Magyar Hirlap, 1898. február (8. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-17 / 48. szám

4 ________________ magyar hírlap ___ h­is­szük, addig senki sem iszik egy pohár bort a zsidó korcsmájában. A földosztás lehetőségét bolondságnak tartjuk sor­a nem is gondolunk, de mi is gondolunk arra, hogy minket is embereknek nézzenek, hogy oly ’lapszámot adjanak, mely mellett nem kell éhen­­halnunk , hogy a kialkudott napszámot becsületesen ki is fizessék. Mi 30—40 krért dolgozni nem fogunk, hanem arra törekszünk, hogy egy felnőtt ember télen 60, nyáron 1 forintot kapjon napszám­ban. Erőszakoskodni nem akarunk, mi czélunkat összetartás­i kérelemmel akarjuk elérni, ha­­ telje­sítik a földtulajdonosok, minden jól van, ha nem,­ nem dolgozunk. Ezt mi már évek óta beszélgetjük egymás között, mielőtt még Várkonyiról és lapjáról tud­tunk volna. Attól ne féljenek, hogy bennünket bárki is rosszra vezet, tudjuk mi azt, hogy mi szabad mi lehet, nem akarunk mi még nagyobb nyomorúságot, azt sem akarjuk, hogy katona- és zsandárfegyverek nejeinket özvegyekké s gyerme­keinket árvákká tegyék. Lázongásunkat az idézte elő, hogy a kisvádai érdekelt lakosság nem engedi meg, hogy mi bejár­junk Kisvárdára fuvarozni, mi nagy kárt okoz, s az is előidézte, hogy a kisvárdai s kékesei lakosság­­ összebeszélt, hogy a határba nem engednek, ott napszámot nem adnak, ő rajtuk segítve nincs, mi pedig verekedni nem akarunk. Kérjük a nagyságos urat, hogy beszéljen a főispán urnál, hogy ezt a sok katonát vigyék el, ne boszantsanak és ne ter­heljenek vele, mert lehet itt olyan verekedés, mely mindig volt a faluban, amilyent az újság ír, nem lesz, az csak rágalom. Ezek után nevezett képviselő testvéries hangon intő beszédet tartott, melynek befejeztével azzal a kéréssel jártak eléje, fogadná el a főispán úrhoz nyújtandó kérvényüket, amit Nyíregyházára be fog­nak vinni, amiben kifejtik, hogy ők ártatlanok s hogy szabadítsa meg őket a katonaságtól, mit Ferlicska dr. meg is ígért. Kisvárdán ugyanaz nap azon meglepetés érte a főispánt, hogy a kisvárdai (szoczialista) vezérek egy felette érzékenykedő kérvényt nyújtottak át ■ neki, azon kijelentéssel, hogy nem igaz az, hogy ők lázonganának, s vizsgálatot kérnek azok ellen, akik azt híresztelik, hogy ők gyilkos szándékot táplálná­nak, verekedni és lázongani akarnának. A felebbiekből ki ki vonja le magának, hogy mennyire szoczialista a magyar paraszt mennyiben nem­ bánásmódban részesül. Egy rongyos kis viskóban négy családnak kell szorongni, büntetik a cselé­deket és felette olcsón kell szolgálniok, dolgozniok pedig körömszakadtig. A környékbeli lakosság érte­sülvén a horvát aratók szegődtetéséről, fenyegetőzik, hogy agyonveri a horvátokat, ha aratni jönnek. Az izgalom az egész vidéken, különösen Bittó ellen, igen nagy. 1898. február 17. naság csak egy-két napig marad ott s ha elvonul) ismét helyre áll az előbbi helyzet. * Szoczializmus Fejérmegyében. Nagy-Perk­áta febr. 16. A szoczialista izgalmak már átcsaptak Fejér vármegyébe is. A veszedelem az adonyi járásban a legfenyegetőbb, ahol a Földmivelő újság és a budapesti központ kolomposai erősen hintik a szo­czialista konkolyt és a lehetetlen ígéreteket a nép között. Az izgatásnak középpontja Nagy-Perkáta község, ahol tegnap délután igen látogatott gyűlése volt az elbolondított népnek. A gyűlésen megjelen­tek a szomszédos községeknek és pedig: Herczeg­­falva, Szolgaegyháza, Sárosd, B.