Magyar Hirlap, 1898. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1898-01-09 / 9. szám

1898. január 9. MAGYAR HÍRLAP .I­,", i,,I* .,not­v.,i­­-1 ■----------~■------------------------*—-­­ 3 tásra rászolgál­, kénytelen lennék tőle a szót meg­vonni. Figyelmeztetem erre a saját érdekében, mert nem óhajtanám őt szólásszabadságában gátolni! (Helyeslés.) Sima Ferencz: Az elnöki rendreutasítást tisz­telettel vette tudomásul. Megjegyzése azoknak a kép­viselőknek szólt, a­kik az ő rendreutasítását olyan hangosan helyeselték. Bírálja­­ azután a javaslatot. Ilyen javaslatból csak psztciyparlamentben válhatik törvény. A czí­­met nem fogadja el, hanem ezt a czimet ajánlja. Törvényjavaslat az aratási munkálatok szabályozá­sáról. A Ház az eredeti czimet fogadja el. Az 1. §-nál Kristóffy József azt kívánja, hogy a szakaszba szó helyett: vállalkozik, szerződik szó tétessék. Szalay Károly: Igazolványt csak azon munkás számára óhajtana kötelezőnek, aki irásbelileg szerződik. Sima Ferencz: Semmiféle igazolványt nem lát szükségesnek. Indítványozza, hogy az összes igazolványokra vonatkozó szakaszok kihagyassanak. Darányi Ignácz földmivelési miniszter utal arra, hogy az általános vita folyamán konstatálták, hogy az igazolvány előnyére szolgál úgy a munkás­­nak, mint a munkaadónak. Kristóffy módosítását el­fogadja és hozzájárul ahhoz is, hogy ott, ahol az igazolványok kötelezettsége agitác­ió tárgyává tétetik, a miniszter a kötelezettség alól időlegesen megadhatja a felmentést. A Ház a szakaszt Kristóffy módosításával elfogadja. A 2-ik szakasznál Rakovszky István: Azt a módosítást ajánlja, hogy az elöljáróság a munkásnak az igazolványt haladéktalanul tartozzék kiadni. Az igazolvány meg­tagadása esetére az 58-ik §-nál majd megtorló intéz­kedéseket fog javasolni. Sima Ferencz Rakovszky módosítását pártolja. Darányi Ignácz földmivelési miniszter: A végrehajtásban szándékozik intézkedni az iránt, hogy nemcsak az igazolványok kiadása de az összes munkásügyek haladéktalanul elintéztes­­senek. Bakovszky István: Akkor visszavonom a módosítást. A Ház a szakaszt elfogadja. A 3-ik §-nál Sima Ferencz törlendőnek véli azt az intéz­kedést, hogy az igazolvány másodlatáért díjat szed­jenek. A Ház a szakaszt változatlanul elfogadja. A 6. §-nál Sima Ferencz: A szakasz elejtését indítvá­nyozza. V«gh Artur azt indítványozza, hogy a szer­ződő felek szerződési okiratba fel nem vett meg­állapodások csak a törvény rendes útján legyenek érvényesíthetők, lan szabadság volt ideálom, de si­opiat korláttal vegyétek körül, hogy se ellenség, se barom rám ne taposhasson Éhez ás óhajtáshoz járult a «vig fiuk» Utolsója, Szücs János a beküldött összeggel. A többiek nem vig fiuk már, elsiettek jó barátjuk után. Leghamarabb érte utól a jó Fülöp Gyurka. Ez még azután is akart a szabadságért küz­deni, mikor már az jól el volt temetve. Rajta­vesztett, a Neugebän­deba került: lőpor és ólom lett a megnyugtatója. Mikor a vesztőhelyre vitték, hű pajtása Szűcs János ott volt a néző­közönség között, odakiáltott a halálba induló bajtárshoz: «hová tetted a P* betűket?» (Petőfi rábízott verseit.) «Jól el vannak téve!» felelt az vissza: «De hová?» Erre a kérdésre a kisérő katonák közül egynek a szuronya emléket hagyott a kérdezősködő oldalbordái közt a hegyével. Fülöp Gyurka kemény fiú volt, az első sor­ lövésre még össze sem esett, csak a második tudta elcsendesíteni. De a Petőfi rábízott iratai és kapczolatai elvesztek az ő halálával. Hiába keresték a többiek, nem találtak rájuk. Fülöp Gyurkán kívül Petőfi sokszor meg­énekelt gig­azimborái voltak Balla István káplán, Bernolák Soma segédtanító és Szűcs János rektor,­­ a hozzám intézett levél írója, Sally Pongrácz előadó a módosítást elfo­gadja. A Ház a szakaszt a módosítással fogadja el. A 7-ik szakasznál. Sima Ferencz törlendőnek tartja azt az in­tézkedést, hogy kártérítésre nézve ugyanazon