Magyar Hirlap, 1896. június (6. évfolyam, 151-179. szám)
1896-06-01 / 151. szám
Budapest 1896. Szerkesztőség, nyomda és kiadóhivatal: Honvéd-utcza A kereskedelmi akadémiával szemben. VI. évfolyam, 151. szám. Főszerkesztő: HORVÁTH GYULA. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR. Hétfő, junius. Egész árra 14, félém 7, V. énre 3 írt 50 kr. egy hóra 120 Egyes számára, helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Az Akadémia Gőthe-szobája. Egyszer meghalt itt Budapesten valami derék ember, akit Elischer dr.-nak hívtak, s aki egész életében nagy szenvedéllyel gyűjtött s szedett össze mindent, ami a nagy német költőnek és államférfinak, Gőthe Farkasnak, néhai tulajdona volt. A Gőthe-ereklyék sorsa nagy gondja vola Elischer dr.-nak s mikor közeledni érezte a végét, azzal biztosította számukra az állandó gondozást, hogy ráhagyta valamennyit a magyar tudományos Akadémiára. A magyar tudományos Akadémia illendő örömmel adott helyet falai közt a gyűjteménynek, sőt még sokkal többet is tett: berendezett neki egy saját külön szobát, amely az első ilynemű irodalmi kápolnája is egyszersmind, mert mind a mai napig nem érte el holtában megidvezült ember, se tudós, se költő, se honmentő államférfiú, hogy emlékét ily megkülönböztetett módon tisztelje meg a mi telivér-magyar tudós társaságunk. S a Gőthe-szobát ma ünnepélyesen megnyitotta az Akadémia. Ki volt Gőthe Farkas? Mindenki tudja, hogy a legnagyobb német szellem, akit méltán csudál az egész művelt világ, s akit irodalmi alkotásai révén örök időkre nemzetközi tisztelet illet meg. És micsoda a magyar tudományos Akadémia? Egy olyan intézet, amelynek első és fő feladata, hogy minden izében magyar legyen, hogy ápoljon mindent, ami a magyar szellemi élettel van kapcsolatban, s hogy a világirodalom és tudomány nagy alkotásai iránt részrehajlatlan hódolattal bár, de mindenekelőtt és mindenekfölött annak az irodalomnak és tudománynak legyen védője, nevelője, izmosítója és hirdetője, amelyik magát tetőtől talpig magyarnak vallja és vallhatja. De ha így van, akkor hogyan illik össze a magyar tudományos Akadémia, meg a Göthe-szoba ? Avagy van talán az Akadémiának Petőfi-szobája, Arany-szobája, Vörösmarty-szobája, Eötvös-szobája, amelyek mellett isten nevében szépen megférne aztán egy Tennyson-szoba, egy Puskin-szoba, egy Hugo-szoba, no meg magától értetik: egy Gőthe-szoba is ? Hiába hangoztatta Zichy Antal megnyitó beszédében, hogy ez a Gőthe-szoba hivatva van a magyar sovinizmusról szóló vádakat eloszlatni, mert abban az értelemben vett sovinizmusra, hogy elsősorban a magyar irodalmat ünnepeljük és csak azután a külföldit, mindaddig, amíg azt akarják, hogy fennálljon a magyarság, igenis szükség van. Nem, a magyar tudományos Akadémiának nincs Aranyszobája, se Petőfiszobája, pedig lehetne mind a kettő. Ez az utóbbi különösen, mert van hozzá való, mindenféle, nekünk nagybecsű ereklyék egész tömegét őrzi a Petőfi-társaság, amely már régen kijelentette, hogy szivesörömest berendez az Akadémiában egy Petőfi-szobát. S ha egyszer országszerte híre menne, hogy első tudományos intézetünk palotájában ily előkelő módon kezdik tisztelni a magyar nagy szellemek emlékezetét: vajjon nem jelentkeznének-e seregestül a magyar ereklyéket gyűjtő Elischerek, hogy ajándékaikkal s régóta őrzött, féltékenyen gondozott eféle emléktárgyaikkal gazdagítsák az Akadémiát, megkönnyítsék neki a magyar ereklye-kápolnák létesítését. S íme, mielőtt egy ilyen Petőfivagy Arany-kápolnánk lenne , már van Gőthe-szobánk. Ha idegen jön hozzánk a külföldről, aki a magyar tudomány és irodalom iránt mély komolysággal érdeklődve bebocsáttatást kér a magyar Olympusba, majd a kezébe nyomnak ott neki egy csomó vizenyős kiadványt, idegen munkák gyarló fordítását és hogy túlságosan meg ne botránkozzék, engesztelésül bevezetik a Gőthe-szobába. Mert a magyar tudományos Akadémiának ez a Gőthe-szoba eddig a legnagyobb vívmánya. S ezt is Elischer dr-nak köszönheti, aki nem volt akadémikus. * A Tudományos Akadémia földszintes saroktermét déli 12 órára fényes, előkelő közönség töltötte meg. Wlassich Gyula közoktatásügyi miniszteren kívül ott voltak: Szili Kálmán, Szász Károly, Hegedűs István, Heller Ágost, Széchenyi Béla gróf, Léderer Ábrahám, Szmrecsényi Miklós osztálytanácsos, Kammerer Ernő, Schwicker Henrik képviselők, Vadnay Károly, Vécsey Tamás, Burchard Bélavári Konrád, Tóth Lőrincz, Erődy Béla dr. és Prém József. A szoba egyszerű bútorzata, a falakat csaknem teljesen elborítják a metszetek, fényképek, kéziratok, könyvek és egyéb gyűjtemények. Az egész Gőthe-gyüjtemény mintegy 4100 darabból áll s közte van az értékes karlsbadi ásványgyüjtemény, Gőthe három mellszobra, két kisebb weiari Gőthe-szobor, a Gőthe-Schiller emlékminiatűr utánzata, a nagy költő halotti maszkja és még több értékesnél értékesebb tárgy. Természetesen Gőthe műveinek mindennemű összkiadása és kéziratainak nagy része foglalják le a terem kétharmadát. A kortársak arczképei, emlékérmek és zeneművek egészítik ki a gyűjteményt. Az Akadémia világos, könnyen hozzáférhető helyiséget rendezett be Gőthe-szobának, hogy — mint katalógusában is kijelenti, — »az érdekelt hazai és külföldi közönség számára« alkalmas legyen. A mai felavató ünnepen az akadémia nevében Zichy Antal fogadta és üdvözölte a minisztert hosszabb beszéddel. — Ha a németek — úgymond — megtudják, hogy ezredéves nemzeti ünnepélyeinknek közepette, mi itt, a magyar tudományos Akadémiában, időt kerítünk magunknak, hogy a tudományok e palotájának egy szerény zugában ünnepet rendezünk egy reánk nézve idegen, de szellemi köztársaságunkban rég polgárjoggal bíró olyan író emlékezetének hagyatékának, akit a nagy német nemzet egy félszázad óta megszokott költészete fejedelmének nevezni, úgy bizonnyal még több okot fognak találni arra, hogy minket sokáig késlekedett kelet népét a műveltségben versenyző népcsaládok körébe befogadjanak, szerető testvéri szívhez öleljenek, s az ellenünk itt-ott még mindig szórt vádak, kicsinylések, többi közt magyar sovinizmusunk hánytorgatása ellen, határozottan megvédjenek. Azután hosszasan méltatta Gőthe érdemeit és igy végezte beszédét: — Nincs egyéb hátra, mint a Gőthe-szoba ünnepies megnyitásakor hálánkat fejezni ki először a nemes adakozónak, Elischer Gyula dr.-nak, aztán közoktatási kormányunk buzgó vezetőjének, Classics Gyulának, hathatós közbenjárásáért, fővárosunk érdemes elöljáróságának, ebben is, mint minden szép és nagy dologban tanúsított ügybuzgóságáért, Támogatásáért. A szoba miként leendő használatának részletei külön szabályzatban fognak közzététetni. Lelkes éljenzéssel fogadták a beszédet, amelynek végeztével a kultuszminiszter mondott rövidebb beszédet, amelyben kiemelte, hogy ha a nyugati népek látják, hogy milyen tiszteletben tartjuk más nemzetek költőit, el fogják ismerni, hogy a magyar nemzet mindig csatlakozott a nyugati czivilizáczió eszmeáramlatához. Azután Elischer Gyula dr. mondott köszönetet a miniszternek, hogy a gyűjteményt mindjárt az Akadémiának szánta és Szily Kálmán főtitkárnak, hogy ilyen díszesen helyezte el és állította ki. A beszédek után a miniszter megtekintette a kiállított tárgyakat, a közönség pedig a miniszter távozása után is sokáig ott maradt, hogy megszemlélje az ereklyéket. Mai számunk 8 oldal Budapest, május 31. Előléptetések. Az ő felsége személye körüli minisztériumban Áder Gábor br. miniszteri tanácsosnak államtitkárrá való kinevezése több előléptetést von maga után. A hivatalos lap mai számának erre vonatkozó közlése így hangzik: »Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán ezen minisztérium létszámában vértesaljai Vértesi Géza osztálytanácsos miniszteri tanácsossá, Grubern Ferencz drt miniszteri titkári osztálytanácsossá, Wacher Miklós miniszteri segédtitkárt és maksai Máriaffi Dávid dr. pénzügyminiszteri segédtitkárt miniszeti titkárokká kinevezem. Kelt Lainzban, 1896. évi május hónap 25-én Ferencz József s. k. Jósika Sámuel báró s. k. Négy néppárti gyűlés. Négy helyen tartott ma gyűlést a néppárt, szervezkedvén a közeledő választásokra: Köbölkuton, Zala-Egerszegen, Lajosmisén és Abonyban és mind a négy helyen elég nagy számú tömeget csődítettek össze a plébánános és káplán urak, akik mostanában többet törődnek a politikával, mint az imádsággal. Köbölkuton, ahol a herczegprimás uradalmának főtisztjei munkálkodnak a néppárt érdekében, Apponyi Géza gróf nyitotta meg a népgyülést, hosszú beszédében fejtegetvén a néppárt elveit. Utána Haydin Károly beszélt erős antiszemita szellemben a polgári házasság káros voltáról. Beszélt még Varga Dezső dr. plébános, Kontur Béla dr. és végül ismét Apponyi Géza gróf. A gyűlésről táviratot küldtek a herczegprimásnak, tolmácsolván hódolatukat. — Zalaegerszegen nagy tömeg előtt Zichy Nándor gróf beszélt. Fejtegette, hogy a revízió szükséges, de amíg a törvény törvény, addig engedelmeskedni kell neki. Utána többen beszéltek a néppárt környékbeli vezérei