­.Almás, Buna-Pentele és Duna-Adony szoc­ialistái is, szám szerint kétezernél többen. A hatóság részéről jelen volt a gyűlésen a járási főszolgabíró és a csendőrfőhadnagy húsz csendőrrel. A gyűlésnek elnöke Maker János, vezérszónoka pedig Csiz­madia Sándor budapesti izgató volt, aki a munkások helyzetéről­ és a szocziáldemokraták követeléséről beszélt a népnek. Ez utóbbi pontját azonban nem fejezhette be, mert izgatni kezdett az úri osztály ellen s a főszolgabíró azért feloszlatta a gyűlést. A munkások ezért zúgva, haragva bár, de a csend­őrszuronyok nyomása alatt mégis békességben osz­lottak szét. A szoczializmus terjedését e vidéken nagyban elősegíti Győry Teréz grófnő uradalma tiszttartójá­nak Bittó Zoltánnak embertelen bánásmódja a munkásokkal szemben. A helybeli néppel ugyanis az aratás dolgában szóba sem állott, hanem nyolcz­­van pár horvát aratót szerződtetett igen olcsón. Pedig az ottani munkások is szívesen elvállalták­­ volna az aratást, ha nem követelne tőlük uzsora »munkát. Az uradalmi cselédség is rossz és kegyetlen A czigándi zendülés. A zemplén megyei N.-Czigánd község­ből a következőleg írják le nekünk az ott kitört zendülés lefolyását. IV.­ Czigánd, február 15. A szomszédos Szabolcs megyéből áthurczol­­ták ide is az agrárszoczializmust. Várkonyi innen is felrendelt magához néhány parasztot, akiknek persze ígért földosztást, adóelengedést stb. és bizony annyira vitte, hogy e nagy­községben, mely 3000 lakosnál többet számlál, már az elöljáróságon kívül alig akad ember, aki fel nem esküdött volna, úgy hogy olyan parasztok, akik legalább 40—50 hold földdel birnak, lettek a mozgalomnak a vezetői. A mozgalom fenyegető alakot öltött. Ennek következtében a főszolgabiró e hó 13-án Kassáról katonaságot kért s még ugyanaz nap egy század katonaság meg is érkezett. A főszolgabiró Bencsik István községünkbe előre megérkezett, hogy a katonaság elszállásolá­sáról intézkedjék. Azonban a nép nyíltan ellene szegült és inzultálta a főszolgabírót és kijelentette, hogy egyetlen egy katonát sem bocsátanak be magukhoz. Hasztalan kvártélyozták be a katonákat a parasztoknál, habár az egész századot be­vezényelték egy udvarra, az ajtókat a kato­naság előtt becsukták. A faluból összecsődült vagy háromezer ember, mind szoczialista és mind segítségére jött­ azoknak az elvtársaknak, akihez a katonát be akarták szállásolni. Mindenütt sikerült nekik a beszállásolást megakadályozni és ha egy­­egy elvtársat letartóztattak, az egész falu utána rohant és addig, mig szabadon nem bocsátották, nem tágítottak. A nép magatartása oly fenyegetővé vált, hogy biztosra vették, hogy másnapra a lázadás egész erővel kitör. A katonaság kénytelen volt a fő­szolgabíróval együtt visszavonulni és a katonákat a község nép­iskolájába elhelyezni, de addig is intézkedtek, sürgön­yöztek Kassára és egész zászlóalj katonaságot kértek másnapra, mert a szoczialisták akkorra népgyülést hirdettek. Másnapra, 14-ikére összegyülekezett a sok nép a szomszédos községekből is, úgy, hogy csak úgy hemzsegett az utcza a tömegtől. A gyűlést tényleg megtartották. A nép rendkívül izgatott volt, közben megérkezett 2 csendőr és a gyűlést feloszlottnak jelentette ki és felszólította a népet szétosztásra, de bizony az rá se hederitett és ha egy helyről elűzték őket, a másik helyen gyülekeztek, sok helyütt pedig ellenszegültek és gyalázták a csendőröket, különösen a papot, a főszolgabírót úgy, hogy a csen­dőrség és a parasztok között sok összeütközés történt. Vagy 10 embert megsebeztek a szu­ron­nyal. Egy nagyobb megsebesülés alkalmával a nép betört a templomba és valamennyi harangot félre­verték, az asszonyok pedig a paplakba törtek, hogy a papot megöljék, de a pap neszét vette és éjjel családostul megszökött. A harang félreverése által mindenki fejét vesztette. Az asszonyok a férfiakat izgatták, hogy üssétek agyon a főszolgabírót, a kutya csend­őrökkel, de közben megérkezett a hír, hogy 400 katona útban van Czigánd felé. A nép kijelentette, hogy úgy fogja fogadni a katonákat, mint tegnap. Nemsokára meg is érkezett a