Magyar Hirlap, 1895. február (5. évfolyam, 32-58. szám)
1895-02-01 / 32. szám
1895. február 1. felvilágosításokat megadja. A miniszter elsőbben is védekezett ama vád ellen, mintha ő a politikai nyulékonyságnak képviselője volna és mintha a kormány az egyházpolitikai javaslatok lényegéből engedni akarna valamit. Hogy eme nyilatkozatának nagyobb súlyt adjon, a miniszter kijelentette, hogy ő a két hátralevő egyházpolitikai javaslatra nézve csak olyan módosításokat fog elfogadni, amelyekhez a lelépett kabinet tagjai is hozzájárulnak. Szólt ezután a miniszter a Kovács Albert által fölvetett állami papképzés eszméjéről, amelyet ő nem helyeselhet, mert ezt egyértelműnek tartja a kulturharcz fölidézésével. Miután a katholikus autonómiáról nyilatkozott, védte magát ama támadások ellen, amelyekkel az ellenzéki szónokok azért illették, mert programmjában állítólag nem találtak egyetlen vezérlő ideát sem. Azt válaszolta erre, hogy a magyar kultúrpolitika vezérszempontjai nem változnak a gazdacserével és így ő feleslegesnek tartotta ezeket újra kifejteni. És ennél a pontnál mulatságos jelenet volt, amint ráolvasta Kovács Albertre, hogy Kovácsot most a részletességgel vádolta, míg Csáky Albin gróf beköszöntőjénél az általánosságban való beszédet vetette Csáky szemére. A miniszter ezután részletesen válaszolt az ellenzéki szónokok érveire és nagyban ismételte első alkalommal kifejtett programmját. A miniszter után Drakulics Pál következett, a zombori képviselő, aki ma is nagy indulattal, hevesen, szenvedélyesen gesztikulálva, követelte a görög katholikus egyház autonómiáját. Majd JLsbóth János szólt és változatosság okáért ma a választói jog kiterjesztéséért szállt síkra. A politikai következetessége kiváló hívének még ez a kijelentése sem lepte meg a házat. Holnap megkezdik a részletes vitát. A képviselőim ülése január 31-én. Kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Hock János, Esterházy Kálmán gr. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Peresei Dezső belügyminiszter, Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter, Lukács László pénzügyminiszter. A jegyzőkönyv felolvasása és Hitelesítése után Elnök bemutatja Esterházy Kálmán gróf által több erdélyi városnak azon kérvényét, hogy a kolozsvári nemzeti színház állami kezelés alá vétessék. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend: gettünk s Baillet folytatni akarta az eszmecserét. Kétszer voltam náluk. Harmadik látogatásomkor a férj nem volt otthon s az asszony társaságában kellett rá várnom. Ez a szegény nő ezúttal különösen rutnak látszott. Nagylelkű ember létedre talán elismered, hogy némi szerencsém van az asszonyok körül. Részvétem nőttönnőtt. »Lám«, gondoltam magamban, »ennek a boldogtalannak sose mondanak semmi édeset, semmi szerelmesei.» Föltámadt bennem a lovagiasság. . . Elképzeltem, hogy igazi hőstett lenne a szegény teremtést csupa szánalomból egy kis illúzióba ringatni. Egy kis megerőltetéssel megfogtam a kezét és valamit, tudom is én mit, a fülébe súgtam, — a hóditó hangomon, mint te szoktad nevezni. . . Fura egy história volt ez. Becsületemre mondom, e pillanatban igen jónak, igen könyörületesnek éreztem magamat. Nem volt semmi más szándékom, mint megvigasztalni a nőt, hogy íme őt is észre lehet venni, ő is tetőzhetik valakinek. V —És?... — Jaj, édes öregem! ... A hölgy egyszerre csak fölvisii, mintha csak isten tudja milyen huszárosan udvaroltam volna neki és sikoltozva hívta a férjét ... A férje bejött. A hölgy pedig azt mondja: „Ez az úr vétett az irántam való köteles tisztelet ellen.“ Mondhatom, ostoba egy szituáczióba kerültem. Baillet mintha vállat vonított volna e dolog hallatára, de aztán azt tette, ami kötelessége volt . . . . A többit tudod. Én pedig megkaptam, amire rászolgáltam. — ügy van, szólt a doktor. Nagy szamár vagy kedves fiam. De ne sokat mozogj, mert le talál csúszni a kötés. MAGYAR HÍRLAP 3 A kultusz-budget tárgyalása. Márkus József: Kijelenti, hogy a népoktatásról szóló 1868. évi 38 törvényczikk egy óriási féretmunka. Megvilágítja ezután a felekti iskoláknak a községekhez való viszonyát. Reflektál azután Berzeviczy ama kijelentésére, hogy az ellenzék, ha a kormány a népiskolák államosításának elvét akceptálná, cserben hagyná a kormányt. Ez a függetlenségi pártra nem vonatkozhatik, a