Magyar Hirlap, 1895. november (5. évfolyam, 299-328. szám)

1895-11-01 / 299. szám

1895. november 1. földmivelésügyi miniszter rendeletei ellen mindun­talan nyilvánosságra hozott ellenkezésüket, a Bánffy­­hoz menesztett panaszkodó deputáczió történetét,­­ hogy a sertéskereskedelmi csarnok miként szállott pörbe Festetlek-csel. Végül a miniszternek, általunk is közölt, eré­lyes hangú leiratáról beszélve, a következőket jegyzi meg. Ebben a leiratban Festetich gróf a többi közt a következőket mondja: «Soha piacz még oly támogatásban nem részesült a kormány részéről, mint a kőbányai piacz és ha a folyamodók magukba szállanak, bevallani kénytelenek, hogy vagy­uuk nagy részét a kormány intézkedéseinek köszönhetik.» Hát kegyelmes úr, írja a Hazánk, ez őszinte szóhoz még mi is gratulálunk, mert bizony jól esik hallanunk egy, a kormányhatalmon levő férfinak a szájából egyszer azt, hogy igenis, a kőbányai kereskedelmi körök, mi még hozzátehetjük, hogy sok más körök is, vagyonukat és befolyásukat nem azoknak az aktív hasznú szolgálatoknak köszön­hetik, amel­lyekkel a nemzet érdekeit mozdították elő és a közvagyont szaporították, hanem a reájuk nézve mindig kedvező kormányintézkedé­seknek. Festetieh miniszter e leiratban leczkét ad a csarnoknak, rámutatva arra a nehézségekre, amelyeket a kőbányai sertéskirályok a legutóbbi sertésvész leküzdése tekintetében önző érdekből támasztottak a minisztérium elé. Ez érthető — írja a nevezett lap — és nagyon helytelenül járt el a földmivelés­ügyi minisztérium, amikor mindig a kőbányai kis­királyoknak fogta magát és szabadalmat adott nekik a budapesti és a bécsi piacz kihasználására, egy időre betiltotta az egész országból a sertéseknek Buda­pestre és Ausztriába való szállítását. * Késő éjjel arról értesülünk, hogy Feste­ttek gróf miniszter a mai miniszteri tanács­kozáson egy pillanatra megjelent, de a tanács­kozásban való részvétel nélkül távozott. A sza­badelvű pártban, hol a miniszter azután meg­jelent, mindjárt hire is ment, hogy Festettek a minisztertanácsban csak lemondásának be­nyújtására jelent meg. A Bánffy és a nagy liberálisok befolyása alatt álló lapoknak Festetich-ellenes kíméletlen hangú czikkei e hit valószínűségét szinte ténynvé emelik. Mert az ujabb, Bánffy által inaugurált besztercze-naszódi iskolának tagad­­hatlan jellege az elejtettek sértegetése, a távo­zók kíméletlen lerántása. Értesülésünk szerint Festetich gróf ma este elutazott a fővárosból. smmmssssissrrr.—n^ra».­ v~t­t — Én most is szeretlek, Katalin! Tied a szivem! De lásd, mit tegyek! Apám tönkre­ment . . . — Mondjad, tönkre tettem­. — Tönkre tettem. A képviselőség . . . — Még jobban tönkre tett. De hát kép­viselő vagy, főispán fia vagy- s ez valami. Szegény leány! őt is sajnálom. Nem cserélnék vele, Kálmán! Büszkén, boldogan mondta, ezt. Arcza, szeme ragyogott. — Katalin! ne kínozz! Ha tudnád, men­­nyire szeretlek s mily nagy lelki gyötrelem nekem ez a házasság! — Hazudsz! .. . — Nem hazudok­, Katalin! Nem! Vad erővel ragadta meg a leány kezét. Forró csókokkal halmozta el. Katalin arcza tűzbe borult, harag, szégyen gyűlölet, mind ott lángolt arczán. Indulatosan lökte félre Kálmánt. — Nyomorult! Gyűlöllek ! Megvetlek! E pillanatban megnyílt az ajtó. Egyszerre lépett be anya és leánya, mindkettő halottra váltan. Egy végtelenül megvető pillantást ve­tett vőlegényére, a menyasszony némán muta­tott az ajtóra, aztán zokogva borult a nyakába Katalinnak. — Te jó, te drága, te szent! KaMAGYAR RERLAP 3 A megtámadott bán. — A horvát tartomány­gylés ülése. — A horvát tartománygyülés ma folytatta ülését, vagyis helyesebben: folytatta kifakadá­­sait Magyarország ellen. A tegnapi interpelláló hangja