Magyar Hirlap, 1898. április (8. évfolyam, 91-119. szám)
1898-04-08 / 98. szám
8 íviftGYAR hírlap 1898. április 8. a megvetés. Mert ne higyjétek azt, hogy a halál a legnagyobb büntetés. Oh! sokkal nagyobb ennél egy egész nemzet megvetése. Hadd bujdokoljon e hazaáruló, mint Ahasver falurólfalura, érezze, hogy mindenütt és mindenki undorral és megvetéssel fordul el tőle, ne találjon sehol soha nyugtot, mint az üldözött vadat űzze őt szüntelen mardosó lelkiismerete. Bizony mondom néktek, sokkal nagyobb bűnhődés ez a halálnál. Kövessetek el a törvény korlátain belül mindent, hogy a rágalmazó falatokból eltávolíttassék, mert ha megtűritek őt magatok közt, akkor az örökkévaló Isten előtt ti lesztek felelősek azért a szégyenért és gyalázatért, melyet Zelenyák János dr. falutokra hozott. — Én figyelmeztettelek benneteket, én megtettem kötelességemet. Majd meglátom, hogy méltó atyámfiai vagytok ve ? Mező-Túr, 1898. ápril 6. Bentsik László dr., köz- és váltó ügyvéd»» »Mezőtúri Híradó» felelős szerkesztője. — Andrássy Géza Orof a zsidókérdésről. A Magyar Athletikai Club legutóbbi választmányi ülésén a tagok meleg ovácziókben részesítették elnöküket, Andrássy Géza grófot titkos tanácsossá történt kinevezése alkalmából. Az ülést követő banketten Andrássy Géza gróf igazi szabadelvű szellemű felköszöntőt mondott. A királyi kitüntetés fényt ,és dicsőséget vet — úgymond — az Andrássyak régi harczi dicsőségére, de ez a kitüntetés mégis csak annak a polgári tevékenységnek lehet a megjutalmazása, amelyet ő a haza gazdasági jóléte érdekében az egyenlőség és testvériség elvei alapján kifejtett. Mint vasgyáros és tengerész kívánja, hogy kövessük kivétel nélkül híven hazafias kötelességeinket, vessük el vallási és társadalmi viszályainkat, hogy egyesült erővel sikeresen szállhassunk szembe bel és külföldi ellenségeinkkel. Majd áttér az úgynevezett zsidókérdésre, melyre csak azt mondja, hogy ő és családja mint zsidóbarátok ismeretesek. A hazai zsidóság — így folytatja a gróf — mindig tisztán magyar volt, velünk harczolt és szenvedett, ma pedig becsületesen dolgozik velünk és ha kell, velünk fog halni is. Elmondja, mily nyomorban élnek Mexikóban a zsidók, mint üldözött szolgafaj, a demokraták szabad földjén. De antiszemitáink ne irigyeljék az ottani viszonyokat, igyekezzenek csatlakozni hazafias zsidóságunk hatalmas financziális és gazdasági tevékenységéhez ,s a mindennapi élet harczaiban a magyar faj zseniális erejével és igazi munkaszeretetével éljenek és győzzenek velük együtt. Ha ez így lesz, akkor a magyarok arisztokraták lesznek, a szó eredeti görög értelmében, amely azt jelenti, hogy a legjobbak. A beszéd utáni zugó éljenzés lecsillapultával Széchenyi Imre így szólt: —■ Én is lelkes híve vagyok az egyenlő jogoknak és kötelességeknek. Minden mágnás annyit ér, amennyit a haza anyagi és szellemi felvirágoztatására áldoz. Csak akkor leszünk méltók őseinkhez, ha tetteinkkel hathatósan elősegítjük a társadalmi békét és az általános jólétet. — Piktorok ünneplése. Az Andrássy-ujj Drechser-féle vendéglő egyik külön termében vidám társaság gyűlt össze ma este, hogy a Bem-Petőfi körkép magyar festőit ünnepelje. Feisty Árpád verbuválta össze az ünneplőket, akik vegyesen piktorok, építészek, szobrászok, színészek, újságírók szíves-örömest jöttek, hogy oly derék művészeket és embereket ünnepeljenek, aminek Vágó Pál és Spányi Béla. Feszty Árpád indította meg a felköszöntők sorát, jórészt a két piktor javára, de jutott azért a megemlékezésből másoknak is. Komolyan és vidáman beszéltek rajta kívül az ünnepeltek, továbbá Fadrusz János, Rákosi Viktor, Bródy Sándor, Konti József, Pártos Béla, Evva Lajos, Paur Géza és még többen is. — A pápa végrendelete: XIII. Leó pápa, mint Rómából táviratozzák, a legutóbbi konzisztórium után elkészítette végrendeletét, amelynek tartalmát a legnagyobb titokban tartják. A Vatikánból kiszivárgott hírek szerint, a pápa Lodovico Friod grófon kívül