Magyar Hirlap, 1895. február (5. évfolyam, 32-58. szám)

1895-02-24 / 55. szám

1895. február 25. MAGYAR HÍRLAP — Coquelin pere. A Comedie Francaise-nek egykori csillaga, Coquelin ellen indított pere a na­pokban került Páriában először tárgyalás alá. A moszkvai dekrétum szerint — Napoleon tudvalevő­leg oroszországi hadjárata alatt is talált magának módot arra, hogy Páris első műintézetét regenerálja — egy egykori »sociétaire«, akinek a színház az őt megillető jutalékot kifizette, francziaországi színpa­don csak a színház beleegyezésével vendégszerepel­­het. Coquelin megszegte ezt a szerződést, amikor a Sarah Bernhardt »Renaissance« színházához szerződött. Ezért a Comédie beperelte őt s azt kívánta, hogy Coquelin fizesse vissza a neki kifizetett 204.163 frank 30 centimes-ot s azonkívül elitélte őt 1000 frank pénzbírságra. Coquelin 1864—1880-ig egy­huzamban a Comédie-nál működött, ekkor azonban összeveszett az igazgatósággal; egy darabig duzzo­gott, csivakodott, végre 1886-ban egészen otthagyta a színházat. A hírneves színészt a szintén híres vé­dőügyvéd Waldeck-Rousseau védi, aki azt igyek­szik bebizonyítani, hogy Coquelin kilépése nem okozott kárt a Comédie-nek s hogy a moszkvai dekrétum ebben az esetben Coquelinre nem alkal­mazható. Szerdán folytatják a tárgyalást s ekkor fog beszélni az állam képviselője is. — Az olasz király a magyar tengeré­szeknek. Megírtuk annak idején, mily önfeláldozó módon mentette meg Kardos László, a «Szent László» nevű magyar gőzös harmadkapitánya, az Isola Grossa közelében elsülyedt «Tercsi«»» nevű olasz vitorláshajó személyzetét. Mint értesülünk, az olasz király Kardos Lászlót az «al valore di marina» ezt műt ezüstéremmel, legénységét pedig hasonló bronz éremekkel tüntette ki. A királyi kitüntetése­ket a napokban adják át a derék tengerészeknek. — Vasúti szerencsétlenség. Pozsonyi le­velezőnk írja: Megdöbbentő vasúti szerencsétlenség hire érkezett ide Tarnóczról. A síneken át vezető uton Ambrózy Sándor szelőczi földbirtokos át akart hajtani szánjával, amikor a gyorsvonat robogva jött. A szán elé fogott két lovat valósággal szétdarabolta a lokomotív , a szánt messze ellökte. Hárman ültek a szánon, mert a kocsis már előbb leszállt. Ambrózy Sándor halálosan megsérült a fején. Neje is, leánya is erős zúzódásokat szenvedtek. A vonat né­hány percznyi késéssel folytathatta útját. — Az áruló keréknyomok. Megírtuk annak idején, hogy Vitályos Béla gidófalvi földbirtokost, kinek házában nemrégen fényes lakodalom volt Ilyés sepsziszentgyörgyi vizsgálóbíró letartóztatta, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy házában a lakodalmas éjszakán egy embert megöltek és szekéren kivitték az Olt folyó jege alá. Most, hogy Vitályost a vizsgálati fogságból kieresztették, nyilvánvalóvá lett letartóztatásának az oka is. A vizsgálat folyamán tudniilik nyomozás tárgyává tették a holdtestet vivő kocsi utjának az irányát. Föl is fedeztek egy pár keréknyomot, amely az Olt folyó partjára veze­tett. Tisztán ki lehetett venni a lovak nyomait is. A vizsgálatot vezető bizottság megmérte a kocsi kerekeinek meg a lovak lábainak a nyomát és a mérték pontosan összevágott a Vitályos Béla kocsi­jának s lovainak a nyomaival. A letartóztatás másik oka az volt, hogy a földbirtokosnak egyik cselédje, akit már korábban letartóztattak, kijelentette a val­latás