Magyar Hirlap, 1898. február (8. évfolyam, 32-59. szám)
1898-02-17 / 48. szám
4 ________________ magyar hírlap ___ hisszük, addig senki sem iszik egy pohár bort a zsidó korcsmájában. A földosztás lehetőségét bolondságnak tartjuk sora nem is gondolunk, de mi is gondolunk arra, hogy minket is embereknek nézzenek, hogy oly ’lapszámot adjanak, mely mellett nem kell éhenhalnunk , hogy a kialkudott napszámot becsületesen ki is fizessék. Mi 30—40 krért dolgozni nem fogunk, hanem arra törekszünk, hogy egy felnőtt ember télen 60, nyáron 1 forintot kapjon napszámban. Erőszakoskodni nem akarunk, mi czélunkat összetartási kérelemmel akarjuk elérni, ha teljesítik a földtulajdonosok, minden jól van, ha nem, nem dolgozunk. Ezt mi már évek óta beszélgetjük egymás között, mielőtt még Várkonyiról és lapjáról tudtunk volna. Attól ne féljenek, hogy bennünket bárki is rosszra vezet, tudjuk mi azt, hogy mi szabad mi lehet, nem akarunk mi még nagyobb nyomorúságot, azt sem akarjuk, hogy katona- és zsandárfegyverek nejeinket özvegyekké s gyermekeinket árvákká tegyék. Lázongásunkat az idézte elő, hogy a kisvádai érdekelt lakosság nem engedi meg, hogy mi bejárjunk Kisvárdára fuvarozni, mi nagy kárt okoz, s az is előidézte, hogy a kisvárdai s kékesei lakosság összebeszélt, hogy a határba nem engednek, ott napszámot nem adnak, ő rajtuk segítve nincs, mi pedig verekedni nem akarunk. Kérjük a nagyságos urat, hogy beszéljen a főispán urnál, hogy ezt a sok katonát vigyék el, ne boszantsanak és ne terheljenek vele, mert lehet itt olyan verekedés, mely mindig volt a faluban, amilyent az újság ír, nem lesz, az csak rágalom. Ezek után nevezett képviselő testvéries hangon intő beszédet tartott, melynek befejeztével azzal a kéréssel jártak eléje, fogadná el a főispán úrhoz nyújtandó kérvényüket, amit Nyíregyházára be fognak vinni, amiben kifejtik, hogy ők ártatlanok s hogy szabadítsa meg őket a katonaságtól, mit Ferlicska dr. meg is ígért. Kisvárdán ugyanaz nap azon meglepetés érte a főispánt, hogy a kisvárdai (szoczialista) vezérek egy felette érzékenykedő kérvényt nyújtottak át ■ neki, azon kijelentéssel, hogy nem igaz az, hogy ők lázonganának, s vizsgálatot kérnek azok ellen, akik azt híresztelik, hogy ők gyilkos szándékot táplálnának, verekedni és lázongani akarnának. A felebbiekből ki ki vonja le magának, hogy mennyire szoczialista a magyar paraszt mennyiben nem bánásmódban részesül. Egy rongyos kis viskóban négy családnak kell szorongni, büntetik a cselédeket és felette olcsón kell szolgálniok, dolgozniok pedig körömszakadtig. A környékbeli lakosság értesülvén a horvát aratók szegődtetéséről, fenyegetőzik, hogy agyonveri a horvátokat, ha aratni jönnek. Az izgalom az egész vidéken, különösen Bittó ellen, igen nagy. 1898. február 17. naság csak egy-két napig marad ott s ha elvonul) ismét helyre áll az előbbi helyzet. * Szoczializmus Fejérmegyében. Nagy-Perkáta febr. 16. A szoczialista izgalmak már átcsaptak Fejér vármegyébe is. A veszedelem az adonyi járásban a legfenyegetőbb, ahol a Földmivelő újság és a budapesti központ kolomposai erősen hintik a szoczialista konkolyt és a lehetetlen ígéreteket a nép között. Az izgatásnak középpontja Nagy-Perkáta község, ahol tegnap délután igen látogatott gyűlése volt az elbolondított népnek. A gyűlésen megjelentek a szomszédos községeknek és pedig: Herczegfalva, Szolgaegyháza, Sárosd, B..Almás, Buna-Pentele és Duna-Adony szocialistái is, szám szerint kétezernél többen. A hatóság részéről jelen volt a gyűlésen a járási főszolgabíró és a csendőrfőhadnagy húsz csendőrrel. A gyűlésnek elnöke Maker János, vezérszónoka pedig Csizmadia Sándor budapesti izgató volt, aki a munkások helyzetéről és a szocziáldemokraták