Magyar Hirlap, 1898. január (8. évfolyam, 1-31. szám)
1898-01-09 / 9. szám
1898. január 9. MAGYAR HÍRLAP .I,", i,,I* .,notv.,i-1 ■----------~■------------------------*—- 3 tásra rászolgál, kénytelen lennék tőle a szót megvonni. Figyelmeztetem erre a saját érdekében, mert nem óhajtanám őt szólásszabadságában gátolni! (Helyeslés.) Sima Ferencz: Az elnöki rendreutasítást tisztelettel vette tudomásul. Megjegyzése azoknak a képviselőknek szólt, akik az ő rendreutasítását olyan hangosan helyeselték. Bírálja azután a javaslatot. Ilyen javaslatból csak psztciyparlamentben válhatik törvény. A czímet nem fogadja el, hanem ezt a czimet ajánlja. Törvényjavaslat az aratási munkálatok szabályozásáról. A Ház az eredeti czimet fogadja el. Az 1. §-nál Kristóffy József azt kívánja, hogy a szakaszba szó helyett: vállalkozik, szerződik szó tétessék. Szalay Károly: Igazolványt csak azon munkás számára óhajtana kötelezőnek, aki irásbelileg szerződik. Sima Ferencz: Semmiféle igazolványt nem lát szükségesnek. Indítványozza, hogy az összes igazolványokra vonatkozó szakaszok kihagyassanak. Darányi Ignácz földmivelési miniszter utal arra, hogy az általános vita folyamán konstatálták, hogy az igazolvány előnyére szolgál úgy a munkásnak, mint a munkaadónak. Kristóffy módosítását elfogadja és hozzájárul ahhoz is, hogy ott, ahol az igazolványok kötelezettsége agitáció tárgyává tétetik, a miniszter a kötelezettség alól időlegesen megadhatja a felmentést. A Ház a szakaszt Kristóffy módosításával elfogadja. A 2-ik szakasznál Rakovszky István: Azt a módosítást ajánlja, hogy az elöljáróság a munkásnak az igazolványt haladéktalanul tartozzék kiadni. Az igazolvány megtagadása esetére az 58-ik §-nál majd megtorló intézkedéseket fog javasolni. Sima Ferencz Rakovszky módosítását pártolja. Darányi Ignácz földmivelési miniszter: A végrehajtásban szándékozik intézkedni az iránt, hogy nemcsak az igazolványok kiadása de az összes munkásügyek haladéktalanul elintéztessenek. Bakovszky István: Akkor visszavonom a módosítást. A Ház a szakaszt elfogadja. A 3-ik §-nál Sima Ferencz törlendőnek véli azt az intézkedést, hogy az igazolvány másodlatáért díjat szedjenek. A Ház a szakaszt változatlanul elfogadja. A 6. §-nál Sima Ferencz: A szakasz elejtését indítványozza. V«gh Artur azt indítványozza, hogy a szerződő felek szerződési okiratba fel nem vett megállapodások csak a törvény rendes útján legyenek érvényesíthetők, lan szabadság volt ideálom, de siopiat korláttal vegyétek körül, hogy se ellenség, se barom rám ne taposhasson Éhez ás óhajtáshoz járult a «vig fiuk» Utolsója, Szücs János a beküldött összeggel. A többiek nem vig fiuk már, elsiettek jó barátjuk után. Leghamarabb érte utól a jó Fülöp Gyurka. Ez még azután is akart a szabadságért küzdeni, mikor már az jól el volt temetve. Rajtavesztett, a Neugebändeba került: lőpor és ólom lett a megnyugtatója. Mikor a vesztőhelyre vitték, hű pajtása Szűcs János ott volt a nézőközönség között, odakiáltott a halálba induló bajtárshoz: «hová tetted a P* betűket?» (Petőfi rábízott verseit.) «Jól el vannak téve!» felelt az vissza: «De hová?» Erre a kérdésre a kisérő katonák közül egynek a szuronya emléket hagyott a kérdezősködő oldalbordái közt a hegyével. Fülöp Gyurka kemény fiú volt, az első sor lövésre még össze sem esett, csak a második tudta elcsendesíteni. De a Petőfi rábízott iratai és kapczolatai elvesztek az ő halálával. Hiába keresték a többiek, nem találtak rájuk. Fülöp Gyurkán kívül Petőfi sokszor megénekelt gigazimborái voltak Balla István káplán, Bernolák Soma segédtanító és Szűcs János rektor, a hozzám intézett levél írója, Sally Pongrácz előadó a módosítást elfogadja. A Ház a szakaszt a módosítással fogadja el. A 7-ik szakasznál. Sima Ferencz törlendőnek tartja azt az intézkedést, hogy kártérítésre nézve ugyanazon szerződés által