Magyar Hirlap, 1897. március (7. évfolyam, 60-90. szám)

1897-03-01 / 60. szám

1897 márczius 1. ASASYA& HÍRLAP Hogy eme mérges anyagok, melyek úgy a táplálék, mint az idegek és izmok fehérnyéjének szétesése alkalmával képződnek, rendes körülmények között az emberi testben föl nem halmozódnak és igy a szervezetet funkczióiban nem zavarják, annak oka abban van, hogy az organizmusnak rendelkezésére állanak olyan védőeszközök, melyeknek segítségével az anyagcserének eme veszedelmes bomlási termékeit vagy tökéletesen ki tudja küszöbölni vagy legalább olyan vegyületekre átalakítani, amelyek többé nem ártalmasak. Ilyen védőszerek: a bőr, a tüdő, a máj, a belek és a vesék. A bőr likacsain keresztül folytonosan távoznak el a szervezetből olyan termékek, amelyek, ha fölhalmozódnának, káros hatással lennének rá. így magyarázhatók azok a halálesetek, melyek nagyterjedelmű égési sebek után bekövetkeznek. Ha a bőrnek kétharmadát tűz pusztította el, a halál épp ama mérges bomlási anyagoknak a felhalmozódása következtében áll be, amelyeket az elroncsolt bőr kiválasztani többé nem képes. A bőrhöz hasonlóan, bár kisebb arányban, működik a tüdő, melyen át a mérges anyagoknak nem csekély része hagyja el a szervezetet. Az anyagcsere bomlási termékeinek a kiküszöbölése ezenkívül a beleken és a májon át is történik. A máj úgy tekinthető, mint a szív és a bél közé ékelt szűrőkészülék, mely, ha egészséges, mind felfogja és a bélbe viszi át az anyagcsere abnormis termékeit. A szervezetben képződő mérges produktumok legfontosabb kiválasztó szerve azonban a vese, ez a rendkívül érzékeny szerv, mely minden nagyobb testi megerőltetés után már működési zavarral reagál. A bőr, a tüdő, a máj, a bélcsatorna és a vese tehát úgy akadályozzák meg a mérges bomlási termékek káros hatását, hogy azoknak kiküszöbölését a szervezetből siettetik. Védekezik azonban az organizmus a mérgezés ellen más módon is. Van az emberi testnek három olyan szerve, amelynek, mint azt újabb vizsgálatok kimutatták, megvan az a képessége, hogy a szervezetben képződött mérges anyagokat átváltoztatja ártalmatlan anyagokra. Ez a három szerv, amelynek rendeltetéséről az újabb időkig még nagyon keveset tudtak: a pajzsmirigy, a mellékvese és a hasnyálmirigy. Ez a három mirigy olyan anyagot produkál, amely a vérhez keveredve, az abban levő mérges dolgokat mind ártalmatlanná teszi. Amint látható tehát, az emberi szervezet bőven rendelkezik olyan orgánumokkal, amelyek meg tudják védeni ama karosjjbehatások ellen, melyek az anyagcserénél és testalkatrészeinek elhasználódásánál keletkező mérges anyagok részéről fenyegetik. És a szervezetnek önmérgezése, antiintoxikácziója nem is következik be máskor, mint csak akkor, ha eme védőkészülékek egyike vagy másika fölmondta a szolgálatot. Hajótehernyi cinnamomumot. ■— Ezt hozta én nekem ajándokul A férjem, a drága Alcibiád, A nagy királyvárosbul, Ninivébül, Hová követül küldette magát. Nojszen tudjátok jó bölcs archonok, Micsoda város az a Ninivé? Hol tárva-nyitva a két templomi, Nem a mi tengerszülte Aphroditénk, Hanem Báltis, chylissa fámuni. Már most, ha van »psyche« és »lógia« Hellásban és »hysteron proteron«. Ebből ítéljetek, milyen nagyot kellett egy vándor férjnek véteni Hitvesi hűség megszegésiben, Hogy Nivinébül haza vitorlázva, Ily drága chlamyst hozzon a nejének? Ez a chlamys egy válóperre indok! — Én mindent bizonyítok fényesen . . . És most követelem ti tőletek, Vágjátok szét hymeni lánczaink. Archon: Mit szólsz ezekre Alcibiades? Perikies öccse, Clinius fia. Alcibiades: (Egy szót sem szól, hanem oda ugrik Hipparasához, két karjára kapja s a piacz ujjongása között haza fut vele.) Súlyos betegségek és kevésbbé súlyos betegségi szimptómák egész sorának előidéző oka gyanánt szerepel már az újabb orvosi tudományban az