összes közeli rokonait kihagyta végrendeletéből. Egyedül Pecci grófnak jut nagy örökség a pápa magánivagyonából, mely Carpinettóban fekszik. Pecci gróf Carpinettóban lakik, ő az egyedüli a pápa családjából, aki megmaradt ott. Többi rokonai, Silvia grófnő, aki Bueno y Garon dell’Avana felesége, Piccardo gróf, Canali márkinő és Mária grófnő, aki Moroni gróf felesége, valamennyien elköltöztek Carpinettóból. Ez rosszul esett a pápának s ebből magyarázzák, hogy a kihgyta őket végrendeletéből. — aXádi-Bováoa György táborszernagy állapotában most már tartós a javulás. Étvágya jó, az ereje is visszatért, tüdeje is túl van a gyulladás veszélyein. Orvosai most már csak az idő enyhülését várják, hogy megadhassák neki az engedélyt arra, hogy valahová üdülni menjen. Ötvenezer forintos postalopás. A postát ismét nagy összeggel károsították meg. Budapesten föladott pénzküldeményekről van szó, mégpedig nem kevesebb, mint ötvenezer forintról, amelyet öt zacskóba csomagolva adtak föl a Bécsen át Triesztbe menő vasúti postára. A pénzek rendeltetési helye a bécs-trieszti vasútvonal több közbeeső állomása volt és csak a pragerhofi állomáson vették észre, hogy az egyenként 10.000 forintot tartalmazó csomagok eltűntek. Izgatott táviratváltások után se akadtak az ellopott pénzes zacskókra. A vonat egész személyzetét azonnal kihallgatták és a pragerhofi rendőrség szigorú vizsgálatot indított, de eddig nem akadt a postatolvaj nyomára. Nem lehetetlen, hogy a csomagokat útközben elemelte valaki, de az sincs kizárva, hogy már itt Budapesten történt valami bűnös manipuláczió. A hatóságok nyomozásának azonban se itt, se az egész útvonal hosszában sehol se lett ezideig eredménye. — Somossy kudarcza. A bécsi szinósztrupp ma megint rendőri fedezet mellett játszott. Mégpedig kétszer. Délután is, este is. A délutáni előadáson alig lézengett néhány ember, este pedig ismét mozdulni se lehetett a jeles nagymező-utczai mulató folyosóin a detektivektől. A legjobb helyeket rendőrtisztek foglalták el és bátran tehették, mert a szinházbajáró közönség ma se törte magát a háromszorosan emelt áru jegyek után és Odilon asszony ma is éppenugy borzankodhatott volna az üres széksorok és tátongó páholyok láttára, ha a sokszor emlegetett Eintracht egylet magyarfaló tagjai testületileg föl nem vonulnak és meg nem töltenek néhány sort. De ez se számitott valami sokat, mert a nézőtér az előadás megkezdésekor még mindig örvendetesen üres volt és Somossy izgatottan kereste össze a személyzetét, hogy a hiányzó publikumot legalább a látszat kedvéért pótolja. És meg is lettünk volna elégedve az eredménnyel, a hazafias közönség tüntető távolmaradásával és szóra se érdemesítenék többé az idetolakodott színésztársaságot, ha ezzel vége lenne a kierőszakolt német színészjárásnak. De úgy halljuk, hogy Somossy még mindig nem elégelte meg a dolgot és nem okult a saját kárén. Itt akarja fogni a nyakunkon Odilon urhölgyet és becses társait és még egy német előadást óhajt velük rendezni. Már meg is kérte rá az engedélyt. Nem hisszük, nem tételezhetjük föl, hogy meg is kapta volna. Aztán még Odilon asszony is megelégelhetné eddigi kudarczait, amelyeknél mély több feleletet kihívó nyilatkozatára nem kaphatott. — Új miniszteri titkár: Lévay József dr. igazságügyminiszteri segédtitkárnak a király a miniszteri titkári czímet és jelleget adományozta. — Az apróhirdetések hónapja. Szeszélyes hónap ez az április. Hol haragszik, hol jókedvű. De mégis kedves, jó hónap, mert csakis ő rajta keresztül juthatunk el a szép májushoz, a szerelem hónapjához. Szóval az április előszó a szerelemhez. A friss, tavaszi szellő, mely elszórja a virágillatot, uj életre kelti az embereket is. úgy érzi ilyenkor mindenki, hogy egyszerre megfiatalodott s hogy a szive nyugtalan. Az emberek az utczára tódulnak, sütkéreznek a napsugárban. Akik egész télen a gyermekszobába vannak zárva, előjönnek a szőke és barna bomok. Ki egy, ki két apró teremtést