Magyar Hirlap, 1893. december (3. évfolyam, 332-360. szám)
1893-12-01 / 332. szám
1893. deczember 1. ■ MÜI MAGYAR HÍRLAP 3 Thaly Kálmán: Elmondja, hogy egy Tüske István nevű huszárt az 5. sz. ezrednél, annyit kínozták, hogy az megszökött. Erre írja — úgymond *— az önök pártlapja (olvassa:) *nem lenne csoda, ha a jelzett szakaszban szolgáló 16 ujoncz mind megszökött volna. A szánandó állapotban lévő huszárszökevényt ugyanis Kovács Vincze nevű szakaszvezető lépten-nyomon, akár volt rá ok, akár nem, ütötte, verte, pofozta, rúgta, egy szóval emberhez nem illő bánásmódban részesítette, de a többi 16 újonczát is. Reggelenkint felszólította, fizessen neki pálinkát, s midőn szegény ujoncz arra hivatkozott, hogy pénze nincs, ő szegény, az embertelen szakaszvezető «Habtacht»-ba állította őt, s a kifeszített mellét lovagló nádpálczával addig ütötte, mig a keze el nem fáradt. Fejérváry Géza báró miniszter, Thaly Kálmán irta, úgy látszik! (Derültség.) Thaly Kálmán: Ne tessék engem gyanúsítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez egy szolgabirói jegyzőkönyv és ez hiteles, hiszen talán atyafia is a t. miniszter urnak. (Derültség.) No igen, a nejének a testvére! Az csak igazat ír! Thaly még néhány vérlázító esetet sorol el, azután így végzi a beszédét: Szólhatnék még több más kérdésről, de beteges állapotom nem engedi, úgy is belefáradtam. Mostanra tehát elég. Ha a l. honvédelmi miniszter úr mulatni akar velem, szívesen állok elébe mindég, nem ma hadakozunk először és azért valami nagy csorba egyikünkön sem esett. (Derültség) mert megint kibékülünk,ha összeveszünk is, nem fogadja el a költségvetést. (Thaly fáradtan leül. Czukrot vesz elő a zsebéből és megkínálja vele a mellette ülő Fejérváry minisztert, aki vesz a czukorból. (Zajos derültség.) Madarász József kijelentette, hogy míg önálló nemzeti hadseregünk nem lesz, ennek a miniszternek és ilyen körülmények között nem szavazza meg a költségvetést. Ugron Gábor: T. ház! Én a költségvetés tárgyalásánál semmi tekintetben sem tartom elfogadhatónak azt, hogy a t. miniszter urak csak a vita bezárása után válaszoljanak. Én magam is hozzá kívánok szólani a költségvetéshez és megtörténhetik, hogy a t. miniszter úr felszólalása után némelyekre, talán, nem is reflektálnék, ha pedig a t. miniszter úr bevárja azt, amíg a vita be van zárva, úgy a tárgyalás elveszti értékét és érdemét, ugyanazért kérném a t. miniszter urat, hogy tegye meg észrevételeit még a vita bezárása előtt. Ez az, amit a t. miniszter úrtól kérek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Fejérváry Géza b. miniszter: T. ház! A házszabályok értelmében jogában áll a miniszternek akkor szólalni fel, mikor szükségesnek tartja. Ugron Gábort képviselő úr ezzel szemben azzal vádol, hogy ezzel a joggal visszaélek és csak akkor szólalok fel, mikor a vita be van zárva. Mondjon Ugron Gábor képviselő úr egyetlenegy esetet, amikor én csak akkor szólaltam volna fel, mikor a vita be volt zárva. Bizton tudom, hogy nem talál. A vita még nincs bezárva és nem tartottam eddig szükségesnek a felszólalást. Kijelentem, hogy bárkitől elfogadok leczkét e házban, de Ugron Gábort. képviselő úrtól semmi esetre sem fogadok el. Ugron Gábor: T. ház! A t. honvédelmi miniszter úr nem érti a házszabályokat. A házszabályokban az van, hogy a miniszter mindenkor felszólalhat, az illendőség könyvében pedig az van megírva, hogy akkor kell egy tárczaminiszternek felszólalni, amikor a felvilágosítások megadására szükség van. (Úgy van! Úgy van a szélsőbaloldalon.) A