Magyar Hirlap, 1895. február (5. évfolyam, 32-58. szám)
1895-02-24 / 55. szám
1895. február 25. MAGYAR HÍRLAP — Coquelin pere. A Comedie Francaise-nek egykori csillaga, Coquelin ellen indított pere a napokban került Páriában először tárgyalás alá. A moszkvai dekrétum szerint — Napoleon tudvalevőleg oroszországi hadjárata alatt is talált magának módot arra, hogy Páris első műintézetét regenerálja — egy egykori »sociétaire«, akinek a színház az őt megillető jutalékot kifizette, francziaországi színpadon csak a színház beleegyezésével vendégszerepelhet. Coquelin megszegte ezt a szerződést, amikor a Sarah Bernhardt »Renaissance« színházához szerződött. Ezért a Comédie beperelte őt s azt kívánta, hogy Coquelin fizesse vissza a neki kifizetett 204.163 frank 30 centimes-ot s azonkívül elitélte őt 1000 frank pénzbírságra. Coquelin 1864—1880-ig egyhuzamban a Comédie-nál működött, ekkor azonban összeveszett az igazgatósággal; egy darabig duzzogott, csivakodott, végre 1886-ban egészen otthagyta a színházat. A hírneves színészt a szintén híres védőügyvéd Waldeck-Rousseau védi, aki azt igyekszik bebizonyítani, hogy Coquelin kilépése nem okozott kárt a Comédie-nek s hogy a moszkvai dekrétum ebben az esetben Coquelinre nem alkalmazható. Szerdán folytatják a tárgyalást s ekkor fog beszélni az állam képviselője is. — Az olasz király a magyar tengerészeknek. Megírtuk annak idején, mily önfeláldozó módon mentette meg Kardos László, a «Szent László» nevű magyar gőzös harmadkapitánya, az Isola Grossa közelében elsülyedt «Tercsi«»» nevű olasz vitorláshajó személyzetét. Mint értesülünk, az olasz király Kardos Lászlót az «al valore di marina» ezt műt ezüstéremmel, legénységét pedig hasonló bronz éremekkel tüntette ki. A királyi kitüntetéseket a napokban adják át a derék tengerészeknek. — Vasúti szerencsétlenség. Pozsonyi levelezőnk írja: Megdöbbentő vasúti szerencsétlenség hire érkezett ide Tarnóczról. A síneken át vezető uton Ambrózy Sándor szelőczi földbirtokos át akart hajtani szánjával, amikor a gyorsvonat robogva jött. A szán elé fogott két lovat valósággal szétdarabolta a lokomotív , a szánt messze ellökte. Hárman ültek a szánon, mert a kocsis már előbb leszállt. Ambrózy Sándor halálosan megsérült a fején. Neje is, leánya is erős zúzódásokat szenvedtek. A vonat néhány percznyi késéssel folytathatta útját. — Az áruló keréknyomok. Megírtuk annak idején, hogy Vitályos Béla gidófalvi földbirtokost, kinek házában nemrégen fényes lakodalom volt Ilyés sepsziszentgyörgyi vizsgálóbíró letartóztatta, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy házában a lakodalmas éjszakán egy embert megöltek és szekéren kivitték az Olt folyó jege alá. Most, hogy Vitályost a vizsgálati fogságból kieresztették, nyilvánvalóvá lett letartóztatásának az oka is. A vizsgálat folyamán tudniilik nyomozás tárgyává tették a holdtestet vivő kocsi utjának az irányát. Föl is fedeztek egy pár keréknyomot, amely az Olt folyó partjára vezetett. Tisztán ki lehetett venni a lovak nyomait is. A vizsgálatot vezető bizottság megmérte a kocsi kerekeinek meg a lovak lábainak a nyomát és a mérték pontosan összevágott a Vitályos Béla kocsijának s lovainak a nyomaival. A letartóztatás másik oka az volt, hogy a földbirtokosnak egyik cselédje, akit már korábban letartóztattak, kijelentette a vallatás