Magyar Hirlap, 1926. október (36. évfolyam, 222-248. szám)
1926-10-08 / 228. szám
4 T§26 október 8. VILÁG SORA ‘BERLIN X német politikai körökben elterjedt értesülések szerint Seeckt vezérezredes valóban tudott arról, hogy Frigyes Vilmos volt trónörökös fia megjelenik a Reichswehr hadgyakorlatain, és ezért tartozott vállalni a felelősséget súlyos meggondolatlanságának következményeiért. Mindenfelé elismerik azokat az érdemeket, amelyeket a gorlicei áttörés tervének felvetésével, majd Mackensen tábornagy vezérkari főnöke gyanánt, és más igen súlyos helyeken játszott Seeckt a háború alatt, amint elismerik azokat az érdemeket, amelyeket Seeckt vezérezredes szerzett a Reichswehr parancsnoka gyanánt az alkotmányos rend biztosítása körül, mert a német nemzetiek kivételével a politikai pártok úgy látják, hogy csak Seeckt haladéktalan felmentése előzheti meg azokat a bonyodalmakat, amelyek másként felborítanák a német—francia megegyezésre nézve Thoiry-ban kezdett tárgyalásokat, és így szükségesnek tartják Seeckt vezérezredes feláldozását. A birodalmi védőrség főparancsnokságát a ma elterjedt hírek szerint a Reichswehr második hadosztályának parancsnoka, Reinhardt tábornok fogja átvenni. Reinhardt, mint ezredes, a legsúlyosabb időkben tette a legjobb szolgálatokat a rend biztosításának és feltétlenül a köztársasági eszme híve gyanánt számít, úgy látják tehát, hogy Reinhardt kinevezése a Reichswehr főparancsnokává a köztársasági rend újabb megszilárdulását jelentené. •BÉCS Ramek kancellár ma délben hosszabb levelet intézett a köztisztviselői szervezetek huszonötös tanácsához, hangoztatva azt, hogy távol áll a kormánytól minden olyan taktika, amely húzni-halasztani akarná a tisztviselők kérésének teljesítését. Ma este ül össze a huszonötös bizottság, hogy mérlegelje a kancellár levelében foglaltakat, de általában azt hiszik, hogy a kancellár levele enyhítette a feszültséget és így szombaton nem kerül sor a sztrájk kimondására. De azért a huszonötös bizottság mindenesetre folytatja az előkészületeket arra az esetre, ha valóban megtörténnék a köztisztviselők fokozatos sztrájkba hívása. • párizs Egyes lapjelentések szerint a belga kormány különféle jegybankokkal már megállapodott egy 30 millió font sterlinges valutakölcsön folyósítására nézve. Ezt követné egy második 70 millió font sterling összegű kölcsön felvétele, amely a belga kormány nézete szerint végleg stabilizálná a belga frankot. A párizsi esti lapok értesülése szerint az angol, az amerikai, a németalföldi, a svájci, valamint a svéd jegybankok folyósítanák az első 30 millió fontot, egyes lapok szerint a belga frankot a százhatvanas fontárfolyam alapján fogják stabilizálni, míg más lapok úgy tudják, hogy a stabilizálás a 175 frankos font árfolyam alapján történik meg. * LISSZABON A portugál kormány köreiben erőteljesen megcáfolják azt a hírt, mintha Portugália 10 millió fontért, vagy egymilliárd líráért eladná Olaszországnak az afrikai portugál gyarmatot, amely több, mint 2 millió négyszögkilométer kiterjedésű és így közel huszonötszörösét teszi Magyarország mai területének. Ma délben írták alá a porosz kormány és a Hohenzollern-család képviselői azt a megegyezést, amely a fejedelmi vagyonok megváltására nézve jött létre. 