elszerződött munkások egyetemlegesen köteleztessenek. Az egyetemleges szó helyett az egyen kint szót ajánlja. Darányi Ignácz földmivelési miniszter: A szakasz semmi újat nem tartalmaz. A következménye pedig az lesz, hogy a munkások meg fogják nézni, kivel szerződnek együtt s kiért vállalnak garancziát. A Ház a szakaszt elfogadja. A 8 ik szakasznál Szily Pongrácz előadó indítványozza, hogy töröljék azt az intézkedést, hogy akinek igazolványa nincs, ne köthessen gazdasági munkásszerződést. A 9-ik szakasznál Basily Pongrácz indítványozza, hogy 9., 10. és 35. §-okat együtt tárgyalja. A Ház ifjy határoz. Örley Kálmán nem tartja kivihetőnek azt az intézkedést, hogy a learatandó táblákat megjelöljék. Indítványozza a 9. §-hoz, hogy a szerződésben csak a gabona neme és a terület hozzávetőleges nagysága állapíttatnék meg. A munkások, de a munkaadók érdekében is indítványozza, hogy a munkások ne rövid idő alatt, hanem a munka teljes befejezte után legyenek kötelezve kijelenteni, vajjon munkabérüket készpénzben vagy a termés hányadában óhajtják-e fizettetni. Sima Ferencz osztja az előtte szóló nézeteit és módosításait pártolja. A 10-ik szakaszhoz még azt a módosítást ajánlja, hogy ha az élelmezési összeget készpénzben tartozzék kifizetni a munkaadó, ha a munkás az élelemmel nincs megelégedve. Darányi Ignácz földmivelési miniszter Simának azt feleli, hogy egyoldalulag nem lehet az élelem jósága felett dönteni. Ha a hatóság az élelmet rossznak találja, a pénzfizetésre nyomban áttérnek. A módosítást tehát elveti, Örey Kálmán módosításait pártolja. A Ház a 9-ik, 10-ik és 35-ik szakaszokat Orley módosításával fogadja el. A 12-ik szakasznál Stristóffy József a szakaszt a 7-ik szakasszal óhajtja együtt tárgyaltatni. A ÍÍÚS bejegyzik. Szvistóffy József megteszi már jelzett módosítását, hogy agitáczió esetén a munkásigazolványok kötelező megváltása felfüggesztessék. Ennek megfelelőleg indítványozza a 14-ik szakasz szerkezeti megváltoztatását. Sipia Ferencz indítványozza, hogy a munkások ingatlanaira bekebelezett biztosítékok törlését a hatóság harmincz nap alatt eszközölje. A Ház a szakaszt változatlanul elfogadja. A 13-ik §-nál, Harkányi János b. indítványozza, hogy a szerződés felolvasására ne követeljék az összes mum mivb-xvmtex É^^TellfiTelek mert ez keresztülvihetetlen, hane e helyett a szerződést a munkások az elöljáróság előtt írják alá és ekkor olvassák fel és magyarázzák meg nekik a szerződést. A Ház a módosítást elfogadja. A 14. §-nál: Szalay Károly: Érdemileg hozzájárul a módosításokhoz, az a kifogása azonban, hogy a módosítása nem a 75-dik, hanem a 17-dik §-hoz tartozik. Kriétóffy József: Nem találja indokoltnak Szalay kifogását. Darányi Ignácz földmivelési miniszter, mint már jelezte a módosítást elfogadja. A Ház a módosítással fogadja el a 14-ik és 75-ik szakaszt. A 15-ik szakasznál Baktfalvay Géza: Ez a törvény a jegyzőknek amúgy is bokros teendőit megint szaporítja. Indítványozza, hogy a szerződés hitelesítéséért a jegyző huszonöt munkás után egy koronát, ötven munkás után két koronát, ötven munkáson felül pedig három koronát számíthasson. Darányi Ignácz földmivelési miniszter: Méltányosnak tartja, hogy aki többet dolgozik több díjazást nyerjen. Minthogy a költséget a munkaadók fizetik, tehát a munkásokra költségtöbblet nem háramlik, az indítványt elfogadja. A ház az indítványt elfogadja. BlauS az ülést öt perczre felfüggeszti. A NII-ik szakasznál.. Szily Pongrácz előadó stiláris módosításokat javasol. Heht&lisz Lajos azt hiszi, hogy ha a szerződés a törvénybe ütköző intézkedéseket tartalmaz, akkor utasíttassék vissza a hatóság részéről. Szily Pongrácz helyesebbnek vélné, ha a jegyzőt az ily szerződésnél való közreműködéstől elhlteetnék. A Ház az előadó módosítását fogadja el A 17-ik szakasznál Harkányi János báró módosításokat