Magyar Hirlap, 1898. július (8. évfolyam, 180-210. szám)

1898-07-01 / 180. szám

1898. julius 1. légi elöljáró és paraszt is várta a tartományi főnök megérkeztét. Az a beszéd, amelyet ez a lakosság nagyszámú képviselőihez intézett, mély hatást idézett elő. Délután a helytartó vissza­tért Új-Szandeczbe, ahonnan rövid tartózkodás után Lembergbe utazott. A statáriumnak a falvakban való ki­hirdetését folytatják. Lososina-Dolnában a kihirdetés a búcsú alatt történt. Nagy meg­döbbenés vett a lakosságon erőt. Zalabince­­fteji Szandecz mellett több száz munkás nyugod­tan fogadta a statárium életbeléptetéséről szóló hírt, levertségük mégis szemmel látható volt. Ama parasztok transzportja, akik az utóbbi zavargásokban részt vettek, még mindig tart; ettől eltekintve teljes nyugalom uralkodik. Lemberg, junius 30. Egy részeg paraszt kivételével, aki bot­rányt csinált, tegnap senkit sem tartóztattak le. Zagorszkoban, ahol egy csendőrt kődobás­sal megsebesítettek és Krosscsienkában a helyzet e pillanatban még válságos, úgy hogy katonai segítséget kellett oda küldeni. Teschen, junius 30. Az 54. gyalogezrednek itt beszállásolt két zászlóalja tegnap teljes felszereléssel készen­­létben állott, hogy Ó-Szandeczbe induljon; ma reggel azonban visszavonták az indulásra vonatkozó utasítást. Lemberg, junius 30. Pininsky gróf ma reggel Lembergből ide érkezett. HIRUt? _________ Hockot megbuktatták. (Választás a fővárosnál.) Nagy-Boldogasszony templomában már hosszabb idő óta híres hitszónoklatok voltak. A pesti nép a külső városrészekből is seregestül ment fel a budai várhegyre, hogy a Mátyás-templom híres szónokát, Bock Jánost hallgassa. És megüresedett a budavári plébánia. Bogisich Mihály prépostot a prímás esztergomi kanonokká léptette elő. Kihirdették a pá­yázatot és a herczeg­­primáshoz hárman nyújtották be folyamodványukat: Nemes Antal budavári káplán, König Gusztáv budai káplán és Hock János képviselő, a kitűnő egyházi szónok. Mindenki méltán hitte, hogy a távozó plébános utóda e kiváló állásban az lesz, aki a híveket sza­vaival annyira le tudta bilincselni s ezzel, ami pedig Budapesten épen nem kicsinylendő, a vallásos érzést széles körökben terjesztette. Máskép történt. A három folyamodó közül a herczegprímás maga is a leghidegebben nyilatkozott Hock János­ról s a fővároshoz küldött leiratában az ő esetleges megválasztását csak bizonyos feltételek között nyilatkozott hajlandónak megerősíteni. Az első kerületi fővárosi bizottsági tagok pedig egyhan­gúlag Nemes Antal mellett törtek lándsát. Ek­­kor a koczka már eldöntöttnek látszott Nemes javára, mert a fennálló uzus szerint a pap- és orvosválasztásnál az érdekelt kerület maga dönt, a többi kerület egyszerűen csatlakozván az illetékes kerület óhajához. Csakugyan, a kerületi értekezletek is mind Nemes mellett nyilatkoztak úgy, hogy ő a v6-ös bizottság egyhangú jelöltje volt. Hivatalosan Hock Jánosról már nem is tudtak szóba se jött. Hanem midőn ma három órakor meg­kezdődött czédulákkal a szavazás — máskor mindig golyókkal történt — a folyosó, a lépcsőház egyszerre tele lett kortesekkel, a fogatok sürü egymásután­ban jöttek s a szavazók nagy száma jelentkezett. Kispapok, egyes