250.000 hold földet és erdőt kap így a Hohenzollerncsalád, azonkívül megtarthatja valamennyi kastélyát bútoraival egyetemben, a berlini múzeumok császári műkincseit, a müncheni császári képtár valamennyi festményét, a koronázási jelvényeket, a Hohenzollernmúzeumot, az udvari könyvtárt és levéltárt és a berlini állami színházak épületeit, — amelyeket így kénytelen lesz megváltani a Hohenzollern-családtól a porosz kormány. A RÓMA Gonzaga tábornok ma napiparancsot tett közzé, közölve azt, hogy leteszi a milícia főparancsnokságát és a főparancsnokságot Mussolini veszi át. Ezáltal teljesen Mussolini kezébe kerül a fascista karhatalom Olaszországban, és ez Mussolini hatalmának újabb megerősödését jelenti. • BELGRÁD A Pravda közli Mitileancu román külügyminiszter nyilatkozatát, amely szerint a kis-entente legfőbb célja a középeurópai Locarno megvalósítása. Éppen ezért a román kormány csak elégtétellel tudja nézni azokat a tárgyalásokat, amelyek a magyar és a jugoszláv kormány között indultak meg, mert ha ezek a tárgyalások eredményre fognak vezetni, akkor ez jelenti majd az első lépést a középeurópai Locarno megvalósulást UAá HÍRLAP1 Anyagi gondjai miatt felakasztotta magát az Esplanade-szállóban egy kereskedő (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Csütörtök délelőtt a zsigmond uccai Esplanadeszállóban szobát bérelt egy idősebb úr, aki Hajós Manó kereskedőnek mondotta magát. A kereskedőnek az első emelet 130. számú szobáját bocsátották rendelkezésre, a magát Hajós Manónak nevező idős úr bezárkózott szobájába és egész nap nem jelentkezett. A szálló személyzetének gyanús volt a dolog és bekopogtattak az ajtón. A kopogtatásra azonban nem jött válasz, mire rendőrt hívtak, aki feltörte az ajtót. A szobában megdöbbentő látvány tárult a belépők elé. Az ajtókilincsre felakasztva találták a kereskedőt, aki már halott volt. Az öngyilkos zsebeiben búcsúlevelet találtak, amelyet Grosz Henrik gyáros nevére címzett. A délutáni órákban megjelent a rendőrségen a gyáros és a levél felbontásakor derült ki, hogy a kereskedőt nem Hajós Manónak, hanem Vajda Manónak hívják. A levélben azt kérte barátjától, hogy öngyilkosságának a hírét kíméletesen közölje feleségével és két gyermekével. A búcsúlevélhez mellékelt két kulcsot is és a borítékba tett háromszázötvenezer koronát. Vajda Manó anyagi gondok miatt követte el öngyilkosságát. Hosszú éveken keresztül apósával együtt szabóműhelye volt a Fő ucca 32. számú házban. Később az üzletet anyagi differenciák miatt el kellett adniok és ekkor Vajda fűszerüzletet nyitott a Fő utcában. Azonban ez sem vált be, adósságokat csinált és a végső összeroppanás elől a halálba menekült. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. Szász Dezső végleg Párizsban akar maradni és soha többet nem jár tőzsdére (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Az elmúlt évben egy héten át ő volt Budapesten a nap hőse: egy héten át oldalas cikkekben írtak róla, a pesti bankvezérről, aki egy bank megsemmisülését maga mögött hagyva Konstantinápolyba utazott, itthagyva adósokat, hitelezőket, komittenseket és bűnügyi följelentéseket. Szász Dezső, a Magyar- Német Bank egykori vezérigazgatója, akinek rövid idő alatt váratlanul magasba ívelt a karrierje, hogy aztán előbb Konstantinápolyban, majd Párizsban dolgozzék, mint szerény üzletember, nem törődve a mögötte zajló botrányokkal. Tegnap este a bécsi gyorssal ismét Budapestre érkezett és ennek a váratlan megérkezésnek az lett az eredménye, hogy egy bírósági tárgyalás keretében kiderült, hogy az