Magyar Hirlap, 1927. február (37. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
'VM.........TM - ———- — 10 FILLÉR io FILLÉR A Magyar A Magyar Hírlap Magyarország meg. rasa. Ti«/ f i tudomány. i n. tíi,M jfP Ww B 'iffvk IP Wf Wfp* újbudását a demokráciát*té, a toka-H a gondolat szabadvagá.*. Oltalmazza ""wf§£§T SS JE| MR 88. Bf SsS SIBklfc «ott műveltséglői «árja. Nem »eszi L*Aín.Sé. CV-rA ^nyomottakat, az u. W IS El El P % «1 jS jjji hiába ajkára a haza nevét, de a hazát diSzot.e.if. \ etol Kiáll az igazságtalan. " »UB H9I jíg#£ Jjfj »6 aJdS S8 Kai raS 8PB mg BB szolgálja luiodeo betűje gondolata, ér«ágnak, a C/nloletnek es a bírónak. §§ jBLme.naJB P NI n 91 II M HM M mm ■ ■ mM³»' A Magyar Hírlap ereje a tiszta oft. osztályok es felskezeteU egyetérté- H Kg II Mm ffl R} ~ ■ H MM mások meggyőződését, de hadat üzen «ét. Tanítja az “tt e" áldozatkészséget ||h IS Élj 3» (H ISSBkaHr SB BH M SB 5Lf elv ek mögé rejtőző kalandorságnak. a nemzet tsársadalom nagy érdekel Ba |8 M $| $H SimHL MS MMT nkm ffiMKr * Magyar Hírlap eszméket. Ideálokat, leint a müveltség hatalmát. n ki.Jtii- jg Sn J» Sj g| N Wb, B BEL JS BK reformtörekvéseket szolgál. nem párja utjának szabadságát, vámmentese«!. tokát, védelmezője az elnyomottaknak. -----------------, 5 EEEB Védelmezi a munkát, mely a békétlen MB US MK 05 «8 SSg Wh jjP SaK Ml mW H K meggyőződés: megtűrhetik, de meg nem seg levegőjében c.sorvad. Hirdeti a no- W || Kg Bgl J&JB || {£§ M mm Hl » M hajlíthatják. A Magyar Hírlap tiszteli NEMZETI KASZINÓ ÉS ORSZÁGOS KASZINÓ Egy kaszinó magánügyeibe senkinek nincs beleszólása, kivált nem akkor, ha ott az élet a kaszinói jogszokások szerint folyik le. Ellenben Budapest polgármestere tartozik bizonyos tekintettel , lenni az általa viselt magas állásra, és ugyanilyen kötelességeik vannak másoknak, akik a hivatalos ranglétrán magas fokra jutottak el. Egyszerűen arról van szó, hogy Sipőcz ,Jenő, akit a közgyűlés jobboldalának, a közgyűlési terem lépcsőházába, előcsaló- unokába sorakoztatott küldöttségeknek, az új városháza elé az utcára gyűjtött tömegeknek nagy örömujjongása között választottak meg hatesztendős polgármesterség után újabb hat esztendőre Budapest első polgárává: tegnap, második polgármesterré választása után néhány hónappal, újabb kitüntetésben részesült, amennyiben helyet kapott az Országos Kaszinó választmányának póttagjai között. Ugyanebben a nagy elismerésben volt része a Nemzeti Múzeum főigazgatójának, a magyar história nyilvános rendes tanárának a budapesti egyetemen, az Akadémia levelező tagjának, a gyűjteményegyetem két éven át volt ügyvezető alelnökének, és számos más magas tudományos, valamint hivatali rang viselőjének, Hómon Bálintnak. AzOrszágos Kaszinó szempontjából teljesen rendben van ez a választás. Mert fenséges magaslatra helyezkedik az olyan testület, ahol Budapest másodszor megválasztott polgármestere csak a póttagok előszobájáig jut el a választmányban, és ebben az előszobában várakozik a Nemzeti Múzeum főigazgatója is, pedig ennek a tudományos intézetnek van valamelyes múltja és tradíciója, amely visszanyúlik még az Akadémia alapítása mögé. Hiszen a Nemzeti Múzeum alapjainak letételét Széchenyi Ferenc grófnak köszönheti, és Széchenyi Ferenc az édesapja volt az Akadémia alapítójának, Széchenyi István grófnak. A Nemzeti Múzeum múltjánál, hagyományainál, rendeltetésénél fogva kétségkívül a legelőkelőbb magyar tudományos intézet, de főigazgatója egyelőre csak arra