Magyar Hirlap, 1898. április (8. évfolyam, 91-119. szám)

1898-04-08 / 98. szám

8 íviftGYAR hírlap 1898. április 8. a megvetés. Mert ne higyjétek azt, hogy a halál a legnagyobb büntetés. Oh! sokkal nagyobb ennél egy egész nemzet megvetése. Hadd bujdo­­koljon e hazaáruló, mint Ahasver faluról­­falura, érezze, hogy mindenütt és mindenki­­ undorral és megvetéssel fordul el tőle, ne ta­láljon sehol soha nyugtot, mint az üldözött vadat űzze őt szüntelen mardosó lelkiismerete. Bi­zony mondom néktek, sokkal nagyobb bűnhődés ez a halálnál. Kövessetek el a törvény korlátain belül mindent, hogy a rágalmazó falatokból eltávolít­­tassék, mert ha megtűritek őt magatok közt, akkor az örökkévaló Isten előtt ti lesztek felelő­sek azért a szégyenért és gyalázatért, melyet Zelenyák János dr. falutokra hozott. — Én figyel­meztettelek benneteket, én megtettem köteles­ségemet. Majd meglátom, hogy méltó atyámfiai vagy­tok ve ? Mező-Túr, 1898. ápril 6. Bentsik László dr., köz- és váltó ügyvéd»­­» »Mezőtúri Híradó» felelős szerkesztője. — Andrássy Géza Orof a zsidókérdésről. A Magyar Athletikai Club legutóbbi választmányi ülésén a tagok meleg ovácziókben részesítették el­nöküket, Andrássy Géza grófot titkos tanácsossá történt kinevezése alkalmából. Az ülést követő ban­ketten Andrássy Géza gróf igazi szabadelvű szel­lemű felköszöntőt mondott. A királyi kitüntetés fényt ,és dicsőséget vet — úgymond — az Andrássyak régi harczi dicsőségére, de ez a kitüntetés mégis csak annak a polgári tevékenységnek lehet a megjutalmazása, amelyet ő a haza gazdasági jóléte érdekében az egyenlőség és testvériség elvei alapján kifejtett. Mint vasgyáros és tengerész kívánja, hogy kövessük kivétel nélkül híven hazafias kötelességeinket, vessük el vallási és társa­dalmi viszályainkat, hogy egyesült erővel sikeresen szállhassunk szembe bel és külföldi ellenségeinkkel. Majd áttér az úgynevezett zsidókérdésre, melyre csak azt mondja, hogy ő és családja mint zsidó­barátok ismeretesek. A hazai zsidóság — így foly­tatja a gróf — mindig tisztán magyar volt, velünk harczolt és szenvedett, ma pedig becsületesen dol­gozik velünk és ha kell, velünk fog halni is. El­mondja, mily nyomorban élnek Mexikóban a zsidók, mint üldözött szolgafaj, a demokraták szabad föld­jén. De antiszemitáink ne irigyeljék az ottani viszo­nyokat, igyekezzenek csatlakozni hazafias zsidóságunk hatalmas financziális és gazdasági tevékenységéhez ,s a mindennapi élet harczaiban a magyar faj zseni­ális erejével és igazi munkaszeretetével éljenek és győzzenek velük együtt. Ha ez így lesz, akkor a magyarok arisztokraták lesznek, a szó eredeti görög értelmében, amely azt jelenti, hogy a legjobbak. A beszéd utáni zugó éljenzés lecsillapultával Széchenyi Imre így szólt: —■ Én is lelkes híve vagyok az egyenlő jo­goknak és kötelességeknek. Minden mágnás annyit ér, amennyit a haza anyagi és szellemi felvirágoz­tatására áldoz. Csak akkor leszünk méltók őseink­hez, ha tetteinkkel hathatósan elősegítjük a társa­dalmi békét és az általános jólétet. — Piktorok ünneplése. Az Andrássy-ujj Drechs­er-féle vendéglő egyik külön termében vidám társaság gyűlt össze ma este, hogy a Bem-Petőfi körkép magyar festőit ünnepelje. Feisty Árpád verbuválta össze az ünneplőket, akik vegye­sen piktorok, építészek, szobrászok, színészek, újságírók szíves-örömest jöttek, hogy oly derék művészeket és embereket ünnepeljenek, a­minek Vágó Pál és Spányi Béla. Feszty Árpád indí­totta meg a felköszöntők sorát, jórészt a két piktor javára, de jutott azért a megemlékezésből másoknak is. Komolyan és vidáman beszéltek rajta kívül az ünne­peltek, továbbá Fadrusz János, Rákosi Viktor, Bródy Sándor, Konti József, Pártos Béla, Evva Lajos, Paur Géza és még többen is. — A pápa végrendelete: XIII. Leó pápa, mint Rómából táviratozzák, a legutóbbi kon­­zisztórium után elkészítette végrendeletét, amelynek tartalmát a legnagyobb titokban tart­­ják. A Vatikánból kiszivárgott hírek szerint, a pápa Lodovico Friod grófon kívül