Magyar Hirlap, 1898. április (8. évfolyam, 91-119. szám)
1898-04-01 / 91. szám
1898. áprilisi raályi ügyek, kérvények, kegyelmi kérvények és a többi, amelyeket most Ferencs Ferdinánd, főherczeg intéz el a király megbízásából és képviseletében. Ezekhez az ügyekhez járulnak most még a katonai ügyek is, amelyeket Ferencs Ferdinánd főherczeg, mint a trónöröklési rend szerint a trónhoz legközelebb álló agnátus elintéz. Néhány héttel ezelőtt még úgy volt elhatározva, hogy a főherczeget a linczi hadosztály parancsnokává nevezik ki tavasszal, azóta azonban az uralkodó a legfelsőbb hadúr rendelkezésére alá helyezte a főherczeget — amit valószínűleg holnap tesznek közzé a hivatalos lapban — ezzel világosan kimutatta azt a szándékát, hogy a főherczeget egy rendkívüli állásban a katonai ügyek vezetésében is részesítse. ■s ..................— .................rrr- —----—...................... — te. ) fÜAßYÁR HÍRLAP 3 A Szent-István-társulat közgyűlése. — Saját tudósítónktól. —• A Szent-István-Társulat negyvenötödik évi közgyűlésének napja volt ma. A közélet ismert alakjai, főpapok, mágnások, a társadalomban vezető szerepet vivő tudósok, tanárok, orvosok, ügyvédek, az állami hierarchia lépcsőserének felső fokán álló notabilitások, banánok s egyszerű vidéki papok gyűltek össze a papnevelő intézet dísztermében, hogy 3 nagyváradi bíboros püspök, a főpapi kar ragyogó pennája, ékesszavu Cziczerójának szavait meghallgassák. Ez az a nap, melyen a külső világ előtt ünneplő ruhában jelenik meg a katholikusok nagy munkásságú irodalmi intézete, mely hétköznapjait konzervatív elzárkózottságban ernyedetlen kultur-munkával tölti. A Szent-István társulat mai közgyűlésének Schlauch bíboros beszédén kívül az kölcsönzött fokozott érdeklődést, hogy ma ejtették meg a társulat igazgatójának megválasztását. Az igazgató irányítja a Társulat működését, ő a Társulat szellemének hivatott képviselője. Az egyetemi tanárrá kinevezett Kiss János dr. helyébe a Társulat ma új igazgatót választott. Három jelölt állt egymással szemben: Kaposi József, fővárosi hitoktató, a Magyar Szemle szerkesztője, Miller József, fejér-egyházmegyei áldozópap és Hérics Márton plébános. Miller József a néppárt jelöltje volt, akinek érdekében Zichy Nándor gróf és Eszterházy Miklós Móricz gróffal élén a néppárt nagy erővel korteskedett. ■— A politika a vallásban. . . ! — ez a mondat lebegett lángbetűkkel a választó gyülekezet felett. A néppárti «gyűlölet-politika” volt az egyik oldalon a kortes-ige, — Kaposi köré pedig a gyűlésnek igazi keresztényi és kulturális munkát óhajtó impozáns többsége csoportosult, hideg verejtéket csal elő a pórusokból. Jacqueline már más a férjéé volt egészen. A férje karjaiba zárta őt és utálatos ajkait a felesége arczára tapasztotta. A fiatal asszony behunyta a szemeit és gépiesen elhúzódott, amennyire csak lehetett, eközben pedig reszketett és remegett, mint a nyárfalevél, mintha csak hó és jég volna a vánkosa. Egyszerre, amikor más nem bírta tovább a szenvedést, rettenetes szökéssel fölugrott a fiatal asszony, a túlsó sarkába futott a szobának, rohantában feldöntötte az útjában álló bútorokat, véresre verdeste magát a kiálló szögleteken és egészen összetépte a lenge pongyoláját. A férj pedig vadállati őrjöngéssel rohant utána, elesett néhányszor, megint talpra ugrott nagy lihegve, és folyton beszélt, folyton a leggyalázatosabb szitkokat szórta a szegény fiatal Teremtésre, akinek elzárta az ajtóhoz vezető útját és akit ütni-verni kezdett, így dulakodtak egy ideig, míg végre a férjnek sikerült megfogni a felesége két kezét. Erre mindketten leestek a szőnyegre és ott folytatták tovább az élet-halál harczot; harapdálták, ütötték, rugdalták egymást. Végre a fiatal asszonyt elhagyta az ereje, az idegek rettenetes megfeszültsége után beállott a visszahatás és ő élettelenül terült el a földön. Nem mozdult meg többé, nem nyitotta fel a szemét; olyan volt, mint a vérből és húsból való magával tehetetA választás a néppárt csúfos vereségével végződött. Jelöltje, Miller, hetvenegy szavazatot kapott, — Kaposi