szer­ződés által elszerződött munkások egyetemlegesen köteleztessenek. Az egyetemleges szó helyett az egyen kint szót ajánlja. Darányi Ignácz földmivelési miniszter: A szakasz semmi újat nem tartalmaz. A következménye pedig az lesz, hogy a munkások meg fogják nézni, kivel szerződnek együtt s kiért vállalnak garan­­cziát. A Ház a szakaszt elfogadja. A 8 ik szakasznál Szily Pongrácz előadó indítványozza, hogy töröljék azt az intézkedést, hogy akinek igazolványa nincs, ne köthessen gazdasági munkásszerződést. A 9-ik szakasznál Basily Pongrácz indítványozza, hogy 9., 10. és 35. §-okat együtt tárgyalja. A Ház ifjy határoz. Örley Kálmán nem tartja kivihetőnek azt az intézkedést, hogy a learatandó táblákat megjelöljék. Indítványozza a 9. §-hoz, hogy a szerződésben csak a gabona neme és a terület hozzávetőleges nagysága állapíttatnék meg. A munkások, de a munkaadók érdekében is indítványozza, hogy a munkások ne rövid idő alatt, hanem a munka teljes befejezte után legyenek kö­telezve kijelenteni, vajjon munkabérüket kész­pénzben vagy a termés hányadában óhajtják-e fizettetni. Sima Ferencz osztja az előtte szóló nézeteit és módosításait pártolja. A 10-ik szakaszhoz még azt a módosítást ajánlja, hogy ha az élelmezési össze­get készpénzben tartozzék kifizetni a munkaadó, ha a munkás az élelemmel nincs megelégedve. Darányi Ignácz földmivelési miniszter Simá­nak azt feleli, hogy egyoldalulag nem lehet az éle­lem jósága fel­ett dönteni. Ha a hatóság az élelmet rossznak találja, a pénzfizetésre nyomban áttérnek. A módosítást tehát elveti, Örey Kálmán módosításait pártolja. A Ház a 9-ik, 10-ik és 35-ik szakaszokat Orley módosításával fogadja el. A 12-ik szakasznál­ Stristóff­y József a szakaszt a 7­-ik szakas­szal óhajtja együtt tárgy­altatni. A ÍÍÚS bejegy­zik. Szvistóffy József megteszi már jelzett módosí­tását, hogy agitáczió esetén a munkásigazolványok kötelező megváltása felfüggesztessék. Ennek meg­­felelőleg indítványozza a 14-ik szakasz szerkezeti megváltoztatását. Sipia Ferencz indítványozza, hogy a munká­sok ingatlanaira bekebelezett biztosítékok törlését a hatóság harmincz nap alatt eszközölje. A Ház a szakaszt változatlanul elfogadja. A 13-ik §-nál, Harkányi János b. indítványozza, hogy a szerződés felolvasására ne követeljék az összes mum­ mivb-xvmtex É^^TellfiTelek mert ez­ k­eresztülvihetetlen, hane e helyett a szerződést a munkások az elöljáróság előtt írják alá és ekkor olvassák fel és magyarázzák meg nekik a szerződést. A Ház a módosítást elfogadja. A 14. §-nál: Szalay Károly: Érdemileg hozzájárul a mó­dosításokhoz, az a kifogása azonban, hogy a mó­dosítása nem a 75-dik, hanem a 17-dik §-hoz tartozik. Kriétóffy József: Nem találja indokoltnak Szalay kifogását. Darányi Ignácz földmivelési miniszter, mint már jelezte a módosítást elfogadja. A Ház a módosítással fogadja el a 14-ik és 75-ik szakaszt. A 15-ik szakasznál B­aktfalvay Géza: Ez a törvény a jegyzők­nek amúgy is bokros teendőit megint szaporítja. Indítványozza, hogy a szerződés hitelesítéséért a jegyző huszonöt munkás után egy koronát, ötven munkás után két koronát, ötven munkáson felül pedig három koronát számíthasson. Darányi Ignácz földmivelési miniszter: Méltá­nyosnak tartja, hogy a­ki többet dolgozik több díja­zást nyerjen. Minthogy a költséget a munkaadók fizetik, tehát a munkásokra költségtöbblet nem háram­lik, az indítványt elfogadja. A ház az indítványt elfogadja. BlauS az ülést öt perczre felfüggeszti. A NII-ik szakasznál.. Szily Pongrácz előadó stiláris módosításokat javasol. Heht&lisz Lajos azt hiszi, hogy ha a szerző­dés a törvénybe ütköző intézkedéseket tartalmaz, akkor utasíttassék vissza a hatóság részéről. Szily Pongrácz helyesebbnek vélné, ha a jegyzőt az ily szerződésnél való közreműködéstől elh­lteetnék. A Ház az előadó módosítását fogadja el A 17-ik szakasznál Harkányi János báró módosításokat javasol, mely