során, hogy mindaddig nem fog vallani, amíg a gazdáját is fogságba nem helyezik. Vitályos a vizsgálati fogságban, mikor a többi foglyokkal szabad ég alá eresztették a rendes napi sétára, megpillantotta fogva levő cselédjét s elkeseredetten kiáltott utána: — Valljatok, kutyák! Ne szenvedtessetek engem ! A cselédek alkalmasint vallottak is, mert a földbirtokos pár nap múlva visszanyerte szabadságát.. Mialatt fogságban ült, többször kihallgatták azt a gyermeket is, aki a nyomozáshoz a vezérfonalat megadta. Vitályoson kívül 7 férfit és 3 nőt fogtak el. Ezek közül egyetlenegyet sem bocsátottak még ki a vizsgálati fogságból. A titokzatos bűntény részleteinek kiderítését izgatottan várják az egész megyében. Násznép a folyóban Nagy szerencsétlenség történt tegnapelőtt az arad megyei Tornya községben. Mint ugyanis levelezőnk írja, egy lakodalmas néppel megrakott szán a partról lovastul belezuhant a folyóba, még pedig oly szerencsétlenül, hogy a szán maga alá temette a szerencsétleneket. Egy szegény oláh ember adta férjhez a lányát. A lakodalmas nép útja az esővíz-csatorna közvetlen partján vezetett be egyik mellékutczába, hol a lakodalmas ház is volt. Ez az út tulajdonképpen közlekedési út, csakhogy rajta a járás-kelés a legnagyobb mértékben veszélyes. Ezen a veszélyes úton akart az ujjongó lakodalmas néppel megrakott szánkó haladni, de amint a partra leérts a szán oly szerencsétlenül fordult le, hogy maga alá temette a rajta ülőket. A nagy jajveszékelésre összefutott a nép s nyomban mentéshez fogott. Mindenekelőtt a megsérült lovakat kellett kihúznia csak azután menthették ki a fulladozó embereket. A menyasszonyt a szánkó és a jég teljesen összetörte, úgy, hogy életbenmaradásához nincsen remény. Azután fogtak a többiek megmentéséhez, s midőn már azt hitték, hogy már mindent megmentettek, vetette fel a víz Argyelán Györgynét, a menyasszony édesanyját. A gyorsan előhívott orvos már csak a beállott halált konstatálhatta, de a menyasszonyt gyógykezelés alá vette. — Hymen: Sóvári Soós Zoltán belügyminiszteri fogalmazó e hónap 25-én délután fél kettőkor tartja esküvőjét murai és kőröstarcsai Török Ferencz császári és királyi altábornagy leányával, Mártha kisasszonnyal a budapesti kálvintéri református templomban. — Vágner Béla Szentéről eljegyezte Zalánffy Mariska kisasszonyt Alsó- Bodonyból. — Lippe Salamon Ziláltról eljegyezte Sasvári Irén kisasszonyt Kecskemétről. — Az elmebetegség uj gyógyszere. A bécsi orvosok legutóbbi gyűlésén Wagner Jauregg dr., az első elmegyógyitó klinika tanára rendkívül érdekes előadást tartott azokról a kísérletekről, melyeket ő a Koch-féle »tuberculin ” -gyógyszerrel csinált az országos tébolydában. Ezek a kísérletek ama régi orvosi tapasztalatokon alapulnak, hogy bizonyos betegségek, így többek közt az elmebetegség egy időre elmúlik, ha a páczienst egy más természetű betegség támadja meg. Legerősebb a hatás lázbetegségeknél. Wagner tanár a »chachin«-nal tett kísérleteket, mely szer rendkívül alkalmas arra, hogy a betegnél lázas tüneteket idézzen elő. A pácziensek minden tuberculin-injekczió után szellemileg frisebbnek érezték magukat, de csak ismételt befecskendezések után lehetett a régi állapot visszatérését megakadályozni, vagy hosszabb időre kiküszöbölni. Az egyelőre jó eredmények daczára is Wagner tanár még nem