Magyar Hirlap, 1897. november (7. évfolyam, 303-332. szám)
1897-11-01 / 303. szám
L 1897. november I. tisztelői és Hajnal Adolf jelenlegi tanítványai nevében. A Himnusz eléneklésével a szép ünnep véget ért TÁVIRATOK. Pétervár, október 31. (A Magyar Hírlap távirata.) A földmivelésügyi miniszter, hogy az orosz gabonának a külföldre való kivitelét emelje, elhatározta, hogy Ausztria-Magyarország, Németország, Francziaország és Angolország főbb helyein kereskedelmi ügynökségeket állít fel. Tüntetés a magyarok ellen. Braila, október 31. (A Magyar Hírlap távirata.) Ma tartotta meg a kulturliga azt a gyűlést, melyet hetekkel ezelőtt hirdetett, hogy a román király budapesti látogatásának a magyarok részéről történt «félremagyarázása» és Jeszenszky miniszteri tanácsos kitüntetése ellen tüntessen. A gyűlést tudvalevőleg már a múlt csütörtökön kellett volna megtartani, de akkor elhalasztották, mert ugyanakkor Bukarestben is volt ebben az ügyben tiltakozó gyűlés és így attól tartottak, hogy a bukaresti gyűlés a ibrailainak sikerét koczkáztatná. Ma már nem kellett ettől tartaniok s így megtörtént a tüntetés az ismeretes sablonok szerint. Körmenet vezette be, melyen mintegy 2000 ember vett részt és csak azután kezdődött meg a tulajdonképpeni gyűlés. Ott voltak mindazok, akik mind véresszáju szónokok és a magyarok esküdt ellenségei ismeretesek és ezek nem is fukarkodtak azokkal a gyűlöletet hirdető kifakadásokkal, amelyet minden lehető alkalommal unos-untig hangoztatnak. A gyűlés szónokai voltak Moldován, Mindescu, Popu dr., Jorgala, Lazaroneanu és Dimitrescu Mindannyian dühösen kifakadtak a magyarok ellen, akik a román király budapesti látogatásából azt magyarázták ki, hogy enged a románok magyargyűlölete és a szónokok nagy hangon azt hirdették, hogy a románok ezután is minden erejükkel és minden eszközzel erdélyi testvéreik felszabadítására fognak törekedni. A gyűlésen megjelentek természetesen nagy helyesléssel fogadták, ezeket a kijelentéseket. A monzai látogatás. Róma, október 31. (A Magyar Hírlap távirata.) A lapok kivétel nélkül azt írják, hogy Golubovszky grófnak monzai látogatása nem szerethetek. Te sem házasodtál meg,mert csak engem szerethetsz! Itt a sírnál esküszöm, hogy visszaadom azt a boldogságot, melyet kegyetlenül elraboltam tőled ! Cseres András meg nem mozdult, míg Dömötör az öreg szolga hozzá nem fordult: — Tekintetes ur! Ugyan pillantson ide a tekintetes asszonyra, hisz úgy sem tagadhatja... — Hallgasson, fogja be a száját! — mordult az öreg Dömötörre Cseres András, s amint ránézett, tekintete találkozott az asszonyéval, mely egykor megigézte. Nem bírt erős maradni. A térdeplő hitvest magához emelte és megcsókolta hosszasan, édesen. Mindent elfeledett. A pap helyett az öreg Dömötör terjesztette föléjük áldó kezét. Ezernyi mécses lángja közt, a koszorúk szomszédságában, a lampionok világánál, halottak estéjén, olyan különös látvány volt ez a két ölelkező alak, kik fölött egy vén szolga áldó keze lebeg. A férj és nő szemében pár évi keserűség után ismét az öröm könyve csillogott. Cseres András nagy boldogságában, mely szivébe ismét visszatért, a kis Bálintka sírjára borulva csak annyit rebeghetett: — Imádkozzunk! MAGYAR HÍRLAP újabb megnyilatkozása a hármasszövetségnek, mely nagy czélját teljesen betöltötte és be is tölti, s melynek a béke biztosítására való értékét semmiféle ellensége sem tudja kisebbíteni. Kinszky gróf állapota. Bécs, október 31. (A Magyar Hírlap eredeti távirata.) Kinszky Rudolf gróf balesetének hírét a bécsi előkelő társaságban nagy részvéttel fogadták. Állapotáról maga a sebesült neje ma azt táviratozta ide, hogy a gróf az orvosok véleménye szerint rövid idő múlva teljesen felépül. Magyar Hírlap: Ama tisztelt olvasóinkat, akiknek előfizetése november elsején lejár, tisztelettel felkérjük, szíveskedjenek előfizetésüket idejekorán megújítani, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. * Összes előfizetőink, kik most megrendelésüket megújítják, teljesen díjtalanul kapják meg nagy illusztrált karácsonyi albumunkat, mely az idén is kiváló irodalmi és művészeti meglepetés számba megy. * A Magyar Hirlap előfizetői a Kis Világ czímű képes heti gyermeklapot, negyedévenkint 60 kr. jozárért kapják meg és az Évszak ozima gazdag tartalmú, gyönyörűen illusztrált divatlapot féláron, negyedévenként 65 krért.* A szerkesztői üzenetek rovatában előfizetőinknek díjmentesen adunk felvilágosítást minden kérdésben, amely őket érdekeli. * Újonnan belépő előfizetőinknek díjmentesen küldjük meg Jókai Mórnak, a magyar irodalom atyamesterének, lapunk illusztris munkatársának, október 1-je óta megjelent tárczáit. * »Két úr szolgája« czimü nagyérdekű új regényünknek eddig megjelent folytatásait, újonnan belépő előfizetőink díjmentesen kapják meg.* A Magyar Hírlapra bármely naptól kezdve lehet előfizetni és az előfizetési árak a kr. rrkezek: Egész évre 14 forint Fél évre 7 forint Negyedévre 3 frt 50 kr. Egy hónapra , . . . 1 frt 20 kr. MAGYAR HÍRLAP Honvéd-utcza 4. ifj..I N TÁRSÁLÁS. Mikor éhező diák voltam. A belvárosi utczaseprők házépítő egyesületének elnöke öt forintot kért tőlem kölcsön. Bár savanyu arczczal, de mégis adtam, miközben így vigasztalgatott: — Az ember halandó, de a háztelek nem halandó. Mégis, ha a mindenható rejtelmes végzése folytán véletlenül nem jutna pénzéhez, úgy szolgálok önnek egy jó tanácsosai: ne igyék másutt ürmöst, csak Tabánban «a búbos kemenetében». Egy hosszú élet tapasztalataival mondhatom, hogy minden más bor ürömös, ez az egy azonban igazán ürmös. Ily könnyű módon futva egy hosszú élet végtapasztalatához, tegnap elindultam a Tabánba, a «búbos kemenetét» keresni. Sokkal könnyebb volt megtalálni, mint ahogy hittem, mert ha déli irányba rossz útra tévedtem, akkor a Gellért-hegy állotta utamat; kelet felé a Várhegy védett meg a tévelygéstől; nyugat felé pedig a Naphegy terelt a jó útra. Egyesegyedül észak felé nem volt útbaigazítóm. Bandukoltam is megszámíthatatlan negyedórákig. Mikor már alig vánszorogtam, egy hosszú ősz szakállu férfiú bizalmasan hátbavágott egy néhányszoros czilinderemre .czélozva igy szólított meg— Köcsög a kalapod,. . . ifjú ábrázatod, .. » fáradt a lépésed, . . . éhes a nézésed . . . Valld meg, te éhező egyetemi hallgató vagy. Ezennel érezd magad meghívottnak a «Pirítás és lángosimádók asztaltársaságához», amely ma díszvacsorát rendez az éhező diákok