miniszterek igaz, hogy mindenkor beszélhetnek, de a képviselők ezt mindenkor nem tehetik és éppen ezért tartozik a miniszter úr a maga idejében beszélni, hogy azok a képviselők, akik, mint a miniszterek, mindenkor nem beszélhetnek, a maguk észrevételeiket megtehessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy a t. miniszter úr mit fogad el tőlem és mit nem, arról nincs szó, hogy valamit tőlem elfogadjon, hanem arról, hogy az alkotmányos tárgyalások rendjét igyekezzék úgy megtartani, hogy az a tárgyalás ne egy karriíeatúra legyen, hanem legyen annak az intézménynek is hasznára, amelyet a t. miniszter úrnak itt a képviselőház termében képviselnie kellene, de amely intézmény érdekeit sem itt a képviselőházban, sem a házon kívül a t. miniszter úr lelkén nem viseli. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon. Élénk mozgás és ellentmondás jobbfelől.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne használjon olyan kifejezéseket, amilyeneket a parlamentben használni na illik. (Élénk mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Ha még azt sem lehet egy képviselőnek mondani, hogy a miniszter az ő tárczáját nem kellőképen képviseli, szívén nem hordja, akkor nem tudom, miért ülünk itt. Ha imparlamentáris kifejezést használok, az elnök úrnak van joga beleszólani és rendreutasítani, de mindenféle tanácsok adását egyszer s mindenkorra kikérek magamnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zajos mozgás és felkiáltások jobbfelől: Rendre! Rendre!) Elnök: A képviselő urat rendreutasitom. ("Zaj.) Ugron Gábor: Én azt mondtam t hát, hogy a honvédelmi miniszter ur tárczája ügyeit és a honvédelmi intézmény érdekét lelkén nem hordja s erre túl felől olyan moraj támadt. Jó volna a képviselő uraknak, mielőtt morognának. (Derültség a szélső baloldalon. Élénk mozgás és felkiáltások jobbfelől: Rendre! Rendre!)... megfonolni először, hogy milyen helyzetben van a miniszter úr, mint a kabinet tagja itt a magyar képviselőházban. Ha önök felütik az 1893. évre kiadott katonai sematizmust, annak 133 lapján azt fogják olvasni, hogy *Angestellter Feldzeugmester und General der Cavallerie Baron Géza Fejérváry, honvédelmi miniszter (Mozgás a szélsőbal felől.) Azt kérdi, hogy aki angestellter Feldzeugmeister, az a közös miniszter jurisdikcziója alá tartozik-e vagy sem. Ha igen, akkor a honvédség érdekeit nem képviselheti. Elnémetesíti a honvédséget. — Gyalázat! Disznóság! — kiáltják balról. Fejérváry miniszter: Ki az a hős? Ugron Gábor mint minden évben, most is sürgeti, hogy a honvédség tüzérséggel láttassák el. Mikor úgymond erről a delegáczióban szóltam, kirázta leginkább fejét, s kinek arczán láttuk azt a gúnyos mosolyt, mellyel itt is szoktunk találkozni? Kién másén, mint a honvédelmi miniszterén, ki nem arra törekszik, hogy a honvédség a hadsereg egész szervezetével bírjon, hanem arra, hogy (Pulszky nevet.) — nincs itt mit nevetni Pulszky képviselő úr, — a honvédség csak oly karrikaturája legyen a hadseregnek, mint az olyan képviselők karrikatúrái a képviselőnek, akikből kiveszett ma iden nemzeti önérzet. (Zajos tetszés a baloldalon.) Jobb lett volna, ha egyházpolitikai reformok helyett a katonai reformot csinálták volna meg. De a miniszter annyit sem tesz meg, hogy a honvédség képezésében kimerült magyar tiszteknek az állami méneseknél adna alkalmazást. A miniszternek, akit a király úgy kedvel, hogy a miniszterek elcsapásánál mindig tanúnak hívja, csak az a küldetése, hogy itt a parlamentben császári biztos gyanánt ellenőrizzen