plébánosok, ellenzéki képviselők Hock-féle szavazóczédulákat osztogattak s kapa­­c­itáltak mindenkit, akire csak hatni bírtak, Hock János javára. A korteskedés nem volt sikertelen, mert min­dig több és több Hock-féle szavazólap került az urnába. Már-már remélni lehetett, hogy a kerületi jelölésektől elkábított s teljesen készületlen Nemes­párt kisebbségben marad s a nagyközönség jelöltje, Hock győz. A nagy ügyességgel rendezett titkos mozgalom teljes sikerét remélték, akik a­ szavazó­lapok összeolvasásánál, mint Hock János hívei jelen voltak. Öt órakor zárult a szavazás. Az eredmény ez: Beadtak összesen 296 sza­vazatot. Ebből nyert Nemes Antal 146 König Gusztáv 9 Hock János 141 szavazatot. Eszerint plébánossá Budavárába Nemes Antal segédlelkész öt szótöbbséggel választatott meg. Hock János öt szóval maradt kisebbségben. Midőn a főpolgármester az eredményt kihir­dette, a közgyűlés csendben hallgatta meg Nemes Antal plébánossá való kijelentését. Egy-két éljen hallatszott a karzatról. Ezután felolvasták az uj plébános bemutató levelét, ami a fizetését, ellátását stb. tartalmazza s ezzel a teremben a plébánosválasztás ügye be lett volna fejezve, ha Polóniji Géza szóba nem hozta volna, hogy miért történt ma az a kivételes eset, hogy nem golyóval, hanem c­e­dutával szavaztak. A főpolgármester azt felelte, hogy az eljárás a 25 éves utasnak megfelel, mert a mai közgyű­lésre nemc­ak a budavári plébános választása volt kitűzve, hanem egy bizottsági tagsági hely betöltése is s hogy ez utóbbit az utolsó órában le kellett venni a napirendről, az nem az elnök hibája volt. 3 órakor ekép a czédulával való szavazásra berende­­zett teremben golyókkal nem lehetett szavazni, mert nem volt­­ golyó. A közgyűlés ezzel a napirendre tért. A golyózás útján való szavazásnak azért volt ma fontossága, mert nyilván­való, hogy e mód mel­lett Hock választatott volna meg, mert a golyózás utján való szavazás a legszabadabb. Utálatos dolog, hogy a városnál a kerületi érdekek és szervezet mellett a talentum nem érvényesü­let s oly fényes szónoki képesség, mint Hock, nem kaphat plébániát. Jókai kvóta-verse. A kvóta-harczok irodalmát érdekes ada­lékkal gyarapítjuk, újabb bizonyságául a régi Ben Akiba-tételnek. A kvótáról szól a vers, melyet itt adunk s olvasóink érdekes, költői foglalatban látják benne az első kvóta-háború tükörképét. A verset 1867-ben «Kakas Márton» irta, aki pedig nem kisebb ember, mint­­ Jókai Mór. A vers így szól: Bl?c$i dal. (A magyarokhoz.) Micsoda ? Még nem tetszik a kvóta ? Azt mondjátok, hogy nagyon sok vót­át Hogyha ennyit megeszik a kamat, Nektek csizmára való sem marad? Nem is telik a magyartul ? — hogy ott Mindenkinek pénzmagja elfogyott? Hogy már senki eleget sem eszik, Urnak pedig csak gúnyból nevezik ? Hogyha a Státus terhe nagyon sok, Magatok is vagytok ám adósok ? Bár csak ottan teljék az interes: Csak hét a szilvafa s az is peres? Utat, gátat, hidat épitnétek­­ ? Arra is kellene a pénz nektek — ? Tanár, néptanító éhen hal ma­g a tudós is, ha nincs hivatalba­n­? Mit nekünk aszály, fegyvert a földhöz? — Ha fagy van, fű­ts, ha aszály van, öntözz. Mert van egy ur, ki több, mint fagy, aszály. S annak becsüles