ügyészség megszüntette ellene az eljárást, bűnügyileg nem lehet eljárni Szász Dezső ellen. Egy kis szalonban beszélgetek Szász Dezsővel. Mosolygós, nyugodt arc, lehet rajta látni, hogy Párizsban már rég kipihente az itthoni izgalmakat. A mai tárgyalás... — kérdezem. Nevetve vág közbe: — Jelentéktelen kis pereskedés. Nem azért jöttem haza, mert nincs ellenem bűnügyi eljárás, hanem azért, mert megidéztek. Hát eljöttem. — önt okolják a Magyar-Német Bank összeomlásáért. — Fűt-fát összeírtak rólam, de kérem, én soha nem cáfoltam, nekem az annyira nem volt fontos. Pedig olyan egyszerű az egész. Én a Magyar-Német Bank részvénytöbbségét eladtam valakinek, aki vállalta azt a kötelezettséget, hogy tíz milliárddal fölemeli az alaptőkét, és átveszi a bank összes kötelezettségeit. Ezután elbúcsúztam az igazgatóságtól, ajánló levelet kaptam a bank elnökétől a konstantinápolyi magyar követhez és elutaztam, — hangsúlyozom, nem szöktem, — útlevéllel, hogy üzleti tevékenységet folytassak Törökországban. Arról én nem tehetek, hogy aki utánam jött, nem tett eleget kötelezettségeinek, hogy meggondolta a dolgot és nem adott tíz milliárdot az alaptőke emelésére. Kényszeregyességet nem én kértem, hanem az utódom. Elgondolkodik Szász Dezső, arcán nyugtalanság látszik, mint aki azon gondolkodik, hogy közöljön-e valamit, vagy sem. ! — Kérem... én utasítást adtam ügyvédemnek, Géza Imre dr.-nak, hogy tegyen bűnügyi följelentést ebben az ügyben. Szó volt tehát erről, de aztán elhalasztottuk. Tehát most nem aktuális. Egyelőre ... különben erről most nem nyilatkozom többet. Fölemeli a kezét. — Az a fontos, hogy nem követtem el semmiféle bűncselekményt. Ezt az ügyészség állapította meg rólam és nem a bíróság. •— Meddig marad Budapesten? — Csak néhány napig, s aztán visszamegyek Párizsba dolgozni. Ezután már nem hajlandó többet Budapestről beszélni Szász Dezső, az itthoni „bagatell“ ügyekről, egyetlen téma foglalkoztatja fantáziáját és ez párizs. — Hallatlan az az üzleti megbízhatóság, ami ott van. Becsületesség, konzervatív óvatosság: csak tisztelettel lehet róla beszélni. Bíznak a frankban, akárhogyan is esik a frank, ha valaki kötést csinált, szállít. Az egész infláció nem tudta a francia kispolgárt a tőzsdére vinni, idegenek csinálják az üzleteket, idegennek keresnek, de nem olyan arányokban, mint a magyar, osztrák, vagy német inflációnál. Hogy milyen okosak, mutatja az is, hogy Franciaországban nincs normál lombard-üzlet. A franciáknál nincs szükség Hegedűs Lórántra, hogy bizalmat szuggeráljon a pénz iránt. Mindenki hisz. — Én ön szintén játszik a tőzsdén? Komolyan tiltakozik. — Oh, dehogy, kérem. Én import-exportüzletekkel, képviseletekkel foglalkozom, de a tőzsdére nem járok. Soha többet. EGY MAGYAR SZOBRÁSZ, CSÁKY JÓZSEF KÉSZÍTI A PÁRIZSI ROTHSCHILD-SZÍNHÁZ BELSŐ DEKORÁCIÓJÁT Párizs, október. (A Magyar Hírlap kiküldött tudósítójától.) Vékony arcú, kedvesen mosolygó, szemüveges férfi jár le néha esténként a Cafe Dome-ba. Magyar piktorok s egyéb művészek ülik körül és nevetésbe pirosodó arccal hallgatják. Nevetés nélkül nem lehet megállni, mert a körülült ar ízes szegedi parasztanekdotákat beszél valódi szegedi dialektussal és szívből jövő alföldi déllél nem említve. Ez a szegedi tréfákat pompásan szikráztató úr — a franciák nagy büszkesége. A franciáké. Csáky Józsefnek hívják. Szobrász. Párizsban az újabbak között, Bourdelle-t sem említve, három