Magyar Hirlap, 1897. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)

1897-09-18 / 259. szám

1897 szeptember 18. WBfgYAR HIElLfK­S» A császár lakosztálya ugyanaz, amelyben an­nak idején Rudolf trónörökös és később Albert főherczeg és Károly Lajos főherczeg is lakott. A román királyi pár, mely e hónap végén érkezik ide, e termekben fog lakni, amelyek a Dunára nyílnak, de melyekből az ablakok elő­tt emelkedő számos lombos fa miatt a pesti oldalra kilátás alig nyílik. A felső négyszög nagy lépcsőjéről folyo­són át egyszerű, de előkelő ízléssel berendezett előszobába jutni, amelynek legértékesebb dísze az a kovácsolt vasból való berendezés, amelyet a boldo­gult trónörökös a budapesti 1885-i kiállításon vásá­rolt: magas tükör kovácsolt vasból való kerettel, két vasgyertyatartóval és egy vasórával. Az elő­szobából a hadsegéd egy ablaka szobájába jutni, amely kék selyemmel van bevonva és kék selyem bútorzattal van berendezve; ezután a nagy fogadó­­terem következik, amelynek falai tarka selyemmel vannak bevonva. Ifjabb Vastaghnak egy tigrisképe, TJivárynak egy genre-képe és Pappnak ismeretes képe: «Melyik itt a Lázi?» díszítik a falakat. Következik egy egy ablakos szoba, amelyből a vendég dolgozószobájába jutunk. Ennek falai pon­­ceau-vörösek, a bútorok mahagóni fából valók, az íróasztal bronz berendezésével pompás darab; az írókészlet, a gyertyatartó s a csillár mind bronzból valók. Temple, Mednyánszky báró és Bihary fes­­tőinknek kiállításainkból ismert festményei teszik a gyönyörű terem művészi díszét. Az ajtók és kályhák, — miként az egész lakosztályban­ — itt is fehérek, aranydís­szel. Egyszerű a hálószoba, amelyet épp ez alkalomból természetesen a legújabb kényelmi berendezéssel láttak el. A für­dőszoba mellett van a komornyik szobája, a szom­szédságban lakik az udvari orvos. Az összes­­ helyi­ségekbe villamos világítás van bevezetve, a pad, melyt mindenütt szőnyeg borítja. Különben a ven­déglakosztály alighanem utoljára szolgál ezúttal e rendeltetésnek, mert a jövő évben az egész szárnyat lebontják, hogy pompás termet építsenek helyére. A várkert elzárt részének angol parkjában az év folyamán egész csendben alapos átalakító mun­kákat végeztek. A királyné, amikor október 1-én Budapestre érkezik, az alsó négyszögben levő lakosztályából, melyből gyönyörű kilátás nyílik a Duna balpartjára és Buda déli részére, az újonan épült lépcsőpavillonon át a téli kertbe juthat; ételszerű épület, amely belül majolikával van kirakva. A lépcsőpavillon két oldalán teraszok vezetnek a kertbe, amelyek majdan zöld díszük­ben elragadó kilátást nyújtanak a várhegy két olda­lára. A télikerttel szemben voltak azelőtt az üvegházak, amelyeket a tulajdonképpeni park területéről a régi szellőbe helyeztek át. Az angol parkban magában a királyné részére fentartott helyen sikerült szikla­részlet készült; havasi virágok és fenyők, a királyné kedvelt növényei diszlenek ott, melyeket gondos kezek szeretettel ápolnak. Hatalmas sziklatömbökön vízesés zuhog; valóságos alagút van a sziklákon át­fúrva s a sziklakapun s a vízesésen át hid épült. Természet­ alkotta lépcső egyszerü falusias korláttal vezet a természettől elesett e regényes idillikus kép­nek színhelyéről a park magasabb részletein s az említett teraszon át a királyné lakosztályához az alsó négyszögben, amelynek erkélyéről kiváncsi te­kintettel menten élvezheti a remek kilátást. Fogadás a várban. A német császár az alsó négyszög lépcsőjénél hajtat a váriakba, ahol Lichtenstein herczeg első főudvarmester és Apponyi Lajos gróf magyar­­országi udvarnagy fogadják. A lépcsőházban való­­szinüleg Mária Jozefa, Klotild és Auguszta főherczegnők üdvözlik a német császárt, akit azon a termen át, amelyet Engert festőnek koronázás festménye díszit, a fehér terembe kisérnek, ahol a legfőbb udvari és állami méltóságok fogadják. A kék szalonban, ahol Markó, Telepy, Tölgyessy, Tornay és Siltzer képei kötik le a figyelmet, mu­tatják be az uralkodónak a tisztelgésre megjelente­ket, mire a nagy szertartási termeken át a vendég­lakosztályba vonul a császár. A nagy szertartási teremben este 8 és fél órakor tartandó udvari este alkalmából emelvényt készítenek a főherczegnők részére. Az oldalfolyosó közepén rögtönzött emelvény van a czigányzenekar