Magyar Hirlap, 1927. május (37. évfolyam, 98-122. szám)
1927-05-22 / 116. szám
----------------------------------2 0 TO.I.ÍR 20 Fiúi* A Magyar Hírlap a polgári jogok harmintaffósítíiSi A Magyar Hírlap Magyarország megcosa. Tiszteli a tudomány, a művészet 0*8* JHK^ÍöP® ujhodását a demokráciától és a fokos és a gondolat szabadságát. Oltalmazza íffll SEhott műveltségtől várja. Nem veszi a gyengéket, az elnyomottakat, az dl- IBa"t Kai 'In* fj» -ág* H&gp JtfeAsfflxkYBak hiába ajkára a haza nevét, de a hazát dözütteket. Vétót kiált az Igazságtalan* jöjgj Ka* teli «jjp föl gftjl Bsp Apr Bgy vKm szolgálja minden betűje, gondolata, ér-Ságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. ^ Bgj ||$( Km -Ufj ára Hsa '«A Yszt zése. A Magyar Hírlap ereje a tiszta Védelmezi a munkát, mely a békétlen s&l ssö Pl gB IJp P^l jtöM Mm Ijjik lg® meggyőződés: megtörhetik, de meg nem ség levegőjében elsorvad. Hirdeti a né- giffifl Jö |ggl aggj r4Sy Afr? BB regi I&Sf ran hajlithatják. A Magyar Hirlap tiszteli pék. osztályok és felekezetek egyetérté* H (Eg «SB goi RS w'» raja $2» agy mások meggyőződését, de hadat szeo sét. Tanítja az egr.en áldozatkészségét «9 flg föl f8§1 «££ $9 Hjljk jBSffl az elvek mögé rejtőző kalandorságnak. a nemzet és társadalom nagy érdekel M jaS ffira OH ygfe IK A ó Magyar Hirlip eszméket. Ideálokat, Iránt, a műveltség hatalmát, a kultúra e3p Kp rag 0$ Jöja rojjp reformtörekvéseket szolgál, nem párt útjának szabadságát, vámmentességét. JüsLw S|jL JEh AiSIg tokai, védelmezője az elnyomottaknak. BUDAPEST, 1921 MÁJUS 22 S ^ ^ VASÁRNff’XTMH^VF-111SL LINDBERGH KAPITÁNY MACSKÁJA Egyszer már, nem is oly régen, sokat beszéltek egy fekete macskáról. Egy falusi kocsmárosné tulajdona volt ez a fekete macska, és a kis Ascano kocsmájába szöktek meg néhány órára a locarnói tárgyalások idején Briand ésStresemann. A kocsmárosné egyszerű, frugális ebédet szolgált fel: tojást, vajat, szőlőt. Briand részéről tehát nem volt nagy bőkezűség az, ha kifizette az egész ebédszámlát. Az ascanói kocsmárosné nyomán megjelent az asztalnál a fekete macska is és Briand, aki akkor kilenc miniszterelnökség után volt újból külügyminisztere Franciaországnak: ölébe vette a fekete macskát. Innen Stresemann térdére költözött a fekete macska, majd újból visszaköltözött a francia külügyminiszter mellé, és egyetlen tanúja volt azoknak a megbeszéléseknek, amelyeknél fogva reális súlyt, komoly jelentőséget kapott Locarno. A fekete macska tehát jó kabala volt a locarnói tárgyalások napjaiban, mert az a négy óra, amelyet a fekete kandúr társaságában töltött el Briand és Stresemann, járt néhány gyakorlati következménnyel. Például harmadfélszeres-háromszoros árfolyamra hajtotta fel a papírokat a berlini tőzsdén és biztosította a politikai feltételeit annak a gazdasági fellendülésnek, amely két év óta játszódik le a német birodalomban. Most pedig Patsy lépett a nemzetközi közvélemény érdeklődésének színpadára. Patsy foglalkozása szerint szintén macska, és hosszabb ideje tart fenn szoros barátságot Lindbergh kapitánnyal, aki ezért egyetlen útitársává szemelte ki az Atlanti-óceán átrepülésénél, de a starthelyről mégis hazaküldte lakására a macskát. Nagyon hűvös szél fújt, hiszen néhány perccel Lindbergh útrakelése előtt még erősen esett az eső, és Lindbergh kapitány féltette macskáját a hűvös időjárástól. Úgy látszik azonban, hogy Patsy megjelenése a startnál szerencsét hozott Charles Lindbergh számára, akármilyen merész volt az az ötlet, hogy egészen egymaga jusson el leszállás nélkül New Yorktól Párizsig, minden kísérő nélkül, csak saját idegrendszerében bízva, mialatt kezében tartja a repülőgép kormánykerekét, New Yorktól egészen a francia fővárosig. Háromszoros páncélt viseljen melle fölött az, aki tengerre száll, mondotta annak idején egyik legszebb ódájában Horatius. Pedig mi volt a tenger Horatius idején? Legfeljebb az a szűk medence, amelynek partvidékein bontakozott ki az ókor kulturális élete. Most pedig Lindbergh kapitány kis repülőcsónakján vállalta azt a kockázatot, hogy harminchat órán át nézzen farkasszemet egyedül az Atlanti-óceán hullámainak végtelenségével. Nappal és éjszaka, derűs időben, és az esővel küzdve, vagy a felhők fölé emelkedve, mindig magányosan, ezer, újabb ezer, megint ezer kilométeren át. Egy