bízik teljesen a szerben, de annyit kimondott, hogy feladni egy beteget sem szabad anélkül, hogy előbb ezzel a szerrel kísérletet ne tenne a kezelőorvos. — A felolvasást követő vitában Albert tanár, udvari tanácsos a maga részéről is tapasztalatok alapján megerősítette Wagner elméletét. — Halálozás. Lénárd Máté, a szabadkai 1848—49-iki honvédelmi vészbíróság tagja, később Szabadka, Zombor, Újvidék és Baja városok főispánja, e hónap 23-án 79 éves korában Szabadkán meghalt. — Aki a gazdája kontójára mulat. Stern Sándor pénzb-szedő, ki Linhart Vilmos festőnél volt pénzbeszedő gyanánt alkalmazva, tegnapelőtt nagy pezsgős mulatságot rendezet a »Hazám« kávéházban. A kölségeket azonban nem fizette ki, hanem gazdája számlájára íratta. A lumpolás után elment Linhart szabójához és egy 40 forintos ruhát rendelt magának. Elképzelhető, hogy Linhart mennyire elbámult, amikor a szabó és a kávés kontókkal állítottak be hozzá. Jelentést tett a rendőrségnél, mely a megugrott tettest keresi. — A kerületi betegpénztár választása. Az V. ker. elöljáróság jövő hónap 3-ára tűzte ki a munkások kerületi pénztárának választását. E tárgyban a munkások ma gyűlést tartottak, mert nincsenek megelégedve a szavazás módjával és előkészületeivel. A munkások zajos értekezlete ma kivált Budy Sándor igazgatósági tag ellen irányult, akinek azt vetették szemére, hogy nem érez a munkásokkal, nem védi meg érdekeiket és meghamisítja a szavazást. Mikor Hudy fellállott, hogy tisztázza magát, oly egetverő abczug és kivele kiáltással fogadták, hogy Szirtitay fogalmazó kénytelen volt közbelépni és Hudyt a teremből kivezetni. Ezután helyreállott a csend, melyben a gyűlés úgy határozott, hogy a párt tagjai maradjanak távol a szavazástól, az azt követő nap pedig menjen egy küldöttség a kereskedelmi miniszterhez, előterjesztvén neki a munkások felebbezését a szavazás törvényellenessége miatt. A bizottságba 11 tagot választottak be, azután a gyűlés feloszlott. — A korcsolyázás áldozata. A városligeti jégpályán tegnap sajnos baleset történt. Egy úri fiatal leány, Berényi Berta, korcsolyázás közben olyan szerencsétlenül bukott el, hogy a bal lábát eltörte. A mentők a zöldfa utczai lakására vitték a szerencsétlenül járt kisasszonyt. — Gazdák és kertkedvelők figyelmébe. Nagyon helyén talájuk Muthner Ödön budapesti nagykereskedő abbeli figyelmeztetését, hogy a jelenleg uralgó kemény téli időjárás daczára se odázzák el a gazdák és kertkedvelők magszükségletük idejekorán való beszerzését, mert ilyenkor még minden magféle raktáron van, holott az évad előrehaladásával a rohamos kereslet folytán sokféle kifogyhat. 5 SZÍNHÁZ és művészet. — Súlyos vád. Prevost Henrik operaénekes, a budapesti operaszínház volt tagja, e hónap 6-án levelet intézett hozzánk, hihetetlennek látszó vádakat emelve abban, Nikisch Artur, a m. kir. opera igazgatója ellen. Mi e levélről s az abban hangoztatott vádakról nem vettünk tudomást, mert nézetünk szerint a sajtónak nem lehet feladata, hogy egyoldalú feljelentés alapján ilyen, nagyon is bizonyításra szoruló vádat a nyilvánosság elé vigyen! Most azonban kénytelenek vagyunk a közönséget ez ügyről informálni. Egyfelől azért, mert a »Budapesti Hírlap« és a »Pesti Hírlap« mai számaikban nyilvánosságra hozzák a dolgot és részben tévesen közlik az esetet, másfelől azért, mert