érdekében a «búbos kemenezébenn. — A búbos kemenezében? — gondolom magamban — Juhászkutya legyek, ha szívesen nem állok be a búbos kemenezéért éhező diáknak egy estére. Útközben részvéttel nézett végig rajtam kegyes jósevem és éhségem csillapítására másfél darab szentjános-kenyeret diktált belém. Mire betoppantunk a búbos kemenetébe, akkor már a piritós és lángosimádók teljes számban imádták a piritóst meg a lángost. Harsogó éljenzés üdvözölt bennünket. Engem az elnök jobbjára ültettek, mire az elnök szaggatott páthosszal rágyújtott a következő szónoklatra: — Aranyszívű és jótékony barátaim! Vannak vezetők. . . Vannak vezetettek. . . És vannak vezetendők. A vezetők? vagyunk mi. Miért? Mert vezetünk. A vezetettek? Vannak ők. Kik? Nagyon sokan. Példának okáért a speczerájos vezeti a kundschaftjait meg a könyveit. A könyveit vezeti a tollánál fogva, a kundsehaftjait meg az orruknál fogva. De hát a vezetendők? Ezek az éhező diákok- Miért ? Mert ezeket még nem vezeti senki, sőt még enni sem kapnak. Jobbomon ül egy a sok közül. Érezze magát felszólítottnak, hogy asztaltársaságunk 51,647. pont alatti határozata értelmében asztaltársaságunk dísztagja és jegyzője előtt , Csipcsapcsek Tóbiás, nyugalmazott igazgató úr előtt, a díszvacsora elköltése előtt vizsgálatot tegyen. Tóbiás úr erre felállott, meghajtotta magát, megigazította a nyakkendőjét és a nadrágszíját és körülnézett. Hirtelen egy szalvétát terített ki a fogasra és azt mondotta, hogy először is a földrajzból kérdez. Rámutat a szalvéta jobboldalán elterülő jókora zsírfoltra és így kezdi meg az egzaminálást: — Kérem alásan, mondja meg nekem, mi szokott itt Magyarországon lenni ? Jégverés, szilvaaszalás, körömfájás, körömnemfájás, mind végig szaladt az eszemben, de egyiket sem mertem mondani, mire Tóbiás uram türelmetlenül ismételte a kérdést: — Mi szokott itt Magyarországon lenni? Hogy nem tudtam felelni, mérgesen rám* mait: — Fizetett-e már valaha tandijat? — Igenis fizettem. — Menjen és kérje vissza, mert még az sem tudja, hogy itt Erdély szokott lenni Magyarországon. Következett a számtan. — Ponamus — kezdte Tóbiás ur. — Ha 60 munkás 120 nap alatt megás egy árkot, . . . — Csipcsakcsek ur ! — szólt közbe az elnök* a mult héten is 60 munkás ásott meg 120 nap alatt egy árkot. — Az igaz. Hát nem mindig 60 munkás 120 nap alatt, legyen 120 munkás 60 nap alatt. — Hagyjuk a munkásokat — szólt közbe az elnök — már a múltkor sem sikerült, mondtam már, hogy ne kezdjen vele. Lássuk a nyelvtant. Következett tehát a nyelvtanból való egzaminálás. — Mondjon egy mondatot? — A kutya fut. — Ilyen mondattal akar díszvacsorát kapni ? Kisegítem ez egyszer. Itt van egy mondat: Ember, tervez, isten végez. Mi ebben az alany és az állítmány ? — Bocsánatot kérek — mondom szerényen — ez sok egy mondatnak. — Sok egy mondatnak? Ember tervez: az alany, isten végez: az állítmány. Sem az alanyt, sem az állítmányt nem szabad elvenni a mondatból tehát maga nem érdemel meg többet egy kis pörköltnél. Behozták a kis pörköltöt. Mikor elkezdtem enni, felveti az elnök a kérdést, hogy honnét kellene az éhező diákok számára pénzt teremteni? Erre felugrik az asztal végén egy nyugalmazott «Hauptmann» a k$ző