megváltás. Megérkezett 400 katona. Azonnal a főkolomposokat összefogdos­­tatták, a községet ostromállapotba helyezték és ezt a nép előtt kihirdették, az utczákat a néptől kiürí­tették és a katonákat erőszakkal bekvártélyozták. Számos elfogatás történt. Jelenleg a nép kénytelen csendes lenni, de abban a hitben ringatják magukat, hogy a kato­­ nz­álminiszterek. A legilletékesebb kutforrásból merítettük a következő adatot, ami nem anekdota, nem legenda, hanem megállapított tényállás: A felső alföldi felizgatott földműves nép között ez a mese van elterjesztve. Rudolf trónörökös nem halt meg, hanem elzáratott, mivel ellentétbe került a királ­lyal. A trónörökös ugyanis azt akarta, hogy a ki­rálynak a néppel kell szövetkezni, a király ellenben az urakra kivánt támaszkodni. Most azután, annyi próbálgatás után, a ki­rály rájött, hogy az urakkal semmi jót sem lehet mivelni s szabadon bocsátá a trón­örököst, hogy szerezze meg hát a nép szövet­ségét. Ettől fogva Rudolf trónörökös faluról* falura jár az Alföldön, felírja a házak falára veres krétával: „itt voltam, erősen tartsátok magatokat, visszajövök! Rudolfé Voltak azonban kételkedő természetű em*­berek, akik ennek nem akartak föltétlenül hitelt adni. Hátha nem is igaz? Ezeknek a meggyőzésére az lett kifun­­dálva, hogy a legokosabb emberek közül kivá­lasztottak három legélelmesebb tagot, s azokat kellő útiköltséggel ellátva, felküldték Buda­pestre, hogy saját szemeikkel és füleikkel győ­ződjenek meg a valóságról. Idefenn már a vasútnál várták a küldöt­teket az intéző hirnevességek. Másnap aztán két bérkocsiba elhelyezve, fölvitték őket Buda várába s bemutatták a miniszterelnöknek, a belügyminiszternek és­ a földmivelési miniszternek. Mindannyitól a legszivélyesebben fogadtattak, előterjesztett kí­vánságuk (a nagy földbirtokok kiosztása iránt) helyesléssel kisértetett, s ők maguk azzal a megbízatással bocsáttattak el, hogy csak ter­jesszék az eszméket az otthonlevők között, a kormány biztosíthatja őket legőszintébb tá­mogatása felől, a­melyben a korona meghatal­mazására támaszkodik. A hármas küldöttség aztán ezzel a fel­t buzdító fogadtatás hírével tért vissza a szü­lőföldére. Már most csak azt volna érdekes meg­tudni, hogy ki volt az a három miniszteri talmi kiadásban, akiknek a budapesti intéző vezérek azt a jámbor három tagú földmi­ves polgártárs-küldöttséget bemutatták? * Rendelet a munkástörvényről. A munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1898. II. t. sz. életbeléptetésére vonatkozó földmive­lési miniszteri rendelet a hivatalos lap legközelebbi számában jelenik meg. E rendelet a törvényt 1898. márczius 1-én lépteti életbe és vele egy napon a munkás igazol­ványokra vonatkozó rendeletet is. A rendelet rész­letesen intézkedik az igazolványok kiadásáról és elrendeli, hogy azok kiállítása czéljából a munkások hirdetményileg felhívandók lakásuk bejelentésére. Ha a munkás el akar távozni állandó lakhelyéről, még mielőtt az igazolványt számára ki lehetett volna állítani, az elöljáróság köteles e tény igazolására ez év november 1-ig érvényes hivatalos bizonyítványt adni. A rendelet egy fontos pontja úgy intézkedik, hogy addig, míg a törvényhatóság a községi alapok kezelésére és szervezetére vonatkozó szabályrendeletét jóváhagyás után életbe léptetheti, a törvény értelmében a köz­ségi segélyalapot illető pénzek a községre illetékes kir. adóhivatalba, letétként való kezelés végett, be­­szállítandók. E rendelettel kapcsolatban megjelent a 2000/98. elnöki számú eljárási szabályzat, amely a kihágási és vitás ügyekben követendő eljárásra nézve intéz­kedik. A rendeletben függelékül a törvény szövege is van csatolva, úgy hogy a hatóságoknak s az érdekelteknek a rendeletek ily módon való kiadás^

Next