Magyar Hirlap, 1898. július (8. évfolyam, 180-210. szám)
1898-07-01 / 180. szám
1898. julius 1. légi elöljáró és paraszt is várta a tartományi főnök megérkeztét. Az a beszéd, amelyet ez a lakosság nagyszámú képviselőihez intézett, mély hatást idézett elő. Délután a helytartó visszatért Új-Szandeczbe, ahonnan rövid tartózkodás után Lembergbe utazott. A statáriumnak a falvakban való kihirdetését folytatják. Lososina-Dolnában a kihirdetés a búcsú alatt történt. Nagy megdöbbenés vett a lakosságon erőt. Zalabincefteji Szandecz mellett több száz munkás nyugodtan fogadta a statárium életbeléptetéséről szóló hírt, levertségük mégis szemmel látható volt. Ama parasztok transzportja, akik az utóbbi zavargásokban részt vettek, még mindig tart; ettől eltekintve teljes nyugalom uralkodik. Lemberg, junius 30. Egy részeg paraszt kivételével, aki botrányt csinált, tegnap senkit sem tartóztattak le. Zagorszkoban, ahol egy csendőrt kődobással megsebesítettek és Krosscsienkában a helyzet e pillanatban még válságos, úgy hogy katonai segítséget kellett oda küldeni. Teschen, junius 30. Az 54. gyalogezrednek itt beszállásolt két zászlóalja tegnap teljes felszereléssel készenlétben állott, hogy Ó-Szandeczbe induljon; ma reggel azonban visszavonták az indulásra vonatkozó utasítást. Lemberg, junius 30. Pininsky gróf ma reggel Lembergből ide érkezett. HIRUt? _________ Hockot megbuktatták. (Választás a fővárosnál.) Nagy-Boldogasszony templomában már hosszabb idő óta híres hitszónoklatok voltak. A pesti nép a külső városrészekből is seregestül ment fel a budai várhegyre, hogy a Mátyás-templom híres szónokát, Bock Jánost hallgassa. És megüresedett a budavári plébánia. Bogisich Mihály prépostot a prímás esztergomi kanonokká léptette elő. Kihirdették a páyázatot és a herczegprimáshoz hárman nyújtották be folyamodványukat: Nemes Antal budavári káplán, König Gusztáv budai káplán és Hock János képviselő, a kitűnő egyházi szónok. Mindenki méltán hitte, hogy a távozó plébános utóda e kiváló állásban az lesz, aki a híveket szavaival annyira le tudta bilincselni s ezzel, ami pedig Budapesten épen nem kicsinylendő, a vallásos érzést széles körökben terjesztette. Máskép történt. A három folyamodó közül a herczegprímás maga is a leghidegebben nyilatkozott Hock Jánosról s a fővároshoz küldött leiratában az ő esetleges megválasztását csak bizonyos feltételek között nyilatkozott hajlandónak megerősíteni. Az első kerületi fővárosi bizottsági tagok pedig egyhangúlag Nemes Antal mellett törtek lándsát. Ekkor a koczka már eldöntöttnek látszott Nemes javára, mert a fennálló uzus szerint a pap- és orvosválasztásnál az érdekelt kerület maga dönt, a többi kerület egyszerűen csatlakozván az illetékes kerület óhajához. Csakugyan, a kerületi értekezletek is mind Nemes mellett nyilatkoztak úgy, hogy ő a v6-ös bizottság egyhangú jelöltje volt. Hivatalosan Hock Jánosról már nem is tudtak szóba se jött. Hanem midőn ma három órakor megkezdődött czédulákkal a szavazás — máskor mindig golyókkal történt — a folyosó, a lépcsőház egyszerre tele lett kortesekkel, a fogatok sürü egymásutánban jöttek s a szavazók nagy száma jelentkezett. Kispapok, egyes