Magyar Hirlap, 1896. április (6. évfolyam, 92-119. szám)

1896-04-29 / 118. szám

£ 8____________________________________ podhrágyi Podhraczky Lajos, a 21. hadosztály tüzér ezredtől a 4. és Kovács József, a 44. gyalog ezredtől a 24. honvéd gyalog ezredez. b) lovasságnál: Stacho József 9., tartalékos hadnagy. A király továbbá kinevezte: III. A honvéd hadbírói tiszti­karban: a tényleges állományban: I. oszt. százados hadbirákká: Morvay Bélát VI., Gavranic Sándort VII. 11. osztályú százados hadbirákká: Hets Bélát V., Takáts Sándort VI., Aczél Béla drt 111. IV. A honvéd orvosi tisztikarban: II. Osztályú főtörzsorvossá: Szentpéteri János dr. törzsorvost IV., törzsorvossá: Klumák Adolf dr. 5. I. osztályú ezredorvosokká: Dohmann Istvánt drt 6., Szőllősy Attila drt 21, Szvetkovics György drt 2., Toronyi Károly drt 1., Reich Gyula drt 28., főorvossá: Stackó Dezső dr. 4., V. A kezelőtisztek állománycsoportjában. I. osztályú százados-kezelőtisztekké: Ferenczi Jánost, a honvédségi Ludovika-aka­­démiában és Brinczko Tamást 3., főh­a­dn­ag­y-kezelőtisztekké: Lits Gézát 3., Komlenac Miklóst 26., S.'govac Simont 25., Csedő Tamást 17. és Juh­cs Jánost 26., hadnagy -kezelőtisztekké: Popovics Jánost 27., Burányi Gyulát 22., Takács 15., Miskovics Mikovits Miksát 16., Deutsch Áront 3., Bock Sándort 13., Kőbán Ignáczot 3. VI. A hadbisztosság tisztviselők tényleges állományában alh­adbiztosokká: Dévényi Jenő főhadnagyot, neczpáli Justh Dénes II. oszt. századost. VII. A honvéd számvevőségi tisztviselők tényleges állományában II. oszt. főszámtanácsosokká: Thold Bélát, Havasi Józsefet. A hadbiztosi illetéket a király engedélyezte: Bóra Jenő alhadbiztosnak. I. A magyar királyi csendőrségnél; őrnagygyá: Szelestey Károlyt, I., I. osztályú századosokká: Szabó Józsefet V., Tyll Lászlót VI., II. osztályú századosokká:: Rákosi Ferenczet, 11., Oláh Ödönt III., főhadnagyokká: Mayer Józsefet IV., simonyi és varsányi Si­­monyi Józsefet II., hadnagyokká. 1895. november 1-ei ranggal: Wachsmann Vilmost II. 1896. május 1-ei ranggal: Klatrobocz Gézát I., Justh Andrást I., Balló Lajost II., Cseresnyés Emilt I., Simon Balázst VI., Szíj Gézát II., Boronkai Istvánt I., kricsfalui Krics­­falussy Jenőt V., Novák Gyulát I. II. A magyar kir. horvát-szlavon csend­­őrségnél. 11. osztályú századosokká: Madjerics Antalt, Lavinia Jánost. A király rendfokozatban való meghagyás mel­lett május hónap elsejével a következő a legköze­lebbi magasabb rendfokozat számára rendszeresített illetékeket engedélyezte: az ezredesi illetékeket: a következő alezredeseknek: nagyváradi Ba­­ranyay Imrének, 16., Beősze Gyulának, 7. és Balás Györgynek, a 14. honvéd gyalog ezred parancso­kának ; BfiftOTAK ümW az őrnagyi illetékeket a következő 1. oszt. századosoknak: Sági Gyulának, a 17., Horváth Sándornak a 19., guótfalvi Guóth­ Ferencznek a 2., Takáts Já­nosnak a 22., Krieger Kálmánnak a 13., Molnár Dávidnak a 26., Merkenberger Károlynak és Csá­szár Gézának a 7., nagy- és kiskálnai Kálnay La­josnak a 9., alsó­mátyásfalvi Mattyasovszky Mátyás­nak az 1., Lukács Géza Andornak a 4. és Szilassy Ödönnek, a 8. honvéd gyalogezrednél, valamennyinek zászlóaljparancsnokká, végre: Sztáray Lajosnak, a 14. honvédgyalogezrednél kiegészítő parancsnokká való kinevezés mellett. 1896. április 29. A Petőfi-társaság verspályázata. Érdekes napja volt ma a Petőfi-társaságnak. A ragyogó szép naphoz illő tavaszi hangulat­tal kezdte meg zárt ülését; a tavaszi hangulatot az okozta, hogy ma kellett eldőlnie annak a lírai vers­pályázatnak, amelyet­­— 300 koronás díjjal — a Vigyázó Sándor gróf jóvoltából tűzött ki ez a mi népszerű irodalmi társaságunk. Mikor Endrődi Sándor, kissé elkésve, végig­­sietett az akadémia első emeleti folyosóján, hogy a társaság üléstermébe jusson: egy érdekes alakkal találkozott, akiről a barátságos félhomályban nem tudta egész bizonyossággal konstatálni, hogy kicsoda legyen. — Szervusz Sándor! — búgta a kellemes alak s utána küldte sóhajtását a siető költőnek. Valami kollégaszerü va­n ebben a bugásba is, meg a sóhajtásban is. A Sztc­henyi-szobor környé­kének a bokrai ritmusos lengéssel rezditették meg rá vesszeiket s Endrődi Sándor sejtelmesen pil­lantva vissz­a, olyképp viszonozta az üdvözlést,mintha azt kérdezte volna: ki lehetsz te nyájas idegen, aki kísérletként bolyongsz e néma falak között s jele­nésként tünöl el utániból? E pillanatban a messzeségbe vesző alak mel­lett tisztán látszott a falon az árnyék. — Különös, —mormolta magában Endrődi,— mennyire hasonlít Koroda Palihoz. * Bent a teremben már ott volt az asztalfőnél Jókai s mellette Bartók. A két elnök előtt egy feh­ér hegy emelkedett: egy gúla — csupa jeligés levélből. Száztizennyelos jeligés levél egy csomóban! Oszt’ mondja még valaki, hogy eredménytelenek ná­lunk a verspályázatok. A Petőfi-társaság tagjai közül Szana Tamás és Jakab Elek hivatalból is nagyon szorgalmasak, ott vannak minden ülésen s vállvetve titkárkodnak, Szana ma ezenkívül is viselt tisztséget, ő lévén tudniillik Jókai és Bartók mellett a pályázat har­madik bírálója. A hivatalos tagokon kívül Temérdek­ Torkos László, Kiss József, Ábrányi Emil, Bársony István, Prém József és Endrődi Sándor érdeklődött az iránt, hogy miféle tárgyai vannak a mai zárt ülésnek. A bírálók jelentése azt az örvmnletes dolgot konstatálta, hogy a pályázó 118 költemény között több figyelemreméltó van. Jelentéke­nyen kiválik mégis a 81. számú, amely bővelkedik költői szépsé­gekben, de nemcsak formai szépsége­ivel, hanem tartalmával is az első helyre küzdötte fel magát.­­ A díjra érdemes. A jeligés levélkét alig tudták megtalálni a te­mérdek versenytárs között. Végre Szana ráakadt s átadta Jókainak. Az elnöki olló szen­den nyisszan­t­eg s a borun­kból egy névjegy hullott ki. Jókai Mór fennhangon olvasta: Koroda Pál. Endrődi Sándor a homlokára csapott. Eszébe jutott a kellemes árnyék. Száztizenhét édes reménység foszlott széllel egy pillanat alatt. Ezek a tört remények nem valók a nyilvános­ság elé; meg kell semmisíteni a jeligés leveleket, a­melyek a szerzőség titkának az árulói lehetnének. Az elnök megbízta Jakab Ödönt és Bársony Istvánt, hogy égessék el a 117 csalódás emlékét. Néhány percz múlva egy vaskályha izzóvá tüzesedett ettől a fűtőanyagtól. No meg talán a sok poétai hévtől is, ami azokból a levelekből ki­áradhatott. A »Bűvös éj« (ez a czime a pályanyertes» meglehetősen hoszzu költeménynek,) jeligés levélkéje egymaga menekült meg a bus tűzhaláltól. * A lírai hangulat után egy kis millennáris hangulat következett. A Petőfi-társaság azzal ünnepli meg a millen­­niumot, hogy május hónapi ülését, amely 10-én lesz, minél érdekesebbé és az ezredévet jubiláló tartalmúvá teszi. Elsőnek Jókai Mór mondja majd el megnyitó beszédben, hogy micsoda tényező a költészet egy nemzet életében s kivált milyen volt a mi költé­szetünk a magyar nemzet történelmében. — Ö utána Ábrányi Emil olvas majd fel egy hazafias verset, azután Degré Alajos megtartja székfoglalóját; felolvasása egy érdekes korrajz lesz a tizek társa­ságáról. — Degrét követi a mai pályanyertes köl­temény egy részletének a bemutatása. A szava­lásra Bercsényi Bélát kéri fel a Petőfi-társaság. Végül Bartók zárja be az érdekes ülést, szintén hazafias tárgyú felolvasással. A millennáris­­ gyűlés eszerint különösen ma­gas színvonalú lesz, s bizonyos, hogy­­ a legváloga­­tottabb közönség fog iránta érdeklődni. A gyűlést természetesen nagy banker követi, amelynek a ren­dezésére Prém József vállalkozott. * Még egy említésre méltó tárgya volt a mai zárt ülésnek. Felolvastatott Lónyai főispán levele, amelyben a honfoglalás emlékére Munkácson állí­tandó oszlop alapkőletételi ünnepére meghívja a Petőfi-társaságot. A szives meghívást a társaság köszönettel vette s Ábrányi Emilt, Bartók Lajost és Prém Jó­zsefet kérte fel, hogy képviseletében annak idején — ez évi július 19-én — Munkácsra utazzanak. * TÁVIRATOK, Bécs, április 28. (Képviselőh­áz) A mai ülés­ben a választási reformjavaslatnak 2-ik, a közvetett választásokra vonatkozó szakaszát, nevezetesen annak 1. és 2. kikezdését 206 szavazattal 20 ellen, 3.­l­jjkezdését pedig 214 szavazattal 14 ellen elfogadták. A választási reformjavaslat első része ezzel második olvasásban elfogadottnak mondható. Berlin, április 28. Treitschke Gotthard He«­j­rik tanár, porosz történetíró ma reggel meghalt. A franczia kabinetalakulás. Paris, április 28. Meline tovább fárado­zik a kabinetsrakitás ügyében és igyekezetének kedvező eredménye várható. Sám­ién vissza­utasította Meline felhívását a kabinetbe való belépésre, azzal indokolva ezt, hogy programm­­­jaik­ eltérnek egymástól. Paris április 28. Azt hiszik, hogy az uj kabinet a következőképp fog alakulni: Elnökség és földmivelésügy Meline, belü­gy tierthou, kül­­ügy Vanotaux, pénzügy Georges Cochery, gyarmatügy Dechanel, kereskedelemügy Andre Lebon, hadügy Villat tábornok, igazságügy Darlan, tengerészet Besnard tengernagy, köz­­munkaügy Valié. A közoktatásügyi tárczát előreláthatólag Hantban szenátor fogja átvenni. Az új minisztérium kinevezését csak csütörtö­kön fogják hivatalosan közzétenni. A kabinet csütörtökön fog bemutatkozni a parlamentnek és május 1-én már hivatalban lesz, hogy e nap eseményeiért a felelősséget viselje.­­ Az olasz kamara, Róma, április 28. A kamara ma újra össze­ült. Az elnök közölte, hogy Afrikáról négy föld­kön­yvet terjesztett be a kormány. Rudini miniszter­­elnök több törvényjavaslatot nyújt be. Több belügyre vonatkozólag kérdést intéztek a kormányhoz. Bosso szoczialista képviselő választását, mivel a törvényes kort még nem érte el, megsemmisítették, Barbato és Felice szoczialistákat igazolták. Rudini indít­ványára az afrikai vitát május 25-re tűzték ki. Ferdinand Parisban, Paris, április 28. Az Elysée palotában tartott díszlakománál Faure elnök Ferdinand

Next