szerint a munkaszerződéseket kivételesen egyes járásokban ne legyen szükséges az elöljáró­ság előtt megkötni. Erre a belügyminiszter és a földm­ivelésügyi miniszter együtt adhatnak en­gedélyt. Sima Ferencz az eredeti szöveghez ra­gaszkodik. Baranyi Ignácz fölmivelésügyi miniszter pár­tolja Harkányi módosítását. A Ház a szakaszt Harkányi módosításával fogadja el. A 18-ik szakasznál Szily Pongrácz előadó stiláris módosításokat javasol, melyek az előbbi szakaszokon eszközölt változtatásokból erednek. A Ház elfogadja az előadó módosításait. A 09-ik szakasznál Vég:’*» Artur: E szakasznál aggályok merültek föl, melyeket módosításával akar eloszlatni. E szakasz első pontját megváltoztatni óhajtja úgy, hogy a szerződés csak akkor legyen felbontható. Arioszton a­ragout mestere volt és Aphtone­­tosz a véres hurka feltalálásával örökítette meg nevét. De még azok is, akiket nem szám­láltak a legkiválóbbak közé, át voltak hatva művészetük fontosságától s egyikük nagy ön­becsülésében azt a merész véleményt koczkáz­­tatta meg, hogy bizony még a király is megiri­gyelheti a jó szakácsot az ő nagy tudományáért. A jó szakácsnak a tudományok minden ágában jártasnak kell lennie, mondja a névtelen görög konyhaművész, ismernie kell az orvosi tudo­mányt, a geometriát, asztronómiát, arcitektu­­rát, a czé [ja pedig mindezek segítségével úgy elkészíteni az­ eledelt, hogy a bánatosak moso­lyogjanak,­ a vígak sírjanak és az édeset kese­rűnek, a keserűt édesnek mondják. * Az ember — maga a gyomra.» Bizony igazat mondott a nagy cordon bleu. Bizonyít­ják a görög szakácsok, akiknek­ művészetében híven visszatükröződik a görög nép bölcsel­­kedő gondolkodásmódja. És bizonyítják a rómaiaknak konyhaművészei is, akiknek tény­kedésében félreismerhetetlenül kifejezést nyer a világhódító nép materializmusa. A rómaiak klasszikus szakácsa Apiczius volt, Tiberiusz kortársa. A római konyha mate­riális tendencziáját legjobban jellemzi az a fura dolog, amit ez az Apicziusz egyszer megcsele­kedett. Abban a kampániai városban, amely­ben lakott, ritka nagy tengeri rákokat árultak, melyeket ő jó drágán szokott volt megfizetni. Egyszer csak azt hallja, hogy Afrikában még sokkal nagyobb rákok kapha­tók. Fogja magát tehát a jó Apicziusz s hajóra ül rögtön. Hosszú, fáradságos ut után parthoz ér. Az afrikai halászok, kik szándéká­ról értesültek, csolnakokon elébe viszik a leg- A konyha művészet — A Magyar Hírlap eredeti tárcsája. Ezek a jó bécsiek denikre nagy gour­­m­andak. Egyre szükségük van valamire, ami érzékeiket izgatja. Még le sem csillapodott látó és halló érzékük izgalma, még káprázik a sze­mük és a fülük még cseng hallásától és látá­sától annak a pokoli tohuvabolmnak, melyet derék honatyáik produkáltak elüttök s már megvan szagoló és ízlelő érzéküknek is az iz­galma: az onv és ingcsiklamdoztató konyha­­művészeti kiállítás. Garmadában hevernek ott a szakács­­művészet remekei, asok jó falai,mi szem- szájat ingerel, dicsérvén a főzőkanál névtelen hőseit, kiknek csak úgy, mint a világot jelentő desz­kák hőseinek, nem fon koszorút a hálátlan utókor. Pedig nem egy közülük rászolgált a babérra s megérdemli, hogy neve túlélje mu­­lékony alkotásait . . . Caréme, a modern szakácsok királya av­val az ismert mondással: ‘Le style c’est l’homme» büszkén állította szembe az ő ne­vezetes szentencziáját: L’herome mem­e, c’est l’estomac!» És valami csöpp igazságnak mégis csak kell lenni ebben a mondásában, hisz kü­lönben nem lett volna olyan nagy véleményük az embereknek a konyha művészei felől, mint amilyen tényleg mindig volt. Már a régi görö­gök is, bár igen mérsékelt erők voltak, nagy becsben tartották hírneves szakácsaikat, s hét nevezetes bölcsük mellé odaállították hét leg­ügyesebb konyhaművészüket. A hét között volt a ródoszi Aégisz, aki oly művészettel tudta elkészíteni az angol­nát, hogy az isteneknek is föltálalhatták volna.

Next