Magyar Hirlap, 1899. január (9. évfolyam, 7-31. szám)

1899-01-14 / 14. szám

MAGYAR HÍRLAP 1889­­­ január 1­­8 tett kárt és nagy bajokat okozott. Hajnalban még csöndes, tiszta idő volt, de később olyan szél kerekedett, hogy az utczán járó-kelők alig voltak képesek előrejutni. Minden sarokfordu­­lónál összeütköztek a kocsik, az asszonynép sikongva kapaszkodott meg a kirakatok kar­tájában, a tetőkről kitépett cserepek özönével zuhantak a járdára, czimtáblák, ereszek váltak le az épületekről, szóval olyan zűrzavar volt, hogy alig mert az ember tovább mozdulni az utczán. A bécsi török templom átellenében egy hatalmas léczet szakított le a szél és ledobta egy szerencsétlen munkás fejére. A szénavásáron szétvitte a vihar a szegény parasztok minden szénáját, némelyik föl is borult a kocsijával és megsérült. A­­ Duna-csatornából egy ismeretlen embert fog­tak ki, aki valószínűleg szintén az orkán ál­dozata. A bécsi mentő­állomáson számos or­vos jelentkezett önkéntes szolgálatra és mind­nek akadt dolga. A betegszállítók nem győzték a sérülteket a kórházba vinni. Délután is tar­tott ez. Egy műszerészinasnak egy kéményről lezuhant tégla betörte a fejét. Egy asszonyt földhöz vágott a szél és egy kavicsos szekér alá vetette. A szerencsétlen­­ több sérülést szen­vedett, egyebek között csonttörést jobb karján. Egy asztaloslegényt a szél levetett egy eme­letnyi magasságú farakásról úgy, hogy jobb csí­pője kific­amodott. A Hofburgnak a József-térre néző szárnyán a földélzetről körülbelül két méternyi hosszúságban sodorta le a szél a téglát. És így szól a krónika a balesetek egész soráról. A város környékét is hasonló balsors látogatta meg. De nemcsak Bécsben van ez így. Egy berlini táviratunk szerint egész Észak- és Nyugat Németországban heves, orkánszerű vihar pusztított és Dél-Németországból is nagy esőt meg vihart jelentenek. Stuttgartban az éjjel felhőszakadás volt. A vihar fákat tépett ki a földből, megrongálta a házakat. Egy építő­ állvány összeomlott és egy éltesebb embert agyonzúzott. A telefonvezeték nagy része le­szakadt. Francziaországban az éjjel egy da­rab időre a táví­óösszeköttetés is megszakadt, olyan erős volt a vihar. Fecamp-ból és Dieppe­­ből is szokatlanul nagy égiháború híre érkezik. Havre-ban a kikötő egy része tönkrement az orkánban, a­­ Ferencz-városnegyedet elöntötte az ár, — Andrée léghajójának roncsai. A «Harald Harfagar> hajó kapitánya a következő feltűnést keltő hírt jelenti Stockholmba: Szent János napja táján Izland és Grönland közt hajónk jég közé került. Öt ember halászásra indult csolnakon és eközben nagy jégtáblára akadt, melyen a mat­rózok nagy halmaz gályát vagy sodronyt véltek látni. Biztosan nem tudták felismerni, miután a nagy köd miatt közelebb evezni nem volt tanácsos.Vissza siettek tehát a hajóra és jelentést tettek a látottak­ról. A kapitány abban a reményben, hogy a köd eloszlását bevárhatja, több óráig vesztegelt egy helyen, amidőn azonban hiába várakozott, elindult hajójával a matrózok által megjelölt irányban, de a jégtáblának már semmi nyomát se látta és kénytelen volt a jég közül eredmény nélkül visszavitorlázni. A kapitány erre szemrehányást tett a halászásra ki­küldött matrózoknak, hogy a csolnakon nem vizs­gálták meg behatóbban a rejtélyes jégtáblákat, mire ezek azzal mentegetőztek, hogy fogalmuk sem volt a dolog fontosságáról és igy nem akarták biztonsá­gukat szerfelett koczkáztatni. Biztosan tehát nem lehet állítani, hogy a látott dolgok Andrée léghajójából származnak­­, miután azok a „Fratn” hajóból is eredhettek, mindazonáltal a jelentés komoly figyelmet érdemel, mert nem lehetetlen, hogy nyomára vezet a bátor svéd léghajósoknak. — Kitüntetések: A király Babocsay Ármin budapesti vállalkozónak a Ferencz­ József-rend lovag­­keresztjét, Gruber Mihály országos levéltári és Horváth­ József belügyminiszteri hivatalszolgáknak az ezüst érdemkeresztet adományozta. — Károlyi Ferencz gróf temetése. A Londonban január hatodikán tragikus halállal ki­múlt fiatal Károlyi Ferencz gróf holtteste külön vonaton szombaton, holnap este érkezik Budapestre. Innen azonnal tovább szállítják Nagykárolyba szin­tén külön vonaton, amel­lyel a családtagok leg­nagyobb része is