bennünket. A költségvetést nem fogadja el. Fejérváry miniszter egyenként felel minden beszédre. A honvédség fejlesztésére — úgymond — minden lehetőt megtett s neki csak az ország bírálata lehet mértékadó, nem pedig az Ugron Gáboré. A miniszter kijelentette, hogy neki mozgósítás esetén a tényleges szolgálatban levő tisztekre kell súlyt fektetnie s ha reflektál is a tartalékosokra, nem áltathatja magát azzal a hittel, hogy ez a minden kitűnősége mellett gyakorlatlan elem épp úgy megfelelhessen a kívánalmaknak, mint a tényleges szolgálatban levő tisztek. Az utóbbiak számának szaporítását s a közös hadseregből áthelyezett tisztekkel való kiegészítését ezentúl is a szükséges teendők közé kell sorolnia. Az egyes felszólalásokra válaszolva, a miniszter a többek között kijelentette, hogy a honvédségi zenekarok szervezésének csak pénzügyi akadályok állják útját. Szentiványi Kálmán: Inkább ágyukat. Hadd muzsikáljon az ágyú. Fejérváry: Muzsikálni és ágyúzni egyszerre nehéz. (Nagy derültség.) Még fontosabb szükségek varnak kielégítésre, a zenekarok szervezését el kell halasztani. Fejtegetéseinek során utal a miniszter ma beterjesztett törvényjavaslatára, mely a népfölkelők nyilvántartását czélozza, a Tóth Ernőnek válaszolva, azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a népfelkelésnek béke idején való szervezése fölösleges volna, mert mozgósítás esetére a keretek a honvédség mintájára készen volnának. A kiszolgált altisztek jövőjéről való gondoskodás — a miniszter is elismerte — szükséges volna, mert az altisztek tovább maradnának szolgálatban, ha tudnák, hogy azután nem néznek bizonytalan jövőnek elébe. De ez megint pénzkérdés. És eddig még nem tudott olyan módot találni, hogy a gondoskodás nagy pénzáldozatok nélkül történhessék meg. Ami a határozati javaslatot illeti, azt hiszem, hogy ennek a minden évben megújuló határozati javaslatnak ... Jusiol Gyula: Meg is fogjuk újítani minden évben ! Fejérváry Géza bv. honvédelmi miniszter ... czélja csak kettő lehet szerintem. Az egyik az, hogy a honvédséghez magyar tüzérség legyen beosztva, ennek megfelelünk most is. (Ellenmondás a szélsőbalon.) amennyiben csakis Magyarország területéről magát kiegészítő tüzérség van beosztva. (Zaj a szélső baloldalon). A czél azonban nem az, ami a t. pártnak közjogi álláspontja, hogy t. i. a külön hadseregnek magva legyen. A honvédségnek mint olyannak, külön tüzérségre nincs szüksége (Nagy zaj és derültség a szélsőbalon), de szüksége van abban az értelemben,, a mint azt jelezni bátorkodtam, és éppen itt különböznek, sajnálatomra, nézeteink. (Zaj a szélsőbalon. Elnök csenget.) Messlényi Lajos: Helyes, ez a bécsi felfogás, legalább megmondta. Fejérváry Géza báró miniszter Bolgár Ferencznek válaszolva kijelentette, hogy a tervezett fejlesztés körülbelül öt millióba fog kerülni. Ami a tisztekkel való rossz bánásmódot illeti, neki arró tudomása nincs. A t. képviselő úr felhozta, — úgymond, — azt gondolom, egy porosz tisztnek a nyilatkozatát is, mely szerint a kőszegi gyakorlat alkalmával azt tapasztalta, mégpedig a honvédségnél, hogy a kétnyelvűség káros. Thaly Kálmán: A «Köllner Zeitung» is mondja." Fejérváry Géza báró miniszter: Ebből azt következteti a t. képviselő úr, hogy tehát a honvédséget külön magyar tüzérséggel kell ellátni. (Úgy van! úgy van a szélsőbalon.) Más következnék ebből .... Ugron Gábor: Talán németekké legyünk! (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Fejérváry Géza báró miniszter: Ne méltóztassanak a képviselő urak magukat felizgatni, mert arról abszolúte nincsen szó, hogy valaki ott a honvédségnél németesítsen. A honvédség magyar marad úgy, amint volt eddig, hogy másutt mit imák a lapokban, bánom is én. (Derültség. Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, hogy valami túlságos kiadás a honvédségnél eddig velé nem észleltetett, mert a takarékosságot mindig szem előtt tartottuk, úgy gondolom ez a kérdés eléggé fel van világosítva. (Derültség balfelől!) Ha jól emlékszem, Bolgár Ferencz, képviselő úr egy határozati javaslatot is terjesztett be, amelyben utasíttatni kéri a honvédelmi minisztert, hogy a közös hadseregből a honvédség állományába előforduló tiszti áthelyezésekről, azok számának és tiszti rangjának kitüntetése mellett a költségvetés benyújtásával egyidejűleg évenkint jelentést tegyen. Ez ellen semmi kifogásom nincsen, ha a t. képviselő urnak nagy fáradságába kerül kikeresni a rendeleti közlönyből. (Derültség.) Pénzbe nem kerül, tehát megteszem. Nagy Istvánnak azt feleli, hogy a Ludovika akadémiát végzett növendékeknek előbb gyakorlatra van szükségük és csak azután lehetnek hadnagyokká. Thaly Kálmán képviselő úr hosszantartó causerie-je alkalmával felhozta, hogy ő felsége a hadseregről, mint a hadseregeméről beszél, holott a nemzet hozzájárul a hadsereg fenntartásához. Méltóztassék körülnézni a t, képviselő úr, hogy akárhol, ahol a törvényhozások és a népek hasonlóképpen hozzájárulnak a hadsereg költségeihez, hogy van-e uralkodó, aki másképpen beszél a hadseregről, mint a hadseregem >. Thaly Kálmán: Az olasz király! (Felkiáltások: A német császár is!) Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter: Azt hiszem, hagyjuk ezt. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Vannak olyan dolgok, amelyekről sokkal jobb nem beszélni, s amelyek iránt hódolattal kell lenni bizonyos mérvig. (Helyeslés jobbfelől.) _ Ami az öngyilkosságokat illeti, azok mindenütt előfordulnak. Ugrón «dörgedelmes beszédére» azt feleli, hogy ő nem áll a közös hadügyminiszter rendelkezése alatt. Végül kérte a házat, hogy a költségvetést fogadja el. » Az ülés 2 óra után véget ért. A püspökök koniferencziája. (Saját tudósítónktól.) Budavárában, a prímás palotájában tanácskozásra gyűltek egybe ma a magyar katholika egyház főpapjai. Fontos dolgok voltak tárgyalandók s a püspöki kar érdeklődése oly nagy volt, hogy csupán két főpap maradt el. Az egyik Lönhart Ferencz erdélyi püspök, aki lülés következtében ágyban fekvő beteg s ezért kimentette magát a prímásnál; a másik Pável Mihály, nagyváradi gör. kath. püspök, aki távolmaradását szintén rosszullétével mentette ki. Tíz óra előtt a kiváncsiak egész serege állott meg az ósdi külsejű herczegprimási palota előtt. Az emberek várták a püspökök megérkezését. És gyors egymásutánban érkeztek a palota elé az ország prelátusainak hintói. Vaszary Kolos herczegprimás nagy szalonjában fogadta a főpapokat, mindegyiküket szives szavukkal üdvözölvén. Samassa egri érsek néhány pillanattal a konferenczia megkezdése előtt érkezett meg, úgy, hogy a főpapok társalgásában már nem igen vehetett részt. Huszonkét prelátus. A konferenczián, melyet Vaszary Kolos herczegprimás pontban tiz órakor nyitott meg, a következők jelentek meg: Schlauch Lőrincz dr. kardinális, nagyváradi püspök, 8amagsa József egri és Császka György kalocsai érsek. Továbbá: Zalka János győri, Schupper György rozsnyói, Dulánszky Nándor pécsi, Schuszter Konstantin váczi, Hidassy Kornél szombathelyi, Bende Imre nyitrai, Bubics Zsigmond kassai, Messlényi Gyula szatmári, Romig Károly