Magyar Hirlap, 1899. december (9. évfolyam, 332-360. szám)

1899-12-01 / 332. szám

1899 deczember 1 KSAGYAR HÍRLAP 3 intézményeit polgárai szükségleteinek s a kornak színvonalára mindamellett fölemelhesse. A kvóta­bizottságok megegyezését elfogadtuk felelősségünk teljes tudatában s komolyan mérlegeltük azokat a nagy szempontokat, amelyek úgy az államgazdaság, mint a nemzetgazdaság érdekében sürgettek, hogy a monarkia két állama között függő kérdések el­­intéztessenek és hogy parlamentáris úton idéztes­senek el. Ezek után kötelességszerű­en az államháztar­tás szempontjából vettük bírálat alá a kvóta-ügy javasolt megoldását. A kormány szóbeli előterjesz­téseiből, valamint saját számításainkból azt a meg­nyugvást merítettük, hogy számba véve a kiegye­zésnek és a kiegyezéssel egyidejűleg rendezett egyéb ügyeknek eredményét, számba véve továbbá,hogy az átutalási eljárás folytán Magyarország birtokába lép azoknak az összegeknek, melyek kamatait fogyasz­tási adók czímén megilletik és hogy a kiviteli jutal­mak rendezése következtében nagyobb összegek­kel nem lesz jövőre megterhelve, mint amelyek a magyar kivitelnek megfelelnek, végül pedig, hogy a kiegyezéssel egyidejűleg történt más egyezmények következtében is Magyarország államkincstára az őt megillető jövedelmeket ezután teljes mértékben él­vezni fogja: az államháztartási egyensúly megzava­rásától tartanunk ez okból nem kell és hogy — a kvótát beleértve — a kiegyezésnek teljes mér­lege ránk hátrán­nyal nem záródik. Ha tehát a közös kiadásoknak főösszege jövőre szertelenül nem emeltetik — minek meggátlása mindig a törvényhozástól függ — bizton elvárható, hogy a javasolt megegyezés államháztartásunk mérlegét megzavarni nem fogja. Ebből merítjük azt a reményt is, hogy midőn a köztünk és Asztria között fönforgó pénzügyi vitás kérdések közül a legutolsó parlamentáris után ren­­deztetik, egyúttal hosszabb időre letűnnek azok a súrlódások és a nyomukban járó izgalmak, amelyek a két állam közgazdasági viszonyait eddig sajnos módon befolyásoltak. Reméljük, hogy ezután köz­gazdaságunk hosszabb ideig zavartalanul fejlődhe­tik és hogy ez alatt az idő alatt képesek leszünk keresetforrásainkat szaporítani és a régieket inten­zívebb módon fejleszteni. Számítunk rá, hogy lehet­séges lesz ez alatt az időszak alatt a valutaren­de­­zési és a vele kapcsolatos műveletet zavartalanul végrehajtani. Ezeknek a műveleteknek előfeltételei a kiegyezési törvényekben biztosítva lettek,részünk­ről pedig minden alkalommal és így ezúttal is nyo­matékosan kívánjuk hangsúlyozni ezeknek alapvető jelentőségét. A pénzügyi bizottság tárgyalása során az az aggodalom merült föl, mintha a törvényjavaslat utolsó szakaszában foglalt az a feltétel, hogy a je­­len törvény arra az esetre lép életbe, ha a meg­felelő határozatok Ausztriában is törvényerőre emel­kednek, akkér is értelmezhető volna, hogy a meg­felelő határozatok a birodalmi képviseletről szóló 1867-iki törvény 14-ik szakasza alapján kibocsá­tandó császári rendelettel nyerhetnek Ausztriában törvényerőt. Erre nézve tudomásul vettük a kor­mányelnöknek azt a kijelentését, hogy a törvény­­javaslat kérdéses szakaszában kifejezetten hivatko­zás történik az 1867-ik évi XII. trvezikk. 