czipel a karján és megjelennek az aszfalton az egyetemek dón jüanjai. Igen, a szeszélyes, a bolondos április hozza őket össze, ő mutatja be őket egymásnak s április nélkül nem volna oly édes a május és nem teremne annyi szerelem. Mert tudvalevő dolog, hogy áprilisban kötik az ismeretségeket, mert ha az április kezére nem játszana májusnak, akkor a május nem érne egy fabatkát sem. Áprilisnak ebben a funkcziójában természetesen nagyban segítségére van az úgynevezett »Apró Hirdetés« rovat. Egyetlen más hónapban sem olyan olvasottak a hirlapoknak ez az utolsó oldala, ahol azok a bizonyos apró szerelmes levélkék megjelennek. Ha az egyik napon például ez olvasható: Bájos hölgy ki tegnap este Szikszainál ült, kérem tudatni »Önkéntes« jelige alatt ismeretség hol lehetséges. 26687 biztosra vehetjük, hogy a másnapi számban már ott lesz a következő válasz: Önkéntes levele van a kiadóhivatalban ! 26687 26697. Hány meg hány variácziót öltenek májusig ezek az apró üzenetek, mig aztán teljesen megérlelődik az ismeretség s a szerelemesek egy szép májusi estére kitűzik az első légyottot ... S mikor ott járkál annyi, de annyi férfi az utczán, csodálva a szép tavaszi toiletteket, szinte kedve támad egy-egy öregebb agglegénynek is újságba tenni egy ilyen »apró hirdetést«. Elveszett a szivem, s kerestetik a becsületes megtaláló. Ilyesmit tesz az április. — Elhunyt főrabbi. Singer Pinkász szepesi főrabbi — mint iglói tudósítónk táviratozza —szerdán délután Szepesváralján hirtelen meghalt. Az elhunyt főrabbinak, akit az egész környék népe tisztelt és becsült, méltó temetést akarnak rendezni s hogy azon a vidéki hitközségek is képviselve lehessenek, a gyászszertartást vasárnap délutánra halasztották. — Bűnök büntetése. Egerből azt táviratozza tudósítónk, hogy Zelei Kálmán tiszaörvényi jegyző, akire sikkasztások és okirathamisítások egész sora bizonyult, ma önmaga lett bűneinek bírája. Főbe lőtte magát és meghalt. A szűkszavú távirat csak ennyit közöl a szenzácziós esetről — Szápáry Géza gróf temetése. A sorokujfalusi családi sírboltban — mint szombathelyi tudósítónk táviratozza — ma délben tették örök nyugvóhelyére Szápáry Géza gróf főudvarmester hamvait. A gyászoló család és a velük utazó rokonság a győr-gráczi vasútvonal egyik mellékállomásán, Kis-Unyomban szállt ki és kocsin ment a sorokujfalusi kastélyba. A környékbeli ismerősök is odagyülekeztek és vasmegye, Zalamegye s Muraszombat város küldöttsége is megjelent az utolsó tisztességi adáson. A virágokkal elborított koporsót a kisunyomi pályaházból hatfogatú gyászkocsi, amelyet díszbe öltözött megyei huszárok, a birtok tisztviselői és cselédei kisértek a sorokujfalusi park bejáratáig. A remekművű márványmauzoleum a park közepén áll, előtte ravatalt készítettek s erre helyezték az öreg gróf aranydiszee érczkoporsóját. A koszorúk egészen elfödték a magas katafalkot. A beszentelés tiz órakor kezdődött. Széchenyi Miklós gróf jaáki apát megható beszédet mondott és mikor az énekkar szomorú korálja fölhangzott, leemelték a koporsót a ravatalról. Az elhunyt két fia a halottvivők közt volt, akik a zokogó özvegy kíséretében léptek a sírboltba és odahelyezték Szápáry Géza gróf hamvait. Az elhunyt főudvarmester végrendeletét, amelyet nejével egyetértően a múlt év május havában Kiss Aladár közjegyző előtt hitelesített, ma délelőtt bontották fel és publikálták a IV. kerületi járásbíróságnál. A hátrahagyott vagyon meghaladja az öt milliót. Az örökség legnagyobb része Szápáry László grófra maradt, akire most, a család legidősebb férfitagja lévén, atyjának halálával átszállt a szeniorátus is. Atyja birtokai közül ő kapta Sorok Újfalut, Szent Erzsébetet, a szentesi perkátai és a muraszombati fekvőségeket, de az utóbbinak haszonélvezete élete fogytáig az özvegy grófnéé marad. Rácz-Szent-Peterdet és a Szeged melletti szép gyulai birtokot Pál gróf örökölte. — Andrés Klondykéban? Lapunk legutóbbi számában megírtuk azt a kalandos hirt,i