ember, aki kis repülőcsónakján magányosan siet New Yorktól Párizs felé, néha alacsonyan szállva, úgyhogy hallja a hatalmas hullámok moraját, néha a magasba kanyarodva, úgyhogy a felhők választják el őt az óceán tükrétől. És ha harminchat óra alatt csak egyszer is hagy ki egy pillanatra a magányos utas idegrendszere, következik a lehanyatlás a hullámokba és nem marad más mentség, mint a kis, összehajtható gumicsónak, amelyet Lindbergh kapitány magával vitt a repülőgépen. Egy kis, összehajtható gumicsónak olyan útvonalon, ahol a hat-nyolc méter magas hullámok igazán nem ritkaságok, és ahol néha száz kilométereken át nem lehet hajókkal találkozni. Lindbergh kapitány csakugyan a Horatius által emlegetett háromszoros páncélt viselheti melle fölött, kemény fából faraghatták, és jó idegeket örökölhetett édesanyjától. Hiszen ez a már nem fiatal detroiti tanítónő fiának útrakelésénél mindössze azt panaszolta, hogy a repülőgépen nincs még egy hely, mert akkor elkísérte volna Lindbergh kapitányt a nagy úton New Yorktól Párizs felé. „Szegény Patsy, az ilyen hideg időben talán megfáznék“, mondotta harminc másodperccel a felszállás előtt Lindbergh kapitány. * Egyetlen ember szállott át az óceánon, pontosan betartva a menetirányt, mintha síneken tenné meg az utat, pedig még csak modern iránytűt sem vitt magával, de minden állomást menetrend szerint ért el, sehol nem kanyarodva le az előre kitűzött útról. A fekete macskák szerencsét hoznak és Lindbergh kapitány idegrendszere kihagyás nélkül funkcionált másfél napon át, amint kihagyás nélkül funkcionált repülőgépe is. Lindbergh kapitány megnézett egy mozielőadást, elbúcsúzott fekete macskájától és néhány perccel ma este tíz óra előtt Cherbourg, a francia kikötőváros pillantotta meg Lindbergh kapitány kis repülőgépét, amint simán, szabályosan folytatta útját az európai kontinens elérése után Párizs felé. Szaladnak az évek. Aki Párizsban volt 1909 júniusában, az feledhetetlen emlék gyanánt őrzi meg azt a vasárnap reggelt, mikor az egész francia főváros az uccára tódult, ujjongott és tombolt, mert váratlanul azt a hírt hirdették a különkiadások: Blériot a traversé a Manche!..A Calais és Dover között tette meg az utat Blériot és 33 kilométert röpült 23 perc alatt, mikor sikerült átkelnie a francia partra az angol partról. Lindbergh kapitány most több mint százszorosát tette meg Blériot útjának. Pedig tizennyolc év előtt Párizs részeg volt az ujjongástól, mikor híre érkezett Blériot váratlan nagy sikerének. A keskeny, kis Manchecsatorna helyett most az Atlanti-óceánt repülte át egy kis repülőgép, a kormánykeréknél egyetlen emberrel. Tisztelet adassék Lindbergh kapitánynak, akit őrültnek kereszteltek merész-ségéért, és mégis menetrend szerint egész pontosan érte el a francia partot, ott és akkor, amint ezt előre bejelentette. Csak az a kérdés most, szabad-e a világnak megállnia és szabad-e a világnak megmaradnia azon a ponton, mint volt akkor, mikor még csodának számított Blériot útja a Manche-csatornán át. (f. g) Lindbergh amerikai kapitány repülőgépe szombaton este 10 óra 22 perckor leszállt a lebourgeti repülőtéren Minden baj nélkül tette meg az Atlanti-óceán fölött a newyork—párizsi légi utat Pénteken hajnalban sűrű köd ülte meg Long Islandt, amikor Lindbergh kapitány repülőgépe, a City of St. Louis, a harmadik kísérletre végre a levegőbe emelkedett s alig néhány perc múlva már eltűnt a nézők szeme elől. A legbeavatottabbakon kívül senki sem tudta, hogy Lindbergh pénteken hajnalban valóban el akar indulni Párizsba, mert a vakmerő pilóta, akit a barátai rendszerint csak a bolond Lindbergh-nek szoktak szólítani, senkinek sem mondta meg, hogy nem csupán próbaútról van szó, hanem a legkomolyabban el akar indulni a newyork—párizsi útra. Egyedül a City of St. Louis konstruktőrje és Lindbergh mechanikusai voltak beavatva a tervbe, akiktől a bátor repülő néhány keresetlen szóval búcsúzott el, bejelentette, hogy New England partvidéke felé veszi útját és onnan lehetőleg egyenesen az írországi Tralié irányába fog repülni. Lindberg kapitány bámulatos hidegvérrel indult útjára és két francia kollégájának tragikus sorsa sem befolyásolta elhatározását. Lindbergh ősei Svédországból vándoroltak be Amerikába mintegy száz év előtt és Lindbergh maga a háború alatt az