során, hogy mindaddig nem fog vallani, amíg a gazdáját is fogságba nem helyezik. Vitályos a vizs­gálati fogságban, mikor a többi foglyokkal szabad ég alá eresztették a rendes napi sétára, megpillan­totta fogva levő cselédjét s elkeseredetten kiáltott utána: — Valljatok, kutyák! Ne szenvedtessetek engem ! A cselédek alkalmasint vallottak is, mert a földbirtokos pár nap múlva visszanyerte sza­badságát.. Mialatt fogságban ült, többször kihallgat­ták azt a gyermeket is, aki a nyomozáshoz a vezér­fonalat megadta. Vitályoson kívül 7 férfit és 3 nőt fogtak el. Ezek közül egyetlenegyet sem bocsátot­tak még ki a vizsgálati fogságból. A titokzatos bűn­tény részleteinek kiderítését izgatottan várják az egész megyében.­­­ Násznép a folyóban Nagy szerencsétlen­ség történt tegnapelőtt az arad megyei Tornya köz­ségben. Mint ugyanis levelezőnk írja, egy lakodalmas néppel megrakott szán a partról lovastul belezuhant a folyóba, még pedig oly szerencsétlenül, hogy a szán maga alá temette a szerencsétleneket. Egy szegény oláh ember adta férjhez a lányát. A lako­dalmas nép útja az esővíz-csatorna közvetlen part­ján vezetett be egyik mellékutczába, hol a lako­dalmas ház is volt. Ez az út tulajdonképpen köz­lekedési út, csakhogy rajta a járás-kelés a leg­nagyobb mértékben veszélyes. Ezen a veszélyes úton akart az ujjongó lakodalmas néppel megrakott szánkó haladni, de amint a partra leérts a szán oly szerencsétlenül fordult le, hogy maga alá temette a rajta ülőket. A nagy jajveszékelésre összefutott a nép s nyomban mentéshez fogott. Mindenekelőtt a megsérült lovakat kellett kihúzni­a csak azután menthették ki a fulladozó embereket. A menyasszonyt a szánkó és a jég teljesen ös­­­szetörte, úgy, hogy életbenmaradásához nincsen re­mény. Azután fogtak a többiek megmentéséhez, s midőn már azt hitték, hogy már mindent megmen­tettek, vetette fel a víz Argyelán Györgynét, a meny­asszony édes­anyját. A gyorsan előhívott orvos már csak a beállott halált konstatálhatta, de a meny­asszonyt gyógykezelés alá vette. — Hymen: Sóvári Soós Zoltán belügyminisz­teri fogalmazó e hónap 25-én délután fél kettőkor tartja esküvőjét murai és kőröstarcsai Török Fe­­rencz császári és királyi altábornagy leányával, Mártha kisasszon­nyal a budapesti kálvintéri re­formátus templomban. — Vágner Béla Szentéről eljegyezte Zalánffy Mariska kisasszonyt Alsó- Bodonyból. — Lippe Salamon Ziláltról eljegyezte Sas­vári Irén kisasszonyt Kecskemétről. — Az elmebetegség uj gyógyszere. A bécsi orvosok legutóbbi gyűlésén Wagner Jauregg dr., az első elmegyógyitó klinika tanára rendkívül érdekes előadást tartott azokról a kísérletekről, me­lyeket ő a Koch-féle »tuberculin ” -gyógyszerrel csi­nált az országos tébolydában. Ezek a kísérletek ama régi orvosi tapasztalatokon alapulnak, hogy bi­zonyos betegségek, így többek közt az elmebetegség egy időre elmúlik, ha a páczienst egy más természetű betegség támadja meg. Legerősebb a hatás lázbetegségeknél. Wagner tanár a »cha­­chin«-nal tett kísérleteket, mely szer rendkívül alkalmas arra, hogy a betegnél lázas tüneteket idézzen elő. A pácziensek minden tuberculin-injekczió után szellemileg frisebbnek érezték magukat, de csak ismételt befecskendezések után lehetett a régi állapot visszatérését megakadályozni, vagy hosszabb időre kiküszöbölni. Az egyelőre jó eredmények daczára is Wagner tanár még