és fölfogása a mai ülésen ismét vissz­hangra talált és a horvát tartománygyülés viharos jelenetek színhelye lett. Ruzsics úr, az egyik interpelláló oly modorban beszélt, amely az elnök türelmét is elfogyasztotta és a tarto­mánygyülés, az ő indítványára a magyaroknak ezt a nagy, de ismeretlen nevű ellenségét tizenöt napig eltiltotta az ülések látogatásától, íme, a Khuen-Héderváry vaczilláló, habozó politikájának az eredménye: a magyar közvélemény, illetve a magyar ellenzéki sajtó a legvehemensebben támadja őt mulasztásaiért és ugyanakkor a horvát túszók is fegyvert ragadnak ellene és a maguk érdekében hasz­nálják ki ingadozó eljárását. Minderről a bán maga tehet: ha rögtön kellő erél­lyel tudta volna megóvni Magyarország álláspontját, nem zúdult volna fejére ennyi, két oly különböző részről jövő támadás. A horvát tartománygyűlés üléséről a következő tudósításunk számol be: Zágráb, október 31. Az ülés háromnegyed 12 órakor kezdődött. Elsőnek Ruzsics képviselő szólalt föl és a követ­kező interpellácziót terjesztette elő. Miért nem tiltotta el 6 exczellencziája a fennálló intézmények és szabványok meg­­oltalmazása érdekében, hogy ő felségének, a horvát királynak Zágrábba érkezése alkat­alk­almával törvényesen­ül meg nem enge­dett zászlók kt fizessenek. Ruzsics interpellácziójának indokolásánál szemrehányásokat tesz a bánnak, hogy nem a horvátokkal, hanem a magyarokkal tart, akik pedig Horvátországgal szem­ben elfoglalt állás­pontjukat tekintve, pártk­­lönbség nélk­ül egy­formák. Azután azzal vádolta Kossuth Feren­­czet, hogy nem ismeri a történelmet. Ha azt állítja, hogy Horvátországnak Szent László óta nem volt külön királya. De Ednjf­y miniszter­­elnök még ennél is rosszabb, mert a ki­egyezési törvényt sem ismeri, hisz ' külön­ben nem nyilatkozott volna az 18-áS , 21. törvényczikkre, amely Horvátországban rég­óta nem érvényes. Ezután ismét azt bizo­nyítja, hogy a magyar zászlónak semmi tekin­tetben sincs törvényes jogosultsága Horvát­országban; ugyanaz áll a szerb zászlójról is, melyet semmiképpen sem lehet egyházi lobogó­nak tekinteni, mert szerb történetírók szerint az a szerb királyság zászlaja. A szerb zászló­nak Horvátországba és Boszniába való becsem­pészése által ketté akarják szaktani a hor­vát nemzetet. Horvátország a szerb, Fiume pe­­­dig az olasz irredentizmus által istápoltatik, éppen ezért jogosult az­ ellenállás a törvényte­­telen zászlókkal szemben. Az ifjúság igen helyesen cselekedett és az uj díszpolgárok nem fogják megakadá­lyozni, hogy a magyar zászlót ne csak a Jellacsich-téren, hanem a horvát nép szívé­ben is elégessék. Nem hiheti el a bánnak azt sem, hogy a horvát zászlónak valaha Belgrádban elégtétel szereztetett volna. A bán egyszerűen úgy van, hogy a szerbeket nem szereli, a horvátokat pedig gyűlöli. Khuen-Héd­erváry gróf horvát bán azt vá­laszolja, hogy mindkét zászló, úgy a szerb, mint a magyar, törvényesen meg van engedve és ezért külön intézkedésre vagy tilalomra nem volt szük­ség, de az nem is lett volna törvényes. Ruzsics, aki a választ nem veszi tudomásul, szemére veti a bánnak, hogy a szar­­ zászló erdői­kében nem annyira a szerbek iránti szeretetből, mint talán inkább a horvát nemzet iránti gyűlöletből beszél. A »M—g« szerint a bán válasza így hangott: Khuen-Héderváry gróf horvát bán vála­szában rámutat arra, hogy a magyar ellenzéki sajtó mennyire kárhoztatja és hibáztatja őt, éppen ezért meglehetős izgatott hangon, erő­teljes szavakban utasítja vissza Ruzsics vádas­kodásait. — Nem mond igazat! szólt közbe Ruzsics. A bán erre azzal a kijelentéssel, hogy a Szerb zászlóügyet rendeleti úton fogja szabá­lyozni, gyorsan befejezi beszédét. A fenti sértés