névre esküsznek a párizsiak, a román Brancuccira, az orosz Lipsitzre és a magyar Csáky Józsefre. Húsz éve él megszakítás nélkül Csáky Párizsban és ma már a legnagyobb párizsi műkereskedővel, Leonce Rosemberggel van szerződése és nemrég kapott megbízást, hogy a világ legmodernebb színházának, a Rue Pigolleon épülő Rothschild-színháznak művészi díszítését ő csinálja meg. Francia a felesége, két kis gyermeke van. Húsz éve kint él, már francia állampolgár, de azért esténként munka után barátainak Szegedről beszél, a pipát vásárló parasztról, a tanyai alkonyatról és azokról a bájos kis történetekről, amelyekben a Szeged körüli fehér falvak humora él. Érdeklődésemre a többi között ezeket mondja: — Húsz évvel ezelőtt indultam el Szegedről és pénz nélkül érkeztem meg Párizsba. Voltam minden ... Szolga, pincér, mosogatólegény. Sok éhezés után eljutottam odáig, hogy — amit Picasso a festészetben megcsinált — 1911-ben a Salonban én állítottam ki először kubista szobrot Sereminivel együtt. A szenátusban interpelláltak is a szobraim miatt..., hogy ilyen különc dolgoknak adnak oda egy állami helyet. Elgondolkodik: — Azóta bizony sok változáson mentem át. Felbontva a formát, végigmentem a kubizmus három fázisán. Először azon, amelynek a lényege egy test geometriai elemeinek a hangsúlyozása volt, a második fázison, amelynél az emberi test analízisében egyes testrészeket, mint dekorációkat alkalmaztunk és végül a ma kubizmusán, amit Picasso csinál: a felbontott elemek leegyszerűsítése, naturalisztikus módon való meglátása, szóval közeledés a naturához. Ez a fázis ma már nem egyéb, mint tiszta szintézis. Ellentétben a többi kubista szobrásszal, akik még mindig analízist adnak, úgy hiszem, sikerült eljutni a tiszta szintézishez. Ezeket mondotta magáról szerényen, szűkszavúan a „francia“ Csáky, akinek alkotásai nem hiányoznak a jobb, híresebb gyűjteményekből és akinek regét a három Pénteki legjobb kört emlegeti a francia kritika. Művei a művészet nemzetközi piacára kerültek, Angliában épúgy írnak róla, mint Amerikában, Leonce Rosemberg lekötötte magának, húszéves harc után végleg Párizsba gyökerezett és mégis finom arcára akkor ül a legőszintébb mosoly, amikor szegény, párizsi magyar piktorok kérlelik a kávéházi terasz svéd, orosz, angol és japán asztalai között: — Azt mondd el Csáky... a két dorozsi mai parasztot, akik nagyvásárt játszanak . .. Diószeghy Miklós. Az állami lakáspénzek új szabályozása A hivatalos lap mai száma a kormány rendeletét közli, amely az állami, vármegyei, államvasúti és állami vasgyári tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak, valamint a honvédség, csendőrség, vámőrség, folyamőrség és államrendőrség tagjainak, továbbá a felsorolt csoporthoz tartozó nyugdíjasoknak és özvegyeknek lakáspénzét az 1926 november 1-től az 1927 január 31-ig terjedő időre újból szabályozza. A rendelet szerint a tényleges szolgálatban álló állami, vármegyei, államvasúti és állami vasgyári tisztviselők és egyéb alkalmazottak a fent említett időszakra, legfeljebb két családi pótlék esetén az I. lakáspénz-osztályba tartozó olyan városokban vagy községekben, amelyekben a háztulajdonosok szabad rendelkezési jogát felfüggesztették, az egyes fizetési osztályokban a következő lakáspénzt kapják: Állami rendszerű tisztviselők II. fizetési osztály 5,655.000 korona, III. fiz. oszt. 5,220.000, IV. fiz. oszt. 4,785.000, V. fiz. oszt. 