plébánosok, ellenzéki képviselők Hock-féle szavazóczédulákat osztogattak s kapacitáltak mindenkit, akire csak hatni bírtak, Hock János javára. A korteskedés nem volt sikertelen, mert mindig több és több Hock-féle szavazólap került az urnába. Már-már remélni lehetett, hogy a kerületi jelölésektől elkábított s teljesen készületlen Nemespárt kisebbségben marad s a nagyközönség jelöltje, Hock győz. A nagy ügyességgel rendezett titkos mozgalom teljes sikerét remélték, akik a szavazólapok összeolvasásánál, mint Hock János hívei jelen voltak. Öt órakor zárult a szavazás. Az eredmény ez: Beadtak összesen 296 szavazatot. Ebből nyert Nemes Antal 146 König Gusztáv 9 Hock János 141 szavazatot. Eszerint plébánossá Budavárába Nemes Antal segédlelkész öt szótöbbséggel választatott meg. Hock János öt szóval maradt kisebbségben. Midőn a főpolgármester az eredményt kihirdette, a közgyűlés csendben hallgatta meg Nemes Antal plébánossá való kijelentését. Egy-két éljen hallatszott a karzatról. Ezután felolvasták az uj plébános bemutató levelét, ami a fizetését, ellátását stb. tartalmazza s ezzel a teremben a plébánosválasztás ügye be lett volna fejezve, ha Polóniji Géza szóba nem hozta volna, hogy miért történt ma az a kivételes eset, hogy nem golyóval, hanem cedutával szavaztak. A főpolgármester azt felelte, hogy az eljárás a 25 éves utasnak megfelel, mert a mai közgyűlésre nemcak a budavári plébános választása volt kitűzve, hanem egy bizottsági tagsági hely betöltése is s hogy ez utóbbit az utolsó órában le kellett venni a napirendről, az nem az elnök hibája volt. 3 órakor ekép a czédulával való szavazásra berendezett teremben golyókkal nem lehetett szavazni, mert nem volt golyó. A közgyűlés ezzel a napirendre tért. A golyózás útján való szavazásnak azért volt ma fontossága, mert nyilvánvaló, hogy e mód mellett Hock választatott volna meg, mert a golyózás utján való szavazás a legszabadabb. Utálatos dolog, hogy a városnál a kerületi érdekek és szervezet mellett a talentum nem érvényesület s oly fényes szónoki képesség, mint Hock, nem kaphat plébániát. Jókai kvóta-verse. A kvóta-harczok irodalmát érdekes adalékkal gyarapítjuk, újabb bizonyságául a régi Ben Akiba-tételnek. A kvótáról szól a vers, melyet itt adunk s olvasóink érdekes, költői foglalatban látják benne az első kvóta-háború tükörképét. A verset 1867-ben «Kakas Márton» irta, aki pedig nem kisebb ember, mint Jókai Mór. A vers így szól: Bl?c$i dal. (A magyarokhoz.) Micsoda ? Még nem tetszik a kvóta ? Azt mondjátok, hogy nagyon sok vótát Hogyha ennyit megeszik a kamat, Nektek csizmára való sem marad? Nem is telik a magyartul ? — hogy ott Mindenkinek pénzmagja elfogyott? Hogy már senki eleget sem eszik, Urnak pedig csak gúnyból nevezik ? Hogyha a Státus terhe nagyon sok, Magatok is vagytok ám adósok ? Bár csak ottan teljék az interes: Csak hét a szilvafa s az is peres? Utat, gátat, hidat épitnétek ? Arra is kellene a pénz nektek — ? Tanár, néptanító éhen hal mag a tudós is, ha nincs hivatalban? Mit nekünk aszály, fegyvert a földhöz? — Ha fagy van, fűts, ha aszály van, öntözz. Mert van egy ur, ki több, mint fagy, aszály. S annak becsüles neve: muszáj. — De hát mindez mit tartozik mi ránk ? Hogy nincs, tudjuk, mert eddig mi nyitánk. Da hogy legyen, az a ti dolgotok, Azért van már saját kormányotok. Arassatok háromszor egy évben; Dolgozzatok tiz napot egy héten; S ki csak egyszer koppasztád a birkát, Ne légy rest, egy évben hatszor nyirkaid. Tanuljatok spórolni, nagy kár van járni olyan hosszú csizmaszárban, Jobb a frakk, mint az atilla, dolmány, Ahhoz nem kell zsinór és gombolmány. Minek vasút? itt van «via Triest,» Használatra átengedjük mi ezt; S ha nincs otthon elég iskolátok, Fiaitok’ csak ide hozzátok. Az esik leginkább zokon nekünk, Mit tőletek el kell nyelegelnünk, Hogy mi csináltuk az adósságot, Mely már a Csimborasszóig hágott.* Báládatlan, feledékeny nemzet! Mely a jókról igy megfeledkezhet. Mintha nem a legjobban tudnátok, Hogy mindezt elköltőnk — épen rátok. Számláljuk el az elfeledt jókat: Ti kaptátok a kilőtt golyókat, Behoztuk az oroszt kedvetekért, Az is pénzbe került, mibe ? ne kérdd. Hát sok évig ugyan szállást, kosztot Annyi magyar honfinak ki osztott? Nem számítva mellékelt bilincset, Mely képviselt szinte egész kincset. Nagy serege osztrák beamternek Mondhatjuk, hogy az sem ingyen termett, Kik országotok czivilizálták, S a kultúrát szörnyen propagálták. , Mennyi pénzbe került fináncz, zsandár, Kiket használtatok, egész dandár, Hát még a sok spiczli mennyit költött, Kik nálatok óvták az erkölcsöt? Mily költségbe verte az államot Ti nálatok az ostromállapot ? Mi pénzt vert el ott a kormány tudja? Azt csak a provizórium tudja. Hadseregünk java nektek szolgált, Végezve az adószedés dolgát; Háborúban is titeket őrzött: Be ne törjön Ki a ... vagy ki az ördög? Ha veszténk, az is titeket terhel, Mért nem harczoltatok nagyobb kedvvel? Hogyha el nem veszett vón’ Velencze, A kvótához most egygyel több lenne. S ha nem hagytok, hogy Burkus megdöntsön Most ő kapna egy «önkénytes kölcsönt»; Ti tőletek sem kérné most senki, Mennyit tetszik, mennyit nem fizetni? így azonban egymásnak maradván, Fel kell osztanunk a kis maradványt, Azért hívtok így: »drága testvérünk», Hogy legalább tudjátok, mit érünk? , S minthogy most beleszólanod szabad, Kedves magyarom, fogadd el önként; Mert különben rád vonod az önkényt, S akkor fizetsz — s nem lesz hozzá szavad. Liczitáló tudós. — Saját tudósítónktól. — Midőn néhai jó Salamon Ferencz a szemeit lehunyta . «Budapest története» félben maradt, a közgyűlés utasította a tanácsot, hogy a monográfia további részét, körülbelül Mátyás királytól 1870-ig, valamely kiváló történetíróval írassa meg, illetőleg ez irányban tegyen a közgyűlésnek előterjesztést. Akkor, midőn az író javaslatba hozatala volt szóban, Rózsavölgyi Gyula mostani alpolgármester volt a tanügyi és közművelődési osztály tanácsnoka, 0 elment Szilágyi Sándorhoz, hogy tanácsát kérje ki a személyt illetőleg. Szilágyi Marczali Henriket ajánlta neki, mint ki Salamonnak is már munkatársa volt s a történetirodalomban előkelő helyet vívott ki magának. Azonban akkor eszébe jutott Rózsavölgyinek, hogy szegény Salamon is oly hosszú éveken át irta a müvet s oly széles alapon dolgozott, hogy prédának is roppant feladat jutott. Nehogy tehát a