következtében elnök in­dítványozza, hogy Ruzsics 15 ülésre a házból kizárassék. Az indítványt a legközelebbi ülésén fogják tárgyalás alá venni. A ház azután tudomásul veszi a bán válaszát. Gyurkovics a városházára és a szerb temp­lomra kitűzött s­­erb zászló ellen elkövetett kihá­gások miatt interpellál. E kihágások a legnagyobb elkeseredést keltették a szerbek közt. Zavarták fi felsége jelenlétét és azért az egész világ elitélte azokat. A szerb zászló létezése nem provokáczió, mivel azt a tradíczió és a törvény megengedi, Boszniába szintén meg van az engedve. A boszniai katholikusok a horvát-szlavonorági színeket szintén felekezeti jelvénynek használják. Semmi esetra a csőcselék van arra hivatva, hogy az ily kérdéseket utcsai kihágások utján megoldja. A szerbek sohasem bántalmaztak volna katho­­likus püspököket és a kath. templomokat és a plébániákat nem dobták volna meg kövekkel, sem tém­ával be nem mocskolták volna azokat. A rendőr­ség nem tette meg kötelességét és nem járt hősbe idejekorán. Ha a szerb templom előtt nem lettek volna botrányok, úgy ezeket nem követték volna a magyar zászló elleni tüntetések sem. De a felbújtatott tömeg már nem volt visszatartható és ennélfogva­­ átcsapott eredeti programmján. Szónok sajnálja, hogy a zágrábi községtanács érthető izga­tottságában a kihágások megítélésénél megfeledkeztek a sztrb templomról. A trónörököspár ittléte alkalmá­val 1888-ben, valamint az 1891-iki kiállításkor nem bántalmazták a magyar zászlót. Ez alkalommal megtörtént őfelsége jelenléte daczdra. A kihágások szubjektív okai kézzelfoghatók és eszközül szolgáltak személyes czéloknak. Ezért egyetlen egy szerb sem vett részt a kihágásokban. . A kihágások, mely nyilvánvalóan előre voltak tervezve, teljesen el­hibázták a c­élt. Ahelyett, hogy a fennálló rendszert megbuk­tatták volna és zavart idéztek volna elő, a nemzeti párt és a Magyarországgal való unió ellenségei áldozataivá lettek a cselező vényeknek és kihágá­soknak, melyek kellemetlenségük daczára, a levegőt gyorsan megtisztítani, a beteges irányt meggyógyí­tani és a még megoldatlan kérdéseket eldönteni fogják. A nemzeti párt hű fog maradni vezéréhez (Viharos felkiáltások: Zsivió bán!), aki azt remélhe­tőleg még soká fogja győzelemről-győzelemre ezetni. A nemzeti párt élénk helyeslése közt Gyur­­kovics azt kérdi, hogy a kormány milyen intéz­kedéseket tett a szerb templom előtt lefolyt za­vargások ellen, és mit szándékozik tenni a jövő­ben, hogy ilyen kihágásokat megakadályozzon. Gyurkovits interpellácziójára a bán azt vá­laszolta, hogy a szerb zászló elleni kihágások tár­gyában a vizsgálatot megindították és a legszigo­rúbban fog keresztül vitetni, hogy a bűnösök nyomára jussanak. A kormány a rendeleti közlöny­ben e rendeletet fog közzé tenni, mely a szerb zászlót törvényes oltalomba fogja helyezni. Gyur­­kovics köszönetet mond a bánnak felvilágosításaiért, melyek által a szerb zászló minden további táma­dások ellen meg van védve. A ház a választ tudo­másul veszi. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. Vakulj magyar! — A belügyminiszter hatalmaskodásai — Lapunk legutóbbi számának »Jogosulatlan monopólium« felírása czikkére a félhivatalos Bud Tud, ma a következőket jegyzi meg­: »Egyes lapok tendencziózusan kihegyezik a belügyminiszternek azon közérdekű intézkedését, hogy egy anyakönyvi szakközlönyt létesített és an­nak kiadását a »Magyar Közigazgatás« szerkesztőjére bízta. Erre nézve illetékes helyről nyert informá­­cziónk alapján a következőket jelenthetjük: Elte­kintve azon kiváló érdemektől, melyeket a »Magyar Közigazgatás« tíz évi fennállása alatt a közigazga­tási irodalom terén szerzett, az anyakönyvi szak-

Next