autointoxikáczió. Ha nem funkczionál rendesen a pajzsmirigy, sajátságos betegségi állapot áll be, mely a betegnek kretin-szerű kinézést ad. A hasnyálmirigy működési zavaránál czukorbetegség lép föl. A mellékvesék elfajulásakor az úgynevezett Addisonféle bronzbetegség keletkezik, melynek legfeltűnőbb szimptomája az arczbőrnek bronzszíne. Ez a három betegség tehát önmérgezés útján jön létre, mert azok a szervek, melyek normális viszonyok között a vérben fölhalmozódott mérges anyagokat ártalmatlanná tevő nedvet szokták elválasztani, nem működnek. Ugyancsak önmérgezés az oka a köszvénynek is, melynél a vér a benne levő mérges anyagokat a test bizonyos helyeire, a láb és kéz ujjaiba viszi el. Autointoxikáczió lép föl, mint említve volt, a bőr nagyterjedelmű elégésénél, mert a méges anyagok kiküszöbölése a bőr pórusain át akadályozva van. Leggyakoribb az önmérgezés emésztési zavaroknál. Mindama fájdalommal járó, kellemetlen érzések, melyek gyomorhurutnál az embert molesztálják, antointoxikácziónak a következményei. A fejfájás, szédülés, bágyadtság, álmatlanság, a hipochondria és a zavart anyagcserének sok másféle szimptómája a felhalmozódott bomlási termékeknek az idegekre gyakorolt mérgező hatására vezethetők vissza. A migrén sem egyéb, mint egy periodikusan föllépő autointoxikáczió, mely az emésztőszerv tökéletlen működéséből ered. Azok a bőrkiütések, amelyek a gyomor elrontása következtében sokaknál mutatkozni szoktak, ugyancsak önmérgezési szimptómák. Sőt még az olyan nagyon elterjedt vérszegénységet is úgy tekintik legújabban, mint következményét egy antointoxikácziónak, mely az emésztési csatorna rendetlen működése következtében áll be. Nyilván azért szenvednek ebben a bajban leginkáb nők, mert a czélszerűtlen ruházkodás és az ülő életmód a gyomor és a belek renyhe működését vonja maga után. Ezek nagyjában aok a betegségek, melyeket legújabban önmérgezési bajoknak neveznek. A betegségek előidézésében tehát az antiontoxikácziónak éppolyan jelentékeny szerepe van, akár a baktériumoknak. A szervezet önmérgezésének teóriája egy olyan ősrégi gyógymódot támasztott fel halottaiból, amelyet hírből is alig ismert már a fiatalabb orvosi generáczió. Ez a régi gyógymód, öregapáink kedvelt univerzális kúrája: az érvágás. Minthogy mindama mérges anyagok, melyek az antointoxikácziót okozzák, a vérben szoktak felhalmozódni s a vér által vitetnek szét a test különböző helyeire, az önmérgezésnek legegyszerűbben úgy lehet elejét venni, ha a vérnek egy részét a testből kibocsátjuk. A kibocsátott vérrel együtt ama bomlási anyagoknak a jórésze is el fog távozni a testből s így az önmérgezés veszélye csökkenni fog. így okoskodnak újabban számosan az orvosok közül s az orvosi szaklapok több ízben hoztak már közleményeket komoly, tudós professzoroktól, akik azt ajánlják, hogy az érvágást, azt az utóbbi években annyira lenézett orvosi műtétet, melyet manapság már csak holmi tyúkszem-operatőrök végeznek, minél sűrűbben alkalmazzák az orvosi gyakorlatban. Minden kritika nélkül bármilyen betegségeknél érvágást alkalmazni természetesen nem szabad, éppúgy, amint nincs helyén a vérbocsátás egészséges embereknél, bár ez a századelei furcsa szokás némely néposztálynál még ma is divatos. Az érvágás nem univerzális gyógyitóeszköz s nem is speczifikus gyógyeszköze egy bizonyos betegségeknek, hanem igenis hasznos és értékes, sőt néha közvetlenül életmentő segítő eszköz bizonyos veszélyes állapotoknál, melyek a legkülönfélébb betegségek tartama alatt beállhatnak. Ilyen veszélyes állapotok önmérgezés által támadt betegségekben gyakran fordulnak elő, s az érvágás tehát autointoxikácziós bajoknál kitűnő szolgálatokat tehet. Jótékony hatását számos orvos tapasztalta is már ama vérmérgezési esetekben, melyek vesebajoknál föllépni szoktak. Megpróbálták és