Magyar Hirlap, 1893. december (3. évfolyam, 332-360. szám)

1893-12-01 / 332. szám

1893. deczember 1. ■ MÜI MAGYAR HÍRLAP 3 Thaly Kálmán: Elmondja, hogy egy Tüske István nevű huszárt az 5. sz. ezrednél, annyit kí­nozták, hogy az megszökött. Erre írja — úgymond *— az önök pártlapja (olvassa:) *nem lenne csoda, ha a jelzett szakaszban szolgáló 16 ujoncz mind megszökött volna.­ A szánandó állapotban lévő huszárszökevényt ugyanis Kovács Vincze nevű szakaszvezető lépten-nyomon, akár volt rá ok, akár nem, ütötte, verte, pofozta, rúgta, egy szóval ember­hez nem illő bánásmódban részesítette, de a többi 16 újonczát is. Reggelenkint felszólította, fizessen neki pálinkát, s midőn szegény ujoncz arra hivat­kozott, hogy pénze nincs, ő szegény, az embertelen szakaszvezető «Habt­acht»-ba állította őt, s a ki­­feszített mellét lovagló nádpálczával addig ütötte, mig a keze el nem fáradt. Fej­ér­váry Géza báró miniszter, Thaly Kál­mán irta, úgy látszik! (Derültség.) Thaly Kálmán: Ne tessék engem gyanúsítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez egy szolgabirói jegyzőkönyv és ez hiteles, hiszen talán atyafia is a t. miniszter urnak. (Derültség.) No igen, a ne­jének a testvére! Az csak igazat ír! Thaly még néhány vérlázító esetet sorol el, azután így végzi a beszédét: Szólhatnék még több más kérdésről, de bete­ges állapotom nem engedi, úgy is belefáradtam. Mos­tanra tehát elég. Ha a l. honvédelmi miniszter úr mulatni akar velem­, szívesen állok elébe mindég, nem ma hadakozunk először és azért valami nagy csorba egyikünkön sem esett. (Derültség) mert megint kibékülünk,ha összeveszünk is, nem fogadja el a költségvetést. (Thaly fáradtan leül. Czukrot vesz elő a zse­béből és megkínálja vele a mellette ülő Fejérváry minisztert, aki vesz a czukorból. (Zajos derültség.) Madarász József kijelentette, hogy míg önálló nemzeti hadseregünk nem lesz, ennek a miniszter­nek és ilyen körülmények között nem szavazza meg a költségvetést. Ugron Gábor: T. ház! Én a költségvetés tár­gyalásánál semmi tekintetben sem tartom elfogadha­tónak azt, hogy a t. miniszter urak csak a vita be­zárása után válaszoljanak. Én magam is hozzá kí­vánok szólani a költségvetéshez és megtörténhetik, hogy a t. miniszter úr felszólalása után némelyekre, talán, nem is reflektálnék, ha pedig a t. miniszter úr bevárja azt, amíg a vita be van zárva, úgy a tár­gyalás elveszti értékét és érdemét, ugyanazért kér­ném a t. miniszter urat, hogy tegye meg észrevéte­leit még a vita bezárása előtt. Ez az, amit a t. mi­niszter úrtól kérek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Fejérváry Géza b. miniszter: T. ház! A ház­szabályok értelmében jogában áll a miniszternek akkor szólalni fel, mikor szükségesnek tartja. Ugron Gábor­t­ képviselő úr ezzel szemben azzal vádol, hogy ezzel a joggal visszaélek és csak akkor szóla­lok fel, mikor a vita be van zárva. Mondjon Ugron Gábor képviselő úr egyetlenegy esetet, amikor én csak akkor szólaltam­ volna fel, mikor a vita be volt zárva. Bizton tudom, hogy nem talál. A vita még nincs bezárva és nem tartottam eddig szükségesnek a felszólalást. Kijelentem, hogy bárkitől elfogadok leczkét e házban, de Ugron Gábor­t. képviselő úrtól semmi esetre sem fogadok el. Ugron Gábor: T. ház! A t. honvédelmi mi­niszter úr nem érti a házszabályokat. A házsza­bályokban az van, hogy a miniszter mindenkor fel­szólalhat, az illendőség könyvében pedig az van megírva, hogy akkor kell egy tárczaminiszternek fel­szólalni, amikor a felvilágosítások megadására szük­ség van. (Úgy van! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) A miniszterek igaz, hogy mindenkor beszélhetnek, de a képviselők ezt mindenkor nem tehetik és éppen ezért tartozik a miniszter úr a maga idejében be­szélni, hogy azok a képviselők, akik, mint a minisz­terek, mindenkor nem­ beszélhetnek, a maguk észre­vételeiket megtehessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy a t. miniszter úr mit fogad el tőlem és mit nem, arról nincs szó, hogy valamit tőlem elfo­gadjon, hanem arról, hogy az alkotmányos tár­gyalások rendjét igyekezzék úgy megtartani, hogy az a tárgyalás ne egy karriíeatúra legyen, ha­nem legyen annak az intézménynek is hasznára, a­melyet a t. miniszter úrnak itt a képviselőház ter­mében képviselnie kellene, de a­mely intézmény ér­dekeit sem itt a képviselőházban, sem a házon kívül a t. miniszter úr lelkén nem viseli. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon. Élénk mozgás és ellentmon­dás jobbfelől.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne hasz­náljon olyan kifejezéseket, a­milyeneket a parlament­ben használni na illik. (Élénk mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Ha még azt sem lehet egy képviselőnek mondani, hogy a miniszter az ő tár­­czáját nem kellőképen képviseli, szívén nem hordja, akkor nem tudom, miért ülünk itt. Ha imparlamen­­táris kifejezést használok, az elnök úrnak van joga beleszólani és rendreutasítani, de mindenféle taná­csok adását egyszer s mindenkorra kikérek magam­nak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zajos mozgás és felkiáltások jobbfelől: Rendre! Rendre!) Elnök: A képviselő urat rendreutasitom. ("Zaj.) Ugron Gábor: Én azt mondtam t hát, hogy a­­ honvédelmi miniszter ur tárczája ügyeit és a honvédelmi intézmény érdekét lelkén nem hordja s erre túl felől olyan moraj támadt. Jó volna a kép­viselő uraknak, mielőtt morognának. (Derültség a szélső baloldalon. Élénk mozgás és felkiáltások jobb­felől: Rendre! Rendre!)... megfonolni először, hogy milyen helyzetben van a miniszter úr, mint a kabinet tagja itt a magyar képviselőházban. Ha önök felütik az 1893. évre kiadott katonai sematizmust, annak 133 lapján azt fogják olvasni, hogy *Angestellter Feld­­zeugmester und General der Cavallerie Baron Géza Fejérváry, honvédelmi miniszter (Mozgás a szélsőbal felől.) Azt kérdi, hogy aki angestellter Feldzeug­meister, az a közös miniszter jurisdikcziója alá tar­tozik-e vagy sem. Ha igen, akkor a honvédség ér­dekeit nem képviselheti. Elnémetesíti a honvédséget. — Gyalázat! Disznóság! — kiáltják balról. Fejérváry miniszter: Ki az a hős? Ugron Gábor mint minden évben, most is sürgeti, hogy a honvédség tüzérséggel láttassák el. Mikor úgymond erről a delegáczióban szóltam, ki­rázta leginkább fejét, s kinek arczán láttuk azt a gúnyos mosolyt, mel­lyel itt is szoktunk találkozni? Kién másén, mint a honvédelmi miniszterén, ki nem arra törekszik, hogy a honvédség a hadsereg egész szervezetével bírjon, hanem arra, hogy (Pulszky nevet.) — nincs itt mit nevetni Pulszky képviselő úr, — a honvédség csak oly karrikaturája legyen a hadseregnek, mint az olyan képviselők karri­­katúrái a képviselőnek, akikből kiveszett ma i­den nemzeti önérzet. (Zajos tet­szés a baloldalon.) Jobb lett volna, ha egyházpolitikai reformok helyett a katonai reformot csinálták volna meg. De a miniszter annyit sem tesz meg, hogy a honvéd­ség képezésében kimerült magyar tiszteknek az ál­lami méneseknél adna alkalmazást. A miniszternek, akit a király úgy kedvel, hogy a miniszterek elcsa­­­pásánál mindig tanúnak hívja, csak az a küldetése, hogy itt a parlamentben császári biztos