József kétszásharminczöt szavazattal választatott meg a Szent-István- Társulat igazgatójává. A nagy tudása, általánosan kedvelt új igazgató megválasztását nagy örömmel fogadták; — a néppárt vezérét Zichy Nándort «főherczegi rangban” ez természetesen nagyon lehangolta. A közgyűlésről, mellyel lapunk vezércsikkében foglalkozunk, tudósítónk az alábbiakban számol be: Jó évi beszámoló. A Szent István Társulat ma délelőtt tartotta meg negyvenötödik rendes évi közgyűlését a papnevelő-intézet dísztermében. A papnevelde szürke épülete erre az alkalomra zászlódíszt öltött: nemzeti színű zászlók és pápai lobogók lengtek a hűvös szélben. Az ülésterem előkelő közönséggel telt meg, — a gyűlésnek érdekességet kölcsönzött az a körülmény, hogy a beteg herczegprimás helyettesítésében Schlauch Lőrincz bibornoknak kellett volna ünnepi beszédet tartani. Ezenkívül az igazgató-választás hozott szokatlan izgalmat az előkelő gyülekezetbe, arról volt szó, hogy a néppárti jelölt révén fenyegető politikai gyűlölség és fanatizmus betolakodásának útját állják. Ez élesítette ki a választási küzdelmet, melyet a társulat eddigi igazgatójának, az egyetemi tanárrá kinevezett Kiss János doktornak, lemondása idézett fel. Az évi beszámoló iránt a közgyűlés nagyon kevés érdeklődést mutat, ezeknek az évi közgyűléseknek az a beszéd képezi fő érdekességét, amelyet rendszerint a Szent István Társulat örökös fővédnöke, Magyarország bíboros herczegprimása mond el. Ma a herczegprímást gyengélkedése gátolta a megjelenésben, sőt a közgyűlésnek a tegnap hirtelen megbetegedett Schlauch bíboros jelenlétét is nélkülöznie kellett; — beszédét Kisfaludy A Béla egyetemi tanár olvasta fel. A nagygyűlést egyébként a szokásos „Veni Sancte« előzte meg, mely 10 óráig tartott, amikor is a tagok a papnöveldének *Aulola* termébe vonultak fel a közgyűlésre. A tagok sorában ott voltak: Gerlóczy Károly Zichy Aladár és Antal grófok, Herczeg Mihály dr., Fenyvessy Ferencz, Csekonics Endre gróf, Szapáry István gróf, Hets Ödön, Union Ákos, Zichy János gróf, Esterházy Miklós Móricz gróf, Mácsy Antal, Lubrich Ágost,Schmicker Márton,Ruffy Pál, Margalits Ede dr., Bogtsich Mihály, Barkóczy Sándor báró, Boda Endre, Kuschek Antal esperes, Néger Ágost veszprémi kanonok, Komlóssy Ferencz dr., Czobor Béla dr., Bajner Lajos dr. esztergomi kanonok és Molnár János praelátus. len bábu, a mely bármennyire hasonlít az eleven emberhez, mégsem tud megmozdulni. Servance ur elaludt hajnal felé, Jacqueline pedig fölocsúdván a tükörbe pillantott de nem ismert önmagára. A haja, az ő gyönyörű, selyemfinom szőke haja, amely úgy sugárzott, mint a vörösréz, fehérré változott ezen a szomorúságos éjszakán. Gyakran találkozhatni vele öt és hat óra között, az Acacias fősorban, mindig egyedül ül a kocsija szögletében. Derültség sugárzik a homlokáról, kedves, szelíd szemeinek megható tiszta a nézése. A rózsás arczú, karcsú alak olyan, mintha valami mult századbeli kép keretéből lépett volna ki; olyan, mint valami nagyon előkelő, imádandóan szép hölgy arczképe, aki valami különös szeszélyből zúzmarával hajporozta be a fürtéit és úgy festette le magát. Servance úr pedig megőrült. Őszinte szerelemmel kezdte imádni a feleségét, de folyton csak azt látta, azt érezte, hogy Jacqueline utálja és gyűlöli őt. Soha, soha nem könyörült meg rajta az asszony, még csak alamizsnaképpen sem volt számára egy nyájas tekintete, egy röpke csókja. A férjnek lassan-lassan megzavarodott az agyveleje. Vajh ki siratja meg a szegény embert? Kicsoda szánakozik rajta? Francziából fordította: Odd. A nagygyűlést Esterházy Miklós Móricz gróf társelnök nyitotta meg, jelentvén, hogy Zichy Nándor gróf a társulat világi elnöke és Schlauch Lőrincz tábornok a társulat védnöke és Vaszary Kolozs herczegprimás társulati fővédnök helyettesítője megbetegedtek és igy a gyűlésen részt nem vehetnek-Schlauch biboros volt volna a mai gyűlés ünnepi szónoka is. Távollétében Esterházy gróf azt indítványozta a nagygyűlésnek, hogy a gyűlés vezetésére Császka György kalocsai érseket kérjék fel. Szapáry István, Gerlóczy