Magyar Hirlap, 1896. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1896-03-01 / 60. szám

1896. márczius 1. MAGYAR HÍRLAP é domborodó igazságok képezték támadásának súlyos fegyverét is. Horans­ky beszédét a leg­nagyobb figyelemmel és érdeklődéssel kísérte a ház és az ellenzékek fel-fel zúgó helyeslése szakította azt csak meg. Mikor beszédét szűnni nem akaró éljen­zések mellett befejezte, a pénzügyminiszter állott fel. Rövid, szűk szavakban igyekezett a tegnapi beszéde benyomását elenyésztetni. Mi­helyt az ellenzékek a pénzügyminiszter halk szavaiból e szándékát megértették, azonnal nyugodt lett a hangulatuk és őszinte jóakarat­tal igyekeztek a ház tagjai egymásnak megmagyarázni, hogy a pénzügyminiszter tegnapi beszéde nem az ő egyéniségének, hanem amaz idegen, Magyarországra súlyosodó politikának és taktikának volt kifejezése, amely a magyar kormányokra annál nagyobb ólom­­súl­lyal nehezedik, mentői gyengébbek és tehe­tetlenebbek azok. És éppen ez volt Apponyi határozati javaslatának a czélja, hogy a kor­mányt e nyomás ellen erőssé tegye. Fájdalom­mal látjuk, hogy a kormánynak erősítést, ha az alulról jön tilos, legfeljebb csak reá lehet erőszakolni. A pénzügyminiszter beszéde után Tisza István jelentkezett szólásra. Tisza István kiváló tehetségeit elösmerik az ő politikai ellenfelei is, bár ez elösmerés bántani látszik a fiatal, nagy­­tehetségű politikust. Nagy kedvteléssel szerezte és gyűjtötte magának az ellenfeleket, ha egyebütt nem találta, még saját pártjában is. És kész örömmel kereste a politikában az álláspontokat, melyek népszerületlenek voltak, sőt népszerű kérdésekben is tudott oly ridegséget tanúsítani, hogy ha az általa képviselt eszmét el is fogad­ták, ő a személyet a kedvelt eszmétől nagy szerencsével tudta mindig elszigetelni. Beszéde kezdetén Lukács pénzügyminiszter személyét — mit mellesleg megjegyezve, senki más, csak ő önmaga támadott meg tegnapi beszé­dével — vet­te védelmébe. A pénzügyminiszter­nek amaz érdemei, melyeket Tisza István vé­delme alá vett, elismertettek nem egyszer úgy kormánypárti, mint ellenzéki oldalon. Helyesen és nemesen cselekedett Tisza István, hogy ezt tette. De talán még­sem volt helyes a higgadt szónok­tól az egyén védelmének hevében a magyar miniszteri széket a »nyomorult« jelzővel illetni. Hideg embereknek nem illenek ily természetű heves kifakadások, mert azokba a székekben igen sok derék hazafi ült már és fog, mint Tisza Istvánnal együtt (reméljük), jövőben is ülni. De hát az inczidenstől eltekintve, teljesen jogosulatlan volt az a nyugtalanság és ellen­szenves hangulat, melylyel a beszéd kez­detét a ház ellenzékei fogadták. Mert okos, egyenes és világos fejtegetései a higgadt mér­séklet, melyet a kiegyezési kérdés meg­ítélésében tanúsított, az egész házra párt­különbség nélkül a legjobb hatást gyakorolták. Ott látta a ház maga előtt a fiatal szónokban a meggondolt és jó hazafit, aki a mai napon meg... betolakodtam a házukba, mint valami parvenü... de esküszöm, hogy nem tehetek róla... (Lehorgasztott fövel.) Kezét csókolom nagy­ságos asszony... (Menni akar.) A háziasszony. Itt marad... nem enge­dem, hogy távozzék... Bár meghívás nélkül jött, épp oly szivesen látjuk, mint többi bará­tunkat. .. A seprobajuszos ur. (Papiros mandulát eszik.) Igen rejtélyes történet... az ördög se tud rajta eligazodni... Zoltánná. (Sándorffyhoz.) Maga hisz valamit ebben a névjegyben?... Ella kisasszony. (Nagyon izgatottan rendezget valamit az asztalon.) A háziasszony. (a férjéhez.) A névjegyet va­laki ellopta a kazettából... Ella kisass­ony. (Kipirulva ül le a zongora mellé, ahonnan lopott pillantásokat vet Szőkére.) Liza szobaleány (a Terka szobaleányhoz súgva.) Azt a névkártyát én írtam... ma délután Ír­tam a cselédszobában... Terka szobaleány. (Bámulva.) Maga? Liza szobaleány. (Súgva.) Ella kisasszony ne­kem adta érte a kék selyem kendőjét... A seprőbajuszos ur. (Bonbonokat rak a frakkja zsebébe.) A thea... éljen a thea... egy kis tejszínt fogok kérni, ha a nagyságos asszony megengedi... FÜGGÖNY, levetkőzte teljesen a pártembert és le a párt­­szenvedélyt; azt kereste, ami a parlamentnek, az országnak egyaránt javára válik. És bármi nehe­zen is fog esni neki később, ha visszatér nála újból a pártember, politikai ellenfelei is őszinte elismeréssel adóztak mai hazafias fellépéséért, mel­lyel a vitában felmerült ellentéteket ki­egyenlíteni törekedett is, minden kitérés és hátsó ajtók nélkül a kiegyezés kérdésének ér­demére vonatkozólag a közjogi alapon álló összes pártoknak nézetegységét konstatálta. Tisza István ma nagy és jó szolgálatot tett a kormánynak és a szabadelvű pártnak, amilyent ő minden törek­vése és jó szándéka mellett mint pártember sohasem volt képes tenni. Nagy megelégedéssel láttuk, hogy Apponyi gróf a nemzeti párt ve­zére minden tétovázás és habozás nélkül oda ment Tisza Istvánhoz, hogy a tartott beszéde fölött elismerését fejezze ki. A költségvetési vita mai napirendje ezzel befejezést nyert. Az ülés berekesztése előtt Sima Ferencz intézett interpellácziót Teresei belügyminiszter­hez, sürgetvén a stomfai választás ügyében beadott interpelláczióra a választ. Perczel mi­niszter válaszának hetyke és provokativ into­­nácziójával mindjárt értésére adta a háznak, hogy a Bánffy-regime és az ő belügyminiszter­­sége, modorban és elbizakodottságban épen fennáll. A dolog érdemére pedig helyesen felsorolta az indokokat, melyek a válasz eddigi megadásában őt akadályozták. Valamint előadta azt is, hogy az intendáns eljárása tár­gyában beadott interpelláczióra miért késik a válas­szák Sima képviselő felszólalása után, melyben a ház elnökét kötelessége teljesítésére figyel­meztette, a ház elnöke felelt meg, igen helyesen tiltakozván az ellen, hogy őt kötelességei tel­jesítésére figyelmeztessék, aminthogy eme figyelmeztetések nélkül is lelkiismeretesen szo­kott megfelelni. Ezzel a mai ülés végett ért. A képviselőház ülése február 29 én.­ ­ Kezdeti d.­c. 10 órakor, ír Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Illyés Bálint, Josipovich Géza, Ester­házy Kálmán Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök: hivatalos jelentés alapján értesíti a házat, hogy Albrecht Szalvator cs. és kir. főherczeg meghalt. Javasolja, hogy a főherczeg halála alkal­mából, kit kora ifjúságában annyi remény és annyi ragaszkodás közül magához hívott a Gondviselés a ház részvétének és mély fájdalmának jegyzőkönyvben adjon kifejezést és ezt a szokott módon juttassa a király tudomására. (Általános helyeslés.) Kemény Endre báró két havi szabadságot kapott, mire a napirend szerint A választások következtek. Megválasztattak: A kvóta bizottság tagjaivá­. Apponyi Albert gróf, Fáik Miksa, Hegedűs Sándor, Horánszky Nándor, Josipovich Géza, Láng Lajos, Matlekovics Sándor, Széll Ká­mán, Tisza Kálmán és Wekerle Sándor. A koronáuisi jelvényeket kísérő bizottság tagjaivá: Csáky Albin gróf, Josipovich Géza,Justh Gyula, K­lobusiczky János, Nik­oics Fedor báró, Fongrácz Károly gróf, Szluha István és Zichy Jenő grf. Elnök: Most pedig Kossuth Ferencz képviselő úr fogja elő­erjeszteni indítványát: Parlamentek a millenniumon. Kossuth Ferencz: Ha az ezredéves ünneplé­seknek van egyáltalán valami értelmük, csak az az értelmük lehet, hogy mi ezredéves államlétünket ünnepeljük, az állami létnek pedig kétrendbeli nyil­­vánulása van, az egyik kifelé és a másik befelé, az egyik a külföld felé, a másik a belföld felé. (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) Am­i a belföldet illeti, erre nézve az állami létnek nyilvánulása egészen magánügyünk. Ezen magánügyünket úgy rendezhetjük, amint akarjuk, a mi bajunk, a mi szerencsétlenségünk, sőt hozzáteszi, hogy a mi szégyenünk, ha nem bírjuk úgy rendezni magánügyünket, amint ez az állami létnek első nyilvánulását megilletné állami létünk második ezredévének küszöbén. (Igaz! ügy van­ a szélső­baloldalon.) De az állami létnek nyilvánulása kifelé nem a mi magánügyünk, minthogy ezt nem rendezhetjük, nem intézhetjük kellőleg, hogy ha ehhez nem járulna hozzá a külföldi nemzetek. (Úgy vani a szélsőbalon.) Nekünk nem áll más mód rendelke­zésünkre a külföldi nemzetek által tudomást vétetni a mi állami létünk ezredéves ünnepéről, mint az, hogy a magyar országgyűlés nevében a kormány hívja meg a külföldi nemzetek parlamentjeit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hívja meg még­pedig azért, mert a külföldi államok szuverenitásának egyenrangú képviselői közül, vagyis a külföldi államfők és a parlamentek közül, mi csak az utóbbiakkal léphetünk viszonyba, de az előbbiekkel (Úgy vanj a szélsőbalon) nemcsak tanácsos, nemcsak opportunos, de egyszerűen illendő dolog az, hogy az európai államok társaságába történt belépésünk ezredik évi évfordulóját, ezen államok képviselői társaságában üljük meg és velük ünnepeljük meg. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Ajánlja tehát indítványát a Háznak elfoga­dásra. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Bánffy Dezső b. miniszterelnök: Hozzájárulok Kossuth Ferencz azon indítványához, hogy a kor­mány utasittassék az ezredéves ünnepély és kiállítás alkalmából a külföldi nemzetek parlamentjeit meg­hívni. Erre való hajlandóságát a kormánynak ezen­nel kijelenti, (Helyeslés.) és amennyiben kijelenti és így amennyiben az indítvány érdeméhez hozzájárul és abban az értelemben a kormány el is fog járni, kéri a t. Házat, tekintsen el attól, hogy az indít­vány érdemleges tárgyalása napirendre tűzessék,az indítvány érdemének elfogadásával a kormány a kívánságnak megfelelően fog eljárni.­­Általános éléjik helyeslés.) Kossuth Ferencz: Tudomást vesz a minisz­terelnök nyilatkozatáról és bízván abban, hogy csakugyan meg fogja a kormány tenni az in­tézkedéseket arra, hogy meg legyenek híva a kül­földi államok parlamentjei, visszavonja­­ inditványát. (Helyeslés.) Elnök: A kereskedelmi költségvetés tárgyalása következik. Szubvenczió és kedvezmények. Lukács Béla elfogadja a kereskedelmi minisz­tériumnak 1896-iki költségvetését azon részletes Programm alapján, melyet a kereskedelmi miniszter itt e Házban kifejtett, azon határozati javaslatokat pedig, melyek a a tárgyalás folyamán több oldalról benyújtottak, azon indokolás alapján, mellyet a napokban Tisza Kálmán kifejtett, nem fo­gadja el. Felszólalásának czélja az, hogy Hock János tegnapi felszólalására válaszoljon. Két vádat emelt Hock ellene, egyfelől, hogy a szóló által létesített magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság a magyar magánhajósok érdekeit figyelmen kívül hagyta, másfelől, hogy e részvénytársaságnak a kor­mány titkos, törvényellenes előnyöket nyújt. Az első vád már régebbi keletű, a hírlapokban e tekintetben különösen élénk agitáczió folyt. Nem akarja kicsinyelni a magyar magánhajó­zás fontosságát, de ő, ki átnézte az összes magán­hajózási engedélyeket, illetve azok jegyzékét, egész határozottan állítja, hogy a magánhajózásnak az a része, mely tisztán kereskedelmi hajózásnak nevez­hető, igen csekély számra redukálható és ezek be­olvasztanak a magyar hajózási részvénytársaságba. Ami a másik vádat illeti, az valószínűleg azon átrakodási egyezményre vonatkozik, mely az átra­­kodási szolgálat, valamint az egymásnak nyújtandó kölcsönös támogatás szabályozása fejében létesítendő, a beczikkelyezett szerződés 13. §-a alapján. Ez tehát nem jött törvényen kívül létre és másfelől nem vállalt ez által az állam magára oly terhet, mely budgetsszerűleg elszámolva ne volna. Hogy pedig az összes iratok a pénzügyi bizottságban elő­terjesztettek, azt a bizottsági jelentés igazolja. A kérdéses kedvezmények különben nem egyoldalúak, hanem kölcsönösek. Ily kedvezmény, hogy az állam­­vasutak tüzelő­anyagát a hajózási részvénytársaság önköltség mellett igénybe veheti. Ez nem teher az államvasutakra. Koch János: Tönkre teszik vele a magán­vállalkozást! Lukács Béla: Hát a fahajóknak adjuk a szenet, mit csinálnak azok vele? Hock János: Hát azoknak nincsenek gőzhajói? Lukács Béla: És e­mellett a hajózási válla­lat is köteles az államvasutak részére tüzelő anyagot szállítani az önköltségek mellett. Egy 40.000 fitos tételre is hivatkozott Hock János, ez nem kedvezmény, hanem bizonyos szolgá­latok megtérítése fejében nyujtatik a folyamhajózási társaságnak. Mikor­ az államvasutak hálózata kifej­lődött, biztosítani kellett az ügynöki és áruszerzési szolgálatot a vasutak forgalmánál­ emelésére. Eleinte azt a szolgálatot hivatalnokok végezték, később kereskedő c­­égek, a folyamhajózási társaság meg­alakulása után végre bizonyos általányért ezt a szolgálatot elvállalta. És ez az általány az 1895. évi kereskedelmi költségvetésben a kiadások 3. czira 7. rovata alatt ki van tüntetve. Hock Jánosnak az általa benyújtott hajózási törvényjavaslat felett elmondott szigorú bírálatára nézve nincs válasza, majd feleletet fog adni arra a jövő eredménye. A magyar forgalmi politikának mindig szüksége volt egy a magyar állam feltétlen

Next