19. és 20 szakaszaira, amely szakaszokban foglalt határoza­tok az egyezségnek a két országgyűlés által való elfogadását előírják, és az idézett osztrák törvény 14. §-a alapján kibocsátott császári rendeletnek a kvóta-egyezményre való alkalmazható voltát egyenesen kizárják. A delegáczió megalakulása. — Saját tudósítónktól. — A közösügyes vicze-parlament magyar fele ma alakult meg Bécsben. Az elnöki székbe Szapáry Gyula grófot ültették s az elnök el­mondta a szokásos megnyitó beszédet. Szapdry grófnak természetesen sikerült a delegáczió­­hoz intézett szavaiban a sablonok korlátai közt megmaradni. Csak egy feljegyzésre méltó mozzanatról adhatunk számot. Szapdry ugyanis a közös ügyek költségeiről szólva rámu­tatott arra, hogy az ország nem egy nagy belső szükségletének kielégítését kell a pénzügyi helyzet nehézségei miatt elodázni. Ezt a dele­­gácziónak is szem előtt kell tartania, bár az elnök másfelől megnyugvással utalt arra is, hogy a közös ügyek vezetői ennek figyelembe vétele szempontjából is megérdemlik a dele­gáczió bizalmát. Az osztrák delegáczió is ma alakult meg, de ott Vetter grófnak nem kevésbbé sablonos megnyitó frázisai után, amelyekkel a béke szilárdságát hangsúlyozta, már egy kis előcsa­­tározás is folyt. Pacákék ugyanis meginterpel­lálták a külügyminisztert a belgrádi elitéltek ügyében, Goluchowski gróf azonban a kérdés élét hamar elvette, mert megérttette az inter­­pellálókkal, hogy a diplomáczia nem avatkoz­­hatik egy idegen állam bíróságának ítéletébe. Itt adjuk tudósításainkat: A magyar delegátusok érkezése. A magyar delegáczió tagjai Széll Kálmán miniszterelnökkel, Fejérváry báró honvédelmi és Lukács László pénzügyminiszterrel együtt ma dél­ben Bécsbe érkeztek. A közös minisztereken kívü­l a delegáczió munkáján részt vesznek még a közös minisztériumokból a következők: A közös külügyminisztérium tagjai közül Szécsen gróf osztályfőnök, südenhorsti Ztiidinek báró rendkívüli követ és meghatalmazott minisz­ter, Dóczy Lajos osztályfőnök, ettenachi Jettel udvari és miniszteri tanácsos, Mérey követ­­ségi tanácsos, Gagern báró osztálytanácsos, Erb báró és Szápáry Tibor gróf udvari és miniszteri fogalmazók. A hadügyminisz­térium tisztikarából: Jekelfalussy altábor­nagy és Röckenzaun lovag osztályfőnökök, Ca­­nisius és Klar vezérőrnagyok, Krobatin lovag,­­Kerkulja és Elmayer ezredesek, Dobrucki lovag főhadbiztos, Abele báró alezredes és Urban őr­nagy, a közös hadügyminiszter szárnysegédei. A haditengerészet részéről: Spaun báró tenge­részeti parancsnok, Budisavljevics tengerészeti vezérbiztos, Görts sorhajókapitány, laflitz ten­gerészeti biztos, László Elemér, Hauser báró és Reményi Ferencz sorhajóhadnagyok. A közös pénzügyminisztérium hivatalnokai közül: Ho­­rovitz Ede lovag és Kenner lovag osztályfőnö­kök, Ungar gróf udvari tanácsos. A közös leg­főbb számvevőszék részéről: Plener Ernő dr., Szentgyörgyi Gyula osztályfőnök, Salamon ud­vari tanácsos és Kostyth udvari titkár. Jett első ülés. A magyar delegáczió ma délután 5 órakor tartotta alakuló ülését. Jelen voltak a közös kor­mány részéről: Goluchowski Agenor gróf külügymi­niszter, Széchen Miklós gróf osztályfőnök,­­lattyán Dénes báró miniszteri tanácsos, Dóczi Lajos osz­tályfőnök, Jettel udvari és miniszteri tanácsos, Ga­gern báró osztálytanácsos, Szapáry Tibor gróf és Erb báró udvari és miniszteri fogalmazó, Krieghammer Ödön br. közös had­ügy­miniszter, Jekelfalussy