találtatott érdemesnek, hogy a póttagok előszobájában kapjon helyet, igaz, jó társaságban, Budapest polgármesterének oldalán ... Fukar kezekkel mérsz, leheted, nagy úr vagy, mondja Lucifer Az ember tragédiájában. Az Országos Kaszinó szintén igen nagy úr lehet, ha Budapest polgármesterének és a Nemzeti Múzeum főigazgatójának ilyen fukar kézzel mér csak tisztséget testületi életében. Fukar kezekkel mérsz: ezt lehet mondani a Nemzeti Kaszinó vasárnap tartott századik rendes évi közgyűlése alkalmával is. Széchenyi István gróf nevéhez fűződik a Nemzeti Kaszinó megalapítása és Széchenyi nevét viseli a Nemzeti Kaszinó jubiláris alapja. A Nemzeti Kaszinó gondoskodott a kegyelet lerovásáról Széchenyi emléke iránt, mert február hatodikán József kir. herceg tart majd emlékbeszédet a legnagyobb magyarról, ugyanaznap Szmrecsányi Lajos egri érsek fog csendes misét mondani Széchenyi lelki üdvéért, és a kaszinó tagjainak nagyobb küldöttsége indul elénkre, letenni a magyar arisztokrácia társadalmi körének koszorúját Széchenyi sírjára. Eszerint a Nemzeti Kaszinó teljes tisztelettel hajt fejet nagy alapítója előtt, de a Széchenyi István emlékére létesült alap mindössze 250 millió korona, amelynek kamataiból 9 százalék, tehát 22,5 millió kerül majd kiosztásra minden évben. Ez körülbelül másfélezer aranykorona akkor, amikor a Nemzeti Kaszinó tegnap megválasztott három igazgatója között két rendkívül vagyonos gróf van, és a tegnap harmadrészt újból választott választmány tagjai közé került nyolc olyan gróf, akik közül legalább öt mögött áll igen széles vagyon. A Baumgarten-alapítvány kamataiból évenként 700 vagy 800 millió fog jutni kulturális célokra, míg a Nemzeti Kaszinó évi 22,5 millió koronát szán Széchenyi emlékének ébrentartására, pedig a Nemzeti Kaszinó tagjai között vannak igen sokan, akiknek vagyoni helyzetéhez képest csak szerényen jómódú ember volt Baumgarten Ferenc. Nem akarunk mást mondani, csak azt kérdezzük: miért közölte a lapokkal és miért nem tartotta mély titokban a Nemzeti Kaszinó a Széchenyi-alapítványra nézve tett rendelkezéseket. Pedig a titkári jelentés megnyugtatta a nyugtalankodókat arra nézve, hogy a Nemzeti Kaszinót végre ismét sikerült olyan állapotba helyezni, amilyenben a világháború előtt volt... Attól tartunk, a titkári jelentésnek ezek a mondatai igen mély igazságot fejeznek ki, és a Nemzeti Kaszinó ma, 1927-ben, még mindig egész ugyanolyan állapotban van, mint volt 1914 előtt. Pedig az idő kereke fordult néhányat 1914 óta. Szentmiklóssy Márton prorektort bízta meg az egyetemi tanács, hogy az orvosi fakultás ellenállásával szemben elintézze Ádám tanár ügyét (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Ádám Lajos egyetemi tanár kinevezése körül támadt ellentétek, amelyek a nyár folyamán annyira kiéleződtek, majd elcsendesültek, az utolsó napok során az orvosi kar renitenciiája miatt — úgy látszott —, hogy ismét fel fogják kavarni a hullámokat. A múlt héten az a hír járta, hogy az egyetemi tanács tiltakozást nyújtott be Kvnckelsberg Kunó gróf kultuszminiszternél Ádám tanár kinevezése ellen, majd pedig egyes értesülések szerint az egyetem tanácsának támadtak differenciái az orvostudományi karral. Ezek a differenciák állítólag abból eredtek, hogy az orvoskaron működő tanárok egy része azt hallotta, hogy az egyetemi tanács a tiltakozást visszavonta. A folyton élesebbé vált harcban hétfőn délben jelentős fordulat állott be, amenynyiben Klebelsberg