Károly és Novák László választmányi tagokból álló deputáczió nyomban felkereste a papnöveldében tartózkodó egyházfőt,aki Szmrecsányi és Steiner püspökök társaságában a terembe lépve, a közgyűlés lelkes éljenzése közt elfoglalta a vezető elnöki széket és felkérte Kisfaludy A. Bélát, a társulat alelnökét, hogy olvassa fel Schlauch bíboros megnyitó beszédét. Kisfaludy a felolvasó asztalhoz lépve mély csend közepett olvasta fel Schlauch biboros eszmékben és formai szépségben gazdag beszédét, melyet a következőkben közlünk: Schlauch bibornoh besuéde. Tisztelt közgyűlés! Isteni Mesterünk, Jézus Krisztus nevében üdvözlöm a Szent István Társulat tisztelt tagjait, akik ma a szeretet és tudomány ezen szent hajlékában egyvegyültek, hogy a magyar katholiczizmus szolgálatában kötelességét teljesítvén, tudomást vegyenek a társulat munkálkodásáról, igazolván azon bizalmat, melyet a katholikus közönség e legszentebb ügyben annak előlegezett. Nehéz viszonyok közt működik ma társulatunk. Mert lehetetlen, hogy a társadalmi viszonyok hullámzásának zaja be ne hasson azon csendülte magányba is, melyben a szellemi munkások teljesítik fárasztó feladatukat. Lehetetlen, hogy társulatunk tudomást ne vegyen azon nagyszerű mozgalomról, mely e század végén egész Európát és vele édes hazánkat is magával ragadni készül egy ismeretlen czél felé. Lehetetlen, hogy azon irodalmi termékeket, melyekkel ma úgy a magasabb körök, mint az alsóbb osztályok elárasztóinak, figyelemmel ne kisérje azon cselből, hogy üdvös szorgalommal a tévedéseket helyreigazítsa, a sebeket gyógyítsa, az egészségtelen törekvéseket ellensúlyozza, mindenben pedig hűen nagy és szent királyunk szelleméhez. Szent István országát az azt fenyegető veszélyektől megóvni segítsen. Legyen szabad ez alkalmat felhasználnom arra, hogy bár csak aphoristicus vonásokkal jellemezzem e mozgalmit, oda mutassak annak veszélyes oldalaira; de éppen isteni vallásunk örökké változatlan elveiből meríthessem azon reményt, hogy a katholicíizmus e rázkódtatások közepette is szilárdan fog állani, mint a kőszikla, melyen szent Péter nagy utóda, dicsőségesen uralkodó XIII. Leó pápa ül. Az európai társadalom nagyszerű átalakulás küszöbén áll, hogy miként fog az átalakulás történni és végződni, senki sem tudja. Ma tudjuk, hogy a bizonytalanság ónsulva nehezedik a keblekre. A problémák egész halmaza foglalkoztatja az elméket. Ereszük, hogy az emberiség ismét a fejlődés egy újabb stádiumához jutott, mely nagyszerűségében hasonmását nehezen találja a múltban. A szocsializmusnak rémképe mintha megzsibbasztana minden tevékenységet. Maga a tudomány,mely pedig néhány évtized óta magához ragadta a társadalom vezetését, zavarodottan tapogat, és sem módot, sem eszközt nem nyújt a feiljesztett értelemnek és érzelemnek, hogy nyugodtan nézhessenek a jövő elé. Csakugyan a szoczializmus fog uralkodni a huszadik században ? Uralkodni azon ijesztő alakban, mely ma a legközönségesebb sziveket is borzalommal tölti el ? A tudomány szédítő magaslatra emelte az emberiséget és e magaslatról vélte neki megmutathatni az Ígéret földjét, de e magaslatot köd szállotta meg és a tudomány szárnya szegetten áll a reménytelenség fokán. Nihilista lett. Nem tud egy életrevaló eszmét adni, mely e rettenetesnek látszó katasztrófát elhárítsa, vagy csak szelídítse is. pl? Anyagilag óriási mérvben haladunk, de erkölcsileg oly nyomorultak vagyunk, mint akár a római Cézárok idejében. Az ész fejlődésének fénypontján áll és mégis eddig nem volt képes az egyenlőtlenséget megszüntetni, vagy az ellentétet, mely az egyén és társadalom közt fennáll megoldani. A tudomány készített romboló eszközöket, melyekkel a mai czivilizácziót légbe röpíthetik, de üresen hagyta a szíveket. És az élvezet? Oh ! ez csak ígéret volt, mert milliók és milliók nem tudják, mi az élvezet. Csoda-e, ha az elégedetlenség a mai társadalom ellen fordul és számon kéri tőle, amit lelkétől elragadt, kárpótlást kér azért, amit elveszített, teljesítését kéri mindannak, amit a tudomány, a művelődés, a társadalom sért? Amit a műveltebb