követeléséről beszélt a népnek. Ez utóbbi pontját azonban nem fejezhette be, mert izgatni kezdett az úri osztály ellen s a főszolgabíró azért feloszlatta a gyűlést. A munkások ezért zúgva, haragva bár, de a csendőrszuronyok nyomása alatt mégis békességben oszlottak szét. A szoczializmus terjedését e vidéken nagyban elősegíti Győry Teréz grófnő uradalma tiszttartójának Bittó Zoltánnak embertelen bánásmódja a munkásokkal szemben. A helybeli néppel ugyanis az aratás dolgában szóba sem állott, hanem nyolczvan pár horvát aratót szerződtetett igen olcsón. Pedig az ottani munkások is szívesen elvállalták volna az aratást, ha nem követelne tőlük uzsora »munkát. Az uradalmi cselédség is rossz és kegyetlen A czigándi zendülés. A zemplén megyei N.-Czigánd községből a következőleg írják le nekünk az ott kitört zendülés lefolyását. IV. Czigánd, február 15. A szomszédos Szabolcs megyéből áthurczolták ide is az agrárszoczializmust. Várkonyi innen is felrendelt magához néhány parasztot, akiknek persze ígért földosztást, adóelengedést stb. és bizony annyira vitte, hogy e nagyközségben, mely 3000 lakosnál többet számlál, már az elöljáróságon kívül alig akad ember, aki fel nem esküdött volna, úgy hogy olyan parasztok, akik legalább 40—50 hold földdel birnak, lettek a mozgalomnak a vezetői. A mozgalom fenyegető alakot öltött. Ennek következtében a főszolgabiró e hó 13-án Kassáról katonaságot kért s még ugyanaz nap egy század katonaság meg is érkezett. A főszolgabiró Bencsik István községünkbe előre megérkezett, hogy a katonaság elszállásolásáról intézkedjék. Azonban a nép nyíltan ellene szegült és inzultálta a főszolgabírót és kijelentette, hogy egyetlen egy katonát sem bocsátanak be magukhoz. Hasztalan kvártélyozták be a katonákat a parasztoknál, habár az egész századot bevezényelték egy udvarra, az ajtókat a katonaság előtt becsukták. A faluból összecsődült vagy háromezer ember, mind szoczialista és mind segítségére jött azoknak az elvtársaknak, akihez a katonát be akarták szállásolni. Mindenütt sikerült nekik a beszállásolást megakadályozni és ha egyegy elvtársat letartóztattak, az egész falu utána rohant és addig, mig szabadon nem bocsátották, nem tágítottak. A nép magatartása oly fenyegetővé vált, hogy biztosra vették, hogy másnapra a lázadás egész erővel kitör. A katonaság kénytelen volt a főszolgabíróval együtt visszavonulni és a katonákat a község népiskolájába elhelyezni, de addig is intézkedtek, sürgönyöztek Kassára és egész zászlóalj katonaságot kértek másnapra, mert a szoczialisták akkorra népgyülést hirdettek. Másnapra, 14-ikére összegyülekezett a sok nép a szomszédos községekből is, úgy, hogy csak úgy hemzsegett az utcza a tömegtől. A gyűlést tényleg megtartották. A nép rendkívül izgatott volt, közben megérkezett 2 csendőr és a gyűlést feloszlottnak jelentette ki és felszólította a népet szétosztásra, de bizony az rá se hederitett és ha egy helyről elűzték őket, a másik helyen gyülekeztek, sok helyütt pedig ellenszegültek és gyalázták a csendőröket, különösen a papot, a főszolgabírót úgy, hogy a csendőrség és a parasztok között sok összeütközés történt. Vagy 10 embert megsebeztek a szuronnyal. Egy nagyobb megsebesülés alkalmával a nép betört a templomba és valamennyi harangot félreverték, az asszonyok pedig a paplakba törtek, hogy a papot megöljék, de a pap neszét vette és éjjel családostul megszökött. A harang félreverése által mindenki fejét vesztette. Az asszonyok a férfiakat izgatták, hogy üssétek agyon a főszolgabírót, a kutya csendőrökkel, de közben megérkezett a hír, hogy 400 katona útban van Czigánd felé. A nép kijelentette, hogy úgy fogja fogadni a katonákat, mint tegnap. Nemsokára meg is érkezett