utazik. A temetés a kaplonyi családi sírboltban hétfőn délelőtt lesz. Gyászmiséket tartanak Kaplonyban, és Nagykárolyban kedden és Budapesten csütörtökön délelőtt 11 órakor az egyetemi templomban. — Az ellenzék népgyülése. Az ellenzék vasárnapi népgyülését tudvalevőleg az Újépü­et tel­kére tervezték. A polgármester a főváros tulajdoná­ban levő telekrészt át is engedte, a közmunkatanács azonban, amelynek tulajdonát képezi a telek legna­gyobb része, tegnapi ülésén elhatározta, hogy a te­rületet nem engedi át. Ezt a határozatát azzal indokolja, hogy a terület tulajdonképpen a kormányé s így csak az engedheti meg, hogy ott népgyülést tartsanak. A rendőrség pedig kijelentette, hogy szi­gorúan ügyelni fog rá, hogy a népgyülés a főváros területén maradjon. Erre való tekintettel a népgyü­lés rendező bizottsága ma az új vásártér átengedését kérte a polgármestertől. Halmos polgármester át is engedte s a népgyülést ott fogják megtartani. A népgyülés résztvevői a nemzeti lovarda előtt, a Sándor-utczában és a Muzeum­ köruton gyü­lekeznek és onnan vonulnak a gyűlés helyére. Holló Lajos képviselő és Vig Viktor dr. ezt ma be is je­lentették a főkapitánynak, aki a bejelentést tudo­másul vette, végzésében azonban kimondta, hogy a menetnek az előre megállapított útvonaltól e­lérnie nem szabad és a menetben csupán a magyar tri­kolort és olyan egyesületek zászlóit szabad hordani, amelyek törvényes bemutatási záradékkal ellátott alapszabályokkal bírnak. — Patti menyegzője. Két hét múlva férj és feleség lesz egy sokat emlegetett jegyespárból, Patti Adél, az ünnepelt csalogány, 25-ikén esküszik meg kékvérű masszőrjével, Cederstrem báróval. A menyegző a művésznő angolországi kastélyában, Craig y nos Castle-ban lesz, az egyházi szertartás pedig a közeli Brecon városka katolikus templomá­ban, ahol Mostyu püspök végzi a nevezetes cze­­remóniát. Brecon utczasorait — mint hírlik — véges-végig földiszitik erre az alkalomra és a kör­nyék népe ritka ovácziót tervez a házaspárnak. A tiszteletbeli örömapa London városának egykori lordmayorja, Faudel Philipps lesz. — A czigányprimás ügye. A híres Rács Pali harminczhatodik fiának, Rács Laczinak baj­a támadt a rendőrséggel. krvay Ottó Ede, a­­ Millenniumi kávéház tulajdonosa feljelentés tett ellene. A kávés egy esztendőre szerződtette Rács Laczit a bandájával , hogy a szerződés betartását neki biztosítsa, ezer forint kaucziót adott át a czigányprimásnak azzal a kikötéssel, hogy ha a kávéházban mégis az év le­telte előtt szüntetné be a működést, köteles az ezer forintot azonnal visszaadni, úgy esett, hogy Bács tényleg a szerződés lejárta előtt hagyta cserben a «Millennium» kávéházat s már az este más helyiség­ben játszott. A kaucziót azonban nem akarta vissza­adni, amiért aztán Árvay ma sikkasztás miatt fel­jelentette. A vizsgálatot Arányi dr rendőrkapitány vezeti. — Saville uszony viszontagságai. Nagy reménységgel kelt tengerentúli körútjára az a mű­­vésztársaság, amelyet egy bőkezű impresszárió drága pénzen nyert meg sokat igérő turnéjának. A leg­kiválóbb operaénekesek és énekesnők képezték ezt a társaságot, köztük a két Resske, Van Lyck, Plancon, Nordica asszony és Saville Francés is, a bécsi udvari opera volt híres tagja. A jeles mű­­vésztruppot azonban a balsors üldözte amerikai szereplésében, különösen Saville asszonyt, akinek már útközben is megvolt az a kellemetlensége, hogy a hajója rettenetes viharok miatt teljes két napot késett. Első föllépését tehát három nappal elhalasztották. De az előadás napján egyszerre csak azon vette magát észre az impresszárió, hogy egyetlen művész se léphet a Gran Opera Company kibérelt színházának közönsége elé, mert mind megbetegedtek a New­ Yorkban most járvá­nyos influenzában. Megint halasztás következett. Szilveszter estéjén végre megtörtént a debü. Nagy volt a siker, Saville asszonyt, aki Manont énekelte, tomboló lelkesedéssel ünnepelték, de azalatt, amíg játszott, a Madison-hotelben lévő lakásáról ellopták minden ékszerét. A Nem­­ York Herald most ér­kezett száma kimerítően közli a meglepő esemény részleteit és az ellopott drágaságok sorát is, de hozzáteszi, hogy a tolvajt alig keríthetik kézre. — Az Egyetemi kör bezárásához. Az