összes kö­zeli rokonait kihagyta végrendeletéből. Egyedül Pecci grófnak jut nagy örökség a pápa magán­­ivagyonából, mely Carpinettóban fekszik. Pecci gróf Carpinettóban lakik, ő az egyedüli a pápa családjából, aki megmaradt ott. Többi rokonai, Silvia grófnő, aki Bueno y Garon dell’Avana felesége, Piccardo gróf, Canali márkinő és Mária grófnő, aki Moroni gróf felesége, vala­mennyien elköltöztek Carpinettóból. Ez rosszul esett a pápának s ebből magyarázzák, hogy a kihgyta őket végrendeletéből. — aXádi-Bováoa György táborszernagy állapotában most már tartós a javulás. Étvágya jó, az ereje is visszatért, tüdeje is túl van a gyulladás veszélyein. Orvosai most már csak az idő enyhülé­sét várják, hogy megadhassák neki az engedélyt arra, hogy valahová üdülni menjen.­­ Ötvenezer forintos postalopás. A pos­tát ismét nagy összeggel károsították meg. Budapesten föladott pénzküldeményekről van szó, még­pedig nem kevesebb, mint ötvenezer forintról, amelyet öt zacskóba csomagolva adtak föl a Bécsen át Triesztbe menő vasúti postára. A pénzek rendeltetési helye a bécs-trieszti vasútvonal több közbeeső ál­lomása volt és csak a pragerhofi állomáson vették észre, hogy az egyenként 10.000 forin­tot tartalmazó csomagok eltűntek. Izgatott táviratváltások után se akadt­ak az ellopott pénzes zacskókra. A vonat egész személyzetét azonnal kihallgatták és a pragerhofi rendőrség szigorú vizsgálatot indított, de eddig nem akadt a postatolvaj nyomára. Nem lehetetlen, hogy a csomagokat útközben elemelte valaki, de az sincs kizárva, hogy már itt Budapesten történt valami bűnös manipuláczió. A ható­ságok nyomozásának azonban se itt, se az egész útvonal hosszában sehol se lett ezideig eredménye. — Somossy kudarcza. A bécsi szinósztrupp ma megint rendőri fedezet mellett játszott. Mégpedig kétszer. Délután is, este is. A délutáni előadáson alig lézengett néhány ember, este pedig ismét moz­dulni se lehetett a jeles nagymező-utczai mulató folyosóin a detektivektől. A legjobb helyeket rendőr­tisztek foglalták el és bátran tehették, mert a­ szinházba­­járó közönség ma se törte magát a háromszorosan emelt áru jegyek után és Odilon asszony ma is éppenugy borzankodhatott volna az üres széksorok és tátongó páholyok láttára, ha a sokszor em­legetett Eintracht egylet magyarfaló tagjai tes­tületileg föl nem vonulnak és meg nem töltenek néhány sort. De ez se számitott valami so­­kat, mert a nézőtér az előadás megkezdésekor még mindig örvendetesen üres volt és Somossy izga­tottan kereste össze a személyzetét, hogy a hiányzó publikumot legalább a látszat kedvéért pótolja. És meg is lettünk volna elégedve az eredmén­nyel, a hazafias közönség tüntető távolmaradásával és szóra se érdemesítenék többé az idetolakodott színész­­társaságot, ha ezzel vége lenne a kierőszakolt német színészjárásnak. De úgy halljuk, hogy Somossy még mindig nem elégelte meg a dolgot és nem okult a saját kárén. Itt akarja fogni a nyakunkon Odilon urhölgyet és becses társait és még egy német előadást óhajt velük rendezni. Már meg is kérte rá az engedélyt. Nem hisszük, nem tételezhetjük föl, hogy meg is kapta volna. Aztán még Odilon asszony is megelégelhetné eddigi kudarczait, amelyeknél mél­­y több feleletet kihívó nyilatkozatára nem kaphatott. — Új miniszteri titkár: Lévay József dr. igazságügyminiszteri segédtitkárnak a király a mi­niszteri titkári czímet és jelleget adományozta. — Az apróhirdetések hónapja. Szeszélyes hónap ez az április. Hol haragszik, hol jókedvű. De mégis kedves, jó hónap, mert csakis ő rajta keresz­tül juthatunk el a szép májushoz, a szerelem hó­napjához. Szóval az április előszó a szerelemhez. A friss, tavaszi szellő, mely elszórja a virágillatot, uj életre kelti az embereket is. úgy érzi ilyenkor mindenki, hogy egyszerre megfiatalodott s hogy a szive nyugtalan. Az emberek az utczára tódulnak, sütkéreznek a napsugárban. Akik egész télen a gyermekszobába vannak zárva, előjönnek a szőke és barna bom­ok. Ki egy, ki két apró teremtést czipel