altábor­nagy, lovag Röckenraum osztályfőnök, Canisius és Klar vezérőrnagyok, lovag Krobatin és Elmayer ezredesek, lovag Dobrucki főhadbiztos, Abele báró alezredes és Urban őrnagy a közös hadügyminisz­ter szárnysegédei; a haditengerészet részéről: Spaun báró tengerészeti parancsnok, Budisavljevics tenge­részeti vezérbiztos, Görts sorhajókapitány, laflitz tengerészeti biztos, László Elemér, Hauser báró és Neményi Ferencz sorhajóhadnagyok, Kállay Béni közös pénzügyminiszter, Horovitz Ede és Krenner osztályfőnökök és Ungár gróf udvari tanácsos; a közös legfőbb számszék részéről Plener dr. közös számszéki elnök, Szentgyörgyi Gyula osztályfőnök, Salamon udvari tanácsos és Kostyál udvari titkár. Széll Kálmán miniszterelnök a következő elő­terjesztést tette: Tisztelt országos bizottság! 0 Fel­sége a delegácziókat ez évi november hónap 30-ára összehíván, az ügyrend értelmében felhívom a tisztelt országos bizottságot, hogy megalakulni mél­­tóztassék. Kérem, hogy a legidősebb tag a kor­elnöki, a legfiatalabb pedig a körjegyzői széket fog­lalja el. Azt gondolom, hogy méltóztatnak bele­egyezni, hogy a korelnöki szék elfoglalására Nákó Kálmán gróf urat kérjem fel. (Élénk éljenzés.) Nákó Kálmán gróf korelnök az elnöki széket elfoglalván, üdvözli az országos bizottság tagjait és Zichy János grófot felhivja a körjegyzői teendők végzésére. (Helyeslés.) Ezután bejelenti, hogy Bánffy György báró rendes tag lemondván, helyette Firczák Gyula munkácsi püspök fog behivatni. Korelnök felhívja az országos bizottságot, hogy külön-külön elnököt és alelnököt, együttesen pedig jegyzőket és háznagyot válas­szon. A választás megejtetvén, annak eredménye­képp korelnök kihirdeti, hogy elnökké Szapáry Gyula grófot(Élénk éljenzés), alelnökké Szilágyi De­­­­zsőt (Élénk éljenzés) és jegyzőkké Münnich Aurélt, Rudnyánszky József bárót és Teleky Sándor gró­fot (Éljenzés­) végre háznag­gyá Wodiáner Albert bárót választotta meg az országos bizottság. Nákó Kálmán gróf korelnök megköszönvén az országos bizottságnak iránta tanúsított jóakara­tát, felkéri Szapáry Gyula gróf elnököt az elnöki szék átvételére. (Megtörténik.) Szapáry Gyula gróf az elnöki széket elfog­lalván, a következő beszédet mondotta: Tisztelt országos bizottság! Fogadja a tisztelt országos bizottság azon bizalomért, amelyet irántam tanúsítani volt kegyes, legszívélyesebb köszönetem­ nyilvánítását és engedje meg, hogy ezen köszöne­­temet egyúttal elnöktársam, a jegyzői kar és a háznagy nevében is kifejezhessem. (Élénk he­lyeslés.) Az én feladatom teljesítését nagy mér­tékben megkönnyíti azon körülmény, hogy egyé­nileg a politikai helyzetnek és a politikai kérdé­seknek megítélésére nézve az országos­­ bizottság tagjainak nagy részével azonos álláspontot foglalok el, ami azonban nem fog engem megakadályozni abban, hogy elnöki kötelességemet részrehajlatlanul teljesítsem. (Tetszés.) És a bizottság minden tagja iránt egyenlő előzékenységgel járjak el. (Élénk helyeslés.) Az országos bizottság összeállításában ezen évben személyi változás is állott be, amelyről meg­emlékezni kívánok. Azon férfiú, aki évtizedeken át tagja és sok évben a bevett szokás szerint vagy elnöke, vagy alelnöke volt az országos bizottságnak vagy a hadügyi albizottságnak és aki ezen állásá­ban az országos bizottság munkájának mindig nagy részét végezte, most nem tagja az országos bizott­ságnak, hanem más minőségben mint a magyar kor­mány feje vesz részt az üléseken. Az állás tehát, amelyet köztünk elfoglalt, vál­tozott, de nem változott azon bizalom, amel­lyel viseltettünk iránta és viseltetünk ma is. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy az országos bizottság nézetével találkozom, ha az országos bizottságnak hosszú éveken át volt elnökét, Szeli Kálmánt jelenlegi ál­lásában melegen üdvözlöm. (Élénk éljenzés.) Tisztelt országos bizottság! Daczára azon nagy összegeknek, a­melyeket az európai hatalmak éven,­kint hadügyi költségekre költenek és a­melyek elől saját biztonságunk érdekében mi sem zárkózhatunk el; politikánk czélja csak a béke politikája lehet. (Helyeslés.) Ezen irányt követtük éveken át és úgy a külügyminiszter urnak a múlt évben tett előter­jesztései valamint az általános külpolitikai helyzet azon föltevésre jogosítanak, hogy a kormány idei előterjesztéseiben is ezen érdekeknek megfelelő arány fog érvényesülni. Ezen országos bizottság mindenkor a helyzet magaslatára emelkedve megszavazta azon összege­ket, amelyek a haderő föntartására és fejlesztésére szükségesek, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ország közgazdasági helyzetét annyival in­kább, mert köztudomású, hogy a pénzügyi te­­kintetek arra késztetnek, hogy belügyeink te­rén sok oly szükséglet kielégítését halas­szuk el, amelyeknek megszavazása az ország ér­dekében kívánatos volna. Bizonyára meg fogja könnyíteni az országos bizottság felada­tát azon körülmény, hogy a közös kormány padjain ismét azon férfiakat látjuk, akik ezen helyzetet is­­merik és figyelembe veszik és akik már több év óta töltik be ezen állásukat. Azon előzékenység és nyíltság pedig, amelyet minden kérdés tárgyalá­sánál tanúsítottak, azon föltevésre jogosít, hogy a viszony ezen országos bizottság között és köztük ma is oly szívélyes lesz, mint volt eddig.­­Elénk helyeslés.) Mióta ezen országos bizottság 1898. évi má­­­jus havában Budapesten működött, ő Felségét és a magyar hazát nagy csapás érte Magyarország koro­nás királynéjának bekövetkezett halála által. Min­den magyar ember tudja, hogy a boldogult királyné mit tett nagy kitartással, hogy a 67. előtt fennállott ellentétek kiegyenlíttessenek. Élénk emlékünkben van, hogy mily előszeretettel használta anyanyel­vünket, valahányszor közöttünk megjelent, mily érdeklődéssel és jóindulattal viseltetett a magya­rok iránt. Ezekből eredt azon rajongó szeretet, a­mel­lyel az egész nemzet iránta viseltetett. Halálá­nak híre megdöbbenést és mély fájdalmat okozott a palotáktól a gunyhókig, a társadalom minden ré­tegében. Ezen fájdalomnak méltó módon adott ki­fejezést az egész ország. Miután ezen csapás bekö­vetkezte óta holnap jelenik meg először ezen orszá­gos bizottság Ö Felsége előtt, felhatalmazást kérek a tisztelt országos bizottságtól arra, hogy mély fáj­dalmunknak ezen alkalommal az országos bizottság nevében adhassak kifejezést. (Élénk helyeslés.) Midőn ezen országos bizottság ez évi műkö­dését megkedzi; nem tehetjük ezt méltóbban, mintha megemlékezünk arról, aki ezen országos bizottsá­got a mai napra összehívta. (Ennök és a jelenlévők felállnak.) A monarkia dualisztikus szervezete folytán ő Felsége uralkodási gondjai sokkal nagyobbak,

Next