nem bízik teljesen a szerben, de annyit ki­mondott, hogy feladni egy beteget sem szabad anél­kül, hogy előbb ezzel a szerrel kísérletet ne tenne a kezelőorvos. — A felolvasást követő vitában Al­bert tanár, udvari tanácsos a maga részéről is tapasztalatok alapján megerősítette Wagner el­méletét. — Halálozás. Lénárd Máté, a szabadkai 1848—49-iki honvédelmi vészbíróság tagja, később Szabadka, Zombor, Újvidék és Baja városok főis­pánja, e hónap 23-án 79 éves korában Szabadkán meghalt. — Aki a gazdája kontójára mulat. Stern Sándor pénz­b-szedő, ki Linhart Vilmos festőnél volt pénzbeszedő gyanánt alkalmazva, tegnapelőtt nagy pezsgős mulatságot rendezet a »Hazám« kávé­házban. A kölségeket azonban nem fizette ki, ha­nem gazdája számlájára íratta. A lumpolás után elment Linhart szabójához és egy 40 forintos ruhát rendelt magának. Elképzelhető, hogy Linhart mennyire elbámult, amikor a szabó és a kávés kontókkal állítottak be hozzá. Jelentést tett a rend­őrségnél, mely a megugrott tettest keresi. — A kerületi betegpénztár választása. Az V. ker. elöljáróság jövő hónap 3-ára tűzte ki a munkások kerületi pénztárának választását. E tárgy­ban a munkások ma gyűlést tartottak, mert nincse­nek megelégedve a szavazás módjával és előkészü­leteivel. A munkások zajos értekezlete ma kivált Budy Sándor igazgatósági tag ellen irányult, akinek azt vetették szemére, hogy nem érez a munkásokkal, nem védi meg érdekeiket és meghamisítja a szavazást. Mi­kor Hudy fellállott, hogy tisztázza magát, oly egetverő abczug és kivele kiáltással fogadták, hogy Szir­tit­ay fogalmazó kénytelen volt közbelépni és Hudyt a teremből kivezetni. Ezután helyreállott a csend, melyben a gyűlés úgy határozott, hogy a párt tag­jai maradjanak távol a szavazástól, az azt kö­vető nap pedig menjen egy küldöttség a kereske­delmi miniszterhez, előterjesztvén neki a munkások felebbezését a szavazás törvényellenessége miatt. A bizottságba 11 tagot választottak be, azután a gyű­lés feloszlott. — A korcsolyázás áldozata. A városligeti jégpályán tegnap sajnos baleset történt. Egy úri fiatal leány, Berényi Berta, korcsolyázás közben olyan szerencsétlenül bukott el, hogy a bal lábát eltörte. A mentők a zöldfa­ utczai lakására vitték a szerencsétlenül járt kisasszonyt. — Gazdák és kertkedvelők figyel­mébe. Nagyon helyén talájuk M­uthner Ödön buda­pesti nagykereskedő abbeli figyelmeztetését, hogy a je­lenleg uralgó kemény téli időjárás daczára se odázzák el a gazdák és kertkedvelők magszükségletük idejekorán való beszerzését, mert ilyenkor még minden magféle raktáron van, holott az évad előrehaladásával a roha­mos kereslet folytán sokféle kifogyhat. 5 SZÍNHÁZ és művészet. — Súlyos vád. Prevost Henrik operaénekes, a budapesti operaszínház volt tagja, e hónap 6-án levelet intézett hozzánk, hihetetlennek látszó váda­kat emelve abban, Nikisch Artur, a m. kir. opera igazgatója ellen. Mi e levélről s az abban hangoz­tatott vádakról nem vettünk tudomást, mert néze­tünk szerint a sajtónak nem lehet feladata, hogy egyoldalú feljelentés alapján ilyen, nagyon is bizo­nyításra szoruló vádat a nyilvánosság elé vigyen! Most azonban kénytelenek vagyunk a közönséget ez ügyről informálni. Egyfelől azért, mert a »Buda­pesti­ Hírlap« és a »Pesti Hírlap« mai szá­maikban nyilvánosságra hozzák a dolgot és részben tévesen közlik az esetet, másfelől