részére, amely a legszebb magyar darabokat fogja játszani. A német császár a lakosztályába vezető úton az úgynevezett Zenta-szobrn is át fog menni, amely nevét Engertnek a zentai csatát ábrázoló nagyszerű festményétől nyerte. A tartalékos tisztek a német császár fogadta­­tása alkalmával a budai királyi vár őrségi épületé­nek folyosóján az őrszobától balra gyülekeznek. Ez a hely azonban csak 250—300 személy részére ele­gendő. Emiatt a térparancsnokság belépő jegyeket bocsátott ki s a folyosóra csak azokat bocsátják föl, akik a térparancsnokságnál belépő­jegyüket ki­kérték. Az iparművészeti múzeum, Vilmos császár kedden, szeptember 21-én délelőtt meglátogatja az országos iparművészeti mú­zeumnak üllői­ úti új palotáját. A látogatás alatt csakis Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter, Rudnay Béla fő­kapitány, Radisits Jenő igazgató és az udvari kísé­ret tagjai lesznek jelen a palotában, ahol a császár megtekinti az összes k­ül- és belföldi iparművészeti gyűj­teményeket. A palotában levő iparművészeti isko­lában aznap az előadások szünetelnek s a láto­gatás idején sem a tanárok, sem a növendékek nem tartózkodhatnak az épületben. A rendőrség készülődése. A német császár fogadtatása alkalmából ma délelőtt Rudnay Béla főkapitány elnöklete alatt értekezlet volt, amelyen részt vettek a kerületi ka­pitányok és az osztályvezetők. Az értekezleten, amely két óra hosszáig tartott, részletesen megbe­szélték és megállapították a bevonulásra és a fel­ségek itt tartózkodásának idejére teendő intézkedé­seket. A folyó hónap 21-én tartandó operai előadás és kivilágítás alkalmával a közönség igen helyesen tenné, ha az úttestet, amelyen a felségek és kíséretük az előadásra hajtatnak, s amelyen a kivilágítás meg­szemlélésére indulnak, nem foglalná el. Közönségünk, a király és koronás vendége iránti tiszteletből bizo­nyára meg fogja ezt tenni vendégeinek, hogy zavar­talanul gyönyörködhessenek a kivilágítás látványá­ban. A kivilágítás alkalmával mint, halljuk, a rendet kizárólag a rendőrség tartja fenn s teljesen mellőzik a katonai kordont. Az újságírók vendégei. A tegnap említetteken kívül megérkeztek még a következő újságírók Budapestre, Vilmos német császár látogatása alkalmából: Grünwald Mór, a «Berliner Localanzeiger», Lauser udvari tanácsos a «Norddeusehe Allgemeine», Zheil Gyula dr. a «Münchener Allgemeine», Fernau L., a lipcsei «Neueste Nachrichten», Listotzky Henrik dr. az «Auswärtige Correspondenz», Glücksmann Henrik dr. a «Leipziger K­lustrirte», Freund Gyula a «Volksblatt», Hermann Vilmos dr. a «Berliner Tagblatt», Krausz dr. és Holtzbock több újság részéről. Képviselni fogják továbbá a párisi «Figa­rót» Degaston, a «Frankfurter Zeitungot»-ot Ganz Hugó, a Fanfullát, Seligmann Metreles,­ a mün­cheni 111. Fremdenblattot Schönfeld Miksa a «Gra­­phic»-ot Kaskelinot, több német lapot Rotter La­jos és Stedtenheim Gyula, a «National Zeitungot» Bogler A., a «Mainzer Neueste Nachrichten»-t Sös­­mann Rudolf. A külföldi hírlapírók tiszteletére rendezendő est, az «Otthon” helyiségében vasárnap este 8 órakor lesz. Az ismerkedő estére a jegyeket szom­baton délután 4 óráig kell megváltani a «Budapesti Újságírók Egyesülete» és az «Otthon» klub tagjai­nak. A két klub helyiségében a jegyeket mindjárt át is lehet venni. Az estére és vacsorára a részvé­teli jegy ára 4 forint (borral és pezsgővel együtt.) Külföldi lapvélemények. A franczia sajtó legtekintélyesebb közlönyei foglalkoznak a budapesti császárlátogatással, még­pedig igen tárgyilagos és udvarias módon. A Journals des Debats *11. Vilmos Magyarországon» czim alatt vezérczikket hoz, amelyben többek közt igy nyilatkozik: «A magyaroknak II. Vilmos jelenléte nagy elégtételül szolgál s ez könnyen érthető Eddig Németország császára a császár-királyt csak Ausz­tria székvárosában látogatta volt meg. Most Magyarország királyát kereste föl Szent­ István királyságának határai közt. Ez a magyarok önér­zetének annál inkább hizeleghet, mert ők minden alkalommal azon vannak, hogy nemzeti egyéniségü­ket Ausztriával szemben kimutassák.» Később czikke folyamában a nemzetközi hely­zettel foglalkozva, így folytatja: "Németország kénytelen Magyarországban tám­pontot keresni politikája számára, mert az Ausztriá­ban végbem­enő