a karján és megjelennek az aszfalton az egyetemek dón jüanjai. Igen, a szeszélyes, a bolondos április hozza őket össze, ő mutatja be őket egymásnak s április nélkül nem volna oly édes a május és nem teremne annyi szerelem. Mert tudvalevő dolog, hogy áprilisban kötik az ismeretségeket, mert ha az ápri­­­­lis kezére nem játszana májusnak, akkor a május nem érne egy fabatkát sem. Áprilisnak ebben a funkcziójában természete­sen nagyban segítségére van az úgy­nevezett »Apró Hirdetés« rovat. Egyetlen más hónapban sem olyan olvasottak a hirlapoknak ez az utolsó oldala, ahol azok a bizonyos apró szerelmes levélkék megjelen­nek. Ha az egyik napon például ez olvasható: Bájos hölgy ki tegnap este Szikszainál ült, kérem tudatni »Önkéntes« jelige alatt ismeretség hol lehetséges. 26687 biztosra vehetjük, hogy a másnapi számban már ott lesz a következő válasz: Önkéntes­ levele van a kiadóhivatal­ban ! 26687 26697. Hány meg hány variácziót öltenek májusig ezek az apró üzenetek, mig aztán teljesen­­ megérle­­lődik az ismeretség s a szerelemesek egy szép má­jusi estére kitűzik az első légyottot ... S mikor ott járkál annyi, de annyi férfi az utczán, csodálva a szép tavaszi toiletteket, szinte kedve támad egy-egy öregebb agglegénynek is új­ságba tenni egy ilyen »apró hirdetést«. Elveszett a szivem, s kerestetik a becsületes megtaláló. Ilyesmit tesz az április. — Elhunyt főrabbi. Singer Pinkász szepesi főrabbi — mint iglói tudósítónk táviratozza —szer­dán délután Szepesváralján hirtelen meghalt. Az elhunyt főrabbinak, akit az egész környék népe tisz­telt és becsült, méltó temetést akarnak rendezni s hogy azon a vidéki hitközségek is képviselve lehes­senek, a gyászszertartást vasárnap délutánra halasz­tották. — Bűnök büntetése. Egerből azt távira­tozza tudósítónk, hogy Zelei Kálmán tisza­ör­vényi jegyző, akire sikkasztások és okiratha­­misítások egész sora bizonyult, ma önmaga lett bűneinek bírája. Főbe lőtte magát és meghalt. A szűkszavú távirat csak ennyit közöl a szen­­zácziós esetről — Szápáry Géza gróf temetése. A sorok­ujfalusi családi sírboltban — mint szombathelyi tudósítónk táviratozza — ma délben tették örök nyugvóhelyére Szápáry Géza gróf főudvarmester hamvait. A gyászoló család és a velük utazó rokon­ság a győr-gráczi vasútvonal egyik mellékállomásán, Kis-Unyomban szállt ki és kocsin ment a sorok­­ujfalusi kastélyba. A környékbeli ismerősök is oda­gyülekeztek és vasmegye, Zalamegye s Muraszombat város küldöttsége is megjelent az utolsó tisztességi adáson. A virágokkal elborított koporsót a kis­­unyomi pályaházból hatfogatú gyászkocsi, amelyet díszbe öltözött megyei huszárok, a birtok tisztviselői és cselédei kisértek a sorokujfalusi park bejáratáig. A remekművű márványmauzoleum a park közepén áll, előtte ravatalt készítettek s erre helyezték az öreg gróf aranydiszee érczkoporsóját. A koszorúk egészen elfödték a magas katafalkot. A beszentelés tiz órakor kezdődött. Széchenyi Miklós gróf jaáki apát megható beszédet mondott és mikor az ének­kar szomorú korálja fölhangzott, leemelték a kopor­sót a ravatalról. Az elhunyt két fia a halottvivők közt volt, akik a zokogó özvegy kíséretében léptek a sírboltba és odahelyezték Szápáry Géza gróf hamvait. Az elhunyt főudvarmester végrendeletét, amelyet nejével egyetértően a múlt év május havá­ban Kiss Aladár közjegyző előtt hitelesített, ma délelőtt bontották fel és publikálták a IV. kerületi járásbíróságnál. A hátrahagyott vagyon meghaladja az öt milliót. Az örökség legnagyobb része Szá­páry László grófra maradt, akire most, a család legidősebb férfitagja lévén, atyjának halálával át­­szállt a szeniorátus is. Atyja birtokai közül ő kapta Sorok Újfalut, Szent Erzsébetet, a szentesi perkátai és a muraszombati fekvőségeket, de az utóbbinak haszonélvezete élete fogytáig az özvegy grófnéé marad. Rácz-Szent-Peterdet és a Szeged melletti szép gyulai birtokot Pál gróf örökölte. — Andrés Klondykéban? Lapunk leg­utóbbi számában megírtuk azt a kalandos hirt,i

Next