közoktatásügyi miniszternél audiencián voltak az egyetemi tanács tagjai és ezen az audiencián olyan megállapodás jött létre a miniszter és a tanácstagok között, amely azzal az eredménnyel biztat, hogy végre a kínos ügy aktái lezáródnak. A Magyar Hírlap munkatársának a kultuszminiszter erről a megbeszélésről és azokról a teendőkről, amelyek az egyetem nyugalmát akarják helyreállítani, a következőket mondotta: — A tanács nem vonta vissza tiltakozását, annál kevésbé, miután nem is tiltakozott. Mutatja ezt az a tény, hogy a rektor már augusztusban, kivette az esküt Ádám tanártól, most pedig arra az álláspontra helyezkedtek, hogy annak a kinevezésnek, amelyet az államfő írt alá és amelyet minisztertanács ellenjegyzett, érvényt kell szerezni az orvosi kar esetleges renitenciájával szemben is. A tanács úgy határozott, hogy tanácsi biztost fog kiküldeni a rend helyreállítására, ezenkívül a kari ülésekre meghívja Ádám tanárt és intézkedik, hogy Ádám szigorlatait kiírják. Ezzel az intézkedéssel természetszerűen elesik az a kombináció, hogy miniszteri biztost küldjünk ki, mert bizonyosra vehető, hogy a tanácsi biztos úr feltétlen helyre tudja állítani az egyetem nyugalmát. Értesülésünk szerint az egyetemi tanács már megállapodott a tanácsi biztos személyében és Szentmiklóssy Mártont bízta meg az orvosi kar vitás ügyeinek rendezésével. Ez azért érdekes, hogy így a római jog tanára fogja elintézni az orvosi kar intern ügyeit. Szentmiklóssy Márton az évek hoszszú sora óta tanítja a római jogot az egyetem jogi fakultásán, ott lett dékánná, és a jogi kar képviselője gyanánt emelkedett néhány év előtt a rektori székbe, Így most a római jog professzora fog átköltözni az orvosi fakultásra, hogy elejét vegye az újabb olyan propagandának, amely véres küzdelmek színterévé tenné az egyetem csarnokát, és újból súlyos sebet ejtene a magyar tudományos élet tekintélyén a külföld előtt. A megoldás szerencsés, mert helyesebb az, ha az egyetemi tanács kiküldötte fogja visszatéríteni az orvosi kar többségét a törvényes alapra és a tudományos etika tiszteletére, mintha ezt a feladatot egy miniszteri biztos végezné el, nem pedig az egyetem önkormányzatának valamelyik szerve. Szentmiklóssy Mártont erélyes embernek ismerik és így bizonyára letöri majd azt a palotaforradalmat, amelyet kicsinyes és menthetetlen okokból idéztek föl néhányan az orvosegyetem tanárai közül, nem törődve az esetleg véres következményekkel. Szentmiklóssy prorektor bizonyára rövid idő alatt felvilágosítja majd jogi nézeteik tarthatatlanságáról az egyetem orvosi karának egyéni akciókra hajlamos tanárait, és akkor megtörténhetik az egyetem orvosi karán az új dékán megválasztása, miután Tellyesniczky dékán már áldozatul esett a jelszópolitikának, és kénytelen volt letenni dékáni állását. Hermina „császárné“visszatérési szándéka nagy izgalmat vált ki Berlinben (A Magyar Hírlap berlini tudósítójától.) A német politikai körökben mindenfelé igen nagy izgalmat váltanak ki azok a hírek, amelyek II. Vilmos második feleségének, Hermina „ császárnénak ünnepélyes visszatérési szándékaival foglalkoznak. Mióta II. Vilmos kissé sietve tért napirendre feleségének halála fölött és sietve vette nőül Hermina hercegnőt, a volt császár második neje ismételten járt Németországban, de mindig aránylag diszkréten viselkedett. Most azonban arról van szó, hogy Hermina a régi császári palotában akarja székhelyét felütni, és már a legközelebbi hetekben szeretné