amerikai légiflotta egyik legvakmerőbb pilótája volt. Nem volt olyan vakmerő és életveszélyes vállalkozás, amelyre Lindbergh úgy a háború alatt, mint később a béke éveiben is ne vállalkozott volna, így természetesen a newyork—párizsi légiút gondolata azonnal megragadta vakmerő képzeletét. Lindbergh teljesen csendben tette meg előkészületeit a veszélyes légiútra. Felszállása előtt Lindbergh kapitány testéjét két barátjával töltötte, akikkel elment vacsorázni és akikkel igen jó hangulatban maradt jó darabig együtt. Lindbergh barátainak nemcsak, hogy egyetlen szót sem szólt arról, hogy reggel el akar röpülni, hanem még beszélni sem akart a newyork—párizsi útról. Elválásuk után Lindbergh betért még egy newyorki moziba végignézte az előadást, sokat kacagott az előadott burleszkfilmen, majd éjféltájban hazatért lakására. Odahaza Lindbergh lefeküdt és elaludt, de két óra múlva már ismét felkelt. Automobilja lent várta a kapu előtt, Lindbergh beszállott a gépbe és szép fekete macskájával elindult a longislandi repülőtérre. A hajnali hidegben a macska dideregni kezdett, erre Lindberg meggondolta magát és nem törődve a késedelemmel, visszafordult lakása felé. Odahaza a macskát a földszintes Éjjel egy órakor — tehát Lindbergh indulása előtt egy órával — elég heves zápor ionult el a longislandi repülőtér felett, de az időjelentések kedvező légköri viszonyokról számoltak be és a nyári zivatar után hamarosan kitisztult az égbolt Long Island fölött. Lindbergh egyfedelűje az elindulás pillanatában 2140 kilogramot nyomott, viszont a starthely alig négyszáz méter volt. A repülőgép a nagy megterhelés következtében csak nagyon nehezen tudott a levegőbe szállni és két hiábavaló kísérlet után indult végre légi útjára. Háromszor érintették Lindbergh gépének kerekei a repülőtér földjét és a nézők már-már azt hitték, hogy katasztrófától kell tartaniok, olyan közel szállt el a gép a fák koronái felett, telefon és távíródrótokat szakítva el útjában, öt repülőgép kísérte el Lindberghet elindulásánál, de ez az öt gép rövidesen visszatért elindulási helyére. Lindbergh mindössze három napra konyha ablakán át visszaadta a háziasszonyának, azzal a megjegyzéssel, hogy nem viszi magával a szegény állatot, mert nagyon fázik. Koromsötét volt még, amikorLindbergh kiérkezett a City of St. Louis hangárjához. Lindbergh mechanikusai egész éjszaka dolgoztak a repülőgép körül és megtöltötték benzinnel tartályait. Minden készen állott az indulásra, amikor a pilóta kiért. Két katonai fényszóró lépett működésbe Lindbergh kiérkezése pillanatában és ezeknek fénye mellett vontatták ki az aeroplánokat. Lindbergh indulásának hírére ezrével rohantak ki az emberek a repülőtérre, de mire kiértek, már csak azt láthatták, hogy Lindbergh „a City of St. Louis“ mellett reggelizik. Három sandvichet evett meg az indulás előtt. Amikor gépésze jelentette, hogy minden rendben van, Lindbergh bólintott egyet, beszállod a repülőgépébe, megindította a motort és teljes határozottsággal kijelentette mechanikusainak: — Teljesen bizonyos vagyok afelől, hogy holnap este teljes épségben Párizsba érkezem, való élelmiszert és egy összehajtható gumicsónakot vitt el útjára. A City of St. Louis legnagyobb sebessége óránként 208 kilométer volt és New England partjai fölött olyan sűrű ködréteg terült el, amely szinte teljesen lehetetlenné tette a tájékozódást. Byrd kapitány, az ismert északsarki repülő, aki szintén készül a newyorki párizsi útra, elkísérte riválisátindulásakor és amikor a City of St. Louis-t kivontatták hangárjából, már mellette állott Byrd kapitány gépe is. Az indulást a hoszszas esőzések nagyon megnehezítették és már-már attól kellett félni, hogy a húsz mázsánál is többet nyomó repülőgép kerekei olyan mélyen süllyednek a felázott talajba, hogy a City of St. Louis egyáltalán nem lesz képes a levegőbe emelkedni. Lindberghet figyelmeztették erre a körülményre, azonban ez sem riasztotta vissza útjától, hanem mesterséges nekifutású területet képí Prizs. május 21. (Érkezett este 11 órakor.) Lindbergh amerikai kapitány este 10 óra 22 perckor kikötött a lebourgeti repülőtéren. Az amerikai repülőt Cherbourgtól számos francia repülőgép kísérte. A hűvös idő dacára nagy tömeg volt a repülőtéren és Lindbergh kapitányt zajos ovációban részesítette. Nehéz start