a megváltás. Megérkezett 400 katona. Azonnal a főkolomposokat összefogdostatták, a községet ostromállapotba helyezték és ezt a nép előtt kihirdették, az utczákat a néptől kiürítették és a katonákat erőszakkal bekvártélyozták. Számos elfogatás történt. Jelenleg a nép kénytelen csendes lenni, de abban a hitben ringatják magukat, hogy a kato nzálminiszterek. A legilletékesebb kutforrásból merítettük a következő adatot, ami nem anekdota, nem legenda, hanem megállapított tényállás: A felső alföldi felizgatott földműves nép között ez a mese van elterjesztve. Rudolf trónörökös nem halt meg, hanem elzáratott, mivel ellentétbe került a királlyal. A trónörökös ugyanis azt akarta, hogy a királynak a néppel kell szövetkezni, a király ellenben az urakra kivánt támaszkodni. Most azután, annyi próbálgatás után, a király rájött, hogy az urakkal semmi jót sem lehet mivelni s szabadon bocsátá a trónörököst, hogy szerezze meg hát a nép szövetségét. Ettől fogva Rudolf trónörökös faluról* falura jár az Alföldön, felírja a házak falára veres krétával: „itt voltam, erősen tartsátok magatokat, visszajövök! Rudolfé Voltak azonban kételkedő természetű em*berek, akik ennek nem akartak föltétlenül hitelt adni. Hátha nem is igaz? Ezeknek a meggyőzésére az lett kifundálva, hogy a legokosabb emberek közül kiválasztottak három legélelmesebb tagot, s azokat kellő útiköltséggel ellátva, felküldték Budapestre, hogy saját szemeikkel és füleikkel győződjenek meg a valóságról. Idefenn már a vasútnál várták a küldötteket az intéző hirnevességek. Másnap aztán két bérkocsiba elhelyezve, fölvitték őket Buda várába s bemutatták a miniszterelnöknek, a belügyminiszternek és a földmivelési miniszternek. Mindannyitól a legszivélyesebben fogadtattak, előterjesztett kívánságuk (a nagy földbirtokok kiosztása iránt) helyesléssel kisértetett, s ők maguk azzal a megbízatással bocsáttattak el, hogy csak terjesszék az eszméket az otthonlevők között, a kormány biztosíthatja őket legőszintébb támogatása felől, amelyben a korona meghatalmazására támaszkodik. A hármas küldöttség aztán ezzel a felt buzdító fogadtatás hírével tért vissza a szülőföldére. Már most csak azt volna érdekes megtudni, hogy ki volt az a három miniszteri talmi kiadásban, akiknek a budapesti intéző vezérek azt a jámbor három tagú földmives polgártárs-küldöttséget bemutatták? * Rendelet a munkástörvényről. A munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1898. II. t. sz. életbeléptetésére vonatkozó földmivelési miniszteri rendelet a hivatalos lap legközelebbi számában jelenik meg. E rendelet a törvényt 1898. márczius 1-én lépteti életbe és vele egy napon a munkás igazolványokra vonatkozó rendeletet is. A rendelet részletesen intézkedik az igazolványok kiadásáról és elrendeli, hogy azok kiállítása czéljából a munkások hirdetményileg felhívandók lakásuk bejelentésére. Ha a munkás el akar távozni állandó lakhelyéről, még mielőtt az igazolványt számára ki lehetett volna állítani, az elöljáróság köteles e tény igazolására ez év november 1-ig érvényes hivatalos bizonyítványt adni. A rendelet egy fontos pontja úgy intézkedik, hogy addig, míg a törvényhatóság a községi alapok kezelésére és szervezetére vonatkozó szabályrendeletét jóváhagyás után életbe léptetheti, a törvény értelmében a községi segélyalapot illető pénzek a községre illetékes kir. adóhivatalba, letétként való kezelés végett, beszállítandók. E rendelettel kapcsolatban megjelent a 2000/98. elnöki számú eljárási szabályzat, amely a kihágási és vitás ügyekben követendő eljárásra nézve intézkedik. A rendeletben függelékül a törvény szövege is van csatolva, úgy hogy a hatóságoknak s az érdekelteknek a rendeletek ily módon való kiadás^