és mennyiségtani tanszék betöltendő. Pályázati ha­táridő augusztus 10-e. Fizetés az első két évre 800 frt és 100 frt lakáspénz, aztán 1000 frt és 200 frt lakáspénz és 50 frt, 10 évi korpótlék. Ha már­ al­kalmazásban levő rendes tanár alkalmaztatnék, fize­tése azonnal a rendes tanári fizetés. 1893. július 20. Iskolák beszámolója. VI. közlemény. A késmárki polg. fiúiskola és az ezzel kap­csolatos közép­kor. iskola értesítőjét szerkesztette Belóczy Sándor igazgató. Az első részben az igaz­gató a közép kér. iskola keletkezését ismerteti. A tantestület­­ a hitoktatókkal együtt 9 tagból áll s a tanulók száma év elején: a polg. iskolában 128, év végén 126, a közép kér. iskolában év elején 22, év végén 21. Megjegyzendő azonban, hogy ez utóbbi iskolának még csak az első évfolyama áll fenn. Az igazgatói jelentés szerint az iskolában a rendes taní­tás között igen kiváló hely jutott a hiányos felsze­relésnek, jóllehet, hogy évről-évre a község ezekre tetemes áldozatot hoz. Épp ezért örömmel vehetjük tudomásul, hogy — amennyiben a miniszteri ígére­tekben meg lehet bizni — az iskola a jövő tanévre már az állam tulajdonába megy át. A jászberényi községi kath. főgimnázium értesítőjét Barna Mihály kir. igazgató állította össze, melyben Kraut Győző «Csokonai, mint ódaköltő» czirn alfitt irt egy terjedelmes értekezést. A tanári kar a hitoktatókon kívül 12 rendes és 1 helyettes tanárból áll. Kik közül négy «állami rendes» tanár­nak van jelezve. Az iskola jellege pedig «községi katholikus». Magyarországon lehet külön községi, lehet külön katholikus jellegű iskola is, de hogy a kettő együtt s még egy harmadik gazdával, az ál­lammal a kir. igazgató vezetése alatt, hogy tér össze, ezt nem értjük. A tanítók létszáma 243, kik közül az évet 221 fejezte be. Az iskolának több ünnepélye is volt, melyek közül felemlítésre érdemes az okt. 6. és nov. 2-iki rekviemek. Az országos tornaverse­nyen két tanuló nyert első dijat. Az ifjúsági önkép­zőkör elismerésre méltó szorgalmat fejtett ki. A ta­nári könyvtárban 2157 mű van s az ifjúságiban 1818 kötet és 156 füzet. A taneszközök és szertárak is gyarapodtak. A segélyző-egyesület vagyona 4989 frt 66 kr. Az érettségi vizsgálatot jan. 28-án tartot­ták s az erre vonatkozó adatok hiányzanak. 3 A nagy-mihályi áll. elemi népiskolában a tan­testület — a hitoktatókon kívül — 11 tagból áll, a tanulók száma 666, kik közül 330 leány és 336 fiú. Elégtelen osztályzatot 83 tanuló nyert. Ezen iskola értesítőjében is elkövették azt a sajnálatos hibát, hogy a tanulók osztályzatait nyilvánossá tették. A még minden tekintetben bátorításra, buzdításra szo­rult elemi iskolás gyermek ily m­ódoni megfenyítése paedagógiailag sehogy sem indokolható. A 98, 78, 76 stb. tanulóval tele zsúfolt tantermeket ajánljuk az illető tanfelügyelő és megyei tiszti főorvos figyel­mébe. Az ifjúsági könyvtárban 214, és a tanítói könyv­tárban 568 kötet könyv van. A gondnokság 10 tag­ból állott. A szegedi áll. főreáliskola értesítőjét közzé­teszi Hoffer Endre igazgató. A bevezetésben az igazgató időrendben a 1851/52. tanéven kezdve fel­sorolja mindazon adatokat, melyek az iskola történe­­netére befolytak a mai napig. A lefolyt tanévben a tanári kar 23 tagból állott s a tanulók létszáma 259. Ennek 11%-a köteles osztályt ismételni. Érettségire jelentkeztek 12-en, kik közül az Írásbeli alapján szó­belire 10-en bocsáttattak, melyen a kivánalmaknak jelesen 1­ (Rainer Károly), jól 4 és egyszerűen 4 felelt meg, egy pedig javító vizsgálatra utasittatott. Ezek közül 5 mérnöki, 1 vegyészi, 1 kereskedői, 1 iparos, 1 kezelő hivatalnoki és 1 katonai pályára szánta magát. A tanári könyvtár 106 és az ifjúsági 159 kötet könyvvel gyarapodott. A segélyző -király­­alapú vagyona 6030 frt 53 kr. A tanuló ifjúság három ünnepélyt tartott, u. m. az igazgató nevenap­­ján, a koronázás évfordulóján és a tanév bezárása­kor. Nem ünnepelte meg márczius 15-ét,s nem okt. 6-át, persze ezeknél Szegeden fontosabb nap az igazgató ur nevenapja. A zsolnai kir. kath. gimnáziumban a tan­személyzet 11 tagból áll, s a négy osztályba 195 tanulót írtak be, kik közül 10 maradott ki. Az igaz­gatói jelentés szerint a tananyagot a tanárok elvé­gezték s felemlíti azt, hogy a tanári karnak a szülők az erkölcsi nevelésben hathatós támogatói voltak. Iskolai ünnepélyeket tartottak: a király nevenapján, a koronázás évfordulóján, márczius 15-én s hálaadd isteni tisztelettel ülték meg a prímás elleni merény­let szerencsés kimenetelét. A Baross-szoborra az ifjúság 11 frt 65 krt gyűjtött. A tanári könyvtárban év elején 3654 és az ifjúságiban 1630 drb könyv volt. S ezekhez hasonlóan gyarapodtak a többi tá­rak és gyűjtemények is. A magyarság érdekében ez az iskola szép eredmén­nyel működik. A dobsinai áll. polg. fiúiskola első értesí­tőjében „Dobsina és tanügye“ czim alatt Klein Samu elmondja ezen iskola keletkezésének előzmé­nyeit. Az iskola a múlt tanév kezdetén két osztál­­nyal nyílott meg. A miniszter egyelőre 3 rendes ta­nárt, 1 segédtanárt nevezett ki, kik mellett még 3 óraadó és 3 hitoktató is tanított. Beíratott 72 tanuló, s csak 1 maradt el év folytán. Ezeknek anyanyelve így oszlik meg: 16 magyar, 54 német és 1 tót. Te­hát a magyarság érdekében igen fontos misszió vára­kozik ezen iskolára. Felszerelés még kezdetleges , ez nem is lehet másképp. De a biztos haladás kecseg­tet, mert a város is lelkesen karolja fel az iskola ügyét. A dévai áll. népiskolákban 15 tanító, ta­nítónő és óraadó tanított. S a tanulók száma a fiú­iskolában 133, az elemi leányiskolában 235 s a felső leányiskolában 28. Felemlítendő, hogy az ös­­­szes létszámból csak 101 román gyermek látogatta ezt az iskolát. Ismerve Déva város nemzetiségi vi­szonyait, ezt kevésnek találjuk, s felhívjuk a tantes­tület, valamint a gondnokság figyelmét erre. Csepeg­tessék a nép szivébe, hogy ez iskola csupán a haza jótéteményeit kívánja valamennyi polgára között egyenlővé tenni s ek­kor lesz aztán igazán üdvös a működésük. A szilágy-Somlyói r. k. püspöki gimná­ziumban 12 tanár tanított, kik közül 7 a minorita rendhez tartozik. A négy osztályba összesen 100­ tanulót vettek fel s ebből év folytán csak 5 ma­­radt el. Nemzetiségre nézve így oszolnak meg: ma­gyar 73 és román 27. Tehát erre a gimnáziumra is elég fontos misszió vár, s éppen ezért kívánatos lenne a kibővítése. A tanári könyvtárban 573 mü a az ifjúságiban 208 kötet könyv van. Az értesítőbe Fetzer J. Ferencz irt értekezést, melynek czime: „Szilágy-Somlyó helyrajza, leletei és egykori népei“, melyet 9 ábra is diszit. A szombathelyi kir. kath. főgin.r .­­ m­ ér­­tesitőjét szerkesztette Kőfalvi Vidor igazgató, mely­­ben «A hatlábu állatokról» Somogyi Aladár dr. értekezik. A tanári kar 15 tagból áll­, kik közül 13 az egyh. rendhez tartozik. A tanulók száma 352,­­ kik közül 332 tett vizsgálatot. Érettségire jelentke­

Next