megkezdeni rezideálását II. Vilmos egyik udvari palotájában. I. Vilmos császár palotája gyanánt ismerik Berlinben az Unter der Linden-en azt a hatalmas palotát, ahol a császárság bukása előtt a trónörökös lakott, mivel II. Vilmos a Spree másik partjára költözött. Az egyetemmel szemben, az Unter der Linden legexponáltabb pontján, Berlin szívében van ez a történeti hagyományoktól körülfont császári székhely, amelyet a porosz állammal kötött kiegyezés folytán visszakapott II. Vilmos, mivel Höpker-Aschoff pénzügyminiszter és tanácsadói arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kastély építési költségeit nagyobbrészt családi vagyonukból viselték a Hohenzollernek. Erre nézve könnyű lett volna vitatkozni és könnyű volna ma is még vitába bocsátkozni, de a kiegyezés szerint I. Vilmos császár palotája csakugyan II. Vilmos tulajdonává lett, noha egyelőre még hivatali helyiségek foglalják le. Már most Platen gróf, volt főudvarmester, aki főudvarmesteri teendőket lát el a doorni kastélyban is, felszólította Höpker- Aschoff porosz pénzügyminisztert arra, ürítse ki a legsürgősebben ezt a palotát és egyben utasításokat adott ki. Hermina „császárné“ óhajaihoz képest, új fürdőszobák építésére, központi fűtés berendezésére és egyéb eléggé költséges renoválási munkálatokra a palotában. Mivel a porosz kormány utóbb úgy találta, hogy II. Vilmosnak idáig már átengedett sokmilliárdos vagyon és a II. Vilmos számára havonként folyósított 850 millió nem méltányolja eléggé a volt császár uralkodói érdemeit, tehát még újabb nagy összegeket és újabb hatalmas vagyontárgyakat engedett át II. Vilmosnak, nem lehetett kétségbevonni Platen gróf igényeinek jogi alapját. Höpker Aschoff pénzügyminiszter tehát csak arra hivatkozhatott, hogy a palotát a kiegyezés értelmében csupán április elsején tartozik átadni és ezért a palota haladéktalan kiürítésére nézve felállított követelést visszautasította, mivel azonban április elseje után nincsen többé nagy szükség a központi fűtésre és ennek berendezését későbbre is lehet halasztani, a porosz kormánynak alig van módja megakadályozni azt, hogy Hermina „császárné“ április másodikán ünnepélyesen bevonuljon Berlinbe és letelepedjen a német főváros szívében, megnyitva a régi császári palotát a monarchista mozgalom központja gyanánt. A porosz kormány csak most kezdi látni azt, milyen súlyos hibát követett el, mikor a múltra gondolva, a legszélsőbb méltányosság álláspontjára helyezkedett II. Vilmossal és a Hohenzollern-családdal szemben. Kült politikailag kiszámíthatatlanul súlyos következményei volnának annak, ha Hermina „császárné“ letelepedhetne Berlin legfeltűnőbb pontján, és a régi császári palotából folytathatná politikai tevékenységét. De egyelőre nem igen látni a módját annak, hogy ezt az egyébként igen kevéssé rokonszenves hölgyet miként lehetne távoltartani a régi császári palotából. Egész kétségtelen az, hogy II. Vilmos legjobb és leghűségesebb emberei is teljes mértékben elítélik azt a lármás szereplést, amelyet Hermina „császárné“ tartott jónak megkezdeni, így azután II. Vilmos és a Hohenzollern-család sok éven át volt általános meghatalmazottja, von Berg titkos tanácsos már letette ezt a hivatalát és ugyanígy távozott 11. Vilmos -i udvarából a volt császárnak egy másik hű, de józan embere, Rantzau Ernő gróf, aki szintén nem óhajtotta fedezni Hermina „császárné“ furcsa tevékenységét. II. Vilmos azonban távozni engedte környezetének mind a két igazán