azért, mert nemsokára nyilvános végtárgyalásra kerül az ügy. Legjobb informác­iónkat itt közöljük: Prevost Henrik levelet írt e hónap elején Nopcsai Elek bárónak, az opera kormánybiztosának, azt ál­lítva abban, hogy Nikisch őt tavaly oly feltétellel akarta újra szerződtetni, hogy fizessen Prevost a gázsija után 10 százalék jutalékot az igazgatónak. Prevost — amint írja — ezt nem fogadta el s — úgymond — ezért nem szerződtette őt Nikisch. Az opera igazgatója, kivel tudatták e vá­dat, rögtön rágalmazás czimtén büntenyítő felje­lentést tett Prevost ellen; fegyelmi vizsgálat azon­ban nem folyik Nikisch ellen. Prevost Henriket ér­tesítették az ügy fejleményéről és a vádló tenorista táviratilag kijelentette, hogy márczius 5-ére Buda­pestre érkezik.­­ Maga Nikisch igazgató ebben az ügyben a következő nyilatkozat közzétételére kér fel bennünket: Tekintetes szerkesztőség! Kérem a tekintetes szerkesztőséget, szíves­kedjék az alábbi sorokat becses lapjában közzé­tenni. A «Budapesti Hírlap» mai számában «Nikisch és Prevost» czím alatt közzétett s ellenem irányuló, minden alapot és bizonyítékot nélkülöző vádak, melyeket Prevost Henrik ur még főnökömnek, a kormánybiztos urnak sem átallott levélben tudtára adni: oly gyalázatos rágalmak, melyek semmi alap­pal sem birnak, úgy, hogy kötelességemnek tartot­tam ezekért Prevost Henrik ur ellen rágalmazás miatt a bűnvádi feljelentést megtenni. Egyszersmind kinyilatkoztatom, hogy mindenki ellen, aki ezen vá­dakat ellenem szándékosan terjeszti, hasonlóképpen fogok eljárni. Ami a fegyelmi vizsgálat megindítását illeti, megjegyzem, hogy főnököm éppen úgy, mint min­denki, tudja, hogy ily alaptalan, bizonyiték nélküli vádakért fegyelmi vizsgálat egyáltalán meg nem indítható. Fogadja a tekintetes szerkesztőség kiváló tisz­teletem nyilvánítását. Budapesten, 1895. február hónap 24. Nikisch Arthur, a m. királyi operaház milv. igazgatója. — A strike. A nemzeti színháznak ma érde­kes estélye volt. Szigligeti rég nem adott Strike-ját játszották, Lajtos szerepében Feleki Miklóssal, a színház tiszteleti tagjával, akinek a vasárnapi darab elzüllött, iszákos takácsa egykor a bravour-szerepei közé tartozott. A hetven esztendőn túl járó, penzio­­nált művész ma is oly markánsan beszélt s annyi erővel alakitott, hogy az előadások nívójának alább szállása soha se tűnt fel előttünk oly szembe szökőnek, mint annak láttára, hogy a vete­rán művész mennyire kiemelkedett a fiata­lok, az aktivok közül. Felekit­eleitől fogva tüntetően tapsolták Újházival, a színház egyetlen tagjával, aki még ma is aktív a darab kreálói közül. Az új szereplők közül legtöbb feltűnést az egyik munkás személyesítője keltett, akinek a szöveggel való meghasonlása felülmúlt minden képzeletet. Idők jele, hogy Ujházi­ Anzelm szoczialisztikus szó szónoklatát a karzaton olyan tapsolások szakították félbe, melyek mintha helyeselték volna a mondottak tartalmát; de ez a nem artisztikus természetű lel­kesedés a földszint első pisszegéseire sietett elhall­gatni. (a. s.) — A magyar színészet állandósítása. A pozsonyi Toldy-körben ma Pázmándy Dénes, országgyűlési képviselő nagy­közönség jelenlétében a magyar színészet állandósításáról tartott felolva­sást. Pázmándy nemzeti opera helyett városi zene­karok, énekkarok létesítését akarná, a budapesti operaház óriási szubvencióját pedig a vidéki magyar

Next