nemsokára nyilvános végtárgyalásra kerül az ügy. Legjobb információnkat itt közöljük: Prevost Henrik levelet írt e hónap elején Nopcsai Elek bárónak, az opera kormánybiztosának, azt állítva abban, hogy Nikisch őt tavaly oly feltétellel akarta újra szerződtetni, hogy fizessen Prevost a gázsija után 10 százalék jutalékot az igazgatónak. Prevost — amint írja — ezt nem fogadta el s — úgymond — ezért nem szerződtette őt Nikisch. Az opera igazgatója, kivel tudatták e vádat, rögtön rágalmazás czimtén büntenyítő feljelentést tett Prevost ellen; fegyelmi vizsgálat azonban nem folyik Nikisch ellen. Prevost Henriket értesítették az ügy fejleményéről és a vádló tenorista táviratilag kijelentette, hogy márczius 5-ére Budapestre érkezik. Maga Nikisch igazgató ebben az ügyben a következő nyilatkozat közzétételére kér fel bennünket: Tekintetes szerkesztőség! Kérem a tekintetes szerkesztőséget, szíveskedjék az alábbi sorokat becses lapjában közzétenni. A «Budapesti Hírlap» mai számában «Nikisch és Prevost» czím alatt közzétett s ellenem irányuló, minden alapot és bizonyítékot nélkülöző vádak, melyeket Prevost Henrik ur még főnökömnek, a kormánybiztos urnak sem átallott levélben tudtára adni: oly gyalázatos rágalmak, melyek semmi alappal sem birnak, úgy, hogy kötelességemnek tartottam ezekért Prevost Henrik ur ellen rágalmazás miatt a bűnvádi feljelentést megtenni. Egyszersmind kinyilatkoztatom, hogy mindenki ellen, aki ezen vádakat ellenem szándékosan terjeszti, hasonlóképpen fogok eljárni. Ami a fegyelmi vizsgálat megindítását illeti, megjegyzem, hogy főnököm éppen úgy, mint mindenki, tudja, hogy ily alaptalan, bizonyiték nélküli vádakért fegyelmi vizsgálat egyáltalán meg nem indítható. Fogadja a tekintetes szerkesztőség kiváló tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, 1895. február hónap 24. Nikisch Arthur, a m. királyi operaház milv. igazgatója. — A strike. A nemzeti színháznak ma érdekes estélye volt. Szigligeti rég nem adott Strike-ját játszották, Lajtos szerepében Feleki Miklóssal, a színház tiszteleti tagjával, akinek a vasárnapi darab elzüllött, iszákos takácsa egykor a bravour-szerepei közé tartozott. A hetven esztendőn túl járó, penzionált művész ma is oly markánsan beszélt s annyi erővel alakitott, hogy az előadások nívójának alább szállása soha se tűnt fel előttünk oly szembe szökőnek, mint annak láttára, hogy a veterán művész mennyire kiemelkedett a fiatalok, az aktivok közül. Felekiteleitől fogva tüntetően tapsolták Újházival, a színház egyetlen tagjával, aki még ma is aktív a darab kreálói közül. Az új szereplők közül legtöbb feltűnést az egyik munkás személyesítője keltett, akinek a szöveggel való meghasonlása felülmúlt minden képzeletet. Idők jele, hogy Ujházi Anzelm szoczialisztikus szó szónoklatát a karzaton olyan tapsolások szakították félbe, melyek mintha helyeselték volna a mondottak tartalmát; de ez a nem artisztikus természetű lelkesedés a földszint első pisszegéseire sietett elhallgatni. (a. s.) — A magyar színészet állandósítása. A pozsonyi Toldy-körben ma Pázmándy Dénes, országgyűlési képviselő nagyközönség jelenlétében a magyar színészet állandósításáról tartott felolvasást. Pázmándy nemzeti opera helyett városi zenekarok, énekkarok létesítését akarná, a budapesti operaház óriási szubvencióját pedig a vidéki magyar