javasol, mely szerint a munkaszerződéseket kivételesen egyes járásokban ne legyen szükséges az elöljáróság előtt megkötni. Erre a belügyminiszter és a földmivelésügyi miniszter együtt adhatnak engedélyt. Sima Ferencz az eredeti szöveghez ragaszkodik. Baranyi Ignácz fölmivelésügyi miniszter pártolja Harkányi módosítását. A Ház a szakaszt Harkányi módosításával fogadja el. A 18-ik szakasznál Szily Pongrácz előadó stiláris módosításokat javasol, melyek az előbbi szakaszokon eszközölt változtatásokból erednek. A Ház elfogadja az előadó módosításait. A 09-ik szakasznál Vég:’*» Artur: E szakasznál aggályok merültek föl, melyeket módosításával akar eloszlatni. E szakasz első pontját megváltoztatni óhajtja úgy, hogy a szerződés csak akkor legyen felbontható. Arioszton aragout mestere volt és Aphtonetosz a véres hurka feltalálásával örökítette meg nevét. De még azok is, akiket nem számláltak a legkiválóbbak közé, át voltak hatva művészetük fontosságától s egyikük nagy önbecsülésében azt a merész véleményt koczkáztatta meg, hogy bizony még a király is megirigyelheti a jó szakácsot az ő nagy tudományáért. A jó szakácsnak a tudományok minden ágában jártasnak kell lennie, mondja a névtelen görög konyhaművész, ismernie kell az orvosi tudományt, a geometriát, asztronómiát, arcitekturát, a czé [ja pedig mindezek segítségével úgy elkészíteni az eledelt, hogy a bánatosak mosolyogjanak, a vígak sírjanak és az édeset keserűnek, a keserűt édesnek mondják. * Az ember — maga a gyomra.» Bizony igazat mondott a nagy cordon bleu. Bizonyítják a görög szakácsok, akiknek művészetében híven visszatükröződik a görög nép bölcselkedő gondolkodásmódja. És bizonyítják a rómaiaknak konyhaművészei is, akiknek ténykedésében félreismerhetetlenül kifejezést nyer a világhódító nép materializmusa. A rómaiak klasszikus szakácsa Apiczius volt, Tiberiusz kortársa. A római konyha materiális tendencziáját legjobban jellemzi az a fura dolog, amit ez az Apicziusz egyszer megcselekedett. Abban a kampániai városban, amelyben lakott, ritka nagy tengeri rákokat árultak, melyeket ő jó drágán szokott volt megfizetni. Egyszer csak azt hallja, hogy Afrikában még sokkal nagyobb rákok kaphatók. Fogja magát tehát a jó Apicziusz s hajóra ül rögtön. Hosszú, fáradságos ut után parthoz ér. Az afrikai halászok, kik szándékáról értesültek, csolnakokon elébe viszik a leg- A konyha művészet — A Magyar Hírlap eredeti tárcsája. Ezek a jó bécsiek denikre nagy gourmandak. Egyre szükségük van valamire, ami érzékeiket izgatja. Még le sem csillapodott látó és halló érzékük izgalma, még káprázik a szemük és a fülük még cseng hallásától és látásától annak a pokoli tohuvabolmnak, melyet derék honatyáik produkáltak elüttök s már megvan szagoló és ízlelő érzéküknek is az izgalma: az onv és ingcsiklamdoztató konyhaművészeti kiállítás. Garmadában hevernek ott a szakácsművészet remekei, asok jó falai,mi szem- szájat ingerel, dicsérvén a főzőkanál névtelen hőseit, kiknek csak úgy, mint a világot jelentő deszkák hőseinek, nem fon koszorút a hálátlan utókor. Pedig nem egy közülük rászolgált a babérra s megérdemli, hogy neve túlélje mulékony alkotásait . . . Caréme, a modern szakácsok királya avval az ismert mondással: ‘Le style c’est l’homme» büszkén állította szembe az ő nevezetes szentencziáját: L’herome meme, c’est l’estomac!» És valami csöpp igazságnak mégis csak kell lenni ebben a mondásában, hisz különben nem lett volna olyan nagy véleményük az embereknek a konyha művészei felől, mint amilyen tényleg mindig volt. Már a régi görögök is, bár igen mérsékelt erők voltak, nagy becsben tartották hírneves szakácsaikat, s hét nevezetes bölcsük mellé odaállították hét legügyesebb konyhaművészüket. A hét között volt a ródoszi Aégisz, aki oly művészettel tudta elkészíteni az angolnát, hogy az isteneknek is föltálalhatták volna.