neve: muszáj. — De hát mindez mit tartozik mi ránk ? Hogy nincs, tudjuk, mert eddig mi nyitánk. Da hogy legyen, az a ti dolgotok, Azért van már saját kormányotok. Arassatok háromszor egy évben; Dolgozzatok tiz napot egy héten; S ki csak egyszer koppasztád a birkát, Ne légy rest, egy évben hatszor nyirkaid. Tanuljatok spórolni, nagy kár van járni olyan hosszú csizmaszárban, Jobb a frakk, mint az atilla, dolmány, Ahhoz nem kell zsinór és gombolmány. Minek vasút? itt van «via Triest,» Használatra átengedjük mi ezt; S ha nincs otthon elég iskolátok, Fiaitok’ csak ide hozzátok. Az esik leginkább zokon nekünk, Mit tőletek el kell nyelegelnünk, Hogy mi csináltuk az adósságot, Mely már a Csimborasszóig hágott.* Báládatlan, feledékeny nemzet! Mely a jókról igy megfeledkezhet. Mintha nem a legjobban tudnátok, Hogy mindezt elköltőnk — épen rátok. Számláljuk el az elfeledt jókat: Ti kaptátok a kilőtt golyókat, Behoztuk az oroszt kedvetekért, Az is pénzbe került, mibe ? ne kérdd. Hát sok évig ugyan szállást, kosztot Annyi magyar honfinak k­i osztott? Nem számítva mellékelt bilincset, Mely képviselt szinte egész kincset. Nagy serege osztrák beamternek Mondhatjuk, hogy az sem ingyen termett, Kik országotok czivilizálták, S a kultúrát szörnyen propagálták. , Mennyi pénzbe került fináncz, zsandár, Kiket használtatok, egész dandár, Hát még a sok spiczli mennyit költött, Kik nálatok óvták az erkölcsöt? Mily költségbe verte az államot Ti nálatok az ostromállapot ? Mi pénzt vert el ott a kormány tudja? Azt csak a provizórium tudja. Hadseregünk java nektek szolgált, Végezve az adószedés dolgát; Háborúban is titeket őrzött: Be ne törjön Ki a ... vagy ki az ördög? Ha veszténk, az is titeket terhel, Mért nem harczoltatok nagyobb kedvvel? Hogyha el nem veszett vón’ Velencze, A kvótához most egygyel több lenne. S ha nem hagytok, hogy Burkus megdöntsön Most ő kapna egy «önkénytes kölcsönt»; Ti tőletek sem kérné most senki, Mennyit tetszik, mennyit nem­ fizetni? így azonban egymásnak maradván, Fel kell osztanunk a kis maradványt, Azért hívtok így: »drága testvérünk», Hogy legalább tudjátok, mit érünk? , S minthogy most beleszólanod szabad, Kedves magyarom, fogadd el önként; Mert különben rád vonod az önkényt, S akkor fizetsz — s nem lesz hozzá szavad. Liczitáló tudós. — Saját tudósítónktól. — Midőn néhai jó Salamon Ferencz a szemeit lehunyta . «Budapest története» félben maradt, a közgyűlés utasította a tanácsot, hogy a monográfia további részét, körülbelül Mátyás királytól 1870-ig, valamely kiváló történetíróval írassa meg, illetőleg ez irányban tegyen a közgyűlésnek előterjesztést. Akkor, midőn az író javaslatba hozatala volt szóban, Rózsavölgyi Gyula mostani alpolgármester volt a tanügyi és közművelődési osztály tanácsnoka, 0 elment Szilágyi Sándorhoz, hogy tanácsát kérje ki a személyt illetőleg. Szilágyi Marczali Henriket ajánlta neki, mint ki Salamonnak is már munka­társa volt s a történetirodalomban előkelő helyet vívott ki magának. Azonban akkor eszébe jutott Rózsavölgyinek, hogy szegény Salamon is oly hosszú éveken át irta a müvet s oly széles alapon dolgozott, hogy prédának is roppant feladat jutott. Nehogy tehát a

Next