átalakulások, ha közvetetlenül nem is veszélyeztetik az osztrák-német szövetséget, arra mindenesetre kedvező hatással nincsenek.» A­­ Temps<­is lapja élen vezérczikkezik e tárgyról »Németország császára Magyaror­szágon« czim alatt czikkét igy kezdi: »A magyar sajtó II. Vilmos budapesti láto­gatása elé rendkívüli meleg üdvözletekkel harangoz. Akik ismerik a magyarok szellemét, büszkeségét, függetlenségi hajlamát és önszeretetét, azokat meg fogja lepni a lelkesedésnek és a spontán­ hódo­latnak ez a foka, amelyet saját uralkodójuknak is csak föltételesen szoktak megadni. Hogy ennek titkos okait megértsük, tekintetbe kell vennünk azokat a körülményeket, melyek a császár­látogatást kísérik. Magyarország — úgy mondják — most először mutatja be egy nagy uralkodónak az ő fővárosát, mely modern jól szervezett és viruló államának ragyogó és fényes képe. A magyarok, dac­ára lelkesedésüknek, a világ legjózanabb politikusai, akik rögtön felisme­rik a működő erőket és azokhoz képest vesznek irányzatot. 1866-ban Poroszország győzelmének köszönhette Magyarország önállóságát és elismerte­tését mint állam. E pillanattól fogva államférfiainak elméjében a diplomácziai szövetség Németországgal létrejött és Andrássy nyomása győzött mindazokon az akadályokon, melyek a szövetséget Ausztriában ellenezték, még a gasteini konferencziák előtt is.» Áttérve azután a monarkia belpolitikai hely­zetére, szól az Ausztriában feltámadt federalizmus­­ról, mely a magyar érdekeket veszélyezteti és czik­­két igy végzi: «A lelkes fogadás, amelyet fővárosában a leghatalmasabb németnek készit, nemcsak diplomá­­cziája szövetségesének, hanem politikája protektorának is szól.» Kitüntetés. Ma­mos német császár a magyar posta- és táviróintézet elnökigazgatójának, Szalay Péter mi­niszteri tanácsosnak a koronarend II-od osztályát a csillaggal adományozta. Leányvásár. — Saját tudósítónktól. — • A lélekkufárok áldozatai a legszerencsétle­nebb teremtések. Javarészük nem meri a törvény kezére adni azokat a veszedelmes embereket, akik tőrbe csalták őket, mert­ attól tartanak, hogy ezzel magukat is bajba keverik, némelyek még le is ta­gadják a szégyenüket, hogy bukásuk híre ne kerül­jön a világ szájára, a többiek pedig annyira bele­keveredtek a kufárok hálójába, hogy semmi áron se képesek többé szabadulni. Elzüllenek és a világ sose tudja meg, hogy kinek a bűne annak a lélek­nek a pusztulása. És a lélekkufárok olyan furfangosan készítik elő terveiket, olyan vakmerően mennek bele a leg­veszedelmesebb vállalkozásba, hogy a legtöbb eset­ben a hatóság is tehetetlen velük szemben. Csak nagy ritkán esik meg, hogy egy-egy elkeseredett áldozat nyomra vezeti a rendőrséget és olyan két­ségtelen adatokat ad a hatóság embereinek kezébe, hogy a bűnös nem képes szabadulni. Egy ilyen lélekhutár ellen folytat a budapesti rendőrség napok óta vizsgálatot. A bűnös ide­való asszony, aki elváltan él az urától és régóta űzi ezt a szennyes foglalkozást, Karner-Beck Teréznek hivják. A derék as­­­szonyságnak elegánsan berendezett ötszobás la­­kása van a Kőfaragó-utcza 5. számú ház első eme­letén, ahol sűrűn fordulnak meg kéteshírű ,fiatal hölgyek. Eltekintve azonban attól, hogy Karner- Beck készséggel ad alkalmat lakásán titkos rande­vúkra, van a rovásán egy másik, ennél sokkal ve­szedelmesebb dolog. Magyar leányokat szállít Oroszországba. A rendőrség P. Irmától, Karner-Beck Teréz egyik áldozatától tudta meg, hogy miképpen szokta ez az asszony tőrbe csalni azokat, akiket transz­portra kiszemelt magának. A legképtelenebb ígé­retekkel ráveszi őket, hogy kisérjék őt el Rigába, ahol egy szinésztruppnál jövedelmező állást szerez­het nekik. Némelyeket pinczérnők gyanánt szerződ­tet és biztosítja őket arról, hogy azon a helyen gondos családi felügyelet alatt lesznek. Akinek a fejét aztán csábító ígéreteivel elcsavarta, azzal útra kel Riga felé. Egy másik asszonyság is megy velük. Karner-Beck Teréz az áldozat szeme láttára levelet ír Rigába, hogy küldjenek az uj »attrakczió»-nak 2­­0 rubel előleget és mire elérkezik az elutazás ideje, a pénzt meg is kapja. De nem adja oda a leánynak, hanem ezzel nyugtatja meg. — Majd az után megkapja, lelkem. Az útlevélről is ő maga gondoskodik. Egy darabig utazik a leán­nyal, aztán egy közbenes

Next