4,132.000, VI. fiz. oszt. 3,697.000, VII. fiz. oszt. 3,045.000, VIII. fiz. oszt. 2,392.000, IX. fiz. oszt. 1,740.000, X. fiz. oszt. 1,522.000 és XI. fiz. oszt. 1,305.000 korona. Az I—IX. fizetési osztályba tartozó államvasúti és állami vasgyári rendszerű tisztviselők lakáspénze megfelel a III—XI. fizetési osztályba tartozó állami rendszerű tisztviselők lakáspénzének. Azok az állami, vármegyei, államvasúti és állami vasgyári nyugdíjasok, akiket tizenöt beszámítható évnél hosszabb beszámítható szolgálati idővel helyeztek nyugalomba, tekintet nélkül családtagjaik számára, a fentemlített időszakra ugyanolyan összegű lakáspénzt kapnak, mint azok a tényleges szolgálatban álló tisztviselők, akiknek egyáltalán nincs. Vagy pedig csak egy vagy két olyan családtagjuk van, akik után családi pótlékban részesülnek. A honvédség, csendőrség, vámőrség és folyamőrség tényleges szolgálatban álló, valamint átmeneti illetékekkel nyugdíjállományba helyezett havidíjasai és lakilletékre igényjogosult legénységi állományú egyénei, továbbá az államrendőrség őrszemélyzetének tényleges szolgálatban álló tagjai az 1926 november 1-étől 1927 január 31-éig terjedő időre az első lakáspénzosztályba tartozó olyan városokban vagy községekben, ahol a háztulajdonosok szabad rendelkezési jogát felfüggesztették, legfeljebb két családi pótlék esetén rendfokozatuk szerint a következő lakáspénzt kapják. Tábornagy 6.960.000, vezérezredes 6.742.000, gyalogsági, lovassági és tüzérségi tábornok 6.090.000, altábornagy és hasonrangú 5,437.000, tábornok és hasonrangú 5,002.000, ezredes és hasonrangú 4,132.000, alezredes és hasonrangú 3.697.000, őrnagy és hasonrangú 3,262.000, százados és hasonrangú 2.610.000, főhadnagy és hasonrangú 1,957.000, hadnagy, zászlós és hasonrangú 1,740.000, alhadnagy, rangosztályba nem sorolt havidíjas, tiszthelyettes és hasonrangú, felügyelőhelyettes 1,305.000, főtörzsőrmester, törzsőrmester, őrmester és hasonrangú 1,087.000, csendőr, próbacsendőr, rendőr, próbaidős rendőr 957.000 korona. A honvédségnek, csendőrségnek, vámőrségnek és folyamőrségnek azok a nyugállományú (várakozási illetékkel szabadságolt) egyénei, valamint az államrendőrség Őrszemélyzetének azok a nyugdíjas tagjai, akiket tizenöt beszámítható évnél hosszabb beszámítható szolgálati idővel helyeztek nyugalomba a fent említett időre, tekintet nélkül a családtagok számára, ugyanolyan összegű lakáspénzt kapnak, mint a fent említett ténylegesek. 370 hektoliter sört ittak egy nap alatt Münchenben (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Mohi ért véget a müncheni agrárkongresszus, amely söripari, árpa- és komlókiállítással volt egybekötve. A világ minden tájékáról százezer olyan vendége volt a kiállításnak, akik söripari érdekeltségeket képviseltek., Ezenkívül még vagy százezerre tehető a többi látogató száma. A Festenwiesen, amelynek méretei a budapesti Vérmezőre emlékeztetnek, hét óriási sörkimérő-pavillon volt kiállítva. A sörfogyasztás átlaga egy,egy pavillonban napi 150—200 hektoliter volt, de az egyik napon nem kevesebb, mint 370 hektolitert mértek ki egyetlen pavillonban. Magyarországon ugyanebben az idői pontban 240—250 hektoliter volt az egész fogyasztás. Átlagban egy napon annyi sör fogyott el október elején a hét müncheni pavillonban, amennyit egész Magyarország a kánikula kulminációs napján szokott fogyasztani, ami kétezer hektoliterre tehető,