gyanánt ellenőrizzen bennünket. A költségvetést nem fo­gadja el. Fejérváry miniszter egyenként felel minden beszédre. A honvédség fejlesztésére — úgymond — minden lehetőt megtett s neki csak az ország bírá­lata lehet mértékadó, nem pedig az Ugron Gáboré. A miniszter kijelentette, hogy neki mozgósítás esetén a tényleges szolgálatban levő tisztekre kell súlyt fektetnie s ha reflektál is a tartalékosokra, nem áltathatja magát azzal a hittel, h­ogy ez a minden kitűnősége mellett gyakorlatlan elem épp úgy meg­felelhessen a kívánalmaknak, mint a tényleges szol­gálatban levő tisztek. Az utóbbiak számának szapo­rítását s a közös hadseregből áthelyezett tisztekkel való kiegészítését ezentúl is a szükséges teendők közé kell sorolnia. Az egyes felszólalásokra vála­szolva, a miniszter a többek között kijelentette, hogy a honvédségi zenekarok szervezésének csak pénz­ügyi akadályok állják útját. Szentiványi Kálmán: Inkább ágyukat. Hadd muzsikáljon az ágyú. Fejérváry: Muzsikálni és ágyúzni egyszerre nehéz. (Nagy derültség.) Még fontosabb szükségek varnak kielégítésre, a zenekarok szervezését el kell halasztani. Fejtegetéseinek során utal a miniszter ma beterjesztett törvényjavaslatára, mely a népfölkelők nyilvántartását czélozza, a Tóth Ernőnek válaszolva, azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a népfelkelés­nek béke idején való szervezése fölösleges volna, mert mozgósítás esetére a keretek a honvédség min­tájára készen volnának. A kiszolgált altisztek jövőjéről való gondosko­dás — a miniszter is elismerte — szükséges volna, mert az altisztek tovább maradnának szolgálatban, ha tudnák, hogy azután nem néznek bizonytalan jö­vőnek elébe. De ez megint pénzkérdés. És eddig még nem tudott olyan módot találni, hogy a gondoskodás nagy pénzáldozatok nélkül történhessék meg. Ami a határozati javaslatot illeti, azt hiszem, hogy ennek a minden évben megújuló határozati ja­vaslatnak ... Jusiol­ Gyula: Meg is fogjuk újítani minden évben ! Fejérváry Géza bv. honvédelmi miniszter ... czélja csak kettő lehet szerintem. Az egyik az, hogy a honvédséghez magyar tüzérség legyen beosztva, ennek megfelelünk most is. (Ellenmondás a szél­sőbalon.) a­mennyiben csakis Magyarország te­rületéről magát kiegészítő tüzérség van beosztva. (Zaj a szélső baloldalon). A czél azonban nem az, ami a t. pártnak közjogi álláspontja, hogy t. i. a külön hadseregnek magva legyen. A honvédségnek mint olyannak, külön tüzérségre nincs szüksége (Nagy zaj és derültség a szélsőbalon), de szüksége van abban az értelemben,, a mint azt jelezni bátor­kodtam, és éppen itt különböznek, sajnálatomra, nézeteink. (Zaj a szélsőbalon. Elnök csenget.) Messlényi Lajos: Helyes, ez a bécsi felfogás, legalább megmondta. Fejérváry Géza báró miniszter Bolgár Fe­­rencznek válaszolva kijelentette, hogy a tervezett fejlesztés körülbelül öt millióba fog kerülni. Ami a tisztekkel való rossz bánásmódot illeti, neki arró tudomása nincs. A t. képviselő úr felhozta, — úgymond, — azt gondolom, egy porosz tisztnek a nyilatkozatát is, mely szerint a kőszegi gyakorlat alkalmával azt tapasztalta, még­pedig a honvédségnél, hogy a két­nyelvűség káros. Thaly Kálmán: A «Köllner­ Zeitung» is mondja." Fejérváry Géza báró miniszter: Ebből azt következteti a t. képviselő úr, hogy tehát a honvéd­séget külön magyar tüzérséggel kell ellátni. (Úgy van! úgy van­ a szélsőbalon.) Más következnék ebből .... Ugron Gábor: Talán németekké legyünk! (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Fejérváry Géza báró miniszter: Ne méltóz­­tassanak a képviselő urak magukat felizgatni, mert­ arról abszolúte nincsen szó, hogy valaki ott a hon­­­védségnél németesítsen. A honvédség magyar marad úgy, a­mint volt eddig, hogy másutt mit imák a lapokban, bánom is én. (Derültség. Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, hogy valami túlságos kiadás a honvédségnél eddig velé nem észleltetett, mert a takarékosságot mindig szem előtt tartottuk, úgy gondolom ez a kérdés eléggé fel van világosítva. (Derültség balfelől!) Ha jól emlékszem, Bolgár Ferencz­­, képviselő úr egy határozati javaslatot is terjesztett be, a­melyben utasíttatni kéri a honvédelmi minisztert, hogy a közös hadseregből a honvédség állományába előforduló tiszti áthelyezésekről, azok számának és tiszti rangjának kitüntetése mellett a költségvetés benyújtásával egyidejűleg évenkint jelentést tegyen.­ Ez ellen semmi kifogásom nincsen, ha a t. képviselő urnak nagy fáradságába kerül kikeresni a rendeleti közlönyből. (Derültség.) Pénzbe nem kerül, tehát megteszem. Nagy Istvánnak azt feleli, hogy a Ludovika akadémiát végzett növendékeknek előbb gyakorlatra­ van szükségük és csak azután lehetnek hadna­­­gyokká. Thaly Kálmán képviselő úr hosszantartó cau­­serie-je alkalmával felhozta, hogy ő felsége a had­seregről, mint a hadseregeméről beszél, holott a nem­zet hozzájárul a hadsereg fenntartásához. Méltóztas­­sék körülnézni a t, képviselő úr, hogy akárhol, a­hol a törvényhozások és a népek hasonlóképpen hozzá­járulnak a hadsereg költségeihez, hogy van-e ural­kodó, a­ki másképpen beszél a hadseregről, mint a hadseregem >. Thaly Kálmán: Az olasz király! (Felkiáltások: A német császár is!) Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter: Azt hiszem, hagyjuk ezt. (Élénk derültség a szélső bal­oldalon.) Vannak olyan dolgok, amelyekről sokkal jobb nem beszélni, s amelyek iránt hódolattal kell lenni bizonyos mérvig. (Helyeslés jobbfelől.) _ Ami az öngyilkosságokat illeti, azok mindenütt előfordulnak. Ugrón «dörgedelmes beszédére» azt feleli, hogy ő nem áll a közös hadügyminiszter rendelke­zése alatt. Végül kérte a házat, hogy a költségvetést fogadja el. » Az ülés 2 óra után véget ért. A püspökök koniferencziája. (Saját tudósítónktól.) Budavárában, a prímás palotájában ta­nácskozásra gyűltek egybe ma a magyar katho­­­lika egyház főpapjai.­­ Fontos dolgok voltak tárgyalandók s a püspöki kar érdeklődése oly nagy volt, hogy csupán két főpap maradt el. Az egyik Lönhart Ferencz erdélyi püspök, aki l­ülés következtében­ ágyban fekvő beteg s ezért kimentette magát a prímásnál; a másik Pável Mihály, nagyváradi gör. kath. püspök, aki távolmaradását szintén rosszullétével mentette ki. Tíz óra előtt a kiváncsiak egész serege állott meg az ósdi külsejű herczegprimási pa­lota előtt. Az emberek várták a püspökök meg­érkezését. És gyors egymásutánban érkeztek a palota elé az ország prelátusainak hintói. Vaszary Kolos herczegprimás nagy sza­lonjában fogadta a főpapokat, mindegyiküket szives szavukkal üdvözölvén. Samassa egri ér­sek néhány pillanattal a konferenczia megkez­dése előtt érkezett meg, úgy, hogy a főpapok társalgásában már nem igen vehetett részt. Huszonkét prelátus. A konferenczián, melyet Vaszary Kolos her­­czegprimás pontban tiz órakor nyitott meg, a követ­kezők jelentek meg: Schlauch Lőrincz dr. kardinális, nagyváradi püspök, 8amagsa József egri és Császka György kalocsai érsek. Továbbá: Zalka János győri, Schup­per György rozsnyói, Dulánszky Nándor pécsi, Schuszter Konstantin váczi, Hidassy Kornél szom­bathelyi, Bende Imre nyitrai, Bubics Zsigmond kassai, Messlényi Gyula szatmári, Romig Károly

Next