Egye­temi kör elnöke Ludvigh Rezső, ma több bizott­sági tag aláírásával folyamodványt adott át Mihál­­kovics Géza annak az egyetem rektorának, mely­ben az Egyetemi kör megnyitását kérik. A rektor megígérte, hogy a bizottság kérelmét hathatósan támogatni fogja. Miután a tanács tegnapi ülésén megengedte, hogy az ifjúság hivatalos lapja az «Egyetemi Lapok» megjelenhessek, a rektor meg­bízásából a központi iroda főnöke az Egyetemi Lapok szerkesztőségét felnyitotta és átadta a szer­kesztőnek. A lap a közelebbi napokban jelenik meg. — A leánykiházasitók. A leánykiházasitó egyesület ügyében ma végre az egyesület vezetőinek kihallgatására került a sor. Elsőnek Klein Bernátot hallgatták ki. Az »elnök« mai vallomásában minden­ áron Ónody Gézát akarta kompromittálni. Elmondta, hogy amikor a szász huszezer forintos tárgysorsjáték engedélyének a kieszközlése czéljából a választmány Starknak ötezer forintot szavazott meg. Stark a New­ York kávéházban bemutatta neki Ónody Gézát, azzal, hogy ő fogja kivinni a tárgysorsjáték enge­délyezését. Ezért, mondotta Stark, az ötezer forintos provízió fele Onodyt illeti meg. Onody egy szót sem szólt. Később tudatták az egyesülettel, hogy az engedélyt nem kapta meg. Onody ekkor felment az egyesületbe és ott egy újabb negyvenezer sorsjegyre szóló társasjáték rendezésében állapodtak meg. Ennek az engedélyezését Onodynak sikerült keresztülvinnie. Október 16-án kapta meg a vég­zést s néhány nappal azután fölkereste Kleint, akihez így szólt: — Igazgató úr, mi lesz az én fáradozásaim díjával ? Azután előadta, hogy ő finanszírozni is akarja a sorsjátékot. Ő fogalmazta meg a díjazásáról szóló formulát és kérte, hogy azt azonmód vegyék be a választmányi jegyzőkönyvbe. Ebben ezerháromszáz forintot kötött ki magának az engedély eszközléséért hétszázat a finanszírozásáért. A választmány azon­ban csak 1700 forintot szavazott meg. Az ezer fo­rintnak a fele Starkot illette meg. Ónody nem volt képes pénzt teremteni a sorsjátékra, mire Klein arra kérte, hogy adja át neki az engedélyt. Onody azonban — Klein állítása szerint — azt felelte, hogy addig, amíg az ezer forintja megszavazásáról szóló választmányi jegyzőkönyvet meg nem kapja, nem adja át a konc­essziót. Sőt azzal fenyegetőd­­zött, hogy megsemmisítteti az engedélyt, ha nem fizetik ki a provízióját. Átadták tehát Onodynak a jegyzőkönyvet, mire ő az engedélyt beszolgáltatta. Deczemberben kifizettek Ónodynak és Starknak egyenként ötszáz forintot, így adja elő Klein az ezer forint történetét. Továbbá vallomásában azt is elmondta, hogy Neubauer Gusztáv apósának tény­leg küldött Vdgsellyére 50 darab egyforintos tagdíj nyugtát, hogy ott elárusítsa. Az elküldött nyugtákat azonban nem könyveltette el. Szimplán nem tartotta szükségesnek az elkönyvelést. — Kymen. Nagyborosnyói Kónya Kálmán államvasuti mérnök eljegyezte ludányi Bay Anna kisasszonyt Csomaközön. — Wladosits János ma­gánhivatalnok eljegyezte Ssikszay Ilonka kisas­­­szonyt, idősb Szikszay Ferencznek, az ismert fővá­rosi volt vendéglősnek leányát. — Ellopott ékszerek. Drezdában tegnap nagy ékszerlopás történt. A város egyik legnagyobb ékszerüzletében délután egy elegáns ár jelent meg s ékszereket akart vásárolni. A sok drágaság közül kiválasztott egy brilliáns nyakéket és két pár fülön­függőt, összesen tízezer márka értékben, azután arra kérte az üzlet tulajdonosát, hogy az ékszereket küldje el az egyik szállóban levő lakására, majd ott kifizeti. Később el is küldték neki az ékszereket egy dobozban. Az idegen átvette a drága tartalmú dobozt és azzal küldte el a pénzre várakozó segé­det, hogy jöjjön egy félóra múlva. Időközben pedig megszökött, a drezdai rendőrség most mindenfelé keresi és ma táviratban a főkapitányság figyelmét is felhívta rá. — A szerelem halottja. Az üllői­ úti Hein­rich-féle vaskereskedésben ma öngyilkossá lett egy fiatalember. Fischer Rezsőnek hívják s a czég­­nek régóta első segédje volt. Tragikus háttere van ennek az öngyilkosságnak. Egy végtelenül romanti­kus szerelem, amelyet a fiatalember a czég egyik főtisztviselőjének bájos leánya iránt érzett. A szép leány nem viszonozta gyöngéd érzelmeit. Amikor Fischer hosszú küzködés után bevallotta neki, hogy

Next