nemzeti párt pedig azért nem pártolta a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslatot, mert a kormány annak idején nem nyújtott elegendő garanciát arra, hogy a törvény megfelelőleg fog végrehajtatni. Miután ismét a népoktatási törvény hiányait tárgyalta, szólt végül az egyházpolitikáról is. A költségvetést elfogadja. Vérjen Gusztáv. Elsőbben reflektál Márkus beszédére, majd kijelenti, hogy a miniszter programmját teljesen osztja, mert azt látja, hogy ő bizonyos állandósággal akarja kivinni azokat az elveket, amelyeket a kiegyezés óta mindig hangoztattak. Nemzeti irányú oktatást követel. Szükséges továbbá, hogy az oktatás alapos is legyen és hogy a tanítók és a tanárok a vizsgálatoknál legyenek igazságosak, pártatlanok, szigorúak. Szól ezután az egyetemekről, kifejtvén, hogy az egyetem túlzsúfoltságán úgy lehetne segíteni, ha a fiatalságot decentralizálnák, természetesen az egyéni szabadság fenntartásával. Ostorozza ezután a fővárosi egyetemi hallgatók életmódját, majd az egyetem tanári karáról is kritikát mond. Megemlékezik azután az egyházpolitikáról is, kijelentvén, hogy álláspontja az, ami a püspöki karé: fiatax. Hiszi, hogy a képviselőháznak nincs egyetlen tagja sem, aki ne akarná a békét. A kongma kérdéséről szólva, kifogásolja Hock kemény kifejezéseit a katholikus főpapok ellen. A költségvetést megszavazza. (Helyeslés jobbról.) Wlassics Gyula kultuszminiszter. Mindenekelőtt köszönetét fejezi ki a ház tagjainak azért, mert itt elsősorban közoktatási és nem egyházpolitikai kérdéssel foglalkoztak, köszöni továbbá azt, hogy, talán három képviselő kivételével, mindenki tárgyilagosan bírálta programmját, éppen ezért a személye ellen felhozott támadásokra nem is fog reflektálni. Azután így folytatja: Hétfői incidentális felszólalásomban elég világosan és határozottan körvonalaztam azt az álláspontot, melyet a két elintézetlen egyházpolitikai törvényjavaslatok tekintetében elfoglalok. Azonban itt azt tapasztalom, (Halljuk! Halljuk!), hogy dacára azon egészen határozott nyilatkozatnak, mégis a később felszólaló urak nem adták fel azt a vádat, hogy mi elvfeladók vagyunk, hogy az addikáczió terére léptünk, hanem különféle variácziókban folyton előhozzák ezt a vádat. Sőt Bartók Lajos t, képviselőtársam, igaz, félig tréfásan, dialóg alakjában, de bizony erős vádat emel, mikor a politikai nyulékonyság vádjával illetett. Én általában és különösen e helyen igen sok vádat eltűrök, sőt el is kell tűrnöm, mégis azon vádat, mintha a politikai nyakonyságnak akarnék objektuma lenni, határozottan visszautasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Azután gúnyosan említi az én újévi beszédemben használt »közéleti erkölcstant« s itt talán az a hiba, hogy nem használtam a politikai ethika kifejezést, hanem magyarul beszéltem és a közéleti erkölcstan szabályait rám nézve alkalmazva, azt mondja, hogy furcsán állok én a közéleti erkölcstan szabályaival. (Halljuk! Halljuk!) Én ezen kifejezést a lelépett kabinet magatartására vonatkozólag mondottam. (Halljuk! Halljuk!) most a házban ismét ünnepélyesen kijelentem, hogy én itt, ezen a helyen, csak oly módosításokat fogok védelmezni és képviselni, amelyek a lelépett kabinet nagynevű tagjai által is elfogadtatnak. (Élénk helyeslés.) Válaszol ezután Kovács Albertnek az állami papnöveldék létesítésére vonatkozó fejtegetésére. Kijelenti, hogy a papnöveldék államosítására a kormány nem gondol, mert ez a kulturharcz fölidézését jelentené. De kifejezi azt a kívánalmát, hogy a papnöveldék fenntartói iparkodjanak a tanrendet úgy megállapítani, hogy a papok minél nagyobb műveltségre tegyenek szert. A papság egyik leghatalmasabb tényezője a kultúrának, ha hivatásának él és annak keretében marad. Nyilatkozik ezután az autonómia kérdésében. Szükséges, hogy akinek vannak határozott nézetei, az azokat határozottan mondja ki s ő azért kijelenti, hogy nem képzel oly autonómiát, mely a katholikus dogmákkal ellenkezésben állana. (Nagy zaj és derültség.) Mutassanak oly országot a Balti tengertől Amerikáig, ahol az autonómia a dogmákkal ellenkezésben állana. (Nagy derültség. Felkiáltások: Nem erről van szó!) Foglalkozik ezután azokkal a kifogásokkal, amelyeket általánosságban tettek közoktatási programmja ellen Azt mondták a programmra, hogy tartalmatlan, üres, részletező, nincs benne vezérlő gondolat. Az ellen a vád ellen, hogy programmja tartalmatlan, hivatkozik több ellenzéki szónokra, akik elismeréssel adóztak programmja iránt. De maga is azt hiszi, hogy nem volt tartalmatlan ez a Programm. Megjegyzi, hogy sem akadémiai disszertácziót, sem essait nem akart a közoktatásügyi politikáról előadni, hanem az aktuális közoktatási politikának legközelebbi teendőit kívánta a ház előtt föltárni. Részletesen fölsorolja ezután ezeket a programmpontokat és végül arra a meggyőződésre jut, hogy ezt a programmot nem lehet tartalmatlannak állítani. Felhozták programmja ellen azt a kifogást is, hogy nagyon sok benne a részlet, nincs benne vezérlő gondolat, irányelv. Egész életében arra törekedett, hogy a vezérlő gondolatot, a komprehenziv tételt magának fölállítsa. Érezte tudományos foglalkozása közben, hogy ennek a korszaknak tulajdonképpeni jellemzése a nagy analízis és így jól esett lelkének, mikor fölemelkedhetett a szinthézis magaslatára, keresni az összefoglaló, a nagy megnyugtató igazságokat. A gyakorlati politika terén sem tud másképpen cselekedni. Hogy programmjában nem mondta ki a vezérgondolatot, annak oka az, hogy azt hitte, hogy a közoktatás ügye Magyarországon közkincs, hogy mindenki tudja, hogy az egyes kérdések szerves egészet képeznek és részletes programmjának minden szava mögül kiviláglik, hogy mennél hazafiasabb, mennél nemzetibb a nevelés, annál nagyobbak és hatalmasabbak lehetünk. (Helyeslés.) Programmját ő nem szakemberek számára állította össze, hanem a képviselőház és a nagyközönség számára tájékoztatással akart szolgálni, nem is akart ő szisztémát adni, hanem meg akarta jelölni a haladás irányát. (Helyeslés.) Felolvassa Kovács Albert azt a beszédét, melyet Csáky Albin beköszöntője alkalmával mondott, s ebben az van, hogy miért mond csupa általánosságokat, miért nem beszél részletekről. Ő tehát részletkérdésekkel foglalkozott, abban a reményben, hogy legalább Kovács Albert meg lesz vele elégedve. (Derültség.) Azt is felhozták ellene, hogy nincs semmi új a programmjában. Véleménye szerint sok visszaélést űznek ezzel az újsággal. Hisz évszázadokban egy elme szokott születni, aki újat tud alkotni. Nem is az a hivatása a kultuszminiszternek, hogy új dolgokat mondjon, hanem, hogy a közvéleményben megérlelt okokat megvalósítsa. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A közoktatás kérdésével foglalkozva, sajnálattal jelenti ki, hogy a millennium alkalmával, száznál több népiskolát nem állíthat fel. (Mozgás balfelől.) Ami a néptanítók helyzetének javítását illeti, kijelenti, hogy éppen most foglalkozik azzal, hogy az állami népiskolai tanulók azokban a városokban, ahol a megélhetés nehezebb, a XI. rangosztályba helyeztessenek. Ez iránt most folynak a tárgyalások a pénzügyminiszterrel és még csak azt jegyzi meg, hogy annak a biztatásnak, miszerint túlkiadásokba bocsájtkozzék, nem fog engedni. (Helyeslés jobbfelől.) A tanniónöképezdékről szólva, konstatálja, hogy ezen a téren is örvendetes haladás konstatálható 1869 óta. A tavalyi esztendőben 600 nő nyert képesítést. A leánygimnáziumokról szólva, véleménye szerint ez a kérdés a legnagyobb mértékben összefügg a leányoknak ez egyetemekre való bocsájtásával. Az a meggyőződése, hogy a gyógyszerészeti és orvosi pályára mindenesetre szükséges volna a nőket odabocsájtani. Ami a tandíjak leszállítását illeti, erre nézve statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy alig van ország, ahol olyan alacsony tandíj volna, mint nálunk. Ezek ténybeli adatok. Áttér ezután az internátusok kérdésére s újból hangsúlyozva Kovács Alberttel szemben annak feltétlen szükségességét, mert a mai állapotokat okvetlenül meg kell változtatni. Az egységes jogi államvizsgálatok tekintetében Csáky Albin gróf készített javaslatot s ez most az igazságügyminiszternél van, amíg ez vissza nem érkezik, addig nem nyilatkozhatik, de előre is jelzi, hogy álláspontja nem lesz olyan, amely a jogakadémiákat további fejlődésükben megakaszthatná. (Élénk helyeslés.) Nagy köszönettel tartozik Thaly Kálmán képviselőtársának (Felkiáltások: Ohó! Még nem képviselőtársa. Derültség,) hogy a szemináriumaidő szükségességét hangoztatta; valóban, neki magának nagyobb lelki gyönyört semmi sem okozott, mint a szemináriumban való működés és az itt