hasznosnak mondják az érvágást az epilepsziánál is. Sőt a vérszegénységnél is tettek vele kísérletet, állítólag jó sikerrel. Újabban ugyanis, s mint említve volt, a vérszegénységet az önmérgezési betegségekhez sorozzák s azt veszik fel, hogy a mérges bomlási termékek elroncsolják a vér vörös sejtjeit s ez az oka a vérszegénységnek és sápadtságnak. A vérbocsátás, úgy mondják, nemcsak azáltal hat jól e betegségnél, mert csökkenti a mérges anyagok mennyiségét, hanem azáltal is, hogy sietteti a vérnek újból képződését. A borbélyoknak és fürdőszolgáknak sokat ócsárolt univerzális szere: a köpülyözés így tehát ismét régi jogaiba lépett. e. s. Az elfogott rablógyilkos. — Saját tudósítónktól. — A népszínház utczai órás gyilkosát, a tegnapelőtt elfogott Tanassicovits Szávát ma vezették ki először a czellájából. Amint a czellából kilépett, megdörzsölte szemeit, gondosan megigazította ruháját és félénken nézett körül. Nem igen látszik rajta, hogy megbánta volna a tettét, sőt ellenkezőleg, nagyon jó színte van, úgy látszik az éjjel a börtönben jól kipihente az utazás fáradalmait. Két fogházőr kíséretében, lassan, minden izgatottság nélkül ment fel a harmadik emeletre, ahol a vizsgálóbírók hivatalos helyiségei vannak. A büntető törvényszék Saly Dezső központi vizsgálóbírót bízta meg a vizsgálat vezetésével. Az ő szobájába vezették a gyilkost első kihallgatásra. E kihallgatáson nem sokáig faggatták. A vizsgálóbíró csak néhány általános kérdést intézett hozzá, alig tartott az egész kihallgatás egy fél óráig. Tanaszkovits a hozzá intézett kérdésekre, hangosan, határozottan és röviden válaszolt. Mikor a vizsgálóbíró azt kérdezte tőle, hogy beismeri-e a gyilkosság elkövetését, minden gondolkozás és habozás nélkül bevallotta, hogy ő gyilkolta meg a szegény órást. Ez volt az utolsó kérdés, amire ma válaszolnia kellett, aztán visszavezették a börtönbe. Visszafelé éppen olyan egykedvűen, szótlanul ment, mint amikor felvezették. A czellája felnyitását látszólag türelmetlenül várta és alig hogy az ajtó kinyílott, már besurrant a börtönbe. Tanaszkovitsot holnap megint kihallgatják, de már sokkal részletesebben mint ma. A holnapi kihallgató on a gyilkosság részleteire vesznek ki belőle vallomást. Saly vizsgálóbíró ma közölte az iratokat Baumgarten Izidor dr. királyi ügyésszel, aki azonnal intézkedem, hogy a vádhatóság indítványa, még ma a délelőtti órákban a törvényszék előtt legyen. A királyi ügyészség Tanaszkovits Szávát rablással párosult gyilkosság (btkv. 278. és 344. §§.) bűntettével, vádolja s ellene a vizsgálatot, fogságának fentartása mellett kell lefolytatni. Ez a vizsgálat, a részletes kihallgatással holnap indul meg. Tanaszkovitsnak a népszínház-utczai rablógyilkosság nem első szereplése a bűn terén. A gyilkosság előtt néhány nappal egy kerepesi úti gyógyszertárban kísérelt meg tolvajlást, de akkor rajtavesztett, mert észrevették és alaposan elverték. Körülbelül három hónap előtt pedig Nagy- Kikindán kirabolta a gazdáját. Ez esetről nekünk, kikindai levelezőnk a következőket írja : Tanaszkovits néhány hónap előtt Vajdics Mihály nagy-kikindai, kovácsmesternél dolgozott és egyszer, mikor gazdája nem volt odahaza, feltörte a szekrényét. A szekrényben őrizte Vajdics keservesen szerzett, megtakarított 300 forintját, Janaszkovits ellopta a gazdája pénzét, aztán megugrott. Vajdics azonnal följelentette a tolvajt a városi kapitányságnál és kérte a köröztetését. A kapitányság azonban nem nagy buzgóságot fejthetett ki a tolvaj kézrekerítése érdekében, mert Tanaszkovitsnak sikerült elmenekülnie. Ha a nagy-kikindai kapitányság akkor szerencsésebb lett volna és a tolvajt elfogja, úgy Tanaszkovitsnak nem igen nyílhatott volna alkalma